Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-22 / 249. szám
Wm. október Vt. 4 Péntek Az ideológiai munka helyzete a sarkadi járásban. A sarkadi járási pártbizottság 1965. szeptember 29-i kibővített ülését a végrehajtó bizottság gondos munkával készítette élő. Harminckét személy vizsgálta meg a sarkadi járás 11 községében — a Központi Bizottság irányelvei és a megyei pártbizottság júniusi ülésén hozott határozatok figyelembevételével — a poll tilsai, ideológiai, kulturális nevelő munka helyzetét. A brigádvizsgálat alaposságára és ..mélységére'’ .jellemző, hogy több mint 500 fővel — köztük párt-, állami, gazdasági, tömegszervezeti vezetőkkel é® különböző foglalkozású pártiig és pártomkívüli dolgozókkal — beszélgettek el. Nem csoda hát, hogy gazdag anyag gyűlt össze, amelyet még a végrehajtó bizottság is sokoldalúan kiegészített, s a végső beszámolót Putnoki Gyula, az MSZMP sarkadi járási bizottságának titkára terjesztette a kibővített pártbizottsági ülés elé. Amint az várható volt, az írásos beszámoló és a szóbeli kiegié- szaté® igen élénk aktivitást váltott ki. Abban minden felszólaló egyetértett, hogy időszerű volt ezt a témát napirendre tűzni, és helyeselte, hogy pártunk Központi Bizottsága a kiadott irányelveiben az ideológiai munkának olyan feladataira hívta fel a figyelmet, amelyek közvetlenül összekapcsolódnak a szocialista építés időszerű feladataival és a széles dolgozó tömegek érdeklődését vonják magukkal. A bngadvizsgálaí során folytatóét személyes beszélgetések is arról győzitek meg, hogy nem elég csak kampányszerűen foglalkozni ilyen kérdésekkel, állandóan kellő „mélységig” kell benne lenni a problémákban, az egyes emberekig kell eljutni nap mint nap az ideológiai nevelő munkának. Szükség van erre, hiszen a sarkadi járásban is a kétségtelenül megmutatkozó eredmények ellenére kimutatható, hogy az ideológiai munka, a szocialista tudat és erkölcs fejlődése elmarad a szocialista építés egyre növekvő köilyenkor egyet tehet a giópkocsi- vezető: engedelmesen megáll! A törzsőrmester elvtárs köszön, majd udvariasan kéri a forgalmi engedélyt. A 43-as ütőin vagyunk (Békéscsaba—Orosháza— Hódmezővásárhely—Szeged). G épj árműellenőrBÓS. — Kérem, bekapcsolni a lámpákat, az indexet, a rendszámtábla-világítást. A vizsgálat gyors, de alapos és határozott. Ha a törzsőrmester elvtárs mindent rendiben talál — tisztelgés —, már mehetünk is tovább. Ha azonban bármilyen hanyagságon éri tetten a gépkocsivezetőket — nincs kegyelem. Addig nem mehet tovább az illető, amíg ki nem javítja a hibát. — Sok az olyan gépkocsi, ahol nem működnek a jelzőberendezések? — Bizony akad szép számmal. Az országutak forgalma sok veszélyt rejt, gyors járatú gépkocsik, szekerek, kerékpárosok igényeit kell összhangba hozni. S különösen este, a sötétedés után okoz nagy veszélyt a kellő világítás hiánya. veteiményeitól. A dolgozó tömegek szocialista tudatossága ugyan sokat erősödött falun is a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta. Járásunkban is a párt politikáját minden társadalmi réteg reálisnak, megalapozottnak tartja, helyesli a vezetdsi módszert, a nyugodt légkört jés biztosítva látja saját jövőjét. Ennek ellenére a politikai aktivitás még nem érte el a kívánt mértéket. Csak lassan nő az állandó véleményt nyilvánítók, vitatkozók, a közösségi munkát szívesen vállalók száma. j. Sajnos, tapasztalható a társadalom minden rétegénél — még a párttagok, vezetők egy részénél is — a nagyfokú anyagiasság, az egyéni érdek túlzott előtérbe helyezése. Ez a torz jelenség fékezi a közéleti tevékenységet, az áldozatvállalást, a felelősségérzet növekedését, a népgazdasági, as üzemi, a termelőszövetkezeti érdek maradéktalan érvényesítését. Az állami, társadalmi tulajdon, a szövetkezeti vagyonvédelem terén pozitív jelenség, hogy most már egyre többen szót pmelnek a közös vagyon védelméért, de még a párttagok körében sem eléggé erélyes a kiállás a közös vagyon herdálóival, károsítóival szemben. Laszli Pál elvtárs, az Orosi Állami Gazdaság igazgatója mondta el hozzászólásában, hogy náluk is nehezíti például a kultúrnövényekben tett állati kártétel felderítését és a felelősségre vonások eszközlését, hogy íjok esetben, akác egyébként szavakban hangsúlyozzák a társadalmi tulajdon védelmét és kötelességük is lenne feltárni a károkozást, ezt nem teszik, mert az ő jószáguk is a közösben legel. Szó esett arról, hogy az utóbbi időben járásunkban is egyre többen végeznek pártiskolát, szereznék marxista ideológiai felkészültséget. Már nyolcán elvégezték járásunkból is a marxista esti egyetemet, s jelenleg negyvenkilencen tanulnak a békéscsabai és a sarkadi kihelyezett tagozat különböző évfolyamain. Berecki Elemér elvA közlekedési rendőrség az utazók, az országúton járók biztonságáért, védelméért fáradozik. Tisztelettel adózunk a törzsőrmester elvtárs munkájának, akj a mi életünket óvja. S máskor még jobban vigyázunk, hogy elindulás előtt minden kifogástalan legyén. — Viszontlátásra, erőt, egészséget! aj A KGST-Bank Tanácsának ülése Szófiában A Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank Tanácsa csütörtökön Szófiában megkezdte kilencedik ülésszakát. A három napig tartó tanácskozáson Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyar- ország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió küldöttsége vesz részt s megvitatja a bank fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket. (MTI) társ bírálta a múlt évi lemorzsolódókat (3 fő), akik közül kettő éppen párttitkár volt, akiknek legnagyobb szükségük lett volna az esti egyetem elvégzésére. Megállapította a beszámoló — és a hozzászólók közül Borbély Andor elvtárs is hangsúlyozta —, hogy a szocialista demokratizmus további erősödését, és ezen keresztül a dolgozók fokozottabb aktivitását nagyban fékezi az élet minden területén fellelhető, sőt egyes helyeken növekvő bürokrácia. Erőteljesen szükséges harcolni ellene! Csausz Vilmos élvtárs hozzászólásában többek között arról beszélt, hogyan kell az irányelvek követelményeit, a megyei és járási pártbizottság határozatait lent a területen realizálni, „aprópénzre váltani”. A kibővített járási pártbizottsági ülésein részt vett és felszólalt Zalai György elvtárs, a megyei pártbizottság titkára. Mindenekelőtt hangsúlyozta az ideológiai naunká. ban szem előtt tartandó folyamatosságot, a gazdasági, szervező és az ideológiai, kulturális nevelő munka közötti dialektikus egység, kölcsönhatás érvényesülését. Példákkal bizonyította, hogy a jó ideológiai munka, a szocialista tudatosság növekedése a gazdasági feladatok megoldásának hogyan lesz emelőjévé, és fordítva: a gazdasági feladatok jó megoldása hogyan hat vissza a szocialista tudatosság növekedésére. A válaszadás után Lestyán István, a járási pártbizottság első titkára összegezte a teendőket, majd a pártbizottság elfogadta a politikai, ideológiai és kulturális nevelő munka sarkadi járási feladatait tartalmazó határozatait. Dr. Bertalan Ferenc 4. — Thank you... — vette vissza ugyanolyan udvariassággal megköszönve a figyelmességet, s maga elé helyezte az asztalra. A lányoknak tetszett a kedves úr, aki nem sietett kihasználni a vendégek joga szerinti „szolgálataikat”. Amikor pedig zavartan elhallgatott kérdéseik után, ketten kisiettek a szobából. A vele maradó lány hosszú selyemkimonót terített vál- laira s a ház legkedvesebb vendégének nevezte. A fiatalember fekete szmokingjában, a sárkányokkal díszített kimonóval vállain, a lába elé japánosan letérdelő lánynyal négyszemközt kényelmetlenül érezte magát. A háziak szokásait szerette volna tiszteletben tartani, de tudta, hogy a gésa-parti csak az üzleti ügyfél „megnyerését” szolgálja. — Nem tévedett, tiszteletre méltó családból származom — válaszolt az előbbi kérdésre. Zsámolyáról felállva végigsétált a szobán, tekintetét figyelmesen jártat- ta körbe a falak menti díszes zsámolyokon. Az asztalon újságok hevertek, az ablakok mellett óriás vázákban dísznövények. A lány elértette várakozását. A függönynyel eltakart ajtón kisietett, s néhány perc múlva könnyű házipapucsokkal tért vissza. — Kérem mister... — mutatott a Kendég cipőjére. Az jóízűen nevetA „haverok” segítségével... Két fiatalember állt a napokban társadalmi bíróság előtt a megyeszékhely egyik üzemében. Mindkettő az üzem neveltje, ott „nyomta le” tanuló éveit, az üzem szabadította fel őket, majd mint marós szakmunkásokat alkalmazta vizsgájuk után. Munkaerkölcsből azonban nem jól vizsgázott Gy. J. és K. F. marós. Ezért álltak szerdán délután szaktársaik elé. Vétségük röviden a következő: Október 9-én, azaz szombaton, éjjeli műszakjuk előtt összetalálkoztak barátaikkal, akik szórakozni indultak. A „haverok” rávették a két maróst: ne menjenek éjjeli munkára, inkább tartsanak velük táncolni. Ittak is előtte egy keveset, hát felülkerekedett bennük a vágy. Bementek az üzembe, leblokkoltak, magukra húzták a munkaruhát, de rövid idő múlva kiosoníak a műhelyből, ismét felöltöztek s lopva kimásztak az üzem kerítésén. Hajnal felé ugyanilyen módon jöttek vissza a táncból, de közben felfedezték eltűnésüket. Miért tették, ahelyett, hogy clkéredzkedtek volna, inkább a csoportvezetőjüktől? Ez úgyis eredménytelen kérés lett volna, mert sürgős munka volt — válaszolták. Tudták ezt, s vétségüket éppen az okozta, hogy felelősségérzetüket a „haverok” segítségével legyőzte a szórakozás utáni vágy. Sokan szóltak az ügyhöz. Volt, aki mentséget keresett tettükre, s voltak, akik, bár a fiatalságukból fakadó meggondolatlanságnak minősítették vétségüket, mégsem találtak mentséget rá. Hasonló korú szaktársaik azt mondották, amivel ők is védekeztek, hogy a partiban dolgozó fiatalok csak minden harmadik héten tudnak szórakozni menni, mivel, ha délutáni vagy éjjeli műszakosok, erre soha nincs idő. Volt, aki azt mondta: 18 éven aluliak nem is kötelezhetők éjjeli munkára a Munkatörvénykönyv paragrafusai szerint. Ez igaz, de a 16 és 18 év közötti fiatalok ’ éjszakai foglalkoztatását sem zárja ki a törvény, ha azok egészségesek és nem kérik ez alól felmentésüket. A szóban forgó fiatalok végeredményben vállalták az éjjeli műszakot is, az adott esetben azonban ezt szórakozással töltötték. Mégpedig úgy, hogy azt a látszatot igyekeztek kelteni, mintha a gyárban maradtak volna. Vagyis szórakozásukat is az üzemmel akarták megfizettetni, ami tetézi vétségüket. Minderre talán nem is gondoltak. amikor kimásztak a falon. Sőt, biztosan nem gondoltak, mert mindezt előre megfontoltan tenni — elvetemültség lenne, márpedig egyáltalán nem ilyen benyomást keltettek ők ketten, ott az elnökség előtt. Inkább a felelősségérzet az, ami hiányzott belőlük, lehet, azért, mert nem magyarázták meg nekik a sürgős munka fontosságát. Vagy, ha megmagyarázták is, nem látják még az összefüggéseket saját munkájuk és egész üzemük jövője, feladatai között. Sokan legyintenek erre a fiatalok közül ebben az üzemben is. Pedig ahhoz, hogy állandóan emelkedjen az életszínvonal, ha úgy tetszik, több jusson ruhára és szórakozásra is — nem szabad megengedni, hogy egyik-másik dolgozó termelés nélkül, magyarán kilopja a pénzt a közösség zsebéhői. Márpedig a két fiatal munka- fegyelem sértő ezt tette (lehet öntudatlanul is), amikor a blokkolóóra segítségével bért a ivart kifizettetni magának arra az éjszakára. Nem is szóltak egy szót sem, amikor az elnök kihirdette a döntést: írásbeli megrovás, s egy évig a kedvezmények megvonása a büntetésük ... V. D. SátAtáhty te el magát. Majdnem elfeledkezett a japánok házi szokásáról — a házban tartózkodók leveszik cipőjüket, így otthonosabb... Kimonóban és papucsban- az asztal mellé térdelve folytatta a beszélgetést. — Náluk mást értenek jó családon, mint a felkelő Nap országában ... — tréfálkozott. Szájában keserű ízt érzett. — Vajon mit tudhat ez a lány Magyarországról? — jutott eszébe. Gondolatban megjelent előtte a hazai kép, a kis alföldi község, ahonnan húsz évvél ezelőtt elkerült. A „tiszteletre méltó családja” egyszerű parasztembereket jelentett. Ö maga kölyökkorában téglahordó volt egy téglagyárban... Arcán most sem látszott, hogy mire’ gondol. Kifelé a kedélyes idegen úr volt. Sűrű, barna, alig őszülő hajával, markáns, de megnyerőén nevető arcával és széles váltóival tekintélyt sugárzott megjelenése. Az asztalról újságot vett a kezébe, hogy elkerülje a lány újabb kérdéseit. A délutáni Aszahi, a leghíresebb japán újság angol nyelvű példánya volt. Átfutott az első oldal címein, kereste a nagykövet meggyilkolásának hírét. A fejléc alatt vastag betűk kiabálták: „... ismeretlen tettesek nyílt utcán leadott pisztolylövésekkel meggyilkolták a tokiói amerikai nagykövetet...” Matou embere tehát igazat mondott. A nemcsak a tömegek, hanem sok japán nagytőkés számára is kellemetlen, a gazdasági ügyekbe is be-bekapcsolódó, konkurráló diplomatát félretették az útból... —- A lapok már közük a kellemetlen hírt, amint látja mister — szólalt meg az újság felett elgondolkozva térdeplő magyar mellett Kayone. — Igen ..; — emelkedett fel a vendég félretéve a lapot. — Az én uram kéri önt, hogy fogadja el éjszakára háza vendégszeretetét, pihenje ki magát és reggel szívesen áll rendelkezésére. Sajnos, betegsége miatt jelenleg nehezére esne hivatalos ügyekről tárgyalni..s A magyar üzletembert elöntötte a düh. Érezte, miiyen fonák helyzetbe került. Nyilvánvalóan mindenáron húzni akarják a tárgyalások megkezdése előtt az időt. Ha visszautasítja a reggeli találkozót, üres kézzel fordulhat vissza, éjszaka téve meg Tokióba az utat. Ha marad, reggeüg talán történik a kirendeltségen valami, ami megzavarja az előnyös üzletkötést... A ráncos arcú Kayone élesen figyelte vendége arcát. A mennyezetről vakítóan alásugárzó nagy üvegdíszes csillár fényében csak egy fokkal látszottak halványabbaknak a magyar arcának vonásai. Eszébe ötlött, hogy telefonon felhívja a kirendeltséget, azonban gyorsan elvetette a lehetőséget. Lehallgathatják a beszélgetést és bármennyire virágnyelven értekezne," bizonytalanságot árulna el, ami ugyancsak rontaná esélyeit a tárgyalásoknál. — Köszönöm, elfogadom vendégszerető házuk kényelmét egy
