Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-24 / 225. szám
Világ proletárjai, egyesüljetpji! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1965. SZEPTEMBER 84. PÉNTEK Ara: 60 fillér XX. ÉVFOLYAM, 885 SZÁM Örménykúti példa Megyénk termelőszövetkezetei, nek egy részében évről évre krónikusan jelentkezik a takarmányhiány. Ezt leginkább azzal magyarázzák, hogy a kötelezően előírt búzavetés területe, meg aztán a különböző jó pénzt hozó kertészeti és ipari növények miatt kevés föld maradt az abrak- és szálas taka rmányok termesztéséhez. Ez a megokolás a takarmányhiánnyal küszködő szövetkezetek közül csak néhányban elfogadható. A többiben a talajerőutánpótlás rendszertelensége, az őszi mélyszántás elmaradása, a kevésbé gondos vetés és az okozza az abraktakarmány, hiányt, hogy a szükséges két-há- romszori kézi kapálás helyett legfeljebb csak egyet kap a kukorica. Ráadásul a betakarítás és a tárolás sem történik megfelelő figyelmességgel. Az ideiglenes gó- rék rendbehozására, újabbak építésére több helyütt csak a törés idején és utána kerül sor. Amíg ezek a termést többé-kevésibé megvédő építmények elkészülnek, addig a földre ömlesztett garmadában ve. rí az eső a kukoricát, befülled, romlásnak indul. Emellett szabad prédául szolgál a lovaiknak kedvezni igyekvő íogatoscfcnak, s a garmadát meg-megrohamozó álla. toknak, madaraknak. — Az aranyból is cseppen egy kicsi — mondják magyarázatul. Ez igaz, de sok kiesi sokra megy, s aztán szinte pótolhatatlanul tátong a nagy takarmányhiány. Az abrak_ termelés első fontos fázisa a talaj, erőutánpótlással és az őszi mélyszántással kel] kezdődjön, aztán nagyon következetesen kell küzdeni a jó termésátlag eléréséért, a szakszerű vetés, a szükségszerinti többszöri és minőségi kapálás, a betakarítás, a tárolás és az okszerű felhasználás idején. A betakarítás idején megyénk szövetkezeteit járva az emberben az a meggyőződés alakul ki, hogy helyenként nincs gazdája, felelőse a takarmánytárolásnak, s a pó- cséklástól, romlástól való megvédésnek. Például a szalma olyan gondatlanul van összerakva, he_ lyesebben csak összetúrva, mintha megfeledkeztek volna arról, hogy tavaly és tavalyelőtt a tél végi és tavasz eleji hónapokban kukorica- szár-szecskával próbálták pótolni az almot. — „Nem értünk még rá összerakni, rendesen betetőzni.” Ez sovány vigasz lesz a télen, amikor szalma helyett fenékig beázott, csaknem trágyát keli vinni az állatok alá. Érthetetlen ez, hiszen csaknem elegendő számú elevátor áll már minden szövetkezet rendelkezésére s a szalmát a lehúzás idején egyből olyan kajakba rakhatták volna mindenütt, hogy azok dacoljanak az esőzéssel. Az újkígyós! Aranykalászban és még több szövetkezetben így csinálták még a nyáron s most nincs gondjuk vele. Néhány szövetkezetben nyugdíjasokra bízták a szálas takarmányok. főleg a szénakazlak rend. ben tartását. Több helyütt csinos összegű prémiumot adtak a kazal- rakóknak, hogy az értékes szálas takarmányok a legkisebb romlás mellett kerülhessenek a tél foiya_ mán rendeltetési helyükre. Az egész megyében csaknem rit. kaság számba menő, a szemnek is tetszetős, szakszerűen megrakott kazlakat raktak az örménykúti Egyetértés Tsz szarvasi út mentén most terebélyesedő majorjában. Még arra is gondot fordítottak, hogy a lekötő drótra erősített fehér terméskövei nyílegyenesen si. múljanak a kazal oldalára. Magas összegű céljutalmat kaptak érte? Nem! Egyszerűen kineveztek egy hozzáértő, a tisztaságot, a rendet szerető majorgazdát Szigeti Pál személyében. Havonta 40 körüli munkaegységet írnak a javára. Rászolgál erre, mert a takarmány gondosan van tárolva s az előírt normák szerinti szigorú az etetéskori porciózás is. Tavaly itt is csá- kiszahnájaként kezelték a takarmányt. Betakarítás közben s utána, amíg tartott, dúsan bántak vele. Mondani sem kell, hogy aztán ínség következett. Még nem késő a majorgazdákat vagy más néven felelősöket kinevezni azokban a szövetkezetekben, ahol látszólag mindenki felelős a takarmány gondos tárolásáért, csali éppen olyan személy nincs, aki a kisebb-nagyobb horpaszűra süppedt, a beázás veszélyének kitett széna- és szalmakazlakat bete- tőztesse. Ha rátermett embert vá_ lasztanak ki mindenütt, akikor az megdolgozik azért a munkaegységért, amit jóváírnak neki. Annál is inkább, mert több helyütt az értékes szerves trágyának sincs felelős kezelője. Arról meg talán ne is igen beszéljünk, hogy a majorok körül szerteszéjjel munkagépek rozsdásodnak, építkezési anyagok rohadnak, vagy fogyatkoznak az illetéktelen elhurcolás következté_ ben. A rend önkéntelenül is tiszte, letet ébreszt a közös minden értéke iránt, amellett, hogy kevésbé lehet hozzáférni. A széjjelség ezzel ellenkezőleg azt váltja ki, hogy minek egye a rozsda, vagy minek rohadjon ez és az elhagyatottan, in_ kább hazaviszem. Aligha érti valaki is úgy, hogy a majorgazdák beállításával meg. szűnik minden szövetkezetben a takarmányhiány. A szükséges bázist csak azzal lehet megteremte ni, ha az eddiginél sokkal nagyobb törekvéssel látnak hozzá mindenütt a talajerőutánpótláshoz s minden takarmányozás céljára tér. melt növény ápolásához, betakarításához. A majorgazda feladata az, hogy gondoskodjon a megtermett abrak-és szálas takarmány megfelelő tárolásáról s véget vessen az „egyszer hopp, másszor kopp” gyakorlaton alapuló takarmányfelhasználásnak. Kukk Imre Megkezdődtek a bolgár — jugoszláv tárgyalások Szófia Szófiában, a Kongresszusok Házában csütörtökön délelőtt megkezdődtek a bolgár—jugoszláv hivatalos tárgyalások. A megbeszéléseket bolgár részről Todor Zsiv- kov miniszterelnök, a BKP Központi Bizottságának első titkára, jugoszláv részről pedig Joszip Broz Tito elnök, a JKSZ főtitkára vezeti. Az eszmecserén mindenekelőtt a két szomszédos szocialista ország kapcsolataival, együttműködésük fejlesztésével összefüggő kérdések kerülnek szóba. Megvitatják a küldöttségek a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit — különös tekintettel a Balkánra —, valamint a nemzetközi munkás- mozgalom problémáit is. (MTI) MAI SZAMUNKBÓL: Napfényes Mongólia • (2.-3, OlfÜfel) Miért a késlekedés a sarkadi járásban ? . (3, oldal) Őrmester-egyetemisták ______ (4. oldat) Tájelőadás «• oldal) Élmények az óhazában oldal) Valamennyi frontszakaszon elnémultak a fegyverek Az indiai parlament az atomfegyverkezést sürgeti Több mint háromhetes véres csatározások után az indiai—pakisztáni arcvonalon életbe lépett a tűzszünet. Csütörtökön reggel indiai szóvivők közölték, hogy valamennyi fron tszak aszón elnémultak a fegyverek. Mindkét fél nyilvánosságra hozta a hivatalos veszteséglistát. Az Üj-Delhiben kiadott közlemény szerint az ellenségeskedések kezdete óta 3840 pakisztáni katona halt meg. Az indiaiak 464 pakisztáni harckocsit, közöttük 245 Pattan típusú tankot semmisítettek meg, hetven pakisztáni repülőgépet lelőttek, 1157 indiai katona esett el, a megsemmisült indiai repülőgépek szánna pedig harmincöt. Merőben eltér ettől a pakisztáni ■ jelentés, amely szerint az indiai félnek 7000 halottja volt. A pa- j kisztáni csapatok 827 hadifoglyot ejtettek, 516 indiai tankot meg-1 semmisítettek, 18-at zsákmányoltak, 111 indiai repülőgépet lelőttek és 17-es megrongáltak. A nyugalom helyreállásának első jele, hogy a pakisztáni légi- társaság bejelentette, ismét megindítják a légijáratait Kelet- és Nyugat-Pakisztán között. Az AP Üj-Delhi-i jelentése szerint az indiai parlament 85 tagja petíciót adott át Sasztri miniszter- elnöknek és ebben követelte, hogy kezdjék meg az atomfegyverke- kést. Az AP hozzáfűzi, hogy becslések szerint Indiának másfél évre lenne szüksége nukleáris fegyver előállításához. A MEN hírügynökség arról tájékoztat, hogy Krisna Menőn volt indiai hadügyminiszter, Sasztri miniszterelnök megbízottja csütörtökön háromnapos látogatásra az Egyesült Arab Köztársaságba érkezett. Nyugalom van az indiai—kínai határon is. A szikikimi határvidékről nem érkezett jelentés újabb incidensekről. Indiai közlés szerint szerdán a határ túlsó oldalán látható egyetlen tevékenység az volt, hogy kínai katonák a Jelep-hágót eltorlaszolták, vas beton fal at építették. Az UPI katmandui jelentésében Nepál állásfoglalását közli. Biszt- ha nepáli külügyminiszter kijelentette, hogy hazája szigorúan őrködik semlegességén, nem avatkozik be a kínai—indiai viszályba. A Pekingben megjelenő Ren. min Ribao csütörtöki száma újabb cikket közöl Kína és India ellentéteiről. A „megfigyelő” aláírással ellátott cikk figyelmezteti Indiát, hogy a két ország vitája még koránt sincs lezárva, bár az indiai katonaság kivonult a szit- kimi határ kínai oldaláról. Az indiaiaknak azonban haza kell még engedniük a fogságba ejtett kínai polgári személyeket és vigasza kell adniuk az elhajtott szarvasmarhákat is. Ezenkívül India a határ keleti, középső és nyugati szektorában nagy kínai területeket tart megszállva. „Ezt a kérdést még meg meg kell oldani, mindezekkel még el kell számolni” — írja a kínai lap. (MTI) Nem valami épület betonelemeinek vasváza látható itt, hanem a Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Szövetkezet híres-nevezetes variálható könyvtárállványai készülnek. Sok állványra van szükség, mert a Ferrunion külkereskedelmi vállalathoz mind több érdeklődés érkezik különböző külföldi könyvtáraktól, tudományos intézetektől. A férőhely kicsi, a munka sok, a szövetkezet Álmos utcai telepén kihasználják a langyos szeptemberi napsütést. Jenei Károly szocialista címért versenyző brigádja munkában. Fotó: Kocziszky
