Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

W65. október 24. 3 Vasárnap Új kollégium — A% összefogás eredménye Teljes villamosítás — Képek Békósszentandrósról — Új színfolt gazdagítja néhány hete Békésszentandrást s ez az esemény nem is annyira a község külsődleges arculatában, mint in­kább a tanyavilág lakosainak gondolkodásában jelent változást. Megnyitották ugyanis a kollégiu­mot, mely jelenleg csaknem het­ven felső tagozatos, korábban ta­nyai iskolákba járó diáknak ad lakást és teljes ellátást a tanulás mellett. Mintegy 150 ezer forint költséggel kozták rendbe a régi központi iskolai épületet. A mun­káik ugyan teljesen még nem feje­ződtek be rajta, de a tanyai fia­talok már itt tanulnak, s laknak. A furugyi, Szentesi úti, s a Ná­das oldali iskolákba eddig több kilométerről kellett járni a gyere­keknek télien s az esős őszön, ta­vaszon egyaránt. Ettől a nagy fá­radságtól mentette meg őket a kollégir 'i, s bár a szsülők eleinte nem jó szemmel nézték, hogy gyermekeik a községibe kerülnek, ma már örömmel látják, jobb kedvvel, s nagyobb eredménnyel is, tanulnak és nincsenek kitéve iskalajárás közben a mostoha idő­járásnak sem. S mindehhez ha­vonta csupán 60—100 forinttal kell hozájárulniuk. • Jelentős esemény zajlott le a múlt héten Békésszentamdrás éle­tében: egyesültek a termelőszö­vetkezetek. A November 7 a Rá­kóczi Tsz-szel, a Zalka pedig az Ifjú Gárda szövetkezettel fuzio­nált. Az őszi munkák irányítását már az új vezetőségek végzik. A Rákóczi és a November 7 Tsz- bői fessedik Sámuel Tfez lett, a tagjai Nagy József országgyűlési képviselőt választották elnökük­nek, Ennek a két szövetkezetnek a munkájában sok problémát okozott korábban az, hogy terüle­teiken megy ét az öntözőcsateroa,! hogy ki használja. Most ez a gond is megoldódott. * Nincs már egyetlen ház sem a községben, amelyikben lámpa ég villany helyett. Ebben az évben teljesen befejeződött a villamo­sítás, nemrég kapcsolták be a hálózatba az utolsó szakaszt, a Kossuth-telepi új falurészt, ahol 150 házba vezették be a villanyt. Lakosai házanként 800 forinttal, s társadalmi munkával járultak ehhez, s mintegy 500 ezer forint­tal az állam fedezte, hogy teljes legyen Rókésszentandrás villamo­sítása. Az éjjeli műszakos Együtt mentünk ki váltani — Jöjjön, ha jobb dolga nincs — mondta kelletlenül. — Mi baja velem? Hiszen most találkoztunk először. — Semmi. Csak jobb szeretek egyedül lenni. Megszoktam már. A hangja tele volt elutasítással, akár egy menyasszonynak, aki­nek már nincs szüksége sem ud­varlóra, sem intim óráinak hívat­lan szemtanújára. — Messze megyünk még? — kiáltottam a bukósisakja alá. — Áhá! — szólt vissza s arrnnyi gázt adott a motorkerékpárnak, hogy csak úgy ugrált a tüdőm s a májam a dajerosra kopott kö- vesúton. Azt hittem, nem áll meg, amíg lélek nesszít bennem. De Nem mú!t el a száj- és körömfájás veszélye OLVASÓINK BIZONYÁRA nem a kellemes hírek közé soroz­ták azt a híradást, hogy az ország északnyugati részén, Győr-Sopron megyében újból fellépett a raga­dós száj- és körömfájás, és a ha­tóságok a betegség elfojtására a szükséges korlátozásokat életbe léptették. Még mindamnyiunk emlékezeté­ben van a tél és tavasz folyamán a megyénkben is lezajlott jár­vány, amely komoly károsodását jelentette népgazdaságunknak. Egy olyan járvány ez, amelynek terjesztésében az embernek van a legnagyobb szerepe — mivel a ragályanyag ruhára, cipőre, kézre tapadva terjed — s ismerve a nagyarányú embermozgást, előbb vagy utóbb jelentkezni fog. KÖZISMERT TÉNY az illetéke­sek előtt, hogy földrészünk csak­nem minden országában jelen van ez a betegség, sőt, például a Német Szövetségi Köztársaságban több típusban is előfordul. A múlt héten a megyei és já- mdndig összeakaszkodtak azon, | rási állatorvosok a gazdaságok és folyosóm. Abból, ahogy az egészségügyiek aürögtek-forog- tak, rödöbbent: valami komoly dolog történhetett. Egy ismerős felcser rohant el mellette: — Ki­tört a háború — mondta fut­tában. A kora reggeli utca kiáltások­tól volt hangos és szaladgáló emberekkel teli. Senki se tö­rődött Anatoli jjal. A fiúnak szörnyű érzése támadt Arra nem is gondolt hogy elpusztul­hat Talán életében először azt a vágyat érezte, hogy jó volna együtt lenni valakivel, akiből erőt meríthetne. Még nem kelt fel a nap, de nyugat felől piroslott az ég. A laktanyában senkit sem talált A távolból ágyúdörgés hallat­szott Anatolij kirohant a lakta­nyából. Három lovat pillantott meg az istálló homályában. Nagy nehezen felmászott az egyikre, még a nyerget se tette fel. Dél felé utolérte az ütegét. Kovel felé mentek. Ágyúk zú­gása követte őket — Hová megyünk? — kérdez­te Anatolijt a második löveg irányzója, Vaszja Szitoljarov. — Hallod-e, hova megyünk? — Ahová visznek — felelt dü­hösen Anatolij. — Minél mesz- szebbre a fronttól, annál jobb. Háromszázan voltak az oszlo­pukban. Mögöttük négy tank görgött. Az országút fölött elő­ször hétfőn reggel tűntek fel a Messerschmidtek. Az útszéli árokban bújtak meg. A német gépek később újra és újra meg­jelentek. — Úristen —• suttogta Anato­lij, miközben rálborult az árok nyirkos földjére —, ments meg engem, úristen! Ne büntesd a te szolgádat uram.­Csak sötétedéskor mentek to­vább. A tankok elmaradtak. Prohovot és az irányító tüzért a parancsnok visszaküldte, hogy megtudják, mi van a harckocsik­kal, Egész éjszaka bolyongtak, de a tankokat nem találták meg. Reggelre visszamentek, ám az üteg éjszaka elvonult Az egyik fordulónál német motorkerék­párosokba botlottak. Négyen voltai», a motorokon ülve fala­toztak. Prohorov és Sztoljaroy hasra vágódott. A németek gép­puskát rántottak elő. — Hande hoch, Iván — kiáltott vidáman az egyik német — Nem olyan sürgős — kiál­tott vissza Vaszja Sztoljarov, és lőtt A német a kormányra bu­kott. Kattogtak a géppuskák. Anatolij Vaszja kiáltását hallotta, megfordult és látta, hogy Sztol­jarov úgy fekszik a földön, mintha a fű susogását hallgatná „Most jövök én’.’ — gondolta Anatolij. — „De miért? Mit tet­tem? Mért kell meghalnom? Nem akarom, nem akarom...” Már nem is volt ember, az állat üvöltött benne. A géppuska-soro­zatok nem a testét ölték meg, hanem a lelkét. Ekkor hirtelen agyába ötlött: fél kell emelnie a kezét. „Most lőnek agyon” — mondta magában, látva, hogy a németek nem eresztik le a fegy­verüket... Fordította: Pető Miklós (Folytatjuk) az intézeti állatorvosok képvise­lőinek bevonásával értekezletet tartottak a megyei tanács mező- gazdasági osztályán. Ezen a meg­beszélésen alapvető, körültekintő, sok irányú védekezési terv került megvitatásra és a védekezés irá­nyítására összehangolt tervek szü­lettek. De a legkörültekintőbb terv is csak féleredményt biztosít, ha azt csak a szakemberekre bízzuk, A tél és tavasz folyamán meg­tanulhattuk, hogy a járvány le­küzdésénél a legkisebb mulasztás vagy hiányos hozzáállás is súlyos veszélyt rejt magában. Láttuk, nem eredményes a leg­kiválóbb szakmunka sem, ha nincs meg a társadalmi segítő­készség. Csakis a hivatalos szer­vek, a gazdaságok vezetőinek és dolgozóinak, és a társadalom va­lamennyi tagjának összefogása te­szi lehetővé, hogy a legkisebbre csökken,tsük a veszélyt és az eset­leges kártételt a legszűkebb karre szorítsuk. Már most be kell kerítenünk állattelepeinket (szarvasmarha­istállók, sertésólak, juhhodályok) jelképes kerítéssel s oda kell hat­ni, hogy ezt senki át ne léphesse. Egy bejárati kaput kall biztosí­tani s az ott kifüggesztett táblán fel kell tüntetni, ki jogosult az ál­latszállás területére való belépés­re. (Állatgondozóik, agronómus, brigád vezető, takarmányos.) IGEN NAGY SEGÍTSÉGET je­lent, ha az állatgondozók részére öltözőt biztosít a gazdaság és még többet jelent, ha munkaruhával látja el őket. (Az eddigi gondozói szoba az állatorvos útmutatása alapján legtöbb helyen könnyen és egyszerűen átalakítható erre a célra.) Az állatszállás részére szüksé­ges takarmány betárolása is segít a kérdés megoldásában. Nagyon sokat jelent, ha minden állatszál­láson állategészségügyi felelőst je­löl ki a termelőszövetkezet vagy állami gazdaság, aki az állatorvos­sal a rendszeres kapcsolatot fenn­tartja és az ő útmutatása szerint vezeti a védekezés előmunkála­tait. Döntő követelmény, hogy a gaz­daságok az ősz folyamán sok he­lyütt szokássá vált állatmozgatá­sokat leállítják, nem szállítják, és nem keverik az állományokat. Igen helyes, ha számba vesszük és rendelkezésünkre bocsátják a szükséges fertőtlenítő gépeket (Rapidtox) és szállítóeszközöket. Az állatszállások idegen (nem ál­latgondozók) személyektől való el­zárása magától értetődő. MINDEZEK NEM KERÜLNEK különösebb beruházási összegek­be, a rendes megszokott munka­menet szempontjából is csak az ésszerű többletmunkát jelentik, mégis ezek betartásával a beteg­ség ellen már igen sokat tettünk. Dr. Keliger Lajos megállt egy éktelenül poros dű- lőút végén. — Leszállhat, ha akar, én meg­érkeztem. Kellemetlen fráter — gondo­lom s hang nélkül „áldom” az elnököt, aki ilyen éjszakai csoda­bogárral házasított össze. Csendes és sötét az este. A ku­koricaszár között mintha millió­nyi szellem zörögne. Emberem is, én is összehúzzuk magunkon a kabátot. — Hol a pokolban lehet ez a Pis­ta?— mormog. — Itt adtunk ta­lálkát a reggeli váltásnál. Tekin­tete egy macskát megszégyenítő villogással keresi a traktor sötét árnyát vagy a reflektor szemeit. — Ahol áll, ni! — kiált föl. — Biztosan elaludt a beste lelke. Vagy... Talán csak nem?... — morfondírozik s hangjában az el­fuserált kereset meg a negyven forint éjszakai pótlék elvesztése vibrál. Odabukdácsolunk a szán­táson az árván álló traktorhoz. Emberem körülvilágítja zseblám­pájával. Hibátlanul áll az kere­kein és ép az utána akasztott eke, meg a rönkfával terhelt, ne­héz fogas is. Az ülésre kászma- lódik és begyújt. A motor egyen­letesen búg bele a sötét estébe. — Hé! Álljon meg, amíg felka­paszkodom! — harsogom túl a motor zúgását. Kelletlenül fékez s még el sem helyezkedem a szélvédő alatt, máris indít. — Kiadom az útját a kötöknek, ki én — dohogja. — Még soha sem csináltam ilyen távváltást. Mi a fene üthetett ebbe a Pistá­ba? Csak nem lett szerelmes abba a vézna, tanyai lányba? — Mért ne? — kérdezem. Nem a véznaság, hanem a kedves­ség, a megértés a mérvadó... — Ne halandzsázzon. Ismerem én a Pistát. Tudja, milyen fiú az? Olyan, mintha a Kisfaludy Stróbl Zsigmond mintázta volna. Magas, izmos, kisportolt focista. A feleségemnek is csak messziről mertem bemutatni. Pedig az én feleségem már nem tegnapi csir­ke, anyira nem, hogy a lánya es­küvőjét tervezgeti. — Ejha, hát már ilyen idősek vagyunk? — kérdezem. — Idős az országút. Csak hát korán nősültem, aztán mindjárt jelentkezett az első gyerek... Közben a föld végére értünk s éppen be akart fordulni emberem, amikor kiáltást hallottunk: — Hé, álljon meg, Jani bácsi! — Ez a Pista lesz — állította le a DT-t Oda is árt Pista hamarosan egy vizeskannával s szabadkozva hadarta: — Le kéllett állnom, mert kez­dett melegedni a hűtő. Most már minden rendben van. Nyugodtan szánthat. — Jól van, Pista, reggel hatkor viszlát’. — Viszlát’ Jani bácsi... — Csak ennyi a váltás? Semn» jelentés, hogy ment a munka volt-e valami kifogás? — csodál­kozom. — Nem katonáskodunk mi. Különben is, nemsokára itt lesz a főagronómus. Majd szőrözik az éppen leget. — Mit értsek ez alatt? — Azt, hogy méricskéli a ba­rázda mélységét, kifogásolja, hogy hantos a szántás, meg egyebet De hát mit tehetünk, nem mi va­gyunk az időjárásfelelősök... Ezzel mint, aki megsajnálta az eddigi szavakat, hallgatásba bur- kolódzott Kényes pontossággal fordult be a föld végén s látszó­lag csak azzal törődött, hogy az első jobb kerék pontosan gördül­jön a barázdában. A traktor do­hog, nyögdicsél, de megy rendü­letlenül. Emberem hallgat, s me­reng. Ki tudja, hányadik forduló nál rászólok: Álljon meg! Kellet­lenül tapos a fékbe. — Mondtam, hogy ez nem báli mulatság — bosszankodik. — Nem unom ón ezt, de ele­get láttam már. Csupán arra va gyök kíváncsi, mi foglalkoztatta gondolatait az eltelt két árában — Semmi. Azaz, hogy elmon­dom. Hadd szabaduljunk egymás­tól. Először is arra gondoltam, holnap reggel szólok a főagronó- musnak, hogy legalább két-hárorr traktort osszon be éjjelre egy-eet táblára. Most jöttem rá, mennyi vei jobb az, ha nem egyedül van az ember. Aztán a lányomra gon doltam: férjhez akar menni, pe­dig még nem végzett az egyete­men. S nem is ez a baj, hanem az, hogy csak jövőre futja egy újabb szoba építésére. Aztán meg a fiamra. Tanulni is akar, meg nem is. Mit mondjak neki? Kelle­ne a szövetkezetben a traktoros is meg a technikus is. Majd bizta­tom még, hogy tanuljon... — Ennyi az egész, amire gon­dolt? — Meg a munkára. Arra, hogy ne maradjon szán tani való tavasz­ra. Erről minek beszéljek? Látja, mennyire igyekszünk. — Látom, nem is zavarom to­vább. — Nem zavar, azt se bánnám, ha itt maradna. Kettesben nem olyan unalmas az éjszaka. — Még szótlanul sem? — Úgy sem. Azért kérem majd a főagronómust, hogy csoportosít­sa a gépeket. Jobb, ha nincs egye­dül az ember az éjszakában. Kü­lönösen akkor jó, ha valami mű­szaki hiba adja elő magát. Ket- ten-hárman hamarabb rájövünk a nyitjára. — Egyetértek — mondom, de ezt csak akkor érzem teljes súly- lyal, amikor egy félórányi vára­kozás után felvillan az estében az értem igyekvő motorkerékpár ref­lektora. Kukk Imre Teljesítette háromnegyedéves tervét a DÁV békéscsabai üzletigazgatósága A DÁV békéscsabai üzletigaz- a lósága háromnegyedévi tervét 102 százalékra teljesítette. Háló- zatszere’ésban mintegy másfél millió forint a túlteljesítés, ami főként a központi szerelőcsoport érdeme. Ez a csoport a puszta­földvári olajmező berendezéseinek a villamosítását határidő előtt három héttel, a Sarkadi Cukor­gyárhoz vezető 35 kv-os gerinc­.. , ,,, vezeték építését pedig két hónap­megyei vezető szakállatorvos j pal előbb befejezte, Az -üzemvezetőségek szerelőcso­portjai közül a békéscsabai érte el a legjobb eredményt. Jelenleg Kunágota és Elek kis­feszültségű hálózatának rekonst­rukciója van soron, Medgyesegy- házán és Gyulán az épülő 35/20 kv-os állomásokhoz vezetékren­dezés történik. Ezenkívül szá­mos kisebb-nagyobb felújítási munka a feladat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents