Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-10 / 187. szám

196B. augusztus 10. 5 Kedd Százhuszonöt földrajz — földtani előadás a földrajzi Szakosztályban A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat keretében működő fcijld- rajzi szakosztály tevékenységere jellemző, hogy tagjainak száma egyenletesen emelkedik. Az elmúlt évadban 125 előadás hangzott el, amelynek mintegy 30 százalékát mezőgazdasági dolgozók hallgat­ták meg. A jól szemléltetett föld­rajzi előadások nagyrészt Magyar- ország legszebb tájaival, gazdasá­gi földrajzával, vízrajzával, Japán, Olaszország, Svájc ismertetésével és a szocialista országokkal fog­lalkoztak. Új kezdeményezés volt az ország-világjárók baráti köre előadássorozatán belül a Békés­csabán és Mezőkovácsházán meg­rendezett idegenforgalmi vetélke­dő. A földrajzi szakosztály ismeret- terjesztésének igen jelentős terü­lete a megyében az IBUSZ—TIT országjárás, amelyre jellemző, hogy egyre többen igénylik, s év­ről évre többen veszik igénybe ezt az országot ismertető túrát. Az 1964/65-ös évad 96 országjáró tú­rája a néhány évvel ezelőttinek hétszeresét jelenti. Szolgálati lakásokat alakítanak ki a pedagógusok számára a gyulai járásban Tanévről tanévre nagy gondot okozott a gyulai járásiban, hogy a kisebb községekben, objektív okók miatt, nem sikerült kialakítani ál­landó tantestületeket. A fő ok a lakáshiány volt. A Gyulai Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága művelődésügyi osztálya ebben a tanévben Szabadkígyóson, Ele­ken és Lökösházán vásárolt épü­letet, illetőleg lakást, ahová lehe­tőleg pedagógus-házaspárokat köl­töztetnek. Ebben a járásban is, de me­gyénk valamennyi községében nagy lépést tesznek a művelődés- ügyi osztályok az állandó testüle­tek kialakításáért, ha véglegesen letelepíthetik a kezdő fiatal peda­gógusokat — elsősorban azzal, hogy szolgálati lakást biztosítanak számukra, Villanyhálózat bővítésére 240 ezer forint A gyomad járás két községében, Gyomán és Endrődön az idén to­vább bővítik, illetve korszerűsí­tik a villanyhálózatot. A községfejlesztési alapokból ösz- szesen mintegy 240 ezer forintot fordítanak a villanyszerelési mun­kákra. A járási székhelyen 100 ezer forintot költenek a közvilá­gítás javítására, Endrődön pedig 140 ezret. A hálózatbővítésekhez a lakosság társadalmi munkával is hozzájárul. A két községben ösz- szesen 215 ezer forint értékű mun­kát vállaltak. Augusztus az isko­lába való felkészülés hónapja a gyerekek­nél, szülőknél egy­aránt. A szülőket ál- ' tatában anyagilag érinti, a gyerekeket lelkileg. Vannak ta_ nulók, akik nagy ív­ben elkerülik még az írószerboltot is. Ok tudják, hogy miért. Másik részük azon­ban tanszerek megvá­sárlására nógatják szüleiket nap mint nap. Kislányom is — bízva anyagi forrá­saim kimeríthetet­lenségében — az író. szerboltba invitált bennünket, szülőket, hogy beszerezze maj­dani tudásának segéd. eszközeit. Elfogadtuk a kihívást, mondván, essünk túl rajta. Kü­lönben is, augusztus eleje még a finis előtt van és hama­rabb szabadulunk a boltból. Dicséretesnek tar­tom azt az előrelátó szervezést, amellyel a tanszerek vásárlását az illetékesek meg­szervezték. Nincs gondja a szülőnek hogy az ötödikes gye­reknek mit és miből mennyit kell vásárol­ni, mivel előre van csomagolva a sok fü­zet és egyéb tanulási segédeszköz. A cső. mag borítószalagján rajta van a tartalom, jegyzék és nagyobb betűkkel egy jelmon­Aggódás dat: „Jó tanszerekkel, jó előmenetel.” No lám, erre eddig nem is gondoltam. Eszembe jutott rög­vest fiam tanulmányi eredménye, visszaesé. sének oka. Semmi kétség, azért esett vissza a tanulásban, mert nem voltaik jók a tanszerei. — Ugyan­is használtak voltak. — Minden évben a nővérétől örökli a tanszerek egy részét. Mindenesetre, ebben az évben vadonatúj tanszereket veszek a gyereknek. Nem győ­zött meg a jelmondat, de elgondolkoztatott. Megpróbálom. Mit ve. szítek vele? Ki tudja, hátha ahol nem hasz­nál a rábeszélés, a fe. nyit és és a meggyőzés, ott segít a jó tanszer. Ha nem segít, legfel­jebb visszakérem az írószerbolttól a tan. szerek árát. Ezeken morfondí­roztam, míg kibontot­tuk a csomagokat. Teljesen gyűretlen, tiszta, új füzetek vol­tak benne. Kislányom mindjárt belelapozott az egyikbe. A füzet közepén félbeszakadt lapok voltak. No csak — mondom —, hát ez, hogy leheti Szeren­csére a többi füzet hibátlan volt. Ezután a gombfestéket akar­tuk szemügyre venni, amely egy lapos pléh. dobozban volt elszál­lásolva. Kislányom nem tudta kinyitni a dobozt. Nem útköz. tem meg rajta külö­nösebben, mert ma­gam is elég gyenge fizikumúnak tartom elsőszülött lányomat, így magam vettem „kezelésbe” a makacs pléhdobozt. Fölényes biztonsággal estem neki, hogy föltárjam, de kudarcot vallot­tam lányom előtt. Nem részletezem. Egy jó erős konyhakéssel felfeszítettem a doboz fedelét. (Igaz, a do­boz elnyomorodott.) A fedél négy sarka szinte borotvaéles volt. A festékek egy része függetlenítette magát tartójától, fel­szedve magára még a doboz olajfestékét is. Ez volt a gombfesték házatáján. A plexi szögmérő éleiről cen­tis darabkák vannak lepattogva, mellyel nem lehet egyenes vonalat húzni. Talán ennyit a „jó” tanszerekről és ezek után félő az, hogy kislányom is — aki eddig kitűnő tanuló volt — ront a vizsga­eredményén, mivel a tanszerekre nem épít­hetek, csak a kislá­nyom értelmi képes­ségére. De vajon elég lesz-e? Aggódom. Dobra Sándor És most mit tudnak? ... mert a Ki mit tud? alkal­mából a képernyőig jutva mutat­ták meg a békéscsabai Balassi Művelődési Otthon együttesei, hogy van művészi felfogásuk, elő­adókészségük és annyi tempera­mentumuk, ami ezt a többit kel­lemes turmixxá keverve szórakoz­tatni és élményt adni képes. A képernyőtől ez esetben nem Kedves meglepetés Baranyai Kálmán konferansziéjában a húszas évek slágerösszeállítá­sának paródiája jutottak tovább. A döntőből ki­estek, de hazatérve, egyáltalán nem csüggedve készültek az újabb erőpróbára. Az együttes társas­tánc csoportja Miskolcon meg is mutatta, hogy egy fokkal máris többet tud, mint a képernyő előtt, hiszen első, második, harmadik és egyéb helyekkel bőven megrakod­va tértek haza az országos fesz­tiválról. Azután ismét munkához fogtak. Vagyis nem „ismét”, hanem foly­tatták, amit megkezdték. Vannak művészeti ágak, amelyekben nem lehet nyári szünetet tartani, mert az állandó gyakorlás biztosítja csak a színpadképességet és a versenybiztonságot. A társastán­cosok tehát a művelődési otthon segítségével komplett műsort ál­lítottak össze, s azzal járták a kü­lönböző kultúrházi színpadokat. Felléptek Gyöpároson, Gyulán, Erzsébethelyen, majd Békéscsa­bán, a sörkertben mutatták be jól komponált, egész estét betöltő műsorukat. Helyes a törekvés, amely sze­rint nem elsősorban színpadon, hanem táncos szórakozóhelyen állnak elő produkciójukkal, mert így a szórakoztatás mellett föl- tétlen szolgálják az ízlésfejlesz­tésért folytatott küzdelmet is. Ma­guk is a táncolok közé keveredve valósággal ösztönzik a táncoló fia­talokat arra, hogy szebbik, érté­kesebbik oldaláról fogják fel a táncot, s adják meg e műfajnak is a tiszteletet, hiszen szépen tán­colni — nagy művészet! És most röviden a műsorról, hi­szen még nincs vége a körútnak, sokan látják, hallják még őket a megyében. Az összeállítás jó. Ének — tánc — konferansz — ez a megosztás szórakoztató és sokrétű. Nem ár­tana még, ha a művelődési ott­hon valamelyik jó előadója „be­szállna” valamilyen humoros szö­veggel, verssel, paródiával, mert ez mentesítené a konferansziét a nagy feladattól, de legalább meg­osztoznának a „szöveges” szóra­koztatásban. Itt azonnal meg kell jegyezni — tévedések elkerülése végett—, hogy Baranyai Kálmán, aki a bemondó szerepét töltötte be, hivatásosokat meghaladó tel­jesítménnyel mindvégig fenntar­totta az érdeklődést, s ami még ritkább, a műsor végéig egyfor­mán színvonalasan látta el fel­adatát. Néhány „antik vicc” igaz, kimaradhatna a repertoárjából, de a műsor érése folyamán erre minden bizonnyal maga is rájön. Tehát a színesítés érdekében nagyszerűen felhasználhatna az együttes egy-egy, jó előadót is. A táncosokról mát írjunk? Mit mondjunk? Teljesítményüket nemcsak vidéki lap.ok méltatták, helytállásuk egyben művészetük fokát is jelenti, fémjelzi. Valamit talán a két énekesről. Mindketten jó hangú, jő ritmusú dzsessz-énekesek, kicsit sokalljuk az idegen számokat, hisz vannak jó magyar számok is, s ha szabad megjegyezni, eddigi külföldi út­Bán hegyi Erzsébet dalt énekel a Randevú Koppenhágában című filmből jaim során még soha, sehol nem hallottam az énekeseket magya­rul énekelni, még akkor sem, ha magyar számot adtak elő, ami gyakorta megesik. Legfeljebb, ha külföldön magyar csoport vesz részt egy szereplésen, „tisztelet­ből”, „udvariasságból”, de na­gyon rossz kiejtéssel magyarul is felhangzik egy kedves szám. A külföldi számok idegen nyelvű előadása kizárólag akkor nem tűr fenntartást, ha az énekes tökéle­tesen beszéli az illető nyelvet. Egyébként... reméljük sem olasz, sem angol vendége nem volt a sörkertnek akkor este. Még e két énekes előadásához tartozik az is, hogy mindkettőjük hangja kicsit parlagon hever. Nem tudni, de nem is lehet ész­revenni, hogy részesülnének vala­milyen hangképzésben, s ez azért is fontos lenne, mert Bánhegyi Erzsébet még nincs abban a kor­ban, amikor hangja teljességében megmutatkozhatna. Éppen most kellene alaposan művelni, kultú­rálni, a hang is, az előadó művé­szi képességei is megérdemelnék ezt a fáradságos ráfordítást. Galbicsek Mihály előadásában inkább a zárt kiejtéssel van baj, nem hagyja áradni a hangját — ami föltétien bővében van — s ez is a rossz vagy elégtelen hang- képzés eredménye. A zenekar megérdemelten tu­lajdonosa néhány fesztivál első helyezésének, gyakorlott, sokat próbáló együttes hatását kelti, s épp olyan jó előadók, mint kísé­rők. Ha meg is említettünk néhány hibát, tettük azért, mert ez nem ad hoc együttes, hanem nyilván még többet akaró, még szebb eredményekért küzdő fiatalok csoportja, így nemcsak a sikert, de a több szót is megérdemelték. Ádám Éva A jól kísérő zenekar önálló számot ad elő. (Fotó: Kocziszky) A díjnyertes táncosok csoportja angol és bécsi keringőt táncol.

Next

/
Thumbnails
Contents