Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-16 / 218. szám

1965. szeptember 18. 4 Csütörtök Hamis számlák, ravasz, „Ne érje szó a ház elejét” szerteágazó bűncselekmények A rendőrség átadta az ügyészségnek Belanka Pál és társainak ügyét Ravasz és tékérvényes bűncse­lekmény Vizsgálatát fejezte be a megyei rend örfőkap i tán yság Be­lanka Pál és társainak ügyében. Vádemelés céljából az ügyészség­nek átadott ügyben tizenhét sze­mélyt nyilvánított a rendőrség terheltnek, akik a bűncselekmé­nyek sorozatát 1957 óta kővették eL A társadalmi tulajdont csalás, sikkasztás, hamisítás és egyéb módon megkárosítók cselekmé­nyeiket nemcsak megyénkben, hanem az ország más területein is elkövették, sőt, a szálak kül­földre, többek között New York­ig is elnyúlnak, Belanka Pál mint a békéscsa­bai téglagyár anyagbeszerzője 8—9 évvel ezelőtt megismerke­dett Hirsch István budapesti la­kossal, aki felajánlotta, hogy amennyiben forgácsoló szerszá­mokra líjane szüksége, úgy azt hivatalod számlák alapján bizto­sítani tudja. Mivel közvetlenül az ellenforradalom után az ilyen szerszámok beszerzése nehéz volt, Belanka elfogadta a felkí­nált segítséget. Ennek alapján ál­lapodtak meg, — de egyúttal ab­ban is, hogy a számlán szereplő összegnél tíz százalékkal keveseb­bet fizet az anyagbeszerző. Ezzel kezdődött a bűncselek­mény-sorozat és sók rafináltság- gal, hamisítással, kijátszással to­vább folytatódott. Közben újabb bűntársak csapódtak a bűnszö­vetséghez és újabb „ismerősök" is „bemutatkoztak”. Az elsőrendű terhelt, Belanka Pál öt év alatt 182 hanis számla alapján majdnem 90 ezer forint értékű forgácsoló szex-számot vá- várolt Hirsch Istvántól. Amikor Hirsch ezelőtt két év­vel hivatalos útlevél alapján ki­vándorolt az Egyesült Államok­ba, feltárta az „anyagbeszerzés” körülményeit és kapcsolatait Be­lanka előtt. Ezenkívül az első­rendű terhelt 5 ezer forintért megvásárolta a Hirschnél lévő hamis számlák kiállításához szükséges ugyancsak hamis bé­lyegzőket és mintegy 180 dai'ab üres számlát. Ettől kezdve Belan­ka új „társsal”, Koczka Pál anyagbeszerzői foglalkozású me- zöberényi lakossal folytatta üzel- rneit a köztulajdon kárára. Az 5 ezer forintos ellenértéket is egyenlően fizették ki, a számlá­kon osztoztak, a hamis bélyegző­ket pedig közösen használták. Mielőtt a bűncselekményt to-1 vább részletezzük, választ adunk i raktárába, ez azonban mit sem az olvasónak a hamis számlák elkészítésével kapcsolatban is. Hirsch fedezte fel, és „adta to­vább” a bűnszövetség tagjainak a nyomdász foglalkozású Hegyes­di Vilmos budapesti lakost, aki régi kapcsolatai alapján Hirsch- nek már azelőtt is készített nyomdailag ugyan azonos, de ha­misított számla-űrlapokat. A bűnszövetségen belül Hegyesdi maradt továbbra is a társaság „nyomdásza”. Tőle származtak azelőtt is és Hirsch távozása után is a különböző vállalatok, illetve boltok cégjelzéseivel ellátott számlajegyzékek. De itt rögtön hozzátesszük, hogy Hegyesdi har­madrendű terhelt foglalkozott tiltott szövegek nyomtatásával, lóversenyre érvényes tiszteletje­gyek elkészítésével, sőt a nyomo­zás kiderítette azt is, hogy villa­mosjegyek matricáit is elkészí­tette. Ezeket a hamis számlákat használták fel többek között csa­lásaikhoz Belankáék. Ezzel azon­ban még pénzt ném tudtak „csi­nálni”, szükségük volt olyan anyagokra, amelyeket számlákra vethetnek és azt munkahelyükön elszámolhatják. Akadt anyagbe­szerző is, elsősorban Dózsa József budapesti lakos személyében, aki „használt cikk felvásárlására és értékesítésére” feljogosító ipar. igazolvánnyal rendelkezett. Az „ócskapiacos” — így nevezik köz. nyelven e foglalkozást — azon­ban nem használt cikkeket érté­kesített, hanem különböző illegá­lis úton szerzett új szerszámokat. Forrása részben Magyarországon, | A Békéscsabai Konzervgyár hatalmas részben Csehszlovákiában volt. j csarnokában zajlik az idényáruk tartósiiá- De ugyancsak „anyagellátó” sze- sa. Az egyik szalagon az uborka, a másikon repet játszott Matusik Gyula, a ! szilva fut az üvegzáró automaták felé, de Békés megyei Iparcikk Kiskeres- fő áru most a paradicsom, s a belőle ké- kedelmi Vállalat44-es vas-műszaki | szülő konzervek. A hatalmas tartályokból boltjának előadója is, aki az üzlet-| hosszú csővezetéken kerül az ivóparadi- ből 1963-ban és 64-ben mintegy csőm az automata töltőgépihez. Itt Pősze 7 ezer forint értékű forgácsoló Mária gépkezelő ügyel a megfelelő töltési szerszámot tulajdonított el és | szintié, s innen kerül az üveg a palackzáró von le bűncselekményük elköve­tésének fényéből. A bűnszövetség egyes tagjai, akik amellett, hogy másokat is bevontak bűnös tevékenységükbe, családtagjaikat, feleségeiket sem kímélték meg, őket is rászedték a közreműködésre sokszor anélkül, hogy velük tudatták volna csa­lásuk tényét. Ugyancsak tagja a bűnszövetségnek Nemes Árpád budapesti kisiparos is, akinek sa­ját bevallása szerint nyolcezer fo­rint a havi jövedelme, de úgy lát­szik, ez nem volt elég neki, ugyan­is a külföldről származó szerszá­mok csalással véghezvitt értékesí­téséből is kivette a részét. Mind Belankának, mind Koczkának mintegy 20—20 ezer forintos ér­tékben „értékesített”. Részese volt még a bűncselekmények elköveté­sének Dióssy István budapesti ke­reskedelmi alkalmazott és Kapi­tány Károly budapesti műszaki el­lenőr is. Az elvetemült és hosszú időn keresztül ravasz eszközökkel „dol­gozó” bűnszövetség tagjainak ügyét a rendőrség átadta az ügyészségnek vádemelés céljából. Rövidesen a bíróság előtt kell fe­lelniük a köztulajdont sértő tet­teikért. Varga Tibor Az árnyék feltételezi a fényt, a hatalmas szomszédságában rendszerint megleljük az aprót is. Ezen tűnődtem, amikor a készülő cukor birodalmában jár­tam, s megálltam egy pillanattá a fehér és a fekete határ mezs­gyéjén. Balról roppant vákuum­üstökben jegesednek a — né­hány száz évvel ezelőtt „indiai édes sónak” ismert — cukor­kristályok, hogy azután az osztá­lyozó rázórostáin alápermetez­ve hófehér vonulatokká maga­sodjanak. Egy ajtón átlépve, jobb kéz felől koromfekete hal­mok emelkednek. Itt fortyognak az erőmű kazánjai, ez a szén bi­rodalma. Fekete és fehér egymás tőszomszédsó g ában. Fényes réztáblán felirat: „Ha­zai Gépgyár RT. 1912”. A do­hogó öreg gőzgép mellett ősz ha­jú ember tevékenykedik. Ro­konszenves arcú idős munkás. Kenegeti, simogatja a masinát olyan gonddal — nem is gond­dal, szeretettel — mintha leg­alábbis élő jószág lenne. Fénylik, ragyog annak minden porcikája. Szívesen vált egy-két szót a gépről meg a munkáról. Ebben él, ez a hivatása. Hogy jól szu- perál-e a lokomobil? De még mennyire. Ügy megyen az, hoz­zá sem kell nyúlni. Miért törül- geti akkor mégis? Hamiskásan elmosolyodik. „Ügyelek, hogy semmi kifogás ne essék az én gépemre, ne érje szó a ház ele­jét.” A bácsiról kiderül, hogy tíz éve még parasztember volt. Ak­kor jött be a gyárba. Azóta ta­nulta meg a gép fortélyait. De a A konzervgyárban láttuk adott —■ természetesen pénzért — tovább Belankának. A vállalatuknál anyagbeszerző­ként dolgozó terheltek: Belanka, Koczka Pál, Timkó Károly (Bé­kés megyei Építőipari Vállalat), Várnái József (Miskolci Cement­ipari Gépjavító Vállalat) általában a mintegy 30—40 százalékkal ol­csóbban megvásárolt, de első osz­tályú árunak számlázott szerszá­mokat bévé telezte tték vállalatuk automatához. A konzervgyárból nagy mennyiségű lecsó kerül az üzletekbe hazai és külföldi fo­gyasztásra. A lecsó-vonalon 19 asszony dolgozik a nappalos—délutános műszakban Tóth Ferencné csoportvezető irányításával. A lé a töltőgépből az üvegekbe csurog, majd a megfőtt paprikát rakják bele az asszonyok. A Tóth-vonal teljesítménye a legnagyobb a három műszak közül. Nyolc óra alatt 13 500 üveg lecsót továbbítanak a dolgozó emberek munkásbecsü­letét nem kellett a gyárban ta­nulnia, földműves apái vérével örökölte. Egyik megyei vállalatunknál panaszkodott a művezető, hogy némely dolgozók nem képesek igazán beleilleszkedni a minden­napok munkarendjébe. Nem szívvel csinálják azt, amit kell, hanem csak tessék-lássék módra. Bizony akadnak efféle embe­rek. Akiknek — mondjuk meg őszintén, ha nem az állam fi­zetné az órabért, hanem csakis a saját odaadással, gonddal végzett munkájuk után kellene megélniük, bizony felkopna az álluk. A hasznos növények kö­zepette megterem a dudva is. Mind kevésbé ugyan, de még itt- ott feldugja a fejét. A cukorgyárban meg vannak számlálva a napjai az öreg gőz­gépeknek. Lassanként felváltják őket a korszerű, fürge villany- motorok. Az idős munkások is előbb-utóbb elérik a nyugdíj­korhatárt, fiatalok lépnek a he­lyükbe. Az új technika bonyo­lultabb, mint a régi, a fiatalokat az iskolák, technikumok vérte­zik fel a kellő szakismerettel. De jó néhány dolgot nem le­het megtanulni az iskola padjai­ban. Sok minden előfordul az életben és a munkahelyen, ami­re nem készítenek fel a köny­vek, amit leginkább a megbe­csült, idős munkatársaktól le­hetséges ellesni. Egyebek között azt is, hogy a gyárat, ahol dolgo­zunk, olyannyira magunkénak érezzük, hogy „ne érhesse szó a ház elejét”. — ajda — Békéscsabán, a Radnóti Mik­lós Könyvesbolt Tanácsköztár­saság úti üzletének kirakatait a nyár folyamán ötletes napvédő zsaluval látták el. Olyasmivel, ami teljesen feleslegessé tette az erre a célra fordított összeg kiadását, mivel a cél így, ami­lyen abszolút fénykizárási szi. tuációt teremtett, a redőny le­húzva tartásával is elérhető lett volna. Ugyanis a zsalu rácspálcikái a kirakat terét függőleges síkban olyan tökéletesen takarják, hogy azokon keresztül betekinteni sem lehet a kirakatba. Illetve, ez csupán a zsalurácsozatnak a szem magasságában lévő 2—3 nyílásán keresztül és csak erre a magasságra korlátozottan lehet­séges. Ha valaki a kirakat alsóbb ré­szeit akarja megtekinteni — ahol a könyvek zöme van elhe­lyezve —, ezt csak guggoló, vagy más bizarr testhelyzetben teheti, ami amellett, hogy fárasztó, az utcán, nyilvánosság előtt komi­kus is. Mert hogyan nézne az ki, ha például egy molett hölgy, vagy idősebb úr békaügetésben tartana seregszemlét a kirakat könyvei felett...? Remélem, hogy — függetlenül az elmúlt nyári időszak indokai, tói — a vállalat is ilyen „szem­szögből” nézi majd a kérdést és nem fogja továbbra is megfosz­tani a könyvkedvelőket attól, hogy a könyvkereskedés kira­katában állandóan láthassák a legújabban érkezett könyveket. Mert, ugyebár, vagy kirakat a kii-akat, vagy zárka...? is—i) Kirakat vagy zárka...? lezárógéphez. Kocziszky László felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents