Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-03 / 207. szám

Világ proletárjai• A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1965. SZEPTEMBER 3., PÉNTEK Ara 60 fillér XX. ÉVFOLYAM, 207. SZÁM Az aratás hősei A ringó gabonatáblákat learat­ták. Zsákban a mag, mind-annyi- unk egész éfvi kenyémekvalója. Most már elmondhatjuk, hogy megyénkben az utóbbi évek, sőt nem túlzás, aiz évszázad eddigi legjobb búzatermését takarítottuk 1-amint a szalmát csomókba gyűjt­ve berakja. Mindezt igen magas teljesítménnyel és jó minőségben végzi. E gépben lényegében össz­pontosítva van egy traktor, egy aratógép, egy cséplőgép és egy rakodógép, összességében véve Kormányhatározat a termelőszövetkezetek termelésének további fejlesztéséről, támogatásáról Ülést tartott a Minisztertanács be. Már az aratás beindulása előtt közismert völt, hogy e nagyon fontos nyári munka sakkal nehe­zebb lesz az előző éveikénél. Éppen ezért lelkiismeretes felkészülést és alapos szervező munkát kí­vánt. Nem akarok a nehézségek­kel, problémákkal, a szervező munkával és a tapasztalatokkal részleteiben foglalkozni. Inkább azokról az emberekről szeretnék megemlékezni, akikre a nagy nyári munkákban szinte a legna­gyobb feladat hárult. Ök azok, kik az arató-cséplő gópék nyergé­ben ültek, a Korobájnosok. Nem tévedésből írtam nagybetűvel. Egyszerűen azért, mert úgy érzem, megérdemlik. Az aratás időszakában többféle fórmában és helyen — sajtó, rá­dió, televízió, satöbbi — foglal­koztak már a kombájnvezetőkkel, elsősorban az élenjárókkal. A ki­váló teljesítmények ilyen módon történő nyilvánosságra hozása bi­zonyos fokig lehelőseget is adott az egymás közötti verseny kiala­kítására. De véleményem szerint a jövőben sokkal szervezettebben kellene az értékeléseket nyilvá­nosságra hozni. Az élenjárók nép­szerűsítésével, jó munkamódsze­reik megismertetésével többet kellene foglalkozni. Ez nagy se­gítséget adna társaiknak, akik szeretnének felzárkózni hozzájuk. így e nemes vetélkedés szélesebb körű lenne. Bizonyára szívesen átvenné az a több mint 1200 kom­bájnvezető Megyik Sándor, Gá­csér Ferenc, Varga Pál, Kormá­nyos Pál és társaik jól kialakult „fogásait”. Mi is voltaképpen,- ami évről évre növeli a kombájnosok szere­pét, jelentőségét? Nézzük meg a számokat. Megyénkben a 240 ezer hold aratásra váró területből a kombájnokra 152 ezer holdat ter­veztünk. A nehéz körülmények ellenére is a kombájnok 180 ezer holdat — az összes terület 75 szá­zalékát takarították le, mely 8 százalékkal több az elmúlt évinél. Betakarítottak közel 25 ezer va­gon gabonát. E munkájukkal megszabadították a szövetkezeti parasztságot az egyik, sőt mond­hatjuk talán a legnehezebb mező- gazdasági munkától. Végérvényesen eldőlt nálunk ma már, hogy az aratásban a gé­peké a döntő szó. Így nem lehet közömbös az sem, hogy kik ülnek a gépeken. A mezőgazdaságban dolgozók előtt az is világos, hogy a jövő kombájnja az SZK típusú arató-cséplő. Ez a gép levágja a gabonát, kicsépeli és felrakja a pótkocsira vagy teherautóra, va­egy összetett gép. A szántóföld legnagyobb és legbonyolultabb gépe. Ezt a gépóriást mindössze egy ember vezeti, irányítja. En­nek az egy embernek kell ügyel­nie az aratásra, cséplésre, rako­dásra, az egész gépre, annak va­lamennyi szerkezetére. Nagyon jól felkészült, figyelmes, szakmá­ját, munkáját, gépét szerető és fáradtságot nem ismerő, talpig embert kíván ez a gép. És ez a kombájnos. A kombájnos nagyon nehéz kö­rülmények között végzi felelős­ségteljes munkáját. Mindennap korán kel fel, hogy mire a harmat felszárad, rendbe tegye gépét A nyári kánikulában a nap heve égeti, ujjnyi vastagon belepi a por, az olaj, a törek. A búzatáb­lán egy vödör víz vagy a közeli tanyán a cementvályú a fürdő­szobája és az árokpart az ebéd­lője. Sok helyen a szalmakazal helyettesíti a puha vetett ágyat. Igen sokszor jár el 15—20, sőt még 50 km-nél is távolabbra dol­gozni családjától és csak heten­ként egyszer tudja őket megláto­gatni. Legtöbbször távol dolgozik a jól felszerelt gépműhelytől és ha valami komolyabb baja törté­nik gépének, órákat, esetenként napokat igénybe vesz annak „meggyógyítása”. Ezért egyre sürgetőbb követel­mény a gazdaságok, üzemek ve­zetőitől, hogy a tőlük telhető leg­többet megtegyék a kombájnos munkájának, életkörülményeinek javításáért. Sajnos, még mindig szép szám­mal vannak olyan gazdaságok, melyek nem biztosítanak szállást, megfelelő tisztálkodási lehetőse­get, legalább a naponta egyszeri főtt ételt. Még olyan elrettentő példa is akad, ahol nemhogy üdítő italról, hanem még friss ivóvízről sem gondoskodik a gaz­daság vezetősége. Vigasztaló azonban, hogy mind kevesebb az ilyen vezetők száma. Ma mar mind több gazdaság, üzem bizto­sítja a főtt ételt, a friss vizet, a jól felszerelt szállást, a mozgó ja­vító műhelykocsit, egyesek már mozgó tusolóberendezést is ren­delkezésükre bocsájtanak. Ha összevetjük munkafeltételeiket és munkakörülményeiket, valamint elvégzett fáradságos munkájukat, bátran nevezhetjük őket a mező- gazdasági termelés hőseinek. A dolgos hétköznapok kiemelkedő hősei ők. Elsősorban nekik kö­szönhetjük, hogy jövő évi kenye­rünket betakarították. Méltán megérdemlik a tiszteletet, meg­becsülést. Molnár Lajos A Kormány Tájékoztatási Hiva­tala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A földművelésügyi miniszter és a pénzügyminiszter előterjesztése alapján határozatot hozott arra, milyen támogatással segíti elő az állam 1966-ban a tér, melőszövetkezetek termelésének további fejlődését. A kormány megvitatta és tudo­másul vette a földművelésügyi mi­niszter beszámolóját a mezőgazda, sági munkák helyzetéről. A Szakszervezetek Országos Ta. nácsának a Földművelésügyi Mi­nisztériummal és a Szövetkezetek Országos Szövetségével egyetér­tésben tett előterjesztése alapján a Minisztertanács úgy határozott, hogy a társadalombiztosítás kere­tében 1965. október 1-i hatállyal kötelezően kiterjeszti a baleseti biztosítást a termelőszövetkezeti csoportok, a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelő szakszövetkezetek és szakcsoportok, valamint a hegy­községek közös munkában rend­szeresen részt vevő tagjaira. Ki­terjed a baleseti biztosítás a közös munkában részt vevők családtagja, ira is. Ha az említett csoportok tagjai a közös munka végzése köz. ben üzemi balesetet szenvednek, vagy foglalkozási betegségben megbetegszenek, az új kormány- rendelet értelmében ugyanazok­ban a szolgáltatásokban részesül­nek, mint a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek tagjai. Ha az üze­mi baleset vagy foglalkozási be­tegség következtében munkaké­pességük tartósan csökken, balese. ti járadékot, vagy baleseti rok­kantsági nyugdíjat kaphatnak. Üzemi baleset következtében vagy foglalkozási betegségben el­hunyt tagok hozzátartozói özvegyi nyugdíjra, árvaellátásra, vagy szü­lői nyugdíjra jogosultak. A baleseti biztosításért tagonként és naptári hónaponként 4,50 forint baleseti biztosítási díjat kell fizetni. A Minisztertanács megtárgyalta s tudomásul vette az Országos Viz. ügyi Főigazgatóság vezetőjének a nemzetközi vízügyi kapcsolatokról előterjesztett jelentését, majd napi ügyeket tárgyait. * Milyen támogatásokkal segíti az állam 1966-ban a termelőszövet­kezetek termelésének további fej­lesztését? A termelőszövetkezetek termeié, se további fejlesztésének segítésé­re hozott kormányhatározat — lé­nyegét tekintve — a jövő évre is fenntartja a jelenleg érvényben lévő támogatások körét és mérté­két, mivel ennek eddigi rendszere eredményesen mozdította elő gaz­daságpolitikai célkitűzéseink meg. valósítását. A határozat szerint változatlanul érvényben marad a termelőszövet­kezeteknek a talajjavítás, a talaj- védelem, a vízrendezés, a rét- és legelőjavítás, valamint az ezekkel összefüggő egyéb munkák elvég­zése esetén eddig nyújtott kedvez, meny. Az e címen nyújtott kedvezmé­nyek felhasználásának területe a jövő évben tovább bővül. A gaz­daságilag meg nem erősödött ter­melőszövetkezetek megszilárdítá­sának egyik legfontosabb módsze­re a kedvezőtlen természeti adott­ságok javítása, ezért a szikes ta­lajokon végzett gépi talajjavítás (digózás) gépi munkáinak összes költségeit az állam viseli. A nagyüzemi szőlő- és gyümölcs, termesztés minőségi fejlesztése éri dakében a termelőszövetkezetek továbbra, is hosszú lejáratú hitelt kaphatnak a telepítések költségei, re, valamint a telepítések termőre fordulásáig felmerülő összes ráfor­dításaikra, továbbá a meglévő sző­lő- és gyümölcsös területek kor­szerűsítésére, a megállapított fel­tételek mellett telpített szőlők és gyümölcsösök termőre fordulása, kor az állam vissza nem térítendő támogatást nyújt. A határozat a szőlő- és gyümöl­csös telepítés kedvezményeinek nyújtása, illetve azok differenciá­lása útján is elő kívánja segíteni, hogy a termelőszövetkezetek foko­zottabb mértékben vegyék figye­lembe a belföldi és a külföldi fo­gyasztók igényeit. Az állattenyésztés fejlesztése céljából adott támogatások köre és mértéke változatlan maradt, te­hát a tehénállomány fejlesztését célzó tenyészszarvasmarha és a továbbtartásra szolgáló növendék- szarvasmarha-állomány pótlása, illetve növelése esetén a szövetke­zetek középlejáratú hitelt vehet­nek igénybe, ezenkívül továbbra is biztosítja az állam minden előhasi üsző ellésekor a 4000 forintot visz. sza nem térítendő állami támoga­tásként. A gépállomások és a gépjavító állomások továbbra is kedvezmé­nyes áron végzik a termelőszövet­kezetek részére a szántási, szállítá­si és egyéb gépi munkákat. A na­gyobb technikai felszerelést és szakértelmet kívánó gépjavításo­kot és felújításokat 50 százalékos díjkedvezménnyel végzik el. A termelőszövetkezetek — beru­házási terheik csökkentése érdeké­ben — a nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek megfelelő új lé­tesítmények üzembe helyezésekor — az ideivel lényegében azonosan — különböző mértékű vissza nem térítendő állami támogatást kap­hatnak. A határozat lehetőséget nyújt arra, hogy jövőre a termelőszövet­kezetek bekötő útjainak és majo­ron belüli üzemi útjainak építésé­vel összefüggő földmunkák költ­ségeit is — ahol az műszakilag in. dokolt — állami támogatásiból fe­dezzék. A gazdaságilag meg nem erősö­dött termelőszövetkezetek kijelölő, se, besorolási rendszere és megkü­lönböztetett állami támogatásának módja lényegében megegyezik az 1965. évivel. A központi és a taná­csi szerveknek nagy gondot kell fordítaniuk arra, hogy az állami támogatást mindenütt a leghatéko­nyabban használják fel. Ezt elő­Ertékelték a kombájnosok országos versenyét A kombájnosok körében kibon­takozott széles körű, s mindvégig eleven verseny eddigi eredmé­nyeiből már nyilvánvaló, hogy a gépi aratás aránya a sok nehézség ellenére sem csökkent számotte­vően. A legjobb kombájnosok pe­dig éppen az idén szárnyalták túl az elmúlt évek már szinte meg­dönthetetlennek számító rekord­jait. A gép- és gépjavító állomások nagy teljesítményű SZK-típusú , 'géppel dolgozó kombájnok vezetői* I nek országos versenyében a har­madik helyen az orosházi Megyik Sándor végzett 163 vagonos, il­letve 845 holdas teljesítményével. A kisebb kapacitású magyar gyártmányú kombájnok vezetői­nek versenyében a mezőberényi Kőszegi Péter szerezte meg az or­szágos verseny első helyét 415 hol. das, illetve 74 vagonos teljesítmé­nyével, második helyezett Varga Vendel, harmadik helyezett Ben- cze Zoltán. mozdítja az új határozatnak az az intézkedése, amely sze­rint — az eddigiektől eltérően — a gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetekkel még eb­ben az évben olyan időpontban közük a részükre juttatott támoga. tás teljes összegét, hogy azt jövő évi termelési és pénzügyi terveik készítésekor már ismerjék. A termelőszövetkezetek szakem­ber-ellátására és az ezzel kapcsold, tos állami támogatásokra vonatko­zó kormányhatározat és végrehaj­! ' tási rendelkezései továbbra is ér­vényben maradnak. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents