Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-13 / 190. szám

IMS. augusztus 13. 5 Péntek •mm. Új kultúrház Mezőmegyeren 111 ■ »""P" Tetteikért A társadalom, a ml hatalmas szülőnk édes gyermekei ként óvja, gondozza minden rendű, rangú és korú lányát, fiát. Némelykor talán túlzottan elnéző is, külön­ben mi oka lehetne annak, hogy annyi jóakarattá intés, figyelmez­tetés. megrovás ellenére még mindig akadnak barbár viselke­désben, garázdaságban vissza­esők és őket követők? A problé­ma nem általános, az igaz, ózon­ban néhány szúnyog zümmögése és csípése is elegendő, hogy egy egész otthoni népének nyugalmát, nyugodt éjszakáját tönkretegye. Az „ember-szúnyogok” mérhe­tetlenül veszedelmesebbek, hi­szen a közösség mindennapi éle­tének a zaklatói, erkölcsi és anyagi károk okozói. A minap Békéscsabán, az Orosházi úton hazafelé tartva, mit látok?! Anóhány éve felállított korszerű papírhulladékgyűjtő lá- dikák egyike földre döntve. A beton talapza táról elválasztott cső- lábai végén tisztán kivehető az erőszakos törés nyoma, vagyis nem odébbhelyezés céljából tá­volították el. Százegynéhány mé­terrel arréb hever egy másik társa, a presszó előtt a harmadik, míg a negyediknek az oldalát tépték el a vandál kezek. A si­ralmas, és dühítő látvány felidé­zi az előző „jaminai eseteket”, a bevert ablakokat, az iskola ki- döntött kőfalát, a tönkretett te- leíohfülkét, az egyik utca végig kitöndelt facsemetéit... Szüléink annak idején egy ol­csó, vásári bögre leejtéséért el- náspágoltak, kukoricára térde- peltettek. Olyan szülőkről is tu­dok, akik gyermekeiket filléres csínytevésekért, károkozásért a Hamburgban a hormonkutatók kongresszusán két öngól tudás be­számolt alapos kutatásairól, me­lyek szerint a gyermekeknél éj­szaka álmukban sokkal több növe­kedési hormon mutatható ki a vér­ben. mint napközben. Ez a meg­állapítás alátámasztja a régi felte­vést, a-mely szerint a gyerekek fő­ként „álmukban növekednek”. Növekedést előidéző hormonok felelősek szadizmus határát súroló mód­szerekkel fényi tettek, ami per­sze súlyosan elítélendő. Ugyan­akkor azonban néhány erejét fitogtató garázda ilyesmikre ve­temedik, holott pusztításuk csa­ládi mércével mérve óriási, de még falusi, városi költség alapi­ján is jóval több, mint „filléres kár”. És arrvi a legégbekiáltóbb ellentmondás: e barbárokat, a közvagyon eme gátlástalan pusz­títóit, ha kocsmában vagy bár­hol -egyetlen forinttal megrövidí­tené valaki, menten tolvajt kiál­tanának és rendőr után üvolte- nének. — Nem szabad mégsem túl ke­ményen bánni velük, hiszen csak a korukból fakadó átmeneti kilengésékről van szó — hallani néha a szánakozás hangját. Ho­lott az „átmenettel” való érvelés hamis, hazug és ha igaz volna, akkor sem elfogadható. Hasonló korú fiatalok tíz- és százezrei ta­núsítják nálunk a felszabadulás óta iskolapadban, gyárban, me­zőn, utcán, strandon, szórakozó­helyeken, az élet minden vonat­kozásában azt, hogy kilengések, garázdaságok nélkül, társadal­munk ifjúságaszményéhez méltó módon is lehet, sőt egyedül így érdemes tanulni, dolgozni és élvezni az életet! Az esték, éjszakák nyugalmát kilengéseikkel zavaróik, a társada­lom, a közrvagyon erkölcsi és anyagi számlájára ,„szórakozók” cselekedeteikért még akkor is teljes mértékben felelősek és tet­teik súlyos következményeit még akkor is viselniük kell, ha a fia­talok korosztályába tartoznak. mesterséges adagolásával az orvo­sok ma már sok esetben segíteni tudnak a túl alacsony növésűeken is, feltéve, hogy a baj oka tény­legesen a természetes növekedési hormonok hiánya. Ilyen esetekben előfordult már, hogy, az idejében megkezdett kezeléssel évi 35 centi- méteres növekedést tudtak elér­ni.' Üj kultúr házat kapott az 1550 főt számláló kisközség. A 170 embert befogadó régi kultúrház már ki­csinynek bizonyult, nem nyújtott megfelelő helyet a község kultu­rális igényének. Egy kocsma és egy presszó között ugyan még vá­logathattak a fiatalok, a község lakói, de ezek nem elégítették ki igényeiket. Öt éve vetődött fel az új kultúrház építésének gondolata, azóta gyűjtötték rá a községfej­lesztési forintokat, míg végül is tervük megvalósult. A község la­kóinak nagy társadalmi összefogá­sa is hozzájárult ehhez, az elmúlt 3 óv alatt 415 ezer forint értékű társadalmi munkát végezték. Ez­alatt járdákat, kövesutat építettek, fásítást, útkarbantartást és más hasonló munkákat végeztek. A színjátszók, a tánccsoport és az énekkar eddig az iskolákban pró- bázhattak és csak az előadást tar­tották a régi kultúrházban. Ezen­túl a próbákat is az új színpadon tarthatják. Az iskolákban eddig politechnikai oktatást sem tarthat­tak a szűkes férőhely miatt, most már erre is lehetőség lesz. Helyet kap itt a könyvtár is és állandó jellegű klubszoba várja látogatóit. Helyet kap egy szélesvásznú mo­zi is. A község kulturális eredményei valóban szépek, lakói méltók erre az új létesítményre. Kultúrcso- portjaik mindig ott vannak a' já­rás és a megye — mondhatni — minden vetélkedőjén. Csoportjuk első lett a járás színjátszódnak ver­senyén és már a tsz-szervezés ide­jén műsorral járta a környező köz­ségéket. Bródy Sándor „Tanítónő”- je és Molier „Fösvény”-e sem hi­ányzott műsoraikból. A Szlovák Szövetség támogatásával lehetősé­gük volt műsorral bejárni a nóg­rádi falvakat, Észak-Magyarország szlovák községeit. Kulturális éle­tük újabb szakkörök létrehozásá­val is gazdagodik. Tervbe vették egy felnőtt íotószakkór létrehozá­sét. valamint egy gazdasszony szakkör beindítását. Közeleg az avatás napja. Há­romnapos műsor nyitja meg a köz­ség kulturális éleiének új szaka­szát. Mekis Márton lelkes munká­ja nyomán megszólalnak még egy­szer a régi kiöregedett kultúrcso- porttagok. Múlt, jelen és jövő cí­men az elmúlt 20 évet eleveníti fel. Másnap vegyes műsor „Mindenből, mindenkinek”. A harmadik este pedig „Jegygyűrű a mellényzseb­ben”. A régi kultúrház felszaba­dul. Kapuit azonban nem zárja be. Játékdélutánok — idősek és fiata­lok különböző összejöveteleinek, a fiatal házasok baráti körének, a nyugdíjasok összejöveteleinek lesz színhelye. Hogyan csinálják ezt a mezőmegyeriek? Egyszerűen. Pél­damutatással és jó szervezéssel.- Üj ­Álmukban nőnek a gyerekek Ilyen az új kultúrház. Tisztítják az ablakokat. kezeti növényápolás mellett rend­szeresen eljár az énekkari próbák­ra is. Nem véletlen, hogy a „Társa­dalmi Munkáéit” kitüntető jelvény ezüst fokozatának birtokosa. Nem Parkettázók. szer sem hiányoztak. Mekis Már­ton igazgató még kórházban tar­tózkodása idején is műsort szer­kesztett. Méltán érdemelte ki a „Szocialista Kultúráért” kitünte­tést. Nem hiányzik a község lakói­ból a társadalmi ossz-fogás széllé, me sem. A 65 éves Tóth János bá­csi még most is élén jár. Nemcsak az énekkarnak tagja, de nincs olyan társadalmi munka, amelyből részt ne vegyen. A tarmelőszövet­beszélgef-1 sikátoraiban esténként népi éneke­sek, zenészek és táncosok csoporté A hatvanöt éves Tóth János. összeverte a tenyerét. Tapsolt. S ez a rituális, éles. messze hangzó, parancsoló taps valamire emlé­keztetett. Arra gondoltam, ilyen szigorú és kifejező tapssal rendel­hették szolgáikat magúikhoz évez­redekkel ezelőtt a fáraók, a Nap­isten földjén élt hatalmasságok. A tapsra ezúttal kedvesen alá­zatos tekintetű, hollófekete hajú fiú jelent meg — feltételezésem szerint — a kereskedő szolgája. A főnök szeme a gyerekre vil­lant, az udvariasan, mélyen meg­hajolva köszöntött. — Teát, kávét, juicet, Colát? —, kérdezte vendéglátóm. — Teát — bólintottam, hiszen a tea e vidék legfinomabb itala. Pillanatok alatt hozták az olaj­sűrűségű, feketésbarna. jó ízű italt. Kortyolgatás közben aztán elkezdődött az áru kínálata. Ek­kor tudtam csak meg. milyen üz­letiben is vagyok. Üvegek, fiolák, tégelyek kerültek elő. Porok, fo­lyadékok, kenőcsök, parfümök, olajok s ki tudja micsodák. Illatok terjengtek, nehéz, mély illatok, egykoron ezeket használ­hatták a földrész nagyasszonyai, Nefretete, Cleopatra és a többiek. Előkerült árnyalatú arc-, szem-, szempilla-, haj. és körömí'esték, kölni éjjelre, nappalra, vendég­ségbe, imához, illő és tartós vi­rágolajak, melyekből egy gyűszű évekre elég. Teázva, alkudozva tünk, vitatkozva, összeveszve, majd kibékülve. Végre is üzletet kötöttünk. Az arab árusokra egyébként a végtelen alku a jel­lemző. Előfordul, hogy itt a bazárne­gyedben 3 fontra tartja áruját a kereskedő. Jön az első külföldi tu­rista, megtetszik neki az áru s szó nélkül megadja érte a 3 fontot. A kereskedő ezt látva rosszkedvűen bezárja a boltot, mondván: rossz napom van. De ha ugyanezt az árut a vevő megnézi, s csupán fontot érőnek tekinti, a kereskedő esküdözni kezd, hogy olyan bol­dogsága legyen a hetedik menyor­szágiban, hogy az áru nem 3 fontot, de hatot ér, s ő csak azért adja el, mert éppen megszorult. Azután átíkozódva elrohan, veri a fejét a falba, hogy ő milyen szerencsét­len, éppen ilyen vevővel találko­zott. Ha a vevő is ezt teszi, akikor végül másfélékét fontért megkap­ja a portékát, bár kicsit így is be­csapva érezheti magát. A kereske­dő Colát, vagy más üdítő italt ho­zat, s nagy barátságban megisz- szák az áldomást. Kétórás volt a vita, a második vevő sikeresen al­kudott, jóval kevesebb a kereske­dő haszna, ezúttal mégis boldog. Szélesen mosolyog, s Allah áldá­sát kéri a kedves vevőre. A Khan el Khalili bazár szűk jai szórakoztatják az ácsorgó em­bereket. Az utcán húsféle és sok más keleti csemege sül, orrcsiklan- dozó illatok, nehéz fűszerszagok terjengenek, tiszteletre méltó sej­kek hosszan idézik kívülről a Ko­ránt a köréjük sereglett igazihitű- eknek. Másök a távoli vidékekről érkezett mesemondókat veszik körül, akik régen esett, nagy dol­gokról, férfias cselekedetekről, bátor tettekről szövögetik a mese szálait. A mecsetek tövén, s az utcaszögletekben kávé-, tea- és bablevesfőzök, a legkülönfélébb rágcsálható magok árusai kínál­ják portékájukat minden talpalat­nyi helyet kihasználva. Majorn- tánooltatók, erőművészek, bűvé­szek fitogtatják hozzáértésüket. Kereskedők ezrei fennhangoh kí­nálják áruikat, kapható itt arany, ezüst, népművészeti tárgy, élelmi­szer, szőrme, kígyóbőr, zsebrádió, tevenyereg, ruhanemű, gyöngy, tea, könyv, parfüm, s a szembe­tegséget gyógyító répaféleség. Egy- egy „szakma” egész utcasort el­foglal. A sejtelmes, hangos trópusi éj­szakában nap mint nap életre kel a mesés, vidám, játékos Kelet, ezernyi színével, hangjával, pom­pájával. Egyik sem hiányzik. A tanács ve­zetői, tagjai is ott vannak a kul- túrcsoportban. Nem hiányzik ab­ból Szabó István tanácselnök és felesége sem, akik hétről hétre ott vannak a próbákon, egyetlen egy­egyedül van Szabó István, Tó János, Mekis Márton és a többié:. Ha munka van, egy emberkén megmozdul a község és építi, szé­píti környezetét, otthonát. Fotó, szöveg: Csapó László Hatvanegyen a szabadkígyósi építőtáborban Augusztus 1-én a szabadkígyósi tangazdaság kertészetében hat­vanegy középiskolás látott mun­kához. A táborozok a szarvasi, az eleki és a békéscsabai gimnázium- I tolhatnak, szórakozhatnak is. ból érkeztek. Az építőtáborban a 1 H. K. napi 6 órai munkaidő alatt ubor­kát és paradicsomot szednek. A táborlakók a munka mellet! könyveket kölcsönözhetnek, spor­(Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents