Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-26 / 200. szám
1965. augusztus 26. 2 Csütörtök A tervezettnél két órával tovább tartott a vita. De így is sok, , kölcsönös mondanivaló maradt még, hiszen olyan kérdések szerepeltek a napirenden, mint a tanácsi szer. vek irányító szerepe, a szövetkezeti demokrácia tiszteletben tartása, a tsz-eik és a termeltető vállalatok közötti kapcsolat, a jövő évi árutermelés alakulása. Különösen az utóbbi foglalkoztatta az ankéton részt vevő párttitkárokat, tsz-ejnököket, agronóonuso- kat és vállalatigazgatőkat. Nem csoda, hiszen a jövő évre szóló árutermelési előirányzatokat már nem a járási tanácsok „bontják le” tsz-enként s nem hatalmi szóval s nem az „akkor nem kaptok beruházást, ha ebből ennyit, abból hóktolitereúiy-levona^ annyit nem vállaltok” eszközökkel történik a szerződéskötés, hanem a tsz-ek és a vállalatok kölcsönös megegyezése alapján. Az erről szóló rendelkezést vegyes érzelmeikkel, leginkább szorongó aggodalommal fogadták egyes szövetkezetekben és termeltető vállalatoknál. Az árutermelés növelése együttes erőfeszítést kíván ltoké! a Békés megyei Népújság szerkesztőségében vítani. Egyrészt úgy, hogy a mi- termő terület. Az egész megyében ha- és cstbehúst értékesíteni, hogy Szövetkezeti érdek — népgazdasági érdek —- Kezdetben jómagam is borúlátóan fogadtam ezt az új rendelkezést — jelentette ki Zelenyánsz- ki György elvtárs, a Békéscsabai Konzervgyár igazgatója. — Ez azonban úgy tűnt el fokozatosan, ahogyan haladjunk az előzetes szerződés megkötésével. A szükséges borsóra, zöldbabra már meg is állapodtunk. Ez is bizonyítja: megyénk termelőszövetkezetei olyan fejlődési fokot értek el, hogy felismerik a népgazdaság ér. dekeit s megtermelik azt, amire szükség van. Amikor a konzervgyár épült, a csabai szövetkezetekre is erőltetni kellett a zöldség- termelést. Most a Május -1 Tsz- ben közölték, hajlandók akár 80 holdon Ts zöldbabot termelni. A kondoros! Dolgozók Tsz is harminc holdon akar paprikát termeszteni az ez évi 15 hold helyett. Egyszerűen azért, mert a gyár, a népgazdaság érdeke találkozik a tsz érdekével. Az idén ugyanis 55 ezer forintnyi értékű paprikát értékesítenek holdanként. Hrábovszlki Mihály elvtárs, a békésszentandrási Zalka Máté Tsz elnöke elmondotta, hogy mint a legtöbb szövetkezetben, náluk is kialakult már a termelés struktúrája. A kalászosok előveteménye a megfelelő vetésforgó, de a bevétel szempontjából is felltétlen szükséges a különféle zöldáruk és a különböző magvak termelése. Véleménye egyezett Fülöp Mihály elvtársnak, a mezőkovácsházi Új Alkotmány Tsz párttitkárának a véleményével, aki azt mondta: — vételi ára túlságosan széles skálán Járásunkban egyik-másik szövet- mozog, mázsánként 500—700 fo- kezet a ciröktermelés mellőzésé- rjnt között. Magától értetődő, vei próbálta elkészíteni a jövő évi j^Qgy étvételkor aztán a legalacso- előzetes tervét. Aztán mégis be- ny^b árat igyekeznek kifizetni, tervezték, mert mintegy 2 millió ^örök Imre elvtárs, a MÍ5K igaz- fórint bevételi hiány mutatkozott. ^ Zelenyinsakl elvtárs, a A cirok jól jövedelmező növény, jj^jjervgyár igazigatója is szóvá nősí test kimondottan csak szakemberekre bízzák a vállalatok s a minősítésikor ne csorbítsák se a tsz-ek, se a vállalat érdekeit. Az nemcsak az ankéton részit vevők panasza, hogy a gabonafelvásárló vállalat átvevőhelyein túl magas eszközölnek a gabonából. A BARNEVÁL több tsz-nek nem fizeti a rendelet szerint járó nagyüzemi felárat a tenyésztojásért s az utolsó csibeszál] ítmányokat is nagyüzemi felár nélkül igyekszik átvenni. Az ilyen sérelmeket növelte az is, hogy egyik-másik vállalat nem akkor veszi át az árut, amikor az szállításra érett, hanem sokszor alaposan megkésve. Nagy Gábor elvtárs, a tótkomlósi Viharsarok Tsz főagronómusa jogosan vetette fel: újra kell szövegezni a szerződésmintát, a kölcsönös érdek és felelősség alapján. Egyformán illesse a jog mind a két felet ahhoz, hogy kötbérigénnyel lépjen fel. Ne csak a szövetkezet kára le- gyen az, ha a vállalat késedelmes. sége miatt öttmarad egy vagon- nyi zöldbab, mint nálunk is legutóbb. Az ankéton részt vevő Nagy Károly elvtárs, országgyűlési kép. viselő javasolta, hogy a szabvány, nak nem megfelelő s emiatt visz- szamaradó uborka, káposzta, paprika tartósítására létesítsenek a nagyobb termelőszövetkezetekben savanyítóüzemet. Nagy Károly elvtárs ezután szóvá tette: több szövetkezetből érkezett panasz, hogy szártőrothadás veszélye fenyegeti az étkezési hagymát. Javasolta, hogy erre való tekintettel kezdje meg korábban a konzervgyár a hagyma feldolgozását. Ze- lenyánszüii elvtérs azt válaszolta, hogy a legnagyobb jóakarat ellenére is legfeljebb csak egy héttel korábban tudják kezdeni a szoká. sósnál a hagyma szárítását. Részben kapacitás hiánya miatt, de főleg azért, mert a külföldi megrendelők ragaszkodnak ahhoz, hogy a szárítás kimondottan jól megérett hagymáiból történjen. Homlokot redőző gondok A vita során gyakran szóba kerültek az aránytalan átvételi árak. Például az, hogy »a fokhagyma átkevés a szakképzett kertész s részben ezért, másrészt azért nem tudnak nagy tömegű és olcsó árut termelni, mert nincs megoldva a talajerő-utánpótlás sem. A MÉK szakemberei már szinte belefáradtak az olcsó, újkígyósi rendszerű kazánfűtéses melegházak propagálásába. Ez azonban nem terjed. Nincsenek, akik felismerjék meny. a takarmány jő részét vásárolták. Mivel a vásárlás egyre nehezebb, a tavalyi 3600 sertés helyett az idén 2600-at, jövőre pedig 400-zaI ennél is kevesebbet hizlalnak. A takarmány elosztását az az elv irányítja, hogy melyik szövetkezet, mennyi jövedelmet oszt. így osztják el a hitelkeretet és a ráadásul a magja értékes abrak- takarmány. Illésé egyenlő jog mind a két felet Az árutermelés zökkenőmentességéhez sok feltétel biztosítását kérték az ankéton részt vevők. Többek között azt, hogy a vállalatok nagyon körültekintően, a munkaerő és a talajadottságok fi■ tette, hogy kevés árunak van fix ára. A főhatóságok sok mindennek a gyakorlat figyelembevétele nélkül állapítják meg az árát. Például a borsó ára magas ahhoz viszonyítva, hogy nem igényel sok kézi munkaerőt. Viszont a túl sok kézi munkaerőt igénylő paradicsom ára alacsony. Baj az is, hogy eddig még nem tűzték napirendre a paradicsom- és az uborkaszedés gyelembevételével kössék meg az gépesítését, de legalább a tele Iáit Vt termőtalajtól vonják el a táp- különböző dotációkat Is. Nagy Gá- erőt azzal, hogy szerves trágyával fűtik a melegágyakat. Tarthatatlannak minősítette Török elvtárs azt, hogy miközben a MÉK-töl mind több zöldség termeltetését várják, még beleszólási joga sincs abba, hogy a kertészeti felszereléseket olyan szövetkezetek kapják, amelyek azt alaposan ki is tudják használni. Az is tarthatatlan, hogy például Gyulán forgalmi adót fizettetnek azokkal a magánkertészekkel, akik a MÉK-nek adják el az árut, viszont, ha a különböző piacokon adják el, akkor nem kell adót fizetniük. Kardos Pál elvtárs, a megyei Állatforgalmi Vállalat igazgatója azt a kettősséget tette szóvá, hogy miközben egyre növekszik a felvásárlási irányszám, nem ad-nak beleszólási jogot a vállalatnak abba, hogy melyik szövetkezetnek érdemes központi készletből takarmányt adni. Véleménye szerint ezzel a takarmánykészlettel a vállalatnak kellene rendelkeznie. A gyakorlat leginkább ugyanis az, hogy nem azok a szövetkezetek kapnak takarmánykölcsönt, amelyek sok hízott állatot értékesítenek. Fülöp Mihály elvtárs elmondotta, hogy a mezőkovácsházi Új Alkotmány Tsz-ben úgy tudtak holdanként 130 kiló sertés-, marbor elvtárs példával bizonyította, hogy a dotáció nem minden esetben növeli az akaraterőt, a munkakedvet. A szomszédos tsz példáját látva az ő szövetkezetükben is többször elhangzott már: minek hajtjuk magunkat, ha nem lesz elég a jövedelem, majd kiegészíti az állam, mint a szomszéd tsz-nek. Több helyszíni szakmai vitát Olyan közös vélemény alakult ki az ankéton, hogy az új szerződéses termelési rendszer sok változást kíván a tanácsi szervektől. Elő kell segítsék, hogy mielőbb kialakuljon a termelés tájjellege s a szövetkezetek olyan növényfajták termelésével és olyan állatfajták tenyésztésével foglalkozzanak, amelyek a leggazdaságosabbak. Ez már régi követelmény. Azonban kevés még az olyan járási tanács, amely távlatokban is megszabta volna már a termelőszövetkezetek fejlődésének irányát. Nagy Gábor elvtárs szavai szerint mindegyik tsz csak saját fejével töpreng jól-rosszul a jövőjéről. Kevés az olyan szövetkezet, amely alapos ágazati tervek szerint gazdálkodik s olyan is kevés akad, amely ötéves távlati tervben szabja meg termelésének irányát. Ezért is van az, hogy egyik évben árutermelési szerződést, és annyi árura, amennyit át is vesznek. Eddig előfordult, hogy az egyik gyár. ral leszerződött borsót, paradicsomot a másik gyár vette áit, Az áru mihösítésén is • sóikat' kell jadák cipelésének könnyítését a föl. deken. ' Török Imre elvtárs .főleg azt fejtegette, hogy a termelőszövetkezetekben állandóan vagy zsugorodik, vagy növekszik a zöldségAz orosházi Petőfi Művelődési Ház gyümölcstermelő szakköre és a földművesszövetkezet szakcsoportja kiállításra készülnek szeptember 12-én, ahol bemutatják legszebb termékeiket, A kiállításon száz termelő vesz részt. Képen: ifj. Köntös József „Ford” őszibarackja. (Fotó: Malmos) ehhez, másik évben ahhoz kapnak. Nagy nekibuzdulással megvásárolják az öntözési, kertészeti berendezéseket, de nem használjak ki megfelelően. A járási tanácsok mezőgazdasági osztályai leginkább elnöki és főagronómusi értekezletek útján próbálják irányítani a szövetkezetek gazdálkodását. Kevés a helyszíni közgazdasági és szakmai elemzés és vita. Általában összehasonlítják az azonos talajadottságokkal rendelkező szövetkezetek terméseredményeit, de nem kutatják az 5—6 mázsával alacsonyabb termés okait s így nem is vonnak felelősségre senkit. Schmidt János elvtárs, a magfermeltető és ellátó vállalat megyei kirendeltségének a vezetője is ezt tette szó- vá. Hangoztatta, hogy az eddiginél sokkal több helyszíni szakmai vitára van szükség, jobban kell firtatni a szövetkezetekben a mit hogyan és miért, mert tisztesség ne essen szólván, nem mindenki jó szakember még attól, ha agro- nómusnak szólítják. A megye szövetkezetei közül mind több veti le magáról a gyengén gazdálkodó jelzőt. Az a néhány is megerősödik mielőbb a különböző juttatások és kedvezmények mellett az eddiginél több erkölcsi segítséget is kapnak. Főleg olyan segítséget, hogy hozzáértő emberek kerüljenek a szövetkezetek élére s jó szakember módjára vegyék kézbe a termelés irányítását. Olyanok, akik nemcsak azt tudják, hogy mit mikor kell elvetni, hanem azt is, hogy mit érdemes és mi melyik táblában adja a legmagasabb hozamot. Legyen jó termelő- partner minden szövetkezet A vállalatok partnereiknek nyilván azokat a szövetkezeteket választják elsősorban, amelyek eddig is pontosan teljesítették vállalt kötelezettségüket s nemcsak annyi árut termeltek, amennyire szerződést kötöttek, hanem kiváló minőségűt is, mert jól értenek a tertmesztéséhez. Attól nem kell tartani, hogy a kisebb és gyengébb talajadottságokkal rendelkező szövetkezeteket elkerülik ezután a vállalatok. Nem, mert rengeteg áru kell, amihez sok ezer hold termőföldre és sok ezer dolgos, emberi kézre van szükség. Az erős, nagy szövetkezetekben sem lehet túlméretezni az árutermelést. Nem, mert nem rendelkeznek korlátlan számú munkaerővel. Meg aztán búzából kötelességük olyan területen termelni, mint eddig, s a takarmány rovására nem vállalhatják el mások elől a jól jövedelmező növények termelését, mert akkor sorvadásra ítélik az állatállományt s még jobban növelnék az amúgy is nagy talaj- erőhiányt. Az ankét részvevőinek megegyezett abban a véleményük, hogy a szövetkezetek és a vállalatok érdeke végső soron a népgazdaság, a lakosság, egész népünk érdeke. Éppen ezért a párt és tanácsi szervek nem lehetnek csendes szemlélői a szerződéskötés aktusának, az árutermelés folyamatának. Segíteniük kell, mert a szerződéses termelésnek ettől az új rendszerétől nemcsak több és jobb minőségű árut vár a népgazdaság, a lakosság, hanem olcsóbbat is. Ez elérhető, ha együttes akarattal látnak hozzá a szövetkezetek és a vállalatok. Kukk Imre
