Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-29 / 229. szám

1965. Keptember 29.

4

Szerda

Egyharmad vagy kétharmad?

Üjabb adalékok a csárdaszállási művelődési otthon ügyéhez

LAPUNK 1965. SZEPTEMBER 22-i SZAMÁBAN ,,A baj 1964 au. gusztusában kezdődött” címmel cikket írtunk a csárdaszállási mű. velődési otthon ügyéről, és rávilágítottunk arra, hogy az 1 millió 137 ezer forint költséggel felépített művelődési objektum nagytermét miért nyilvánították élet- veszélyessé 1964. augusztus 31-én. A csárdaszállási községi tanács a Békés megyei döntőibizottsághoz fordult panaszával, hogy az élet- veszélyessé nyilvánított nagyterem tervezési és építési hiányosságait az EM Békés megyei Építőipari Vállalat, valamint a Békés megyei Tanácsi Tervező Iroda költségén javítsák ki, mivel a község lakód azért adtak több mint 1 millió forintot, hogy művelődési otthonukat használhassák is. Az ügyiben kínos huzavona kezdődött, a felelősség-áthárítások szinte klasszikus példáival találkozhat az, aki az anyagiba betekintést nyer.

A DEBRECENI TERVEZŐ

IRODA által készített szakvélemény hét pontba foglalja mindazokat a hiányosságokat, melyek miatt a nagytermet (végeredményben az ottani kulturális élet központját) a csérdaszáillásiak bezárni kényszerültek. A szakvéleményben a 3-as és a 7-es pont az, amely a nagyterem oldalfalain és mennyezetén keletkezett repedések kiváltó okait elemzi. Tény, hogy a felelősség — bár az ügy teljes lezárása még nem történt meg — a kivitelező és a tervező között oszlik meg; nevezetesen a tervezőiroda kétharmad részben, a kivitelező egyharmad részben felelős (a szakvélemény szerint) a kéménypiilérek túlterhelése miatt, mely egyik okozója volt az oldalfal megrepedésének. „A kifogásolt kéménypillérek — szövegezi meg a szakvélemény — erőműtani szempontból nem felelnek meg, amit a rajtuk jelentkező repedé- 8ék is igazolnak. A hibás tervezés, illetve kivitelezés végrehajtásáért kétharmad részben a tervezőt, egyharmad részben a kivitelezőt lelhet felelőssé tenni.” A döntőbizottság úgy határozott, hogy a kivitelező javítsa ki a hibát, a tervezőiroda pedig „az ajtó mellett levő kéménypillér kialakításához adjon művezetést és a költségeket egyenlő arányban közösen viseljék”. A továbbiakban megjegyzi: lényegileg mindhárman (a Szegedi Tervező Vállalat is, mint a Békés megyei Tervező Iroda jogelődje) „felelősek azért, hogy a műszaki követelményeiknek nem megfelelő módon történt a pillér- falaknál levő kémény kiképzése.”

A TETŐSZERKEZET tervezési és kivitelezési hiányosságait a szakvélemény 7-es pontja tartalmazza, megállapítva, hogy „a nagyterem mennyezetén hosszirányú repedés’’ keletkezett, ebben

kétharmad részt a kivitéléző, egyharmad részt a tervező a felelős. A döntőbizottság határozata a

7-es ponttal kapcsolatban — nagyon helyesen — úgy intézkedik, hogy a tetőszerkezet hibáinak felderítését és kijavítását haladéktalanul meg kell kezdeni, hogy a művelődési otthon újra megnyithassa kapuit, és ,,a kijavítás költségével kapcsolatos igényüket (a kivitelező és a tervezőiroda — A szerk.) később érvényesíthetik.” Egyszóval: a tetőszerkezetben mutatkozó műszaki hibákéit az anyagi felelősség mértékét és arányát ezután határozzák meg.

Sajnos, az ügy sok ember rengeteg munkaóráját kötötte le, mely elkerülhető lett volna, ha a tervező és a kivitelező is gondosabb munkát végez. Homlokegyenest ellenkező vélemények ütköztök össze; a kivitelező szerint például „a szakértő ténymegállapítása szerint a téglapillér kereszt- metszetei nem megfelelőek, kicsinynek bizonyultak. Az elváltozások ennek következményei. A vastetőszerkezet hiányosságai miatt a falszerkezet és pillérszerkezet tönkremenetele nem állhatott elő.” Miié a tervezők: „Az épületen jelentkező repedések okával, melyet a kivitelező függőleges erőhatásnak tulajdonít, nem értünk egyet. Véleményünk szerint a repedés a függőleges és vízszintes erőhatások következménye, melyek közül a vízszintes erőhatásnak (a tetőszerkezet vízszintes nyomása — A szerk.) van nagyobb szerepe. A Szegedi Tervező Vállalat egyik átiratában pedig csak „állítólag életveszélyes” kul- túrházról beszél, hangoztatva, hogy ha a szakvélemény 3-as pontjában körülírt hibák a kiszolgáltatott terveken valóban megmutatkoztak, azokat a felperesnek (a csárdaszállási tanácsnak!) és az elsőrendű alperesnek (kivitelező) kifogásolni kellett volna. Egy év- elteltével azonban „a vállalatunk, kai szemben támasztható kárigény elévültnek tekinthető.” Tehát miért nem vette észre a tervezési hibákat a csárdaszállási tanácselnök vagy a kivitelező, illetve, ha elfogadták jónak a rossz tervet, vessenek magukra. Ez is logika! Csak éppen a művelődési otthon kapui nem nyíltak meg tőle. Annak az otthonnak a kapui, melyről a Békés megyei Tanácsi Tervező Iroda már 1964 szeptemberében kijelenti: „A hibák a kultúr- ház üzemeltetését lehetetlenné teszik, mivel a nagyteremnél közvetlen életveszély áll fenn”.

E NÉHÁNY kiragadott PÉLDA — úgy látszik — elkerülhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy a szept. 22-én megjelent „A baj 1964 augusztusában kezdődött” c. írásunk által említett kérdéseket még részletesebben körvonalazzuk. Jóslatunk, hogy a csárdaszállása művelődési otthon hamarosan megnyitja kapuit, ezúttal azonban nem vált be, mert újabb problémák merültek fel. Említett cikkünkben megírtuk, hogy a parkett is tönkrement, ki kell javítani, és ezt valószínű, hogy a község lakói fizetik. G-ajdán Ferenc, a művelődési otthon igazgatója néhány nappal ezelőtt levélben keresett fel bennünket. Levelében ezeket írja: „Amint Öa is tudja, a festésen kívül — ami különben már el. készült — már csak a parkettázási munkálatok voltak hátra. Kiderült, azonban, hogy a parketta lerakását erre az alapra nem lehet megoldani, hiszen azzal csak a kiadásokait növelnénk, de maradandó eredményt nem érnénk el. Ugyanis a tervrajzban feltüntetett alap nem készült el s erre csak most, a járási tanács vb műszaki csoportjának ellenőrzése alkalmával jöttünk rá. A 28 centiméter vastag réteg helyett mindössze csak 3—4 centiméter burkolat került, így érthető a parketta felpúposo- dása, mert a réteg alatt sárosán összenyomható fekete föld van..."

a csárdaszállási művelődési OTTHON ügye tehát mégsem kerül- le a napirendről, lehet, hogy az újabb kivizsgálások, felelősségmegállapítások, stb. újból sok-sok ember rengeteg munkaóráját emésztik majd fel. És mindez miért? Aki elolvasta ezt az írást, a választ önmaga megfogalmazhatja. Reméljük, a véleményét is, és együttérez a csárdaszállásiakkal, akik fejenként (a csecsemőket és az aggokat is, a község minden lakosát beleszámítva) kb. ezer forintot adtak azért, hogy kultúrházuk legyen. Biztos, hogy nem így képzelték.

Sass Ervin

Új kollégiumi étkezde Szegkaimon

1

. • ^

mami

B

<x<

; • J:

IIJ

1 j r

■V

t r? < J

mi

WMm

Régi gond szűnik meg az oktatásban Szeghalmon. Egymillióháromszázezer forintos beruházással kollégiumi étkezdét építenek, amely rövidesen rendelkezésére áll a helyi és a járás községeiből bejáró tanulóknak.

A héten befejezik őszí árpa vetését Békéscsabán

az

Negyvennyolc mázsa kender holdanként

A jó időt kihasználva a békéscsabai termelőszövetkezetekben naponta százával dolgoznak a földeken. Szedik a cukorrépát és egyéb terményeket, valamint megkezdték a kukorica törését is. A traktorok éjjel-nappal dübörögnek, szántanak, vetés alá készítik elő a talajt, szállítják a kendert, cukorrépát és a trágyát. A vetéssel az utóbbi napokban különösen jól előrehaladtak a város szövetkezetei. Naponta 380—400 holdon vetik el az őszi árpát, s erre a munkára összesen 16 gépet állítattak be. Elsőnek a Szabadság Termelőszövetkezet fejezte be összesen 451 holdon az őszi árpa vetését és most már a búza került sorra, A héten Békéscsaba termelőszövetkezetei befejezik az őszi árpa vetését.

A kender betakarítását a Lenin T ermelőszövetkezet fejezte be

először, teljes egészében elszállította a termést a feldolgozó üzembe. A kenderből a vártnál nagyobb terméseredményt érte el, átlagosan 48 mázsát takarított be holdanként. A Szabadság Tsz- ben a hét közepére fejezik be a szállítást, itt átlagosan 40 mázsa termett holdanként. Megkezdték a békéscsabai szövetkezetekben a napraforgó és a lucemamag betakarítását is. A tervek szerint hat SZK-kombájn csépeli a lucerna- magot.

Befejezték a fővetésű silókukorica betakarítását is összesein 930 holdon. A másodvetés betakarítása még tart. Az átlagosnál itt is jobb terméseredményt értek el, a fővetésű kukoricából mintegy 180 —200 mázsát silóztak be holdanként, a másodvetésűből pedig UO-et.

A4tMA'í.y

A hídasháfi hibridfizembeo megkezdték a kukorica íémzárolását

A Hidasháti Állami Gazdaság hibridüzemében szeptember 20-án megkezdték a kukorica feldolgozását és fémzárolását. Elsőnek a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezetből szállították a korán érő Szegedi—71-es fajtát. Ebből összesen 600 hold termését dolgozzák fel. Ezután körülbelül

október 2-a, 3-ával már a Marton- vásári—41-es feldolgozására is sor kerül. A hibridüzem éjjel és nappal folyamatosan üzemel. Január végéig mintegy 320—340 vagon fémzárolt vetőmagot adhatnak át csupán ebből az egyetlen ütemből. •

17.

Valter kéjes nyújtózással éb. redt. Megropogtatta csontjait, körülnézett. Meglepődve tapasz, talta, hogy a lány nincs mellette.

— Talán kiment a konyháiba, gondolta, és előbb trillázva füty. tyentett, majd kiabált.

— Saci! — elhatározta, hogy ő már csak így fogja hívni ezt a kis tündért. — Ha nem jövök el hazulról olyan viharosan, sóira nem kerülök össze vele! — gondolta.

A szobát napfény árasztotta el. A lány nem jött. Valter felkelt, öltözni kezdett. A telefon mellett egy levélpapír nagyságú fénykép hevert. Furcsa fénykép: egy levél másolata.

Valter felvette a lapot és beleolvasott. A harmadik sornál lerogyott a fotelba. A lapon ez állt:

„Én, Valter Vince, született 1943 — anyám neve: Keresztes Erzsébet, minden kényszerítő körülmény nélkül, saját elhatározásomból, a kommunisták elleni gyűlölettől indíttatva, kötelezettséget vállalok egy meg nem nevezett nyugati hírügynökség, nek, hogy az általam 1963. január 31-én előlegként átvett kétezer forint ellenében az esetenként kapott utasítások értelmében katonai vonatkozású adatokat szolgáltatok megbízóim részére, különös tekintettel az N-i speciális alakulatra vonatkozólag, ahol szolgálatot teljesítek. Tudomásul veszem, hogy a fedőnevem a szolgálat során RN—2. Tudom, hogy a feladatból származó titkaim megszegéséért az életemmel fizetek. Ezt a nyilatkozatot magam fogalmaztam.”

És alatta a saját kezű aláírása:

„Valter Vince honvéd, N postafiók.”

Ekkor vette észre, hogy még másik két kép is hever a telefon- asztalkán. Mohón kapta fel a képeket. Az egyik őt ábrázolta alsónadrágban, mellette a csaknem teljesen meztelenre vetkőzött, háttal álló lány. A fények töréséből észrevette, hogy valamit írtak a hátlapjára. Megfordította. Káprázó szemmel olvasta a kurta szöveget:

„Kedves kis menyasszonyomnak, Krajcsi Katikáinak, a Wesselényi utca ... sz.-ba.”

„Vincéd”

A másik kép már befagyott gondolatait is megmozgatta:... igen, persze... az este... amikor azt mondta:

„— Légy szíves, tedd ezt a szekrényfiókba.”

Itt még ruhában voltak, i— Saci arca nem látszott — ő egyenruhában és pénzt vett át. Olyan éles volt a kép, hogy a bankósói még a százas számjegyet is le lehetett olvasni. Hátlapján szöveg:

„N-i alakulat parancsnokának: Valter átveszi a kémszolgála- tért járó összeget.”

Rettenetes érzés rontott rá- Űzött vadként tekintett körül a néhány pillanattal korábban még olyan barátságosnak érzett szobában. A telefonhoz kapott, ám hiába tárcsázta a 123—456- ot, a központi rendőrfelügyeletet — ez a szám jutott hirtelen eszébe —, a hallgatóból egyszer csak a mama hangja szólalt meg:

„— Igen. N-ben szolgál... speciális alakulat... valakit megöltek. Lábas, persze, hogy Lábas volt a gyilkos...”

A telefonra meredt. „Magnetofon...” — jutott eszébe. — Úristen... — az ajka megvonaglott.

Visszaroskadt a fotelbe, arcát a tenyerébe temette... Arcok villantak fel előtte, a mama,