Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-10 / 213. szám
1965. szeptember 10. 4 Péntek Az anyagmozgatás korszerűsítése és gépesítése céljából nyújtható bankhitel A termelési érték jelentős hányadát kitevő anyag- és íélkész- termékeknek az üzemen belüli mozgatása a legtöbb vállalatnál jelentős munkaerőt köt le. A jelenlegi munkaerőhelyzet egyre nagyobb jelentőséget ad a munkaerővel való takarékos gazdálkodásnak. A korszerűtlen anyag- mozgatás pedig az önköltségre és így közvetve az anyagi érdekeltségre károsan hat. E helyzetet felismerve az Országos Tervhivatal elnöke, a pénzügyminiszter és az Országos Műszála Fejlesztési Bizottság elnöke a 10/1965. (Tg. É. 7.) OT—PM— I csökkentése, illetve a létszám igé. OMFB sz. együttes utasításában [ nyének feleslegessé válása. E fel- az anyagmozgatás korszerűsítésé- tétel teljesítése esetén a hitel 3 re és gépesítésére igen kedvező teltételekkel bankhitel igénybevételét tette lehetővé. A szóban forgó utasítás a Pénzügyi Közlöny március 25-i 13. számában is megjelent. A hitel 5 évi időtartamra nemcsak állóeszközökre, hanem a gazdaságos üzemeltetéshez szükséges fogyóeszközökre, göngyölegekre (rakodólap, egységláda) is igénybe vehető. Egyedüli feltétele a hitelezésnél az anyagmozgatásban foglalkoztatottak számának százalékos kamatlábának mérséklését vagy a visszafizetendő ösz- szeg 20 százalékáig terjedhető csökkentését lehet kérni. Azért bátorkodunk most a vállalati igazgató elvtársak figyelmét a fenti lehetőségekre felhívni, mert az 1966. évi tervek összeállításénak hónapjában, vagyis e hó végéig kell a hiteligényeket a Beruházási Bankhoz benyújtani. Kovács József megyei igazgató Csúsztatás „suba alatt” Valamikor a „három nyolcas” veit a sárjadózó munkásmezga- Mm jelszava. Napi 8 óra munka, 8 óra alvás, 8 óra szórakozás. Ezeket a követeléseket akárcsak, említeni is, ma mér anakronisztikusán ‘hangzik, hiszen a napi 8 óra, mint munkakövetelmény, már régóta nem lehet vita tárgya. A napi munkaidőt a Munka Törvénykönyve szabályozza, s rpiri. den általános iskolás kisdiák tudja, hogy az hány óra. (Kivételt képeznek azok a speciális munkahelyek, alhol úgynevezett osztott munkaidőt alkalmaznak, természetesen a havi átlagban végigdolgozott órák száma itt is egyezik a minden állampolgárra érvényes munkaidővel,.) Aki a törvényes időn felül dolgozik, azt túlóradíj illeti meg. A túlóra kényszerű megoldás, affele ideiglenes segítség, s mind a dolgozó embernek, mind pedig a népgazdaságnak közös érdeke, hogy a túlórák számát a minimálisra csökkentsük. A napi 8 órán túl dolgozó emiber szervezete fokozottabban van igénybe véve, munkaintenzitása csökken, a baleseti veszély emelkedik, a munka minősége romlik, s mindez a termelést igen-igen drágítja. Ez — ma még olykor nélkülözhetetlen — kényszerű megoldás. o A Szakszervezetek Megyei TaIgy festett a kép a szakszervezet közbelépése előtt. Ml változott azóta? Elsőként a szakszervezeti bizottság titkárát kérdezzük, mit tud a csúsztatásokról? — Bizony a művezetők régebben „stfkában” rábeszélték a dolgozókat, hogy verjenek csak rá néhány órát, majd lecsúsztatják. Most mér ilyen nemigen fordul elő. A formázóműhelyben kérdezzük az asszonyokat, volt-e mostanában csúsztatás? Egyöntetűén nemet mondanak. A fémcsiszolók úgyszintén nem emlékeznek az idejére, mikor kellett volna túlmunkában továbbmaradni. Ellátogatunk a végszerelőkhöz. Itt csinálják a munka legutolsó fázisát, nyilvánvaló, hogy itt a legkritikusabb a hónap vége is. — Bent kell-e maradni túlórában? — Megszűnt már az a rendszer. — Mikor számoltak el csúsztatásban időt legutoljára? — Múlt héten szombaton nyolc órát. .— Hát akikor ... ? — Az semmi. Azelőtt rendszeresen így volt. — Néha talán jól i® jön, ha összegyűlik egy kis szabad idő. Nem? Közgazdasági kérdésekről — röviden A munkaerőgazdálkodás dani, nem egyedülálló. Hasonló jelenség több helyütt is előfordul megyénk vállalatainál, üzemeinél. A vezetők rendszerint az anyag- ellátás ütemtelensógével, hó végi fluktuációjával indokolják, illetve mentik a csúsztatást. Másrészt a túlóragazdálkodás — közismerten — bizonyos keretek közé van szorítva, a túlórák felhasználása korlátozott. Az is igaz, hogy a vállalat „jobban jön ki”, ha a túlmunkáért csak a sima órabért fizeti ki, a túlórapótlékot pedig megtakaríthatja. Napjainkban azonban semmilyen érdekre való hivatkozással sem lehet megengedni, hogy bárki vagy bármilyen vállalat a munkások számlájára takarékoskodjon. A dolgozók egészségének veszélyeztetésével, jogainak csór. bításával. Még akkor sem, ha egyes „kétlaká emberek” örülnek is, hogy egy kis szabad időhöz jutnak, amit fusizásra, miegymásra lehet fordítani. Mert sajnos, olyan dolgozók is vannak — s ez az érem másik oldala —, akik maguk sem akarják betartani az őket védő, munkaképességüket óvó rendszabályokat. Vajda .János A termelékenység emelésének egyik feltétele a célszerű és észszerű munkaerőgazdálkodás. Az idén azért is javítani kell ezt, mert termelési terveinket nem a létszám emelésével, hanem termelékenyebb munkával akarjuk megoldani Az első fél év statisztikai adatai számottevő sikerekről tanúskodnak. A múlt esztendő hasonló szakaszához képest az állami iparban 8900 fővel, nem egészen egy százalékkal volt több a foglalkoztatottak száma, ugyanakkor a termelékenység 5 százalékkal növekedett. A normák rendezése, de különösen a javuló munkaszervezés mellett a termelékenység növekedésének részese a javuló munkaerőgazdálkodás is, bár a jelenlegi helyzettel még nem lehetünk elégedettek. Ellentmond az ésszerű munkaerdőgazdálkodásnak az a gyakori helyzet, hogy technikusok segédmunkásnak megfelelő beosztásban dolgoznak, mérnököket állandó jellegű adminisztrációs feladatok- kal bíznak meg, magasan kvalifikált szakmunkások állnak sorba szerszámokért vagy takarítják a műhelyeket. Ugyanakkor és ugyanezekben az üzemekben olyan segédmunkásokat alkalmaznák, akiknek tisztázatlan foglalkoztatottságuk és munkaidejüknek jó részét kényszerű semmittevéssel töltik. Ez a helyzet részben azért alakult ki, mert sok üzemi vezető fél a munkaerőátcsoportosítástól, s ettől még akkor is viszolyog, ha változik a termelési feladat, módosulnak a műszaki, technikai feltételek. Nem azon gondolkodnak, hogyan lehetne a meglévő létszámmal megoldaná az új feladatokat, hanem azonnal azt kérdezik a felettesektől, hány új dolgozót alkalmazhatnak. Ez a módszer egyszerűbb és kényelmesebb ugyan, de semmiképpen sem szolgálja a termelékenység növelését. Igaz. hogy a megszokott műhelyt, a jól ismert gépet vagy munkakört senki sem változtatja szívesen, esetenként azonban még egyesek akarata ellenére is szükséges a munkaerő átcsoportosítása. Azt mondtuk, hogy a korszerű munkaerőgazdálkodás új termelési feladatok esetén először azt vizsgálja, hogyan lehet a meglévő létszámmal elvégezni, milyen átcsoportosítás, esetleg műszakszervezés szükséges, hogy a kialakult helyzetnek megfelelőbb, célszerűbb beosztást kapjanak a dolgozók. Ennek viszont az a feltétele, hogy szorosabb kapcsolat legyen a dolgozók alkalmazása és a termelés között, a központosítot- tabb munkaerőirányítás elsősorban a gyáregységek, sőt az egyes műhelyek termelési feladataival számoljon. A központosítással megoldható az új dolgozók felvételének célszerűbb módja, a képesség- és alkalmasságvizsgálat is, amely nálunk még gyerekcipőben jár. Ezért fordul elő, hogy gyakran olyan embereket foglalkoztatnak, akik egészségi állapotuk vagy fizikai, esetleg szellemi képességeik miatt alkalmatlanok az adott munkára. Az emberekkel való törődés feltételezi az állományban lévő dolgozók közti képességvizsgálatot is. Az egyénnek és az üzemnek egyaránt érdeke, hogyha valakit a gyáron belül más beosztásba alkalmasabbnak találnak, igyekezzenek azt biztosítani számára. Ez a mód, amelyben a termelési érdek találkozik az egyéni érdekkel, kiegészíti és kielégíti egymást. A jó munkaerőgazdálkodás feltétele, hogy a termelési szükségletek mellett, lehetőleg mindenkinek képzettsége és képessége szerinti munkát biztosítson. Ezért tanácsos, hogy a központosította bb irányítással egyidőben decentralizálást is végrehajtsanak, és az ügyintézők — a műhelyek vezetőivel együtt — szinte dolgozónként kü- lön-külöm foglalkozzanak az emberekkel. A gazdaságosabb termelés mellett igényli ezt az egyén, a munkás is. Kovács András Major rendezés, telepítés nácsának egyik bizottsága vizsgálaton tartott az elmúlt hónapokban az Orosházi Vas- és Kályhaipari Vállalatnál, mert a szakszervezet tudomására jutott, hogy a tervidőszakok végén rendszeresen tovább dolgoztatják a munkásokat a törvényes munkaidőnél. Az eset annyival súlyosabb, hogy többnyire hat-, illetve hétórás csökkentett műszakban dolgozókról volt szó. Itt az egészségügyi körülmények is ellene szolnak mindenfajta túlórázásnak. Hát még abban az esetben, mikor a túlórát nem fizetik ki, a törvényes pótlékot nem kapják meg a dolgozók, az időt ellenben később „lecsúsztathatják”. A hónap vagy a negyedév végén tehát hajrá, mindent bele, dolgozunk, amennyit csak lehet, hónap elején aztán üres a műhely, pang az üzem, nincs munka. — Tisztább lenne, ha kifizetnék a túlmunkát. Mit mond erről a kérdésről az igazgató? — Mindenfajta csúsztatás törvénytelen. A leghatározottabban ellene vagyok. — Elvétve azért előfordulhat még az üzemben? — Nekem nincs tudomásom róla. De most majd jobban utánanézünk. o Ez a beszélgetés néhány héttel ezelőtt zajlott. Azóta nyilván még szigorúbban vigyáznak a Munka Törvénykönyvében előírt szabályok betartására ennél a vállalatnál, mint korábban. Az esetet főként a szemléltető példa kedvéért említjük. Sajnos, azt kell monIDEJÉBEN SZEREZZE BE téli tiizelőszlikségletét Kunágolán, Kevermesen, Almáskamaráson és Dombiratoson üzemelő Tüzép-telepeinken. Ez idő szerint korlátlan mennyiségben állunk a lakosság rendelkezésére. Tüzelőutalványokat azonnal beváltjuk. Kunágota és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet igazgatósága 408 Békéscsaba termelőszövetkezeteiben __ További lehetőségek a hozamnövelésre, a korszerű elhelyezésre, a szociális létesítményekre eg nap. szeptember 9-én, csütör- i sét irányozták elő. Annak idején 1 tökön Békéscsaba termelőszövetkezeteinek fejlődéséről, a fejlesztés irányáról, a majorok rendezéséről, telepítéséről tanácskoztak megyénk vezető emberei Békéscsabán, a megyei tanács vb-termé- ben. Az értekezleten Csomós István, a megyei tanács vb mező- gazdasági osztályának vezetője elnökölt. Ott volt Varga Lajos fő- agronómus, Frankó János főállat- tenyésztő, dr. Szentkereszty László, a KÖJÁL igazgató főorvosa, Palyik György, a Békéscsabai Városi Tanács V. B elnökhelyettese, Kacsala János, az MSZMP békéscsabai bizottságának mező- gazdasági osztályvezetője, továbbá az érdekelt termelőszövetkezetek vezetői és a megyei tanács telepítéstervezési osztályának több dolgozója. Békéscsaba termelőszövetkezeteinek telepítésfejlesztési tervét Kácsor András mezőgazdasági mérnök és Urbán István építésztervező ismertette. Néhány évvel ezelőtt az AGRO- TERV készített egy fejlesztési tervet, amelyben 32 major építéMost, miután Békéscsaba termelőszövetkezetei — a távlatnak megfelelően egyesültek — mindjobban napirendre került a végleges települések kijelölése, tervezése. A két tervező a szövetkezetek képviselőivel, Békéscsaba város vezetőivel hosszabb idő óta konzultált a tsz-ek holnapjáról, s megállapodtak abban, hogy 21 major is elegendő ezek korszerű termeléséhez. A közös gazdaságokat néhány állatfaj tartására speciálisan fejlesztik. A Május 1 Termelőszövetkezetben többek között egy tehenészeti major, egy sertéstelep, egy hízóállat-telep és egy gépudvar kerül felépítésre. Valamennyi tervezett major első épületei már megvannak. Ez a termelőszövetkezet 1980-ig folyamatosan fejleszti szarvasmarhaállományát. A későbbiek során 600 fejőstehenet, 400 hízó marhát, 250 te- nyészikocát, 3000 hízott sertést, 600 anyajuhot, 3000 törzsbaromfit, 20 ezer árubaromfit szeretnének tartani, illetve évenként értékesítésre nevelni. Ez a jelenleginek csaknem kétszerese. A növénytermesztésben a konzervgyár közelsége a zöldségkertészet fejlesztésére nyújt lehetőséget, ötszáz hold kertészetet terveznek. A tervezők a megyei tervbizottság előtt megvédték álláspontjukat, mely szerint az állatállomány növelésével a növénytermesztés hozamainak növelésére nagy lehetőség kínálkozik. Figyelmet érdemel a tervezőknek az az elgondolása is, hogy az állatszállások környékén nem javasolják az istállótrágya tárolását. Ezt a tsz-nek azonnali elszállítással — a trágyázásra kijelölt táblákon — kell megoldani. Ugyanakkor valamennyi majorban szociális létesítmény építését javasolják; fürdővel, öltözővel, angol WC-vel, pihenővel és egészségügyi szobával. A megyei tervtárgyaló bizottság Békéscsaba termelőszövetkezeteinek majorrendezési és telepítési tervét — amint azt Csomós István osztályvezető közölte — lényegében elfogadta és a termelőszövetkezeteknek megvalósításra javasolja. (dupsi)
