Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-15 / 243. szám

**65. október 15. 5 Péntét Októbei a strandon A gyulai Várfürdőben két szabadtéri gyógymedence még most, októberben is a vendégek rendelkezésére áll. Ha kisüt a nap, akadnak elszánt fürdözők... Új medence épül a strandon, a csőhálózat lefektetését meg­kezdték. A munka jól halad. Fotó: Demcnv Négy családi házat adnak át az idén a kondorosi építők A Szarvasi Építőipari Szövetke­zet kondorosi részlege iskolaépü­letet és típustervek alapján csa­ládi házakat épít helyben, vala­mint Kétsopronyban. A három- szobás, komfortos, jó beosztású, modem családi házak az OTP részletakciója révén találnak tu­lajdonosra. Kondoroson az idén három családi házat már átadtak rendeltetésének, a negyedik is rö­videsen elkészül. A szobák padló­zata, a festés, mázolás és bizo­nyos belső asztalos-, valamint szerelőmunkák vannak még hátra. Megkezdték az ötödik épület alapozását is. ra üldözte, hogy lakást kellett cse­rélnie és otthagynia a gyárat. Egy kis műszerészműhelyt nyitott. Ebből 1943-ban kiszólította a be­hívóparancs. Szimulált, s kórház­ba került Ott aztán egy munka­szolgálatos zsidó orvos csakha­mar szerzett egy hivatalos orvosi igazolást, mely szerint Kovács Pál nem alkalmas katonai szolgálatra. De aztán újra behívták. Mire on­nan is sikerült kivágnia magát, felesége és nevelt lánya már a sár­ga csillagos házban volt Pesten, a Munkácsy utcában. Szerencsére megengedték neki, hogy bejárjon, élelmiszert, vizet hordjon a család­jának s így elő tudta készíteni a szökésüket. * A csillagos ház egyik kapuőre, az öreg póttartalékos Baldauf bá­csi sokat panaszkodott egészségi állapotára s nem a legjobb véle­ménnyel volt mindarról, amit a nyilasok műveltek. Október 15 és november 12 között a kis Kovács többször poharazgatott az öreg­gel a közeli kocsmában. Így tud­ta meg, hogy a csillagos ház lakó­it rövidesen gettóba viszik. Kész volt a szökési terv. A kis Kovács november 12-én este elcsalta Bal­dauf bácsit a kapuból egy fröccs- re s meg is duplázta, hogy legyen ideje feleségének és lányának ki­osonni s hazamenni. Szívük a torkukban kalimpált, amíg a csaknem szomszédban le­vő lakásukba értek. Ötvenkét csa­lád lakott az udvarban s az egy Péntek Erzsi kivételével, senkiben sem bíztak. Budapest felszabadu­lásáig ki sem mozdultak a szo­bából. Nappal rendszerint a be­vetett ágyban feküdtek. Gyakran elállt a lélegzetük, mert be-beko- pogtattak. A férje a sok kíván- csiskodást, hogy nincs-e otthon a felesége meg a lánya, azzal ve­zette le, hogy meghívott néhány embert a lakására borozni. Amíg ott voltak, a két nő lélegzetet sem mert venni. Aztán egy alkalom­mal a kis Kovács nyitva felejtette az előszobaajtót s három katona lépett he szállásigénnyel. Péntek Erzsi úgy rohant oda, mintha az ő életéről lett volna szó. Rámo- solygott a katonákra s azt mond­ta: Nézzék, milyen rendetlenség, piszkosság van itt. Nincs, aki taka­rítson. Jöjjenek mihozzánk, mi a két húgommal főzünk is maguk­nak, ha akarják... * Kovács Pál szabadságának is csakhamar vége szakadt. Erélyes hangú plakátok sürgették a had­kötelesek bevonulását, szigorú büntetés kilátásba helyezése mel­lett. Egy ideig több olyan katonai alakulatnál jelentkezett, amelyek nem foglalkoztak bevonultatással és igazolást kért a jelentkezéséről. Ezt csakhamar megunta. Lakása ajtajára kiírta, hogy „Bevonul­tam” s bezárkózott. Két napnál tovább azonban nem bírta az ön­kéntes rabságot. Jött-ment híre­ket szerezni a szovjet csapatok előrenyomulásáról s akiknek le­hetett, tanácsokat adott, hogyan menekülhetnek meg a bevonulás­Fuzesgyarmatra látogat a békéscsabai mezőgazdasági állandó bizottság ismét szerve? belföldi tanulmányutakat a Gépipari Tudományos Egyesület békéscsabai csoportja A Békéscsabai Városi Tanács V. B. és a mezőgazdasági osztály közös szervezésében október 18-án Füzesgyarmatra látogat a városi mezőgazdasági állandó bizottság. A tapasztalatcserén az állandó bi­zottság tagjain kívül részt vesznek a Békéscsaba tanyasi kerülete­iben levő tanácstagok és a többi állandó bizottságok elnökei, ösz- szesen mintegy 33-an. A résztve­vők megtekintik a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet gazdaságát és elbeszélgetnek a községi tanács mezőgazdasági ál­landó bizottságának tagjaival A Gépipari Tudományos Egye­sület békéscsabai csoportja a mű­szakiak és a gazdasági vezetők iá. tókörének bővítésére, szakmai is­mereteinek gyarapítására az idén ismét szervez belföldi tanulmány­utakat. Ezen az egyesület tagjain kívül — indokolt esetben — más iparág dolgozói is részt vehetnek. Az első ötnapos út november 2-től 6-ig tart. A résztvevők Jász­berényben megtekintik a hűtő­gépgyárat, Budapesten a Vasipa­ri Kutató Intézet Budapesti Hűtő­gépgyárát, Győrött a vagon- és gépgyárat, a célgépgyárat, Sop­ronban a tű- és késárugyárat, a fémlemezipari műveket, Szom­bathelyen a mezőgazdasági gép­gyárat, a vasas ktsz-t, Székesfe­hérvárott a könnyűfémmüvet. November 8-án és 9-én Kecske­métre, 16-án Debrecenbe, 20-án Sarkadra (cukorgyárba), 27-én pedig Orosházára (üveggyárba) szervez tanulmányutat. A jelent­kezéseket a GTE megyei szerve­zetéhez kell beküldeni. Mi érdekli leginkább a fiatalokat? Érdekes tapasztalatok egy KISZ-tanfolyamról amelyen 35 kultúrfelelős vett részt Bizonyára nem mondunk vele újat, mégsem árt ismételni, hogy az utóbbi időben megyénkben a KISZ-élet, a mozgalmi munka téma és módszer dolgában színe­sedik, gazdagodik, változatossá válik, ahogy mondani szokás: kö­zelebb kerül az élethez. A KISZ Békés megyei bizottságén a na­pokban a békéscsabai Lenesési úti vezetőképző táborban folyó hosszabb-rövidebb idejű tanfolya­mok egyikének dokumentációja került a kezünkbe. Az íveken harmincöt alapiszervezeti kultúr­felelős mond véleményt mindar­ról, amit az egy hétig tartó tanfo­lyamon látott, hallott, tanult és tapasztalt. Ha rövid volt is az idő és az összkép-adás sem teljes — hiszen kizárólag kulturális terü­letről van szó —, ez az alkalmi tükör mégis érdekes, reális és megszívlelhető formában és mó­tól és az igazoltatástól. Ebbéli fá­radozása közben 1945. január 10- én eltalálta egy aknaszilánk. So­káig feküdt az utcán eszméletle­nül, amíg valaki ráismert és ha­zacipelte ... Amikor lehetett, Kovácsné és a lánya is az utcát nézték a leeresz­tett függöny mögül. — Anyu, nézd! Talán csak nem a nácik vettek magukra újfajta egyenruhát? Én még nem láttam ilyen katonákat — suttogta január I2-én. — Én sem láttam még — mond­ta Kovácsné kis szemlélődés után, a2tán odaszólt: apa, gyere, nézd meg már, kik lehetnek ezek? Kovács Pál fájdalomtól meg­gyötört arccal vánszorgott az ab­lakhoz. Csak egy pillantást vetett a katonákra s szinte üvöltve kiál­totta: az oroszok! Végre! Nyissá­tok ki az ajtót, az ablakokat, sza­badok vagyunk! * Kovács Pál feláll a verandára helyezett asztal mellől. Kabátot terít, magára s elindul a diót po- tyogtató, leveleiket hullató fák alatt a kiskapu felé. — Hová mész már megint, te nyughatatlan? — szól utána gyen­géd szemrehányással a felesége. — Csak ide, a Rózsafába. Eszem­be jutott, hogy 20 évvel ezelőtt ilyenkor tájban a Munkácsy utcá­ban ittam az öreg Baldauffal s megszomjaztam — válaszolta mo­solyogva s aztán 65 évét megcsú­foló vidámsággal nyomta le az utcaajtó kilincsét. Kukk Imre dón mutatja nemcsak a tanfo­lyam légkörét, hanem egy kicsit az alapszervezetek jelenlegi kul­turális helyzetét, mozgásának irá­nyát is. Kellemes meglepetés, hogy a 35 kultúros „összeválogatásán” az egyoldalúság nem jutott szerep­hez. Esztergályosok, pedagógusok, tem elősző vet kezetiek, adminiszt­rátorok, középiskolások és más elfoglaltságnak vettek részt, me­gyénk rohamosan fejlődő olajbá­nyászatára jellemzően még egy bányásztanuló is. A megye min­den részéből érkeztek és nem csupán városokból és járási szék­helyekről, hanem olyan kisebb községekből is, mint Végegyháza, Hunya, Örménykút. A tanfolyam anyaga magába foglalta mindazt, ami — egy hétbe sürítve — elegendő egy KISZ-kultúrfelelős mai feladatá­nak elvi és gyakorlati meghatáro­zásához. A hallgatóság véleménye erről az volt, hogy gondosan elő­készített, sokrétű napirend várta őket minden alkalommal. A zsú­folt program azonban szinte ki­zárta a csoportos foglalkozásokat, illetve ezek gyakorlati részére nemigen jutott idő. Emiatt kérde­zésre, megbeszélésre, vitára — vagyis az „anyag megemésztésé­re” — sem volt mód. Érdemes erre felfigyelni. A programössze- állítás az ilyen rövid tanfolyam adta szűk időhatáron belül — bármennyire fájdalmas is a gaz­dag anyag miatt — csakis a leg­lényegesebbre redukálódjék. En­nél a „mínusznál” azonban sokkal nagyobb a plusz, amit az egyik hallgató, az okányi KISZ-titkár, Vasjs Júlia így fogalmazott: — Annyi értékeset, hasznosat kap­tunk a táborban töltött rövid hét alatt, ami bőven kárpótolt ben­nünket a zsúfoltságért. Most mór csak az a fontos, hogy a tanulta­kat otthon, az alapszervezetben eredményesen megvalósítsuk. A táborvezetőséig jó munkája abban is tükröződik, hogy itt mindenki olyan vidám volt!... Ez a megjegyzés egyik ékes iga­zolása annak, hogy a KlSZ-okta- tás területén megyénkben is mindjobban eluralkodik a merev katedrastílus felett a szíves, elv- társias oktatási módszer. A tanfolyam talán legtanulsá­gosabb része az a felmérés, amit a hallgatóság körében tartott te­matikai vonatkozású „közvélc- ménykutatás” eredményezett. Az volt a kérdések kérdése, hogy a különféle politikai, társadalmi vonatkozású témák közül melyek azok, amik az alapszervezetek tagságát leginkább érdeklik? Első helyre a kulturális témák kerül­tek, majd a technika, a termé­szettudomány s a politika követ­kezett, továbbá a sport, a neve­lés, az erkölcs, az egészségvéde­lem és a többi. Amennyiben az említett tárgyköröket tartalmi, illetve pedagógiai értéksorrend­ben szeretnénk látni, a hallgató­ság kívánalma szerinti felsorolás nyilván némi módosításra szorul­na — gondolunk például a világ­nézeti nevelés sorrendi elsőbbsé­gének a jelentőségére—, a lénye­ges mégis az, hogy a tagság poli­tikai és kulturális fejlődését elő­segíteni kívánó KISZ-vezetőket ma már életünk minden elvi és gyakorlati vonatkozású területe, témája érdekli, ami az ifjúság ne­velésében már fél győzelemmel ér fel. És hogy a tanfolyambeli „szú­rópróba” eredménye mennyire nem egyedi jellegű csupán, annak valós bizonysága a megye KISZ- szervezeteihez szeptemberben in­tézett hasonló értelmű körkérdés visszhangja. Az ifjúsági akadé­mia témaprogramjához kért és kapott javaslatok közt ilyenek szerepelnek: Ki a modem ember? A szocialista erkölcsről. Hogyan öltözködjünk? Ízlésről, magatar­tásról. Vallásról, babonáról. A modern technológia alkalmazásá­ról. A korszerű növénytermesztés­ről és állattenyésztésről. Hogyan rendezzük be otthonunkat? Az ifjúság és a bűnözés. Hol tart a mai irodalom és képzőművészet? A Vöröskereszt munkájáról. A gyarmati és a felszabadult orszá­gok ifjúságának helyzetéről stb. A felsorolás korántsem teljes, ugyanis nincs az a problémakör és ismeretanyag, ami kiszistáin- kat, egész ifjúságunkat ne izgat­ná, ne érdekelné. Kielégítésükre nemhogy néhány napos tanfolya­mok, de több éves akadémiák sem lennének elegendők. Nem is kizárólagos feladatuk ez. Iskolá­ban, munkahelyen, a rádió, a saj­tó, a televízió, a könyvtár és a film útján is temérdek választ kap és rengeteg tudnivalóhoz jut ifjúságunk. A KISZ-szervezet leg­közvetlenebb feladata, hogy prog­ramösszeállításnál s a politikai és kulturális nevelő munkában az ifjúság kommunistává nevelésé­nek legjobb, leghatásosabb, leg­eredményesebb elvi és gyakorlati módszereit alkalmazza, még csak nem is „életközeiben”, hanem az élet közvetlen erejével mindenkc és mindenütt. Huszár Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents