Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-31 / 204. szám

1965. augusztus 31» 4 Kedd Négy ösztöndíjas egy községben Nem sírni, hanem cselekedni kell! — Valahogy meg kell oldani ezt a tanító-problémát. Neveljünk magunknak pedagógusokat, akkor nem érjük meg azt, hogy átjáró- ház lesz Gyulavári! Ki tudná ma már megmondani, melyik végrehajtó bizottsági tag állt fel ezzel a javaslattal évek­kel ezelőtt a vb-ülésen. De szavait fontolóra vették, s a községfej­lesztési alapból megteremtették a társadalmi ösztöndíjat. ■ Kiválogattak minden esztendő­ben egy olyan diákot, akinek a szülei a termelőszövetkezetben dolgoznak, és aki tanítói pályára akart menni. A tanácsé volt aztán a gond. míg végezték a főiskolát, hogy az ösztöndíjjal támogatást nyújtson, s hogy visszavárja a végzett növendéket az iskola fa­lai közé. — Fel akartuk számolni egyrészt a pedagógushiányt, másrészt meg akartuk szüntetni azt a kényszer- helyzetet, hogy a sok kijáró ne­velő miatt pangjon a kulturális élet. — Novák Mátyás vb-elnök- kel beszélgetünk, akinek „ked­venc” községfejlesztési témája a pedagógusképzés. — Nemcsak a kutakat, az épületeket, a villanyt — Egy kicsit félek. Nem a taní­tástól, mert Bélmegyeren már van egy gyakorlati fél évem. Mástól. Talán a szülőktől. Vajon beválik- e a mondás: senki sem próféta a saját hazájában? Itt nőttem fel, mindenki ismer, leendő harmadi­kosaim mamáinak talán éppen „kezétcsókolom”-ot köszönök. El- hiszik-e nekem, az idevalónak, hogy épp úgy tanítok, mint egy idegen? Tűnődik. Három napot helyet­tesített már az itthoni napközi­ben. — Folyton mustrálgatom a ki­csiket az utcán, vajon melyik lesz az én osztályomban? A napközi­ben megismerkedtem két kislány­nyal, ők is harmadikosok lesznek. Olyan édesek. Ügy szeretem a kicsiket. Ragaszkodók, gondjukat, bajukat megosztják a tanító né­nivel... Elrrtúltak a szép szegedi napok. Kies t fáj a szívem, hogy ebben az esztendőben én már nem veszem a sátorfámat a töb­bivel, hanem maradok. De ezt az érzést felváltja bennem az új munka érdekes feszültsége. Szinte önmagának beszél. Lát­, ... szik. hogy ez a probléma foglal­meg az utat kell rendbe hozni, a . ... ,, „ . , . , , ... , . 1 koztatja mar hetek óta. Hogy lesz mi szénánk az iskola tartalmi munkája is. Hát ezért szavaztuk meg azonnal az ösztöndíjat a köz­ségfejlesztési alap terhére. — Nem bántuk meg. Kertész Pista meg Gyulai Irénke már egy éve, hogy végzett, egy évet már tanítottak. Nagyon kellett az orosz szakos, mert Gyuláról jár­tak ki tanítani. Bátonyi Pannika pedig most végzett, s jövőre jön az utolsó lányunk, Brdődi Erzsiké. Most már így nagyjából rendez­tük az iskolai tantestület sorait. A közeli 15 évben nem megy senki nyugdíjba, fiatal a gárda, míg nem mutatkozik szükséges­nek, ha Erzsiké végez, ezt az ösz­töndíjat beszüntetjük. Megnyug­tató érzés, hogy a fiatal tantestü­let tagjaitól mi mindenre számít­hatunk. Maradt ugyan még kijá­ró nevelőnk egy néháhy, de szá­muk olyan csekély, hogy semmi zavart nem okoznak á munkában. A hajdani postaépületben, ked­ves környezetben lakik a mosoly­gós, csupa vidámság Bátonyi An­na. Meglepődik, nem is akarja felfogni egy pillanatig, hogy mi különöset látunk ebben az ösztön­díjban. Kapta, becsülettel helyt­állt, s most itt van, hogy kezdje a tanítást. Rőt fény világítja meg a konyha földjén lévő szalmacsomót, amelyből a gazdasszony újabb nyalábot vet a tűzbe. Fűlik a búbos, kel a ke­nyér. A szobában mo- corgás, halkan nyílik az ajtó: — Édesanyám, van már lányos? — Bújj vissza az ágy­ba gyorsan, te éjjeli ba­goly. Még csak most kezdtem fűteni a kemen­cét. A gyerek visszahúzza a fejét, de azért kihal- lik a hangja még egy­szer: — Aztán keltsen fel, édesanyám, ha készen lesz! — Jó, ne félj, nem eszem meg előled — száll vissza a megnyugtató biztatás. Fűlik a kemence, kel a kenyértészta. A gazdasz- szony kést szed elő, meg­lisztezi a lefordított asz- taüapot és zsevMényi mint lesz, milyen lesz a régi taná­rai között tanítani. De a töpren­gés mellett csak előjönnek a reá­lis elképzelések. — Ha meggondolom, ezer jó ol­dala van annak, hogy hazakerül­tem. A fizetésem 1500 forint. S itthon vagyok. Nem kell lakás és koszt után szaladgálni, itthon min. den régi ' kényelmem megvan. Anyagilag föltétien előnyösebb. Szeretném, ha úgy megszeretné­nek, mint amilyen lelkesedéssel én fogok a munkámnak. Mindig hálás leszek a községi tanácsnak a segítségért, hiszen világéletem- ben pedagógus szerettem volna lenni, s az anyagiak mellett az is sokat számit, hogy nem kelt idegenbe mennem, úgy tanulhat­tam a tanítóképzőben, hogy elő­re tudtam a helyemet. Azóta Pannika végigizgulta az első igazi tantestületi értekezletet, megkapta a feladatokat, s né­hány nap múlva ott áll majd a katedrán a harmadikosok előtt, akiknek szüleit ismeri, körülmé­nyeivel tisztában van, s e nagy előny birtokában megkezdi az elő­futamot a szeretetért, a megbe­csülésért, s nem utolsósorban a szülők előtti tekintélyért. A gyulavári tanács is nyugod­cA LáíUj &s tan néz az új tanév elé, nem si­ránkoztak nevelőért, nem jártak nap mint nap a járás meg a me­gye nyakára, megoldották maguk a problémát: négy fiatal pedagó­gust neveltettek maguknak, akik­nek lakása, ellátása biztosítva van, s a falu is kapital az „ügy­letből”, mert vannak, akik lelke­sen, odaadóan segítenek minden közös feladat megoldásában a kul­turális munkától az élet legkü­lönbözőbb területéig, mindenben. Ádám Éva Mit mutat a grafikon? A békéscsabai iparitanuló-is­kola igazgatói szobájában a fa­lon egy grafikon látható, ame­lyek 1874 óta vezetnek. Ebbíl bárki pontosan megtudhatja, hogy egy-egy évben hány ipari tanuló volt Békéscsabán. Érde­kes már csak azért is, mert jól kifejezi az egyes korszakok gaz­dasági helyzetét. Az első világ­háború előtt például merede­ken felszökött a létszám, a har­mincas évek elején pedig mini­málisra csökkent. A felszaba­dulás után emelkedő a tenden­cia, bár elég nagy az ingadozás, 1957 óta azonban töretlenül ível felfelé. Ez pedig a gazdasá­gi fellendülést jelzi a békés építőmunka viszonyai között. Csaknem egy évszázad tör­ténete tükröződik a grafikonon. Külön érdekessége, hogy mind­össze ezer ipari tanulónak ad­tak rajta helyet. Valószínűleg ,ezt is túlzott óvatosságból tet­ték. De ki gondolhatta volna 91 évvel ezelőtt, hogy 1965-ben már csaknem 1500 ipari tanu­ló lesz? — pb — Akik a „lélek fényesítik tésztadarabot vet rá. Gyúrja, nyújtja, formál­ja, amíg stép kör nem alakul belőle. Félrelco- torja az égő szalmát, s hosszú sütőlapáttal a melegtől szikrázó ke­mencébe tolja a tészta- keretet. Kettőt, hármat. — Az embernek is — mondja magában moso­lyogva. Aztán ismét tésztát vet az asztalra, de a kerekí­tés után a széleit felhaj­togatja. Jó vastagon le­locsolja tejfellel, a cuk­rot se sajnálja rá és ezt már így tolja be a közben kisült lányosok helyére. A sülő tészta illata be­óvakodik a kulcslyukon s bizony kicsalogatja az apróságokat. Az apa is előkerül a gyors mosdás után, már ott ül a család a konyhában — ki hol tud, kisszéken, ládán, s csillogó szemmel várják a finomat. Előkerül a libazsíros bögre, só, fokhagyma, s már fogy a friss lányos. Pisti az apjával tart, a zsíros fokhagymás lán­yost kedveli. Ha csípi is a száját egy kicsit az erős fokhagyma, hősie­sen tűri. Fél szemmel Pannire ^pillant, aki na­gyokat harap a cukros, tejfeles lángosból. Iriny­ii? Hát bizony, az ilyen kislegénynek még jobban ízlik a cukros finomság, mint a. felnőttnek való... — Kérek én is tejfölö­set — hangzik a kérés, de nem is hiába. Elége­detten majszolja a csa Iád a lángost, mintegy előételét a délre készült friss puha kenyérnek... Hová lettek a búboske­mencék? Hová lett az Ismerek grafikusokat, akik megdöbbentenek plakátjaikkal, hogy azután felébresszék bennem a szunnyadó „vásárlót”. Illusztrá­torokat, akik az olvasás örömét másfajta esztétikai gyönyörűség­gel gazdagítják. Festőket, akik al­kotásaik révén a műélvezet ne­mes örömét nyújtják értőknek és érdeklődőknek. Ilyen íestőművész- ről azonban, mint Kelemen József, eddig még nem hallottam. Aki a beteg ember önbizalmát, a sérült lélek békéjét igyekszik ecsetjével visszavarázsolni. Faggatom, hogy miért vált hi­vatásává, amit csinál, ez a külö­nös mesterség. Válaszként elmond egy történetet: — Ismertem egy fiatal asz- szonyt. Nemcsak bájos, szép te­remtés volt. de intelligens, kedves ember is. A foglalkozásáért rajon­gott. Hogy milyen irályán dolgo­zott? Nem fontos... a munkája mindenesetre nyilvánosság előtti szerepléssel járt. Mondjuk, hogy előadóművésznö volt. Azonkívül ifjú mama, csöpp kis eleven lurkó édesanyja. Boldog volt. S ekkor történt a tragédia. Játék közben a pici gyerek belekapott a mama szemébe. A sérülés szerencsétlen természetű volt. Helyrehozhatat­lan. Van, amikor az orvostudo­mány eszközei is korlátozottak. A súlyosabb baj elkerülése — és a másik szem megmentése — érde­édesanyám sütötte friss kenyér — de hová lett a lángos?? Van. Igaz. megkopott a romantikája, de létjo­gosultságát nem vesztet­te el. Sütik, készítik — fogyasztják. Nem kenyér előtt sül, talán nem is igazi kenyértésztából. Olajban sütik és a köze­pe olyan kétségbeejtöen vékony, mint a cigaret­tapapír. Azt eszi a ke­rékpármegőrző ' néni, a buszkalauz, de nem egy aktatáskával hivatalba siető kezében látni olaj­tól csöpögő lángoskari- kákat. Hogy az olaj avas néha egy kicsit? Hogy a recsegve ropogó közepe mellett a széle nyersen sületlen? Nem baj. Nem! Fő az, hogy lángos. Fő az, hogy eszembe jut a gyermekkorom... a tejfö­lös, cukros hajnali fi­nomság, amelyet — va­jon miért nem sütnek •ostanában? — Opauszky László — kében el kellett távolítani a sérült szemet. — Mit mondjak? Egy hét alatt ez a nő úgy átalakult, annyira ösz- szetört, hogy rá se lehetett ismer­ni. Saját maga árnyéka lett. Mit lehet ilyenkor tenni? A legkivá­lóbb idegorvos is csupán tüneti kezelést nyújthat. Az egyetlen se­gítség. visszaadni — amennyire lehetséges — a saját megjelenésé, be, teljes értékűségébe vetett hi­tét. — Az ilyenkor szokásos pótlás, protézis több évtizede ismert. A gyárilag, üvegből készült műszem sok esetben megfelelő. Legfino­mabb részleteiben mégsem min­dig képes utánozni az eredetit. És a kontrollt, az összehasonlítást az ép, „igazi” szemmel bárki — aki csak ránéz az illetőre — öntudat­lanul elvégzi. Egy előadóművész­nőnél pedig elengedhetetlen, hogy az arc harmóniája kifogástalan legyen. — Ügy fogtam fel a feladatot, mintha portrét kellene festenem. Leültem, alaposan megfigyeltem az ép szemet, színvázlatot készí­tettem és megfestettem. Pontosan olyan lett, mint az eredeti. A történtek óta sok év eltelt. Az előadóművésznőnek nemcsak a külseje jött rendbe, de a lélek belső egyensúlya is helyreállt. Folytatni tudta hivatását. Kis­gyermeke nagy fiúvá cseperedett, s talán soha sem mondják meg neki, milyen tragikus eseményt okozott — öntudatlanul. Mint ahogy a közönség sem sejti a mű­vésznő fogyatékosságát. Eddig a történet. Kelemen József számtalan ha sonló esetet tudna felidézni. Pe­dagógusokat és színészeket, ke­reskedelmi üzletkötőket és köz­életi embereket, akiknek nem tört derékba pályájuk. Kigyógyultak a lelki megrázkódtatásból s ugyan­ott folytathatták munkájukat, ahol egy súlyos betegség vagy szerencsétlen baleset megakasz. tóttá. S ebben része volt a festő­művész finoman, pontosan dolgo­zó kezének. De nemcsak ennek. A1 másik szakember Marton Lajos, ö az anyag mestere, a technológia meg. tervezője. Együtt dolgoznak a fel- szabadulás óta. Kezdetben üveg volt az alapanyag. Aztán áttértek a műanyagra. Ahogy mondják: „szövetbarát, pontosan formázha­tó s felépítésében utánozza az iga­zi szem anatómiáját”. Tehát meg­tévesztően hasonló benyomást kelt. Ebben a mondatban két ember gondolatainak, sok éves munká­jának eredménye nyugszik. Azt mondják, nézzek bele — kö. zelről — a tükörbe. Az írisz, a szi­várványhártya micsoda pazar gaz­dagságát villantja fel a színeknek és milyen változatos, finom rajzát a formáknak. Nem beszélve a szemfehérjéről, amely valójában egyik embernél sem fehér. Sárga vagy vöröses árnyalatú, esetleg kékes. A szerteszét futó hajszál­nyi erek hálózata is mindenkinél más és más. És maga a szem for­mája: kisgyereknél, felnőttnél, fia­talnál és idős embernél mind­mind változó. Marton Lajos így összegezi te­vékenységüket : — Együtt dolgozunk az orvo­sokkal. Ébren tartjuk a gondola­tot, hogy a műtét nemcsak orvosi szempontból, hanem esztétikai vonatkozásban is sikeres legyen. Vannak elgondolásaink, kísérlete­ink: a jelenlegi műanyag protézis a funkcionális hatás tökéletesíté­sében még fejleszthető. Magyarországon ők ketten is­merik ennek a furcsa mesterség­nek a titkait. Meg fiatal munka­társaik, akiknek fokozatosan átad­ják három évtized tapasztalatait. Mert végtére is nehogy azt higy- gye bárki, hogy afféle emberek, akik jómódú betegek rééén ka­matoztatják ritka szaktudásukat. Szó sincs róla. Kelemen és Mar­ton állami vállalat alkalmazottai. A páciensek költségeinek jelentős részét az SZTK megtéríti. Budapesten, a Fogtechnikai Vál­lalat központjában — ahová szer­vezetileg tartoznak — így mondja a műszaki főosztály vezetője: — Tulajdonképpen nem nagyon rentábilis ez a laboratórium, de hát ugye nem is az a fontos ... Azt mondták, egyáltalán nem baj, ha ki sem írom a nevüket. Nem álszerénység ez. Csupán azt szeretnék: akik felkeresik’ Pesten a Mátyás téri laboratóriumot, épp oly bizalommal forduljanak fiatal munkatársaikhoz, mint őhozzájuk. Ha nem is tudnak személyesen foglalkozni mindegyik beteggel, a fiatalok munkáját ellenőrzik. Ma még. A nyugdíjkorhatár előbb-utóbb mindenkit utolér. De ameddig lesz sérült, beteg ember, addig segí­teni is kell. S a fiatalok — mint mondják — tehetségesek és szív­ügyüknek tartják munkájukat. Vajda János

Next

/
Thumbnails
Contents