Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-10 / 187. szám
196B. augusztus 10. 5 Kedd Százhuszonöt földrajz — földtani előadás a földrajzi Szakosztályban A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat keretében működő fcijld- rajzi szakosztály tevékenységere jellemző, hogy tagjainak száma egyenletesen emelkedik. Az elmúlt évadban 125 előadás hangzott el, amelynek mintegy 30 százalékát mezőgazdasági dolgozók hallgatták meg. A jól szemléltetett földrajzi előadások nagyrészt Magyar- ország legszebb tájaival, gazdasági földrajzával, vízrajzával, Japán, Olaszország, Svájc ismertetésével és a szocialista országokkal foglalkoztak. Új kezdeményezés volt az ország-világjárók baráti köre előadássorozatán belül a Békéscsabán és Mezőkovácsházán megrendezett idegenforgalmi vetélkedő. A földrajzi szakosztály ismeret- terjesztésének igen jelentős területe a megyében az IBUSZ—TIT országjárás, amelyre jellemző, hogy egyre többen igénylik, s évről évre többen veszik igénybe ezt az országot ismertető túrát. Az 1964/65-ös évad 96 országjáró túrája a néhány évvel ezelőttinek hétszeresét jelenti. Szolgálati lakásokat alakítanak ki a pedagógusok számára a gyulai járásban Tanévről tanévre nagy gondot okozott a gyulai járásiban, hogy a kisebb községekben, objektív okók miatt, nem sikerült kialakítani állandó tantestületeket. A fő ok a lakáshiány volt. A Gyulai Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága művelődésügyi osztálya ebben a tanévben Szabadkígyóson, Eleken és Lökösházán vásárolt épületet, illetőleg lakást, ahová lehetőleg pedagógus-házaspárokat költöztetnek. Ebben a járásban is, de megyénk valamennyi községében nagy lépést tesznek a művelődés- ügyi osztályok az állandó testületek kialakításáért, ha véglegesen letelepíthetik a kezdő fiatal pedagógusokat — elsősorban azzal, hogy szolgálati lakást biztosítanak számukra, Villanyhálózat bővítésére 240 ezer forint A gyomad járás két községében, Gyomán és Endrődön az idén tovább bővítik, illetve korszerűsítik a villanyhálózatot. A községfejlesztési alapokból ösz- szesen mintegy 240 ezer forintot fordítanak a villanyszerelési munkákra. A járási székhelyen 100 ezer forintot költenek a közvilágítás javítására, Endrődön pedig 140 ezret. A hálózatbővítésekhez a lakosság társadalmi munkával is hozzájárul. A két községben ösz- szesen 215 ezer forint értékű munkát vállaltak. Augusztus az iskolába való felkészülés hónapja a gyerekeknél, szülőknél egyaránt. A szülőket ál- ' tatában anyagilag érinti, a gyerekeket lelkileg. Vannak ta_ nulók, akik nagy ívben elkerülik még az írószerboltot is. Ok tudják, hogy miért. Másik részük azonban tanszerek megvásárlására nógatják szüleiket nap mint nap. Kislányom is — bízva anyagi forrásaim kimeríthetetlenségében — az író. szerboltba invitált bennünket, szülőket, hogy beszerezze majdani tudásának segéd. eszközeit. Elfogadtuk a kihívást, mondván, essünk túl rajta. Különben is, augusztus eleje még a finis előtt van és hamarabb szabadulunk a boltból. Dicséretesnek tartom azt az előrelátó szervezést, amellyel a tanszerek vásárlását az illetékesek megszervezték. Nincs gondja a szülőnek hogy az ötödikes gyereknek mit és miből mennyit kell vásárolni, mivel előre van csomagolva a sok füzet és egyéb tanulási segédeszköz. A cső. mag borítószalagján rajta van a tartalom, jegyzék és nagyobb betűkkel egy jelmonAggódás dat: „Jó tanszerekkel, jó előmenetel.” No lám, erre eddig nem is gondoltam. Eszembe jutott rögvest fiam tanulmányi eredménye, visszaesé. sének oka. Semmi kétség, azért esett vissza a tanulásban, mert nem voltaik jók a tanszerei. — Ugyanis használtak voltak. — Minden évben a nővérétől örökli a tanszerek egy részét. Mindenesetre, ebben az évben vadonatúj tanszereket veszek a gyereknek. Nem győzött meg a jelmondat, de elgondolkoztatott. Megpróbálom. Mit ve. szítek vele? Ki tudja, hátha ahol nem használ a rábeszélés, a fe. nyit és és a meggyőzés, ott segít a jó tanszer. Ha nem segít, legfeljebb visszakérem az írószerbolttól a tan. szerek árát. Ezeken morfondíroztam, míg kibontottuk a csomagokat. Teljesen gyűretlen, tiszta, új füzetek voltak benne. Kislányom mindjárt belelapozott az egyikbe. A füzet közepén félbeszakadt lapok voltak. No csak — mondom —, hát ez, hogy leheti Szerencsére a többi füzet hibátlan volt. Ezután a gombfestéket akartuk szemügyre venni, amely egy lapos pléh. dobozban volt elszállásolva. Kislányom nem tudta kinyitni a dobozt. Nem útköz. tem meg rajta különösebben, mert magam is elég gyenge fizikumúnak tartom elsőszülött lányomat, így magam vettem „kezelésbe” a makacs pléhdobozt. Fölényes biztonsággal estem neki, hogy föltárjam, de kudarcot vallottam lányom előtt. Nem részletezem. Egy jó erős konyhakéssel felfeszítettem a doboz fedelét. (Igaz, a doboz elnyomorodott.) A fedél négy sarka szinte borotvaéles volt. A festékek egy része függetlenítette magát tartójától, felszedve magára még a doboz olajfestékét is. Ez volt a gombfesték házatáján. A plexi szögmérő éleiről centis darabkák vannak lepattogva, mellyel nem lehet egyenes vonalat húzni. Talán ennyit a „jó” tanszerekről és ezek után félő az, hogy kislányom is — aki eddig kitűnő tanuló volt — ront a vizsgaeredményén, mivel a tanszerekre nem építhetek, csak a kislányom értelmi képességére. De vajon elég lesz-e? Aggódom. Dobra Sándor És most mit tudnak? ... mert a Ki mit tud? alkalmából a képernyőig jutva mutatták meg a békéscsabai Balassi Művelődési Otthon együttesei, hogy van művészi felfogásuk, előadókészségük és annyi temperamentumuk, ami ezt a többit kellemes turmixxá keverve szórakoztatni és élményt adni képes. A képernyőtől ez esetben nem Kedves meglepetés Baranyai Kálmán konferansziéjában a húszas évek slágerösszeállításának paródiája jutottak tovább. A döntőből kiestek, de hazatérve, egyáltalán nem csüggedve készültek az újabb erőpróbára. Az együttes társastánc csoportja Miskolcon meg is mutatta, hogy egy fokkal máris többet tud, mint a képernyő előtt, hiszen első, második, harmadik és egyéb helyekkel bőven megrakodva tértek haza az országos fesztiválról. Azután ismét munkához fogtak. Vagyis nem „ismét”, hanem folytatták, amit megkezdték. Vannak művészeti ágak, amelyekben nem lehet nyári szünetet tartani, mert az állandó gyakorlás biztosítja csak a színpadképességet és a versenybiztonságot. A társastáncosok tehát a művelődési otthon segítségével komplett műsort állítottak össze, s azzal járták a különböző kultúrházi színpadokat. Felléptek Gyöpároson, Gyulán, Erzsébethelyen, majd Békéscsabán, a sörkertben mutatták be jól komponált, egész estét betöltő műsorukat. Helyes a törekvés, amely szerint nem elsősorban színpadon, hanem táncos szórakozóhelyen állnak elő produkciójukkal, mert így a szórakoztatás mellett föl- tétlen szolgálják az ízlésfejlesztésért folytatott küzdelmet is. Maguk is a táncolok közé keveredve valósággal ösztönzik a táncoló fiatalokat arra, hogy szebbik, értékesebbik oldaláról fogják fel a táncot, s adják meg e műfajnak is a tiszteletet, hiszen szépen táncolni — nagy művészet! És most röviden a műsorról, hiszen még nincs vége a körútnak, sokan látják, hallják még őket a megyében. Az összeállítás jó. Ének — tánc — konferansz — ez a megosztás szórakoztató és sokrétű. Nem ártana még, ha a művelődési otthon valamelyik jó előadója „beszállna” valamilyen humoros szöveggel, verssel, paródiával, mert ez mentesítené a konferansziét a nagy feladattól, de legalább megosztoznának a „szöveges” szórakoztatásban. Itt azonnal meg kell jegyezni — tévedések elkerülése végett—, hogy Baranyai Kálmán, aki a bemondó szerepét töltötte be, hivatásosokat meghaladó teljesítménnyel mindvégig fenntartotta az érdeklődést, s ami még ritkább, a műsor végéig egyformán színvonalasan látta el feladatát. Néhány „antik vicc” igaz, kimaradhatna a repertoárjából, de a műsor érése folyamán erre minden bizonnyal maga is rájön. Tehát a színesítés érdekében nagyszerűen felhasználhatna az együttes egy-egy, jó előadót is. A táncosokról mát írjunk? Mit mondjunk? Teljesítményüket nemcsak vidéki lap.ok méltatták, helytállásuk egyben művészetük fokát is jelenti, fémjelzi. Valamit talán a két énekesről. Mindketten jó hangú, jő ritmusú dzsessz-énekesek, kicsit sokalljuk az idegen számokat, hisz vannak jó magyar számok is, s ha szabad megjegyezni, eddigi külföldi útBán hegyi Erzsébet dalt énekel a Randevú Koppenhágában című filmből jaim során még soha, sehol nem hallottam az énekeseket magyarul énekelni, még akkor sem, ha magyar számot adtak elő, ami gyakorta megesik. Legfeljebb, ha külföldön magyar csoport vesz részt egy szereplésen, „tiszteletből”, „udvariasságból”, de nagyon rossz kiejtéssel magyarul is felhangzik egy kedves szám. A külföldi számok idegen nyelvű előadása kizárólag akkor nem tűr fenntartást, ha az énekes tökéletesen beszéli az illető nyelvet. Egyébként... reméljük sem olasz, sem angol vendége nem volt a sörkertnek akkor este. Még e két énekes előadásához tartozik az is, hogy mindkettőjük hangja kicsit parlagon hever. Nem tudni, de nem is lehet észrevenni, hogy részesülnének valamilyen hangképzésben, s ez azért is fontos lenne, mert Bánhegyi Erzsébet még nincs abban a korban, amikor hangja teljességében megmutatkozhatna. Éppen most kellene alaposan művelni, kultúrálni, a hang is, az előadó művészi képességei is megérdemelnék ezt a fáradságos ráfordítást. Galbicsek Mihály előadásában inkább a zárt kiejtéssel van baj, nem hagyja áradni a hangját — ami föltétien bővében van — s ez is a rossz vagy elégtelen hang- képzés eredménye. A zenekar megérdemelten tulajdonosa néhány fesztivál első helyezésének, gyakorlott, sokat próbáló együttes hatását kelti, s épp olyan jó előadók, mint kísérők. Ha meg is említettünk néhány hibát, tettük azért, mert ez nem ad hoc együttes, hanem nyilván még többet akaró, még szebb eredményekért küzdő fiatalok csoportja, így nemcsak a sikert, de a több szót is megérdemelték. Ádám Éva A jól kísérő zenekar önálló számot ad elő. (Fotó: Kocziszky) A díjnyertes táncosok csoportja angol és bécsi keringőt táncol.
