Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-25 / 199. szám
1965. augusztus 25. 5 Szerda Megjelent a Természettudományi Közlöny augusztusi száma Igen változatos tartalommal jelent meg a Természettudományi Közlöny legújabb száma. Szabad- váry Ferenc kitűnő portrét rajzol Hevesy Györgyről. Buday Irén és Nagy Sándor „Aktivációs analízis” címmel közük tanulmányukat. Dr. Sziéky Pál a szaglás biológiájával foglalkozik. Dr. Béna Ervin tollából új sorozatba kezdett a lap: A modellek szerepe a tudományban címmel. Emellett folytatja dr. Csordás István beszámolóját a Macquarie-szigetről és állatvilágáról. Dr. Vida Gábor átteikintésít ad „Az őskorpafűtől az erdei pajzsi- káig” címmel. Érdeklődésre tarthatnak számot Budai József: „A sínek EKG-ja”, s dr. Zsoldos Ferenc: „A stabil izotópok alkalmazása a kutatásban” című írásai is. Hasznos tudnivalókat ismertet Tóth Béla a takarmányfehérje üzemi előállításáról, Makra Zsig- mond pedig népszerű magyarázatot ad a kozmikus sugárzás eredetéről. Híradó, folyóiratszemle, valamint a társulati élet hírei egészítik ki a folyóirat legújabb számát. Az ötödik csel A három gyerek lassan bandukolt az utcán. Estefelé volt már, amikor a nap épphogy eltűnik; amikor látni még azonban az arcvonásokat is, s a tücskök, zöldsáskák az akácfák haragosTöid levelei mögött megkezd.k esti cir- pelésüket. A három gyerek ment a járdán azzal a laza lépéssel, amely annyira jellem?: a fiatal sportolókat, ha verseny után vannak. — Gyújtsunk rá! — Rágyújtottak, fújták a füstöt, s én, mint dohányos szakértő, láttam, hogy a külsőre éppen legjobb képű, legjobb svádájú gyerek „leslukA legjobbak kiválasztása A» egyetemi és főiskolai felvételek tapasztalatairól Általános tapasztalat, hogy a legjobb esetben is tévedésnek minősítik a döntést, akik nem kerültek be a kívánt felsőoktatási intézménybe — ellenben a lehető legjobbnak, a legigazságosabbnak tartják mindazok, akik bejutottak. Ez emberileg érthető, de a tapasztalatok elemzőit mégis arra inti, hogy vigyázzanak, mert a felvételi vizsgák megítélésében nagyon sok a szubjektív elem. Bírálnivaló azonban így is éppen elég akad mind a pályaválasztásban és a középiskolák munkájában, mind pedig a felvételi rendszerben. És a következtetéseket mindenekelőtt a tényekre, nem pedig a benyomásokra kell alapozni. Az idén a felsőoktatási intézmények nappali tagozatának 13 300 férőhelyére 33 400 fiatal pályázott — négyezerrel többen, mint tavaly. Így a felvételi lehetőségekhez mérten 251,3 százalékos volt a jelentkezők aránya — ez pedig azt jelenti, hogy országos átlagban öt pályázóból ketten juthattak be. Ám az egyes intézmények között igen nagy volt az eltérés. Aránytalanul sokan kérték felvételüket a bölcsészettudományi és a jogi karokra, a művészeti és a tanárképző főiskolára, valamint egyes orvostudományi karokra, viszont más intézmények — elsősorban néhány felsőfokú technikum — pótfelvételit kényszerült hirdetni, mert az első nekifutásban nem sikerült betölteniük a férőhelyéket. Mindez a pályaválasztási propaganda fogyatékosságaira utal, többek között arra, hogy nem tudtak megszerettetni kellően néhány felsőoktatási intézményt, s nem tudták megértetni a fiatalokkal, hogy más egyetemeken pedig teljesen hiábavaló a próbálkozás gyengébb, esetleg még jó rendű felkészültséggel is. Fokozza a pályaválasztási irányítás, tanácsadás hibáit, hogy a propaganda hatására elért eredmények sem mindig „ültek” a legjobb helyen. Néhány felsőoktatási intézmény ugyanis a fizikai munkások gyermekei közül viszonylag keveset tudott felvenni — mégpedig nem azért mintha általában gyengébben sze repeltek volna a vizsgán, hanem azért, mert eleve kevesebben jelentkeztek, kevesebben voltak „versenyben”. Ilyen helyzet adódott például a tudományegyetemeken, a művészeti főiskolákon és az orvosi egyetemen. Ebben az „eredményben" persze közrejátszott az is, hogy egyes középiskolák színvonala gyakran nem volt kielégítő. Mert mivel lehetne magyarázni, hogy az idei felvételek alkalmával például a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 10« pályázó közül 45 nem felelt meg? Az egyik műszaki egyetemi karon pedig 350 matematika írásbeli dolgozat közül 110 volt 0 osztályzatú, s ugyanennyi a kettes. Ezért lehet üdvözölni, hogy egy új kísérlettel, a többi között azt is figyelemmel kísérik a jövőben, hogy miként alakul a középiskolai oktatás színvonala. Az idén először ugyanis minden vizsgázóról kérdőívet töltöttek ki a bizottságok, s ezt lyuk- káirtyás módszerrel feldolgozzák. Arra számítanak az oktatásügy vezetői, hogy e kísérlet segítségével néhány év múlva azt is ki tudják mutatni, melyik iskolából, sőt melyik tanár osztályából kerülnek ki r endszeresen a meg nem felelők. Ez pedig hozzásegíti a tanügyi szerveket a középiskolai oktatás javításához, a kirívó szín- vonalbeli különbségek felszámolásához. Gyakran emlegetett dolog, hogy hiba van a felvételi rendszerben is. Minden vizsga tulajdonképpen válogatás, a fő kérdés tehát az, hogy milyen alapon történik. A jelenlegi rendszerben, fele-fele arányban jön számításba a középiskolai eredmény és a felvételi vizsgán mutatott tudás. És a tehetség? — kérdezik sokan. Ez csak annyiban, amennyiben e kettő jelen van. És ezt még sok vizsgáztató is hibának tartja. Bizonyítékként ilyenkor elsősorban a nevelői és az orvosi pályára szoktak hivatkozni, mert — s ebben igazuk is van — egyiknél sem elegendő a tárgyi tudás vizsgálata, mindegyik pályánál szükség lenne a rátermettség, a hivatástudat, a tehetség elemzésére is. E bírálat, s egyben javaslat gyengéje abban rejlik, hogy szinte senki sem tud megnyugtató választ adni, miként lehet sok-sok felvételi bizottságban egységesen vagy a hosszabb, esetleg néhány napos beszélgetések, felvételi vizsgák segítségéivel? A teszt-rendszer sok mindenre választ ad, de legalább ugyanannyi vonatkozásban homályban felejt egyéb összefüggéseket. Ami pedig a hosszabb ideig tartó, alaposabb vizsgákat illett, lehetséges, hogy a tehetséget, a rátermettséget jobban meg lehet így ismerni, de két jelentős ellenvetés még így is megmarad. Egyrészt, hogy ez nagyobb lehetőséget kínál a szubjektív megítélésre, másrészt pedig egyáltalán nem csökkentené a panaszok számát, hiszen ekkor nyilvánvalóan azok elégedetlenkednének — s nem is teljesen alaptalanul —, akik jó iskolai bizonyítvánnyal, kielégítő tárgyi tudással rendelkeznék, de a tehetség-rátermettség vizsgálatában alulmaradtak. Éppen az idei vizsgák mutatták meg, hogy a felvételi rendszer további finomításra szorul. A budapesti bölcsészeti karon például egyik-másik szakra csak a maximális 20 pontosok juthattak be, s már a 19 és fél pontosok is kimaradtak. Fél pont differencia pedig — főleg ha 20, valamint 19 és félről van szó —, igazán nem dönthet emberek sorsáról, hiszen a fél pont különbség a vizsgán előforduló pillanatnyi „rövidzárlatból” is adódhat. Összegezve: a jelenlegi felvételi rendszer általában a legjobbak kiválogatására törekszik, s ha van is hibája, erre nem hivatkozhat minden fel nem vett pályázó. Tóth László kolja”, vagyis mellre szívia a füstöt. A másik kettő csak úgy pi- pékol. Utánuk mentem, s láttam azt is, hogy bűntudatban lehetnek, mert látszott rajtam, hogy azért eredtem utánuk. Azért, ami-/ ért ők bűntudatban vannak. A jó svádájú kisfiú vállára tettem a kezem: (a másik kettő frissen eltávozott) — Ha ráérnél egy pillanatra.... Nem ijedt meg, de az alig meggyújtott cigarettát befelé fordított markába rejtette. — Tessék — nézett rám teljesen nyílt tekintettel. — Üljünk le — invitáltam az egyik gömbakác alatti padra, s meg is érintettem a vállát. Vártam, hogy megrebben, legalább a tekintete. De látszott rajta, nem szokta a testi fenyítést: kézmozdulatomra még szemrebbenéssel sem reagált. Leültünk. Megkérdeztem, hogy hívjék, s közben szép szelíden kivettem a kezéből a cigarettát és eltapostam. Nem szabadkozott. — Hányadikos vagy? — Hetedikes. — Tanulmányi eredmény? — Négyegész kettő ... — Hol jártál a barátaiddal? — Ma nyertük meg a kupát! — Hirtelen élénk lesz, teljesen elfelejti, miért is kerültünk a padra. — Tetszik tudni, én a MÁV kö- lyök-csapatban játszom és ma megnyertük a kupát... — Ennek örömére gyújtottatok rá? — Nem, én már egy éve dohányzóm. — De nem jó az, hogy dohányzói L., mert a te fiatal szervezeted most van fejlődésben, és évek múlva nem lehetsz olyan csapatnak a tagja, amelyik kupát nyer, ha dohányzói. — A bácsi is dohányzik — szól rám, nem támadólag, de mintegy önigazolásul, ahogy lepöccintem a hamut a cigarettáról. — Igazad van, nekem sem használ, de az én szervezetem már kifejlődött, a tied meg most akar... Hány éves vagy? — Én tizenkettő múltam. — Akkor biztosan érzed azt — bár gondolom, jó focista vagy —, hogy a harmadik csel után már nagyon fújtatsz, és nincs erőd pontosan odaadni a labdát, ahova szeretnéd; vagy egy 20 méteres vágta után nincs elég erőd, hogy a jdbb felső sarokba bombázd a focit... — A harmadik csel után még nem fújtatok, de az ötödik csel után már igen. Az edzőm mondja Gomba* és szamócatermesztési ankétot rendez Tótkomlóson a MÉK Megyénkben az idén újabb tér- 1 gombát akarnak tenyészteni és ér- malőszövetkezetek kapcsolódnak tékesíteni megyénkben. be a jól jövedelmező szamócatermesztésbe. Az idén a MÉK közreMivel egyre többen érdeklődnek e két termék iránt, ezért a MÉK vetkezeteknek a gömbatenyésztés mérni, elbírálni a tehetséget és a I is ott, ahol ezt megpróbálták. Az rátermettséget. Talán a teszt-ek | idén mintegy 40 ezer kilogramm működésével összesen 200 hóidon augusztus 2ö-én, ma délelőtt Tótkomlóson gomba- és szamóeater- tnrt, melyre meghívtak olyan termelőszövetkezeteket is, ahol az idén kísér] eakarnak ebből az ízletes gyümölcsből telepíteni. Igen jelentős j jövedelmet hozott a termelőszöteznek először ezzel. Az ankéton a termesztési módszereikről lesz szó. is mindig: „Nagy focista lehet belőled L., csak az erőnlétedet kell fokozni”... — Na látod, a cigarettával nem megy ez így. Hányat szívsz naponta? — Hármat-négyet. — És edzés után? — Edzés után mindig rágyújtok. — Ahogy elmondtad — s el is hiszem — jó tanuló vagy az iskolában, akkor tudnod kell azt is, hogy a fáradt tüdő és a szív nem szereti a mérget. Nem lenne jobb talán, hiszen te értelmes gyerek vagy, esetleg egy almát rágicsáí- ni? — Tessék elhinni, hogy azért én jól focizok. Az edzőm is mondta, tessék kijönni kedden, s megnézni a MÁV-pályán ..: — Kimehetek, meg is nézlek, csak félek attól, hogy ha felöltözöl, és hazafelé bandukoltok, megint rágyújtasz. — Biztosan nem gyújtok rá .. — Vizsgálom az arcát, míg ezt mondja. Nincs benne az egyéniség gében az, hogy most szabadulni akar tőlem. Az is meglep, hogy olyan a magatartása, mint aki szívesen elbeszélget. — Megvárom a bácsit, és rá is lehelek a bácsira! Ha bagószagom lesz, nem rúgok többé a fociba. Felállunk. Már majdnem egészen sötét van, csak nagy fekete szemei csillognak elő, egy csomóba összeálló, égnek meredő, nedves haja alól. — Kezet adsz rá? — Kezet! Kezet rázunk, aztán elindul, sie. tősen hazafelé. Tíz lépés után visszafordul s letompított hangon — talán így fogalmazhatnám meg, bármilyen furcsán is hangzik: — suttogva odakiáltja: — Apu már három hónap óta nem jött haza ...! Azért megnézem az edzésen L-t, vajon fújtat-e a melle az ötö. dik csel után, s viszek egy almát is neki. Lehet, hogy az ő zsebében is lesz egy — cigaretta helyett. Mert akkor olyan jó lesz, ha egyikünk se gyújt rá; elcseréljük az almánkat, s egyszerre harapunk bele jó kedvvel, a tücskös hangulatú augusztusi alkonyaiban. Ternyák Ferenc II csodálatos toronyóra Heinrich Metzner, a legöregebb bambergi órásmester szokatlan órát kapott megjavításra. Átadtak neki egy 90x100 centiméteres olajfestményt, amely a régi bav- reuthi Szent György templomot ábrázolja. A festett templomtornyon az óra „igazi”, sőt harangjátékkal jelzi az időt. A képet valószínűleg egy régi kolostorban festették és Bayreuth gróf adta nászajándékul egy porosz királyi .katonai taiácc-'wruűr. A képhez, melynek korát mintegy 200 esztendőire becsülik, korabeli kétoldalas, kézzel írott „használati utasítás” tartozik. NYÁRVÉGI HANGLEMEZVÁSÁR Fele áron vásárolhatja meg kedvenc hanglemezeit augusztus 23-tól szeptember 11-ig a Kijelölt boltokban és áruházakban:
