Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-02 / 206. szám

W65. szeptember 2. 4 Csütörtök H úszón négymillió-ötszázezer íorintos költségvetéssel épül az ország legnagyobb vidéki törpevízmííve Békésen Két év alatt 41 kilométeres ivóvízhálózat — Mit mond a távlati tervekről dr. Búzás Gábor vb-elnökhelyettes és Kund Endre, a vízműtársulat vezetője mindenütt friss víz folyik a vezetékekből. Letették első félévi vizsgájukat a gépipari felsőfokú technikum I. éves hallgatói tervet készítettünk. Vagyis továb­bi 20 kilométerrel terveztük bő­víteni a vízhálózatot. Elképzelé­sünket az országos szervek is jó­váhagyták, annál is inkább, mert megtakarításunk következtében az eredeti 24 millió 500 ezer forintos költségvetésünkbe még ez a 20 kilométer vezetékbövítés költsége is belefér. A község számára ez kétszeresen jelentős. Egyrészt a rövidebb utcákban sem félig érül meg a törpevízmű-hálózat, hanem teljesen végig. Másrészt — ami ebből következik és nagyon fon­tos — az egész község valameny- nyi utcájában nem reked meg a víz sehol, hanem körforgása, ál­landó mozgása lesz. Vagyis — Ügy érzem, valamit még nem mondtunk el. Mégpedig azt, hogy a törpevízmű létesítését úgy terveztük: elsősorban a község külső kerületei, a perifériák lakói élvezzék e nagy munka első „gyü­mölcseit”. Így történt, hogy leg­hamarabb a IV., az V., a III. ke­rület kapott vizet. Ez azt jelentet­te, hogy a legnépesebb kerületek lakosait már a második év végén ott éreztük magunk mögött, közös ügyünk mellett, amit jó három évvel ezelőtt községünkben még nem mindenki fogadott lelkesedés­sel. B. I. — Nem mindenki értett egyet községünkben a törpevízmű léte­sítésével, Néhány tanácsülésünkön is forró volt a levegő. Mert tanács­tagjaink némelyike sem lelkese­dett a vízmű vési tésért. Hiszen ezt nem az állam pénzéiből, hanem a lakosság forintjaiból kellett létre­hozni. S ha hosszú hetek kellet­tek is hozzá, végül is győzött a ta_ nácstagok és a községbe! iek több­ségének messzebfolátása, a hala­dóbb felfogás. így beszél dr. Búzás Gábor, a községi tanács vb-elnökhelyettese arról a nagy munkáról, amit több mint három évvel ezelőtt kezdtek el ebben a húszezernél jóval több lakost számláló nagyközségben. Majd így folytatja: — Hogy nagy dolgot váltunk valóra és nem is rosszul, azt az Orosházáról, Gyuláról, sőt Érdről érkező tanácsi vezetők mondták el az utóbbi hónapokban- Vala­mennyien azért jöttek községünk­be, hogy tanulmányozzák a társa­dalmi erővel épülő törpevízmü lé­tesítését. Közben a szomszéd szobába In­vitál dr. Búzás Gábor. A nagy barna ajtón kis fekete tábla. Raj­ta a felirat: Békési Vízmű Társu­lat. Bent a korát meghazudtoló 70 éves Kun Endre fogad bennünket, aki több mint három évvel ezelőtt másodszorra szakította félbe nyug­díjas pihenőjét, hogy teljesítse a község vezetőinek kérését és ter­vezője, majd vezetője legyen a bé­kési vízműnek. Első mondataiból érződik: arról- kérdezősködöm tőle, ami szívéhez és egész lényéhez minden másnál közelebb áll. Fél asztalnyi térképet vesz elő, vaskos dossziékat tesz asztalára, miköz­ben máris a törpevízmü történe­téről beszél: — Nem lehet erről csak úgy be­szélni, hogy ne az elején kezdjem: 1962-nél. Erre az évre a tervek szerint hat kút létesítése volt be­ütemezve. Az óv végére azonban egy kilométer hosszan már a ve­zetéket is megépítettük. Ezután következett az igazán kemény két esztendő, 1963 és 1964. Itt kell el­mondanom, hogy a Békési Vízmű Társulat saját műszaki gárdával, adminisztrációs apparátussal ren­delkezik. Mi irányítjuk a vízmű vezetékének építését végző népes munkáskollektívát is. Rajtuk, eze­ken a derék békési embereken múlott, hogy 1963 novemberében már 33 kilométer vízvezeték meg­épüléséről adtunk jelentést a köz­ségi tanács végrehajtó bizottságá­nak. Ez azt jelentette, hogy nem egészein egy év vezetékszerelése egyszeriben kilencezer lakos számára hozta csaknem kiskapuja elé a vizet. Míg a múlt év december utolsó napjaiban már 41 kilome­ter hosszan épült ki a vezeték. Az idén 10 kilométer hosszan tervez­tük a hálózatot tovább bővíteni. S hogy jobban megértsem, hol tart jelenleg nem eredménytelen erőfeszítésük, Kun Endre bécsi is­mét elém teríti a nagy térképet. A rajta látható vastag és vékony, illetve szaggatott vonalak labirin­tusában próbál eligazítani. Majd tovább beszél a hálózatról, a köz­ség hónapról hónapra változó ivó- vízellátásáról, amelynek valóra váltása 24 millió 500 ezer forintba fcerüL — Eredetileg ©0 kilométer hosz- szan terveztük megépíteni a köz­ség törepvízművét — lapoz az egyik dossziéban Endre bácsi. — Azonban a saját alkalmazásban levő fizikai munkások, s a mű­szakiak nagyszerű egymásratalá- lása olyan pénzmegtakarítást eredményezett, hogy nemrég pót­Terven felül tervezzük az Oncsa- telepen a hetedik kút fúrását is. Néhány másodperces csend üli meg a barátságosan berendezett szobát. A csendet ismét Kun End­re bácsi töri meg: — Ha minden jól megy, októ­ber második felében az I. kerü­letben teljesen, míg a II. ke­rületben félig elkészül a vízhá­lózat. Ezzel további ötezer fo­gyasztó jut jó ivóvízhez. Távozni készülök, amikor dr. Búzás Gábor, a községi tanács vb- elnökhelyettese kézfogás közben megjegyzi: Augusztus 31-én vizsgázott a gépipari felsőfokú technikum bé­késcsabai konzultációs csoport I. évfolyamának harmincöt hallga­tója, 95 százalékban megfelelő eredménnyel. A hallgatók Békés megye üzemeiben dolgoznak, elő­zőleg gépipari technikumot vé­geztek vagy gimnáziumi érettségi után kétéves szakin u nk ás gy a kor­lattal rendelkeznek. A főiskola februárban kezdődött, ez volt az első félévi vizsga. A felsőfokú technikum űjab'o hasonló osztálya 1966 Ő6zén alá* kul meg, aminek az előkészítő tanfolyama előreláthatólag még ez év novemberében kezdődik, a felvételi vizsgára pedig 1966 má­jusában keriil sor. Az előkészítő tanfolyamra Békéscsabán, a Tech. nika Házában lehet majd jelent­kezni. KÖRÖSVIDÉKI EGYESÜLT CIPÉSZ KTSZ A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN! FELKÉRJÜK A MEGYE LAKOSSÁGÁT, HOGY AZ őszi cipöjavításait már most hozza be részlegeinkhez A TORLÓDÁSOK ELKERÜLÉSE VÉGETT. EGYBEN KÖZÖLJÜK, HOGY MEZÖBERÉNYI TELEPÜNK ­mindennemű bűrruházati cikkek festését RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJA. FIGYELMES KISZOLGÁLÁSSAL ÉS PONTOS MUNKÁVAL ÁLLUNK MIN DEN IDŐBEN A LAKOSSÁG RENDELKEZÉSÉRE! KÖRÖSVIDÉKI EGYESÜLT CIPÉSZ KTSZ VEZETŐSÉGE 369 Tekintély és bírálat A vállalatok, üzemek vezetőinek többsége ma már egyre inkább belátja, hogy a dolgozók vélemé­nyének meghallgatása, a jó javas, latok elfogadása nélkül nem tud­nak megfelelő termelési ered­ményt elérni. A legtöbben közü­lük őszintén örülnek a helyes ész­revételeknek és egyáltalán nem tartanak attól, hogy csorba esik a tekintélyükön, ha a dolgozók egy- ben-másban okosabbaknak bizo. nyúlnak náluk. Akad azonban olyan vezető is, aki önnön biztonságát, nyugalmát félti attól, hogy a közvetlen kör­nyezetéhez tartozó munkatársain kívül más is beleszóljon az irányí­tó, szervező munkába, nem tűri a bírálatot és „erős kézzel” igyek­szik azt megakadályozni. Pedig a kritika természetes velejárója mai életünknek, ami nem marad el ilyen esetben sem. csak éppen más úton-módon, rendszerint „var. gabetükkel” jut a címzett fülébe. Ez azután — mint tudjuk — sú­lyos ellentétekhez vezethet, mert két táborra — a vezetőhöz húzó és a vele szemben álló csoportra — szakíthatja a kollektívát és kiala­kulhat egy nézet, amit talán leg­jobban ez a közmondás fejez ki: „Ne szólj szám, nem fáj fejem.” „Minek beszéljünk?” — tette fel a kérdést nemrég egy munkás, amikor az üzemben tapasztalható hibákról beszélgettünk, aztán hoz. záfűzte még: „Csak falra hányt borsó lenne, ráadásul valamilyen formában még meg is torolnák. Számtalan módja van annak ...” Abban az üzemben többeknek is ez volt a véleménye. Vajon milyen állapotok uralkodhatnak ott? Bárki saját magáról tudja, mit ér a munkája, ha valami gond-baj gyötri, s mit ér az, ha nyugodtan dolgozhat, felszabadultan a gon­doktól. Mert a becsületes munká­soknak gondot okoz a hanyagság, az ésszerütlenség, a pazarlás és minden más hiba, ami a terme­lés eredményességét akadályozza. Legtöbbször meg is keresik a mód­ját annak, hogy a saját portáju­kon hogyan lehetne változtatni rajta. De ha véleménynyilvánítás esetén retorziótól kell tartaniuk, vagy tudják azt, hogy kár a szó­ért, úgysem történik semmi, akkor bizony elmegy a kedvük tőle. Az a légkör, ami egy-egy üzem­ben kialakul, a vezető egyéniségét is'visszatükrözi. Aki jól ért a mun­kájához, tevékenységét pedig a közösségért, a társadalomért érzett felelősség hatja át, tehát szakmai és erkölcsi vonatkozásban egy­aránt olyan magaslaton áll, amit a mai vezetőktől joggal elvárha­tunk, csak hálát érez az őszinte bírálatért, amiben a közösség se­gítő szándéka sűrűsödik. Az ilyen vezető tudatosan törekszik mun­katársai képességeinek érvényesí­tésére, gyümölcsöztetésére. S ez hozzátartozik az emberek egyéni sorsával való törődéshez is. A ve­zetőnek nálunk „emberközelben” kell élnie. De nézzük meg az érem másik oldalát is. Sokszor egy jó szó elég, hogy valaki új erőre kapjon és na. gyobb lendülettel folytassa a mun. kát. Hátha még olyan megbecsü­lésben részesül, hogy elfogadják és megvalósítják valamilyen ja­vaslatát, aminek aztán a kézzel fogható eredménye is megmutat­kozik! A munkás, ha szőkébb is az a terület, amelyen dolgozik, mint a vezetőé, éppen úgy vágyik az elismerésre, s a maga lehetősé­geihez mérten az elgondolásaival is igyekszik hozzájárulni a terme­lés sikeresebbé tételéhez. Kinek van joga ahhoz, hogy ezt megaka­dályozza? A megbecsüléssel együtt a fele­lősségtudat is erősödik az embe­rekben, jobban magúkénak érzik azt az üzemet, amelyben dolgoz­nak. Olyan erő ez, ami nélkülöz­hetetlen a mi társadalmunkban, s húszéves eredményeink nem kis mértékben ennek köszönhetők. Szélesítsük tehát az üzemi de­mokráciát, emeljük magasabb szintre a munkások aktivitását. Nem engedhető meg, hogy a kri­tikai légkört a merev visszautasí­tás, a félremagyarázott tekintély- védelem elrontsa. Csak az ügyes­kedőnek elviselhetetlen a bírálat, mert kiderítheti, hogy méltatlan a beosztására. A kényelemszeretet, az önelégültség, az elbizakodott­ság, a szakmai gőg, az újtól való félelem, a korlátoltság az ellenfél, ezeket kell leküzdeni. Nem keve­sebb forog itt kockán, mint a to­vábbi előrehaladásunk üteme. Pásztor Béla Több turnus a mezőgazdasági szakmunkásképzésben Megyénk termelőszövetkezetei­ben szeptember 1-vel 1265 mező- gazdasági tanuló áll majd mun­kába. A szakmunkástanuló-isko­lák — Békés, Kétegyháza, Elek, Szabadkígyós — igazgatósága máris intézkedett, hogy a szep­tember 1-én kezdődő tanév ün­nepélyes nyitására 510—520 me­zőgazdasági tanuló jelenjen meg a szakmához szükséges tudomá­nyos ismeretek elsajátítására. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya úgy tervezte, hogy az el­ső éves tanulókat szeptember el­sejével elméleti képzésre hívják. Miután a megye túlteljesítette a tanulószervezés előirányzatát, így szó van arról, hogy az első éves tanulók elméleti képzését a me­gye iskoláiban több turnusban va­lósítják meg. Lehetőséget ad erre az iskola rendtartása is. Békésen az öntözéses és a szántóföldi gé­pészek 5—5 hónapot töltenek, míg Szabadkígyóson és Eleken a zöld­ség- és állattenyésztés szakma el­sajátítására jelentkezettek 3—3 hónapot tanulnak. A növényter­mesztő gépészek elhelyezése biz­tosított, mert Kétegyháza fogad­ja a fiatalokat. Az első éves ta­nulók itt tíz hónapon át ismerked­nek a szakmával, ugyanakkor a másod- és harmadévesek 5—5 hó­napon át tartózkodnak az intézet­ben. A speciális szakmát válasz­tók — dísznövénytermesztő, ju­hász, halász, gyümölcstermesztő — elméleti képzését a szomszédos megyékkel együttműködve szer­vezték meg. Azok az első éves tanulók, akik eddig nem kaptak értesítést, hívólevelet valamelyik iskolától, szeptember elsejével a gyakorlati munkát abban az üzemben kezd­jék el, amelyikkel a szerződést kötötték. Beiskolázásukra egy ké­sőbbi időpontban kerül sor — kö- ’ zölte szerkesztőségünkkel Vámos László, a megyei mezőgazdasági | osztály tanulmányi felügyelője.

Next

/
Thumbnails
Contents