Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-03 / 233. szám
1965. október S. , ' ■ i *4 Vasárnap Mongol — magyar barátsági gyűlés Szombaton este a Nagy Népi Hurál tanácskozótermében mongol—magyar barátsági gyűlést rendeztek. A mongol és magyar nemzeti zászlókkal feldíszített emelvényen a gyűlés elnökségében helyet foglaltak Kádár Jánossal az élen a magyar küldöttség tegjai, J. Ce- denbal és Zs. Szambu vezetésével a mongol párt és kormány vezetői, a közélet ismert személyiségei. A gyűlést a nemzeti himnuszok elhangzása után C. Altangerel, az Ulánbátort városi pártbizottság első titkára nyitotta meg, majd a mongol főváros munkásságának, műszaki értelmiségének s a művészet és tudomány dolgozóinak egy-egy küldötte köszöntötte delegációnkat Ezt követően J. Csdenbal mondott beszédet. A beszéd végén a jelenlevők lelkes ünneplésben részesítették a szónokot, valamint küldöttségünk vezetőjét és tagjait Ezután viharos tapstól kísérve Kádár János lépett a szónoki emelvényre. A részvevők a beszéd elhangzása után viharos, hosszan tartó ünneplésben részesítették Kádár Jánost és küldöttségünk tagjait Ulánbátorban szombaton délután befejeződtek a mongol—magyar párt- és államközi tárgyalások. A tárgyalások eredményeként a két ország között barátsági és együttműködési szerződést kötötték, amelynek aláírására ünnepélyes keretek között került sor a Nagy Népi Hurál fogadótermében. Az okmányt magyar részről Kádár János, az MSZMP KB első titkára, mongol részről J. Ceden- bal. a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, a Miniszter- tanács elnöke írt alá. Az ünnepélyes aláfráson jelen voltak a magyar küldöttség tagjai. Mongol részről megjelentek az MNFP Politikai Bizottságának, a Nagy Népi Hurál Elnökségének és a kormánynak a tagjai. A két párt- és kormányküldöttség tárgyalásairól Kádár János és J. Cedenbal közös közleményt írt alá. (MTI) Magyar—mongol tárgyalások Ulánbátorban. Mongol kitüntetések átnyújtása Zsamszarangin Szambu, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke helyi idő szerint szombaton délután a parlament dísztermében fogadta Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, a magyar küldöttség vezetőjét és a küldöttség tagjait. A fogadáson Luvszanravdan, a Nagy Népi Hurál Elnökségének Indonéziában ostromállapotot vezettek be D jakartar—Kuala Lumpur. parancsnoka is, aki megismételte, A djakartai rádió péntek este | hogy Sukamo elnök és Nasutian 52^ÍSÍ5,íÍS5LyntISS.u'SSíu • i hadügyminiszter biztonságban van és jó egészségnek örvend. des puccskísérlete meghiúsult, de a helyzet szombat reggelre távolról sem tisztázódott Indonéziában^ A hírügynökségek továbbra is legnagyobb részt a djakartai rádió közléseire támaszkodva számolnak be az eseményekről. A rádió szombat reggel bejelentette, hogy Djakarta térségében és Jáva nyugati részén ostromállapotot rendeltek el és az indonéz fővárosban éjszakai kijárási tilalmat vezettek be. Hírek vannak arról is, hogy Dj akartában rövid ideig tartó lövöldözések voltak, amelyek' következtében három tábornok és több katona életét vesztette. Harcok voltak Jáva középső részén is, ahol a „Szeptember 30. mozgalom”-hoz, a pénteki puccs szervezőihez tartozó Suherman ezredes szembeszállt az indonéz hadsereg parancsnokságának rendelkezéseivel. A djakartai katonai parancsnokság Suherman ezredest megfosztotta megbízatásától és utasítást adott a helyszínen tartózko- dó katonaságnak, hogy állítsa helyre a rendet. A djakartai rádióban szombat reggel Sabur dandártábornok, Sukarno testőrségének parancsnoka kijelentette, hogy továbbra is Sukarno elnök az államfő. Beszélt a rádióban Suharto vezérőrnagy, a hadsereg újonnan kinevezett főHuszonnégy órás sztrájk Adenben Az adeni szakszervezeti kongresszus és a megszállt Dél-Jemen felszabadítására alakult nemzeti front felhívására Aden dolgozói szombaton 24 órás sztrájkot kezdtek, tiltakozásul az angolok dél- arábiai politikája ellen. A kormányhivatalok nyitva maradtak, viszont az üzletházak, boltok, benzinállomások többsége bezárt és a távíróhivatalokban is csak csökkentett Személyzet látja el a szolgálatot. (MTI) (MTI) alelnöke ismertette a Nagy Népi H urál Elnökségének határozatát, amelynek értelmében a nemzetek közötti barátság, a béke és a szocializmus építésében, a mongol— magyar barátság megerősítésében szerzett kiemelkedő érdemeik elismeréséül Kádár János elvtársat, az MSZMP KB első titkárát, a magyar párt- és kormányküldöttség vezetőjét a Szuhe Bator érdemrenddel, Apró Antal elvtársat, az MSZMP KB PB tagját, a kormány miniszterelnökhelyettesét a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel, Kovács Imre élvtársat, élelmezésügyi minisztert, Erdélyi Károly élvtárs külügyminiszter- helyettest és Andrásfi Gyula elvtársat, a Magyar Népköztársaság Ulánbátort nagykövetét az Arany Sarkcsillag Érdemrenddel tüntették ki. rpii'űs szívek Pontosan hét nap választ el bennünket a békéscsabai véradóhéttől. Még egy hét, de az emberi érzéseknek, a másokon való segíteni akarásoknak olyan szép példájával találkozunk máris, hogy sem szó nélkül, se meghatottság nélkül nem mehetünk el mellettük. Azt mondják: a magyar nyelv bővében van a szép, hangulatfestő, hangutánzó szavaknak. Azt mondják, aki művésze az írásnak, — versnek, prózának egyaránt — talál megfelelő szavakat nyelvünkben. Mi is keressük ezeket, de most nem találjuk meg arra a példa- mutatásra, amelyet a békéscsabai II. számú bölcsőde dolgozói mutattak. A tizenöt alkalmazott közül hárman nem jelennek meg a csabai. véradónapokon, és sajnálják. hogy nem adhatnak pirosán csorduló vérükből azoknak, akiknek az életet jelent. Nem tehetik, mert testükre simuló tenyerük rugdalódzó életei érez. Áldott állapotban vannak. Csak szívüket tudják együtt dobbantani azokkal, akik a város véradónapjain a véradások szép pillanataiban mások életének megmentéséért állnak sorba. Sajnálják, hogy most nem adhatnak vért. De jelentkeztek, ök hárman is. Nem keresünk szép szót a példára — úgysem találunk. És a XI-es számú általános iskola úttörői ... Készülnek, hogy minél több felnőtt embernek mondják meg, fiatal, okos, komoly érvelésükkel, mint a felnövekvő új nemzedék modern képviselői: — Adjatok vért, emberek! Mert szüksége lehet rá talán éppen az én édesanyámnak, kishúgomnak, vagy talán éppen a nagymaminak! (Akinek annyi bosszúságot tudok néha okozni.) Valami izgalmas, romantikus pezsgés lüktet a város lakóiban egy héttel a véradónapok előtt. Az emberekbeú mindig meglevő jót tevési vágy, valami belső lelki szükséglet az, ami a város gyárainak, üzemeinek, intézményeinek munkásait tölti el jó ér. zéssel azért, hogy adhatnak vért. Vért adhatnak! Tiszta érzéssel, kicsit hangosabban dobogó, de piros szívvel állnak oda azokban a napokban. Hogy utána ne maradjon lelkiismeretfurdalás. Hogy utána ne mondják azt, hogy na, ez nem jött el, —mert netalán-tán félt. Vagy, hogy ne legyen rossz érzés egy emberben sem, mert elsomf ordáit onnan, ahol életeket lehetett volna túsz. szaadnv pár deci vérével. Megpezsdült a város. Megpezs. dűlt a vér az emberekben. Es megmozdult az a jó érzés, ami a másokon való segítést tudja adni. Mibelölünk. És csak mi belőlünk, emberekből. Békéscsabai emberekből is. Ternyák Ferenc Körzeti orvosi találkozó Szarvason Ma, október 3-án, a Hazafias Népfront megyei bizottsága, az Orvosegészségügyi Szakszervezet megyei bizottsága, a szarvasi járás egészségügyi szerveinek meghívására találkozót rendez a megye körzeti orvosainak részére. A találkozón részt vevők délelőtt előadást hallgatnak a körzeti orvosok munkájáról, valamint a körzeti orvosok társadalmi szerepéről. Az előadásokat prof. dr. Fülöp Tamás egyetemi tanár, a Debreceni Orvostudományi Egyetem szervezési tanszékének vezetője, Laukó György, az MSZMP szarvasi járási bizottságának titkára tartják. 21. Pikó százados még egyszer körülnézett a gyéren világított falusi utcán. Távolról vomatfüty- työt hozott a szél, az italboltból lárma szűrődött ki. A pályamunkás háza tájának nyugalmát csak a dűledező ólban mocorgó öszvér zavarta meg. Pikó halkan benyitott az utcai kapun és végigsietett a verandán. Kopogott, belépett a konyhába. A házigazda sámlin ült, kezét- lábát egy lavór gőzölgő vízben áztatta. Bizalmatlanul meresztette szemét a jövevényre. Pikó köszönt, majd körbefut- tatta tekintetét a helyiségen. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte a mezítlábas, és közben törülközni kezdett. — A cigaretta ügyében jöttem — felelte látszólag egykedvűen a nyomozó. A munkás szaporán pislogott. — Na igen... — jegyezte meg és belelépett a bakancsába. — Megfázik zokni nélkül — figyelmeztette a százados, és akaratlanul elmosolyodott. Amaz csak lengyintett és hellyel kínálta a váratlan vendéget. Mindketten az asztal mellé ültek. Egy pillanatra kinyílt a szobaajtó, de mire Pikó odakapta a tekintetét, már be Is csukódott. — Ne haragudjon — nevetett zavartan a pályamunkós —, de nem tudom, hogy milyen cigarettáról van szó. Honnan tetszett jönni? — Az állambiztonsági szer- ' vektől! — válaszolt határozottan 0&&S2 £>4tMA’LV Pikó és egyidejűleg a kabát- zsebébe dugta jobb kezét. Hosszú, idegesítő csend következett, mialatt a nyomozó szemügyre vette a körmeit babráló házigazdát. Az lehajtotta fejét, csontos arca még hosszúkásabbnak látszott és halántékán észrevehetően lüktettek az erek. Tekintetük találkozott és a gazda gyorsan megkérdezte. — Nem inna egy kis pálinkát? — De innék — felelt egyszerűen a százados. A pályamunkás borospoharakat rakott az asztalra, és töltés közben hozzájuk kocogtatta a nagy, zöld üveget. A poharak színig teltek. — Nem faszesz? — kérdezte Pikó. — Hogy tetszik gondolni?! — vigyorgott el a másik. — Valódi rézeleje. Tudja, a sógorom Szabolcsban... — Akkor igyunk — emelte koccintásra poharát a nyomozó. Nem akarta, hogy az ember sokat fecsegjen. A pálinka erős volt és rossz szagú. — Talán gyújtanánk rá... — indítványozta Pikó és gúnyosan elmosolyodott. A gazda a zsebében kotorászott, nagy sokára egy gyűrött szimfóniás dobozt nyújtott a százados felé. Pikó elutasítóan tolta vissza a kezét. — Kossuthot szívnék, ha véletlenül lenne. Tudja, szeretem a Kossuthot... A pályamukás kényszeredetten nevetett. — Sajnos, az nincs. De felkeltem a gyereket — állt fel az asztal mellől — hozatok a csellóból. Pikó megvárta, amíg elhalad mellette, majd hirtelen utánanyúlt és elkapta a csuklóját. Szorosan álltak egymás mellett. A százados lassan magasra emelte a gazda bal kezét és azzal mutatott egy szögre akasztott pufajkára. — Ott, annak a zsebében van Kossuth. A magas, sovány ember megremegett. — Az nem az enyém... — mondta rekedten. — Ki van a szobában? — kérdezte gyorsan és erélyesen a ■'yomozó, miközben háttal a íal- _iak támaszkodott. A sovány, a pálinkáspohár után nyúlt és fenékig ürítette. — Az asszony... meg a gyerek — motyogta. — Üljön le — utasította halkan a százados, majd rákönyökölt a linóleummal terített asztalra — és engedjen meg egy kérdést. Ha nem a magáé a Kossuth, akkor kié — és miért szívott mégis belőle? A munkás a szája szélét ha- rapdálta. — Nem szívtam. Csak az egyet szívtam el... — Hogy érti azt, hogy „csak az egyet”? — Hát csak egyet — ugrándozott a gazda tekintete. — És nem fog érte megharagudni a tulajdonosa? — Nem kérem. Egyet el lehet szívni. Ej, ez tisztára őrültség —? temette az arcát a tenyerébe. — Tegye az asztalra a cigarettát, és ihat még egy pohár pálinkát. Aztán elég! — utasította Pikó. A férfi a kabáthoz botorkált, és az asztal sarkára csúsztatta a cigarettát. (Folytatjuk)
