Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-22 / 249. szám
1®65. október 22. 5 Péntek Tizenöt esztendős a gyulai Erkel Együttes A Gyulai Szövetkezetek Erkel Ferenc Ének-, Zene- és Tánc- együttese 1950-ben alakult. Akkor még csak tánckarból állt és Béke Együttesnek hívták. Évek sorén egészült azzá, amit ma címében hordoz. Az eltávozottak helyére újak léptek, s 'az együttes nemhogy fogyott, de számban és eredményben egyre gyarapodott. Nemcsak Gyulán szerepeltek. Embereket szórakoztatni, kedvre deríteni, népünk dal- és tánckultúrájából ízelítőt adni elmentek volna a világ végére is. Népszerűekké váltak. Tizenöt éven át esztendőnként 40—50 fellépésük is volt. Tájoltak” a járás minden községében s a megye, sőt az ország különböző részein is. Jártak Romániában, a múlt évben pedig Lengyelországiban. A 120 tagú együttes Varsában és Lublinban lépett fél tíz nap alatt összesen nyolcszor. Az Erkel Együttes minden tekintetben •egészségesen, vegyes közösség. Tizenhattól hatvanig minden korosztály képviselve van benne. Társadalmi rétegező- dése is változatos: ipari munkások, tsz-dolgozók, diákok, értelmiségiek. A táncosok száma harmincnégy. Két ismert koreográfus: Bőm Miklós és Szigeti Zoltán' keze alatt tanulnak és érnek ed sikereket. A népi zenekaruk prímása Dányi György. Az ötvenhat tagú vegyeskarnak Herbály András, a gyulai zeneiskola igazgatója az ihletett indítású és biztos kezű karnagya, úgyszintén a harminc főnyi szimfonikusoknak is. Az egész Erkel Együttes vezetője, „csúcsminisztere” maga a járási művelődési ház igazgatója, Varga András, az „őstag”, aki szerényen csupán az irányítás segítőjeként mutatkozik be beszélgetésünkkor.. Alkalmakként le- rándul közéjük egy Pestre származott „régi tag”, Manninger György, aki az OKISZ Központi Művészegyüttesének a koreográfusa és aki társadalmi munkában adja át tapasztalatait. Lám, milyen tartósak a közösségi szálak! Hányszor halljuk — nemegyszer sajnos, szólamszerűen —, hogy jé a közösségi szellem ! Az Erkel Együttes esetében ez valóban maradéktalanul így van. Ennek cka alapjában véve egyszerű: sikerült a vezetőségnek klubszerű életet kialakítani. Ez pedig aranyat ér! — Szeretik Gyulán az „erkelis- tákat”? — tesszük fel a talán banálisnak és az ismert eredmények alapján kissé értelmetlennek tűnő kérdést. Varga igazgató érdekes példával igazolja, hogy menynyire szeretik együttesüket. A Gyulai Szabóipari Ktsz Tyeresko- va brigádjának tagjai társadalmi munkában javítják az együttes ruhatárának darabjait. Hasonló módon a Gyulai Cipész Ktsz a tánccsizmákat, cipőket, papucsokat. Tehát nemcsak tapsolnak az erkelistáknak, hanem időáldozatra, fizikai fáradozásra is hajlandók értük. Mi ez, ha nem az együttes iránti szeretet legőszintébb megnyilvánulása? A városi tanács ugyancsak nagyra becsüli kultúrtevékenységüket. A tánc-, zene- és énekoktatással kapcsolatos tiszteletdíjak, összege évente ötvenezer forint, s ezt fedezi. A tanács vette vállára a felszerelés és a kosztümök utánpótlásának terhét is, nagyobb távolságok esetén pedig fizeti az útiköltségüket. Mindezt eladdig a járási művelődési ház nem valami tömött bukszájából kellett fedezni. Az együtt« azonban nemcsak elfogadó és fogyasztó, hiszen 140 ezer forintos költség- vetéssel dolgozik, amit magának kell „megtermelnie”. Ennek becsülettel eleget is tesz. A kollektíva 15 esztendei tevékenységének írásos, tárgyi és egyéb emlékeiből, dokumenyimai- ból november 1-én Gyulán kiállítás nyílik. A legnagyobb eseményre azonban november 6-án este került sor, amikor is a gyulai művelődési ház nagytermében 12 számból álló, változatos ének-, zene- és táncműsorral lép a közönség elé ez a szép és mozgalmas múltú együttes, mely a csabai balassisták miellett a másik lelkes öntevékeny művészkollektívája a megyének, Huszár Rezső éjszakára ... — felelte választékos udvariassággal. Magába fojtotta kitömi készülő indulatát. Éj. szakára európaias lakosztályba vezették. A hangulatosan berendezett szobákban idegesen sétált, amikor magára maradt. Fáradt volt. A Távol-Keleten töltött évek megviselték idegeit és ezután a nap után ezt fokozottan érezte. Hálószobájában ablakot nyitott. A Fudzsiyama szögletes csúcsai lilás színben látszottak lebegni a viharfelhős égbolt hátteréből kiválva. Hirtelen fejéhez kapott. Egész testében összerezzent, szinte beleszédült az eszébe jutó gondolatba: táskáját a tervekkel a fogadószobában felejtette ... Egy perc múlva az épület zeg-zugos, függönyökkel elválasztott folyosóin rohant. Életében először követett el meggondolatlanságot, szórakozottságból kiadta kezéből az értékes dokumentumokat, amelyeket rábíztak. — Halló lady..; az irattáskám — toppant a fogadószoba előtt be- léütköző megriadt gésa élé. A következő percek eseményei valósággal elkábították, amelyekről maga sem tudott volna soha számot adni. Óráknak tűnő percekig tartott, amíg a táskáját a gésa élőkerítette. Addig a színes ábrákkal díszített, fényesen világított folyosón, a függönnyel eltakart ajtó előtt járkált lázas türelmetlenség- gél. A sárkányos házi kimonót ledobta magáról, s a selymes papucsok helyett előkerítette cipőit is. Gyorsan felmérte kiszolgáltatott helyzetét. Amíg szobájában tartózkodott, bőven Volt ideje vendéglá- tóinak a tervekbe pillantani, ha nem is lopták el mindenestől, a rendelkezésükre álló 8—10 perc alatt az összes dokumentumot lefényképezhették. Két kézzel kapott az aktatáska után, mikor a megszeppent gésa előkerült vele. Nyomában Kayone sietett ki a vendégszobából. A táskába vetett egyetlen pillantás elegendő volt... a gondosan csomagolt tervek dosz. sziéját felbontották ... — Mr. Kayone, azt hiszem, tudja mit jelent az ilyesfajta vendéglátói tapintatlanság... — tartotta a japán üzletember elé a félig nyitott táskát. Hangja az izgalomtól rekedt volt, de kimért maradt. — De Mr. Szabó, félreérti a gésáink ügyetlenségét... — hajolt meg mélyen és alattomosan mosolyogva a kicsire görnyedő japán... — Távozzon ... Megbízóim ezek után nem tartanait igényt az önök ajánlatára... Még ma este az amerikaiaknak adjuk el a terveket ... A továbbiakban velük kon- kurrálhat a Matou cég... — szavai keményen pattogtak. Mereven, táskáját magához szorítva állt a japán előtt. — ön, mister félreértés áldozata... De távozását nem ajánlom ... Az iménti rádiójelentés szerint egy óra múlva eléri vidékünket az ország északi részén pusztító tájfun ... ilyenkor útrakelni: öngyilkosság . .. — Egy óra múlva a tokiói amerikai követségen vagyok... — vágta el a japán szavát a magyar. Az idegesen nevető házigazda széttár, ta karjait, és intett a mellettük álló gésának, vendégét kísérje a kijárathoz. Wegroszta Sándor (Folytatjuk) A vonzóerőt nem adják ingyen Reflektorfényben a tótkomlósi Ifjúsági Ház Már a negyvenes évek végén; a tótkomlósi fiatalok otthona volt az a Rózsa-fürdő melletti épület,; mely homlokzatán ma is az Ifjú- ! sági Ház tábláját viseli. A mostani harminc-harmincöt évesek, akik néhány évvel a felszabadulás után sokat jártak ide, emlékeznek rá, hogy minden este volt előadás, műsor, szeminárium és hasonlók. A 2. számú kultúrotthon gondnoknője meséli, hogy ő is sokszor elment a DISZ-be, és még ma is szívesen emlékezik vissza, milyen jól szórakoztak. A következő esztendőkben az Ifjúsági Ház váltakozó sikerrel fogta össze a község fiatalságát; j sajnos, éppen az utóbbi években került vonzóereje újabb hullám-1 völgybe. Annyira, hogy a KISZ megyei bizottsága augusztusban javasolta: vegye át a művelődé-, si otthon, ha pedig ezt nem látják j jónak, akkor is szorosabb kapcso- latot alakítsanak ki. Egyszóval: j Tejsi Mihályt, a művelődési ott-' hon igazgatóját kérték, segítsen többet és módszeresebben az Ifjúsági Ház programjait szervező községi KISZ-bizottságnak. A változás kezdete Augusztus óta érezhetően vál-' tozott a helyzet, az Ifjúsági Ház-! ba egyre többen járnak és már azóta néhány nagy sikerű klubestről is számot adhatnak. (Az egyik, amelyen egy csabai "'.tár- j zenekar vett részt, kellemetlen; epizódokat is hozott, azóta azonban megnyugodtak a kedélyek és! tisztázódtak a félreértések.) Nem-1 csak a művelődési otthon vezető- j je, hanem a tanács és a helyi föld.! művesszövetkezet js segítségükre: sietett, a tanács pénzt adott (10 ezer forintot!) a klub berendezésé, j re, a földszöv pedig büfét nyitott náluk. A jelek' azt mutat-! ják tehát, hogy a tótkomlósi Ifjú. I sági Ház élete lassan kikerül a j hullámvölgyből és betölti hivatá- j sát. Tejsi Mihály, a művelődési ott- j hon igazgatója az első, akivel erről beszélgetünk. Már az augusz-! tusi megbeszélésen megígérte,! hogy segít. „Elhatároztuk, hogy | néhány szakkörünket átvisszük/az Ifjúsági Házba —• mondja —, el-1 sősorban azokat, amelyeknek túl- nyomórészt fiatalok a tagjai. A bábcsoport már ott próbál, hamarosan átköltözik a kézimunka.! szakkör és az irodalmi színpad együttese. Szó van a vasárnapi gyermekfoglalkozásokról is, az Ifjúsági Ház televíziós szobája er- ■ re megfelelő lenne, és ezzel az 1. számú kultúrház klubszobáját tehermentesíthetnénk a felnőttek javára. Egy állandó képkiállításhoz is adunk anyagot a Képcsarnok Vállalat nálunk levő bizományi kollekciójából. Ügy látom, hogy az a széthúzás is eltűnik Helytörténészek, muzeológusok és nyomdászok baráti találkozója Gyulán Az „Orosháza története és néprajza“ című több év óta készülő mű szerkesztője, Nagy Gyula, az orosházi Szántó Kovács Múzeum igazgatója, valamint a mű szerzői: helytörténészek, muzeológusok a nyomdai munkák befejezése alkalmából baráti találkozót rendeznek Gyulán, szombaton este 7 órakor a Komló-étteremben. A baráti találkozóra a nagy érdeklődésre számot tartó mű több budapesti munkatársát is meghívták. Az „Orosháza története és néprajza“ a közeljövőben jelenik meg. lassan, ami eddig — véleményem szerint — főleg a tsz-fiatalok között volt tapasztalható, nem nagymértékben, de annyira feltétlenül, hogy gondot okozott a kisze- seknek.” Váradi Kornél, az orosházi járási tanács népművelési felügyelője érkezik közben a művelődési otthonba, s a témáról röviden ez a véleménye: „Nem érdekes, mi van a táblán, a fő a kulturális célok megvalósítása — mondja, többször is hangsúlyozva, hogy nagyon helyeslik a művelődési otthon és az Ifjúsági Ház munkakapcsolatát. — Eljuthatnak odáig is, hogy közös programokat dolgoznak ki, erre mi már kértük Tejsi elvtársat és tudomásom szerint, már beszélt erről a fiatalokkal. Az ifjúsági estek. Ki mit tud? vetélkedők megrendezésében sok jó tapasztalata van, amit gyümölcsöztethetnek.” 3ai, de nehéz volt! A községi KISZ-bizottság gazdásági felelőse, Sovány Anna a népkönyvtár vezetője. Délelőtt 11 órakor az előző nap behozott könyveket rendezi és szívesen, szeretettel beszél az Ifjúsági Házról. ..Fél évvel ezelőtt elkerülték a fiatalok. Nem tudtuk, miért? Kétségbe voltunk esve: hol a hiba? Mit kellene tenni? Mindenki ment a maga alapszervezetéhez, és ha mégis eljöttek, akkor az egyik sarokban az Alkotmány, a másik sarokban a Viharsarok, a harmadikban meg a Haladás tagjai csoportosultak. Nem volt ez széthúzás — töpreng —, a baj inkább ott volt, hogy . nem tettük vonzóvá ezt a házat, és nem próbálkoztunk feloldani a befelé forduló tendenciákat.” Kissé túlzás, az önkritika erősebb a kelleténél, mert tettek azért a KISZ-bi- zottság tagjai egyet-mást. Amikor megvásárolták a tanácstól kapott 10 ezer forintért a bútorokat, társadalmi munkát hirdettek: ki kell festenünk az Ifjúsági Ház szobáit. Sokan festették. Aztán, hogy jobb a kapcsolat már a művelődési otthonnal is, ez újabb le. hetőség. „Ha valamit el kell intézni, és nekünk nem sikerül, megyünk Tejsi elvtárshoz és a dolog máris el van intézve.” A KISZ-bizottság titkára. Fran. czlszky János, szeptember 10 óta a mezőhegyesi állomáson dolgozik, átmenetileg ide helyezték Tótkomlósról az őszi csúcsforgalom miatt. Helyettese Misecska Anna, a községi takarékszövetkezetben dolgozik, egy éve érettségizett, határozott, ügyes lány. „Jaj, rengeteg tervünk van — mondja kipirosodva, mert sietett, hogy hívásunkra mielőbb a könyvtárba érjen —, most készítjük elő ^Szókul a y Sándor komlósi festőművész kiállítását, aztán pedig táncesteket a művelődési otthon nagytermében, csak a villanyszámlát kell fizetnünk! Tudja, kell egy kis pénz a plakátra, hirdetőtáblára. Hiába tervezünk programokat, ha nem tudjuk propagálni. Van azért még rossz is. Szeptemberben jazztörténeti előadást szerveztünk, és harmincán vártuk hiába az előadót, a csabai jazzklub egyik vezetőjét, Molnár Tibort. Ti is szépen szervezitek meg — mondták a fiatalok, és md csak pirultunk. Különben a tavasszal három TIT. előadás maradt így el nálunk, mert az előadó egyszerűen nem jött ki! Lehet ezt csinálni, mondja?!” Később Markovics Mihály párttitkárról. Buda Pál tanácselnökről meg a tanácstitkárról. Jambrik Mihályról beszél. „Markovics elvtárs többször benéz hozzánk. Igaz, a fia állandó klub vendég.” És a tsz-fiatalok? A „széthúzás”? Erről mi a véleménye Misecska Annának? Összefogni — ez a megoldás „A Haladásból már szépen jönnék, a Viharsarokból nem annyira (a primőrtelepieket kivéve), pedig a KISZ-titkáruk, Hrivnák Gyurka kedveli az Ifjúsági Házat: igaza van, az a község valamennyi fiataljáé, nem a területi szervezeté vagy a gimnazistáké, hanein közös. Hogy mit tervezünk még” Társadalmi munkát az Ifjúsági Ház kertjének rendbe hozására, az irodalmi színpad átszervezését (Konyecsik Magdolna gimnáziumi tanárnő vállalta a vezetését) és szellemi vetélkedőket a szombat esti klubösszejöveteleken. Csak gvőz7Ük mind.” A hullámvölgyből felfelé vezet már az útjuk, ez már látszik, ez biztos, s a megoldás ezúttal is az összefogásban rejtőzött. Példáink intő és bizonvító: a fiatalok nélkül sehol sem lehet kultúnéletet teremteni, de a fiatalok sem nélVP lözhetik a megértő, jó száodév ' segítséget az idősebbek részér"’ akik ha nem felejtik el. hogy ő’- 5s voltak fiatalok, akkor nem lehet semmi baj. Sass Ervin BÉLYEGALBUM Az október 8-án Varsóban megnyílt VI. szakszervezeti világkongresszus emlékére atz „ Évfordulók— Események 1965” bélyegso- rozat keretén belül az it<t bemutatott 60 filléres bélyeg jelent meg 2 620 000 példányban. A bélyeget a posta vágva is kiadta. A bélyeg leírása a következő: a Szakszervezeti Világszövetség em blém áj át _ ábrázolj a kék színű háttérben, az emblémát fehér színben „VI. & Szakszervezeti Világkongresszus, Varsó” — Varsó város címere és 1965 szöveg zárja körül. A bélyeg alsó lészén „Magyar Posta” szöveg és „60 f” értékjelzés helyezkedik el kék színben. * A MABEOSZ előjegyzése szerint közel kétezer magyar bélyeggyűjtő folytat rendszeresen cserét külföldi bélyeggyűjtőkkel. A legtöbbben egy-két országgal leveleznek, s egyszerre három-négy országnál többel nem is ajánlatos a csere, mivel az már nagy megterhelés volna a gyűjtőnek a folyamatos bonyolításra. Érdekes jelenség, hogy az utóbbi években született új afrikad államok Iránt növekszik az érdeklődés és a magyar gyűjtők igyekeznek ezeknek az államoknak a gyűjtőivel cserét kezdeni, főleg az utóbbi fél évben nőn meg az Afrikával cserét folytató gyűjtők száma. Az is lehet, hogy Sík Endre Fekete Afrika c. könyve is hozzájárult az érdeklődés felkeltéséihez. Másrészt ezen új országok gyűjtés." ez Idő szerint könnyebb, mert elejétől beszerezhető az összes kiadás. A bélyeg érték nálunk, de érték külföldön, s így bizonyos fokig valutát jelent. A Magyar Nemzeti Bank e tekintetben támogatja a gyűjtőket és engedélyezi a cserét a MABEOSZ cserebizottságán keresztül. Szerencsét hoz a találkozó! Szerencsés ismerősük jelentkezik jövő héten e helyen
