Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-05 / 209. szám
Vincze József: A borult ég alatt A borult ég mint foltos-kék búra guggol félénk — a tikkadt gaz tövén rovar regement áhít harmatot. A szél pihenni tért, a fürtös akácon merev tüske karcolja körbe az esővárást; ó mézillat, leszállt a fák csúcsai alá nekünk — izzadt tenyerünk összetapad s várjuk az időt, az időt, S Hogy dörrenés, villám ne pillantson, csak énrám, ölembe hajtom kenderszín fejed, miközben Ismétlem mindig a neved simítva arcod pirosát, pirosát. Az eső nem jő, csak marad, s Te nyugtatod egyre magad — nemsokára itt lesz, s esik, simogass, így nem félek s oly jólesik a sikló puha kéz — szemed szemembe néz: kér, vár, szó tálán, az ajakam, az ajakam. Röpke rajzok a stégről Az áldott balatoni nap pörköli a bőrünk. Kávébarna testek kacérkodnak a fénnyel a víz fölé nyúló deszkaalkotmányon. Ki nyugágyban, ki gumimatracon, mások meg a korlát tetején, lógázva a lábukat. Közben jövés-menés. Van, aki épp most ereszkedik a vízbe. Ez a szertartás különbözőképp zajlik, de mindig az egyéniségre jellemzően. Mássz be a tóba, megmondom ki vagy. — Juj, de hideg...! — sikoltoznak a lányok. Fehér a bőrük, mint a liptói túró, kicsit félnek a víztől. Életükben most vannak először a Balatonon, otthon se jártak strandra, uszodába. Persze a víz egyáltalán nem hideg, de nem árt kis hangoskodással felkelteni a jelenlévő fiúk figyelmét. Szegénykék. A deszkapallón öles léptekkel végigbillegő bronz- testü sportfiúnak éppen ellenkező a véleménye. — Pfü... olyan meleg, mint a lábvíz. Ebben nem is lehet úszni. No, azért lehet. Mindjárt be is bizonyítja. Laza, de pontosan kidolgozott crawl- tempókkal szántja a vizet, látszólag hanyagul, mégis sebesen siklik,, akár egy torpedóromboló. A stég közönsége bámul. A meder nagyon sekély, rejtett kövek is akadnak, néhány méter után a torpedóromboló piszolcul beveri a térdét. Csak úgy nyekken. Félhangosan visz- szafojtva káromkodik, tanulhatna tőle egy hadihajó komplett legénysége, a matrózinastól kezdve a vén tengeri medve kapitányig. * Szigorú tekintetű, szikár öregúr. Fürdőköpenyét odakészíti a karfára, ha kijön, rögtön felölthesse. A fején megigazítja a gumisapkát, ami eléggé felesleges holmi, lévén a bácsi kopasz. Módszeresen száll alá a habokba, precízen és megfontoltan. Miután lábai térdig hozzászoktak a Balaton temperaturájához, benedvesíti karjait és halántékát. Kis szünet. A vállára is loccsant egy marókkal. Csak óvatosan! A ténykedés felelősségteljes volta komoran tükröződik az ábrázatán. Utóvégre fokozatosan kell hozzászoktatni a szervezetet a víz hőfokához. A hirtelen lehűlés ártalmas a szívnek, vérkeringési zavarokat, sőt — tragikus fordulatokat is okozhat! öt azonban nem kell félteni, mindent szisztematikusan csinál. Hirtelenszőke, feketére sült fickó óriási loccsanással veti magát a vízbe. Tajtékoson sziporkázik a felcsapódó zuhatag. Micsoda könnyelműség! Halla tlan. A fiú nevetve száguld egy kétrészes piros fürdőtrikó után. Az öregúr mellkasába viszont — az aorta tájékán — belehasít valami sunyi fájdalom. Aggodalmas arccal mászik kifelé. Változtatni kell a szisztémán. * A Balaton partja csodálatos hely. Itt mindenki megváltozik, illetve őszintébb lesz, mint otthon. egyen várótermekben vám. Nem győzték meg eléggé a várakozókat, hogy a várakozás a társadalmi lét elkerülhetetlen velejárója. Kiválóan szabta meg ezt Godot improvizált menetrendjében, amelyben megjelölte, hogy van 17,26 és 18,31, de van 21,44 és 16,64 is! Ha ezen a 'meghatározásán csak kicsit is elgondolkodunk, világossá válik, hogy ha minden községben naponta csak öt várakozót győznénk meg, hogy a várótermekben várakozzanak, úgy ez országos viszonylatban . .. hány községünk van? 1. : (a jegyzetfüzetébe néz) Végtelen sok. 2. : Na látja. Hát akikor végtelen sok teli váróterem lenne. (Fellélegzik.) Vallja be nyíltan, mikor várakozott utoljára váróteremben? 1. : Én? Hát bizony... (Szégyenkezik.) 2. : Beismerem, én is. Szégyellem magam. Személy szerint nagyon szeretek hálószobában várakozni. Az fernher estig várakozik, aztán fáradtan lefekszik és elalszik, reggel felébred, megmossa a fogát, és várakozhat tovább... Csakhogy, ha ezzel a módszerrel minden száz ember közül húsz a várakozást nem a váróteremben Intézi, nem* csodálkozhatunk, hogy a várótermek fokozatosan megüresednek. X.: Nem értek egyet, könyörgöm!!! Hiszen az egyes várótermek havonta jelentéseket küldenek, melyek szerint a várakozás iránt nagy az érdeklődés! Úgyhogy a várótermek minden községben jelentős feladatot látnak el, és ez — nem félek kimondani — a várakozóknak a várótermekben való összpontosítása a várakozás érdekében. Egyébként Godot ezt megemlíti az eleddig felülmúlhatatlan zongorakivonatában is, ahol egyebek közt írja: „Lento... precto... adag- gio.:. staccato!” 2.: Attól függ, hogyan értelmezi ezt a kijelentést. Persze, minden esetben tanulnunk kell belőle. Ugyanis jelzi, hogy a várótermek tevékenységéről szóló jelentések bizonyos fokig szépítik a helyzetet. Ugyanis zömben a várakozóknak szervezett várakozásáról van szó, amelyet nyugdíjasokból és diákokból szerveznek meg, a bibi ott van, hogy míg az iskolai ifjúság még nem tud olyan türelmesen várakozni, mint a nyugdíjasok; a nyugdíjasok viszont nem látják maguk előtt a várakozásnak azt a gazdag perspektíváját, mint az ifjúság. 1. : De ki a hibás, hogy az ifjúság nem tud rendesen várakozni? Már a zsenge gyermekkortól arra kell szoktatni, hogy megtanuljon várakozni, mégpedig várótermekben. Szép, rendezett várótermi várakozást a környéken való csavargás helyett! Ez segítené az ifjúságunkat a helyes életcél megtalálásában. 2. : Teljesen egyetértek önnel. Emlékezzék Godot szavaira: „A váróterem az az eszköz, amelynek a segítségével a várakozók kölcsönösen várakoznak.” És én félek, hogy a mai ifjúság már várni sem tud. 1. : Ez a legnagyobb hiba. ök nem várnak! Csak úgy tülekednek előre! 2. : Bizonyára nem tudják, mi vár ráj uk. 1. : Ha nem tülekednének, ha várakoznának, mint mi, megtudnák,' mi vár rájuk... 2. : ... hogy mi várjuk őket... 1. : (lelkesen) ... hogy közösen berobogjunk a várótermekbe . . : 2. : (lelkesen) ... amelyekben komolyan várakoznánk, s nem engednénk, hogy a várakozást megzavarják ... 1. : ... és a várótermekben várakoznánk, s nem akár. hol, mint most. Hiszen mindenki látja, hogy csak arra várunk, hogy várótermekben várakozhassunk... 2. : ...és még kivárjuk, hogy a várakozók a várótermeket megváltják és felépítik .. j 1. : ...az új, szebb várótermeket, amelyekben még jobban és örömteljesebben várakozhatunk. 2. : És nem kell várakoznunk különböző étkezdékben, könyvtárakban vagy bocsánat, hálószobákban. A passzivitás ellen vagyunk. Küzdünk az aktív várakozásért! És ez csak és csak a várótermekben lehetséges. (Lelkesedése tetőpontján van.) 1. : (kis szünet után) ön tehát úgy véli, hogy idejön? 2. : Ki? 1. : Hát az ... akire vár. 2. : Én? Én neun várok. Ha én valakire várnék, megtörténhetne, hogy nem tudnám kivárni. Ezt pedig nem kockáztathatom meg. (Mindketten megértőén elmosolyodnak, leülnek és hallgatnak.) FÜGGÖNY Fordította: Krupa András Nincs család, nincs főnök, nincsenek munkatársak, kiki természetes hajlamai szerint élhet. El is. A doktor úr markáns figura. Izmos, inas termet, őszülő halánték, ravaszul okos szemek, horgas keselyűorra alól kegyetlenségre valló barázda fut szája sarkáig. Ilyennek képzelem A, Caponét. Ai Capone tudományos munkatárs egy kutatóintézetben. Nem tudom, mit kutat. Itt a Balatonon spéciéi a bisztróidat, büféket, kertvendéglőket és egyéb alkoholfelvevő helyeket. Rendszerint meg is találja. Tény, hogy fél nyolckor, mikor a reggelinél találkozunk, már a 72 higanymillimétert meghaladó nyomás alatt áll. Rejtély, hogyan csinálja, hiszen legkorábban reggel nyolckor nyit a szomszéd büfé. Hiába, titokzatos egyéniség. Egyébként kellemes csevegő a doktor úr, de ha hosszabb ideig beszélget vele az ember, ajánlatos közbe szódát kortyolgatni, mert a leheleté túlságosan tömény. * A napszemüveges hölgy. 'Nem tudni, hogyan hívják, nem tudni, kiféle, miféle... Zárkózott, visszavonuló, disztingvált lélek. Egész nap fekszik a stégen és sütteti magát. Nincs egy felesleges szava, felesleges mozdulata — felesleges ruhadarabja se nagyon. Csak épp a legszükségesebb. A „bikini” nadrágrésze merészen letűrve, hogy úgymondjam a legvégső határig. A pánt nélküli melltartó is szétkapcsolva a hátán, nehogy csíkot hagyjon. Csak éppen az elülső domborulatok ormán feszül némi textília. Mindez a vakító nap leed- vére, mely dúsan pásztázhatja az aranybarna bőrt, továbbá a stég férfitársasága őszinte örömére, akik a badacsonyi hegyek övezte zöld víztükör melleit egyéb látnivalókban is gyönyörködhetnek. Hiába, az embert rabul ejtik a természet szépségei. Regős István felvétele Saját szemlélődésemet kizárólag az arányérzék kíváncsisága vezérli: szeretném megállapítani, a kacér, facér hölgy toalettjének me lyik darabja a legnagyobb kiterjedésű? Hamar rájövök, hogy a napszemüvege. * A vidám üdülés utolsó napján következményekkel terhes kalamajkába keverem saját magam. Merényletet követtem el a jogrend ellen, megszegtem a fennálló rendelkezéseket. Végigkerékpároztam a mólón, oda-vissza. Igaz, tábla nem tiltja, felirat nem figyelmeztet; a törvény nem tudása azonban nem menti fel a vétkeseket. Ezt a Hatóság nyomban el is magyarázza. A Hatóság egyébként kék csikós trikói visel és rövid nadrágot. No de ez semmit nem von le hivatalos mivoltából. Figyelemre méltó, hogy a móló mentén többen használják kerékpárjukat, a Hivatalos Közeg azonban biztos érzékkel engem szemelt ki. A többiek ugyanis — horgászó nyugdíjasok, vakációzó diáklánykák — minő helybéliek voltak. Márpedig — mint ismeretes — a Balaton vidékének fő bevételi forrása az idegenforgalomból és a nyaraló közönségből ered. A Hatóság is as: - szimilálódik a szokáshoz. Időközben megjött a parancsolat, melyben értesítenek, hogy 100, azaz egyszáz forintokat, renitenskedésem megtorlásaként fizetni vagyok köteles. Legsúlyosabb vád, miszerint nem elég, hogy illetéktelen helyen kerekeztem, de egyidejűleg a személyi igazolványt sem hordtam magamnál. A megállapítás fedi a tényeket. Azóta is tűnődöm, miképp lehetséges egy szál fürdőnadrágban személyi igazolványt hordani. Kü'ö- nös tekintettel a lapjaira rótt hivatalos tintára, mely vízbe ugrás esetén veszíthet hiteles olvashatóságából. Vajda János
