Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-22 / 197. szám
M«5. augusztus 23. Hétfő Mezőkovácsházi kombájnosok az elsők között- Meggyorsult a zöldségfélék betakarítása Kiváló eredményeik születte]!: megyénk kombájnosai között, akik alkotmányunk ünnepén sem pihentek, hogy az aratást még ott is befejezzék, ahol eddig lemara- cias mutatkozott. Az egész megyére jellemző, hogy kölcsönösen segítették egymást a nagy munkában a mezogiazdasági nagyüzemek. A békéscsabai Lenin Tsz- ben, a füzesgyarmati Vörös Csillagban és az orosházi Dózsában több olyan kombájn dolgozott, amelyet más gazdaságból irányítottak oda. így ezekben a termelőszövetkezetekben is teljes erővel haladhattak a munkával, s befejezhették az aratást. A békéscsabai Lenin Tsz-ben alkotmányunk ünnepén egy nap alatt 90 holdon vágták le a gabonát. Füzesgyarmaton a Mezőkovácsházi Gépjavító Állomás kombájnosai segítették s azóta már otthonukban pihenik fáradalmaikat. A legjobbak között említhetjük Gácsér Ferencet, aki 800 holdról összesen 160 vagon gabonát vágott le, Varga Pál pedig 820 holdról 138 vagonnal. Boldoczky Pál, Fe- renczi Imre, Szabó György, Lajos Ferenc és társai is jó eredmények, kel dicsekedhetnek. Helytálltak nemcsak a saját körzetükben, hanem a másoknak nyújtott segítségben is. A gépek teljesítménye pedig, arról tanúskodik, hogy a folyamatos javítás, a szervizhálózat kiépítése jobb volt az eddigieknél és a műhelymunkások, szerelők is helytálltak. A mezőkovácsházi gépjavító körzetében az SZK—3-as és az SZK—1-es kombájnokkal átlagosan 500 hold gabonát vágtak le. A magyar gyártmányú AC típusú gépek teljesítménye is lényegesen magasabb volt az előző évekénél. A gépek javítására három szervizkocsi állt rendelkezésre és 50 műhely- munkás felváltva éjjel, nappal dolgozott. Hasonlóan álltak helyt megyénk más gépjavító állomásainak dolgozói. Az aratási munkák után a megyében már tapasztalható, hogy fokozottabban meggyorsult a zöldségfélék betakarítása. A felszabadult munkaerőt a termelőszövetkezetek vezetői most már ide irányítják, hogy minél előbb leszedhessék a paprikát, paradicsomot, vöröshagymát és egyéb termést. Naponta több ezrén vannak kint a földeken és különösen sok asszony és lány kapcsolódik be ebbe a munkába. A legtöbben a tótkom- lósi, a gyulai szövetkezetekben, valamint Újkígyóson dolgoznak. A termelési feladatokat csak a dolgozókkal együtt lehet megoldani A békéscsabai II-es számú téglagyárban az idén az 1-ss présnél a tavalyihoz képest 8—10 százalékos visszaesés mutatkozik a termelésben, ami természetesen a dolgozók keresetére is kihat. Hol keressük a hibát? — Tavasszal rendezték a normát. Ezer magasított nyers tégla után hat forint 64 fillér helyett most csak 5 forint 90 fillér jár, a ú 29-es falazóblokkból hasonló mennyiségért 16 forint 60 fillér helyett 13 forint 60 fillért kapok. Adamik András, a békéscsabai II-es számú téglagyár kulivezetője úgy mondja ezt, mint akit valami sérelem ért. —. Talán csökkent a keresete? — Igen. Havonta 300 forinttal kevesebbet viszek haza. Ez a prés nem csinál annyit sem, mint tavaly. Faragó Pál elszedő még nagyobb keresetcsökkenésről panaszkodik: — Tavaly például a kisméretű téglából egy műszakban elértük a 44 ezer átlagot, az idén pedig csupán a 30—32 ezret. Véleménye szerint nincsenek biztosítva a műszaki feltételek. Nem jön folyamatosan az agyag a bányából, sokszor leáll a gép. Az — Hogy énrólam akarnak portrét készíteni? Nem fog az menni, kérem. Szívesen állok bármiben a rendelkezésükre, de ezt az egyet ne kívánják. Miért? Úgysem sikerül az a fotográfia. Inkább valami jóképű fiatalról. írni is akarnak rólam? Ugyan mire lenne az jó! Olyan emíber vagyok, mint a többi. Nem tudok én semmi különlegeset mondani. így kezdődött beszélgetésünk Juhász György- gyel, akit mindenki ismer a Gyulai Húsipari Vállalat üzemrészeiben és irodáiban. Nehéz volt megtalálnunk, rengeteg a dolga, a főművezető szabadságon van — saját munkáján felül —, őt is helyettesíti. — Azt mondják, nem látszik meg rajtam az ötven esztendő? Ha az ember szívvel dolgozik — fiatal marad. Pedig, de sokat összedolgoztam én kérem. S nem valami könnyű munkát. Alig múltam 10 éves, amikor elkezdtem. Aztán hentesinas lettem. Nagy dolog volt szakmát tanulni! Tizenhat éves koromban szabadultam egy kismesternél. 1934 óta vagyok itt a gyárban. Akikor még Stéber András húsüzeme volt. — Másképp ment akkoriban a munka, mint most. Sokkal nehezebb volt. A segédék csináltak -.mindent, a csontozástól a ládasúrolásig. Aztán jött a háború, elvittek katonának. 1948-ban jöttem haza a hadifogságból. A gyárban alig volt munka. Szeget egyenesítettek az emberek. ,.Sajnos, felvétel nincs”. Egy ideig a téglagyárban Gyuri bácsi, aki nem tud aludni dolgoztam, de nem találtam a helyem. Én már mégiscsak ide tartozom. Visszavettek a „gyúróba”. Dagasztottuk a kolbászt — kézzel. Akkor még nem volt gép. Négyen harminc mázsányit gyúrtunk össze egy műszak. alattj Akkoriban még vékonyabb voltam, mint most. Cingár fiatalember. Hogyan bírtam? Adja csak ide a kezét... a marikom erős ám. — Nehogy azt higgye, hogy a kolbász dagasz- tásához csak erő kell. A gyúrótól függ. milyen lesz az áru metszésfelülete, mennyire finom a minősége. Ésszel kell csinálni és főképp — szívvel. (Persze fűszerek is szükségesek hozzá.) Mindig azt mondtam: úgy kell ezt csinálni, mintha saját magamnak készíteném. Ha nekem ízlik, biztos a vásárlónak is. 1951-ben hathónapos húsipari tanfolyamra küldtek Pestre. Ott akartak fogni a ferencvárosi húsüzemben, de nem maradtam. Mégiscsak itt vagyok ón otthon. — Emlékszik még az elvtárs a Békekölcsönjegyzésre? 110 ezer forint volt a béralapunk, kiadták az ukázt: 55 ezret kell jegyezni. Szak- szervezeti titkár voltam, persze, hogy agitáltam én is. Az ellenforradalom után voltak olyan emberek, akik csak erre a lénykedésemre emlékezték vissza. Leváltottak. Kocsikísérő lettem. így dolgoztam egy darabig, hordtam az árut, rakodtam, amikor megszólít az igazgató: „Hogy megy a munka?” „Köszönöm, jól. A keresetem nem csökkent, nincsen énnekem semmi bajom.” ..Túl könnyű magának ez a munka, Gyuri bácsi” — így az igazgató. ,,A fenét könnyű. Azt éppen nem lehet mondani.” „Nem baj, keresünk nehezebbet.” Akkor lettem művezető a saj- tolóban. Hivatalosan most is ez a munkahelyem. De mint afféle öreg bútordarab, sokszor rámbíznak ezt meg azt: Eredj Gyurka, oldd meg. — A fizetésem? Megvan, kérem. Prémiumot? Azt bizony ritkán kapok. Miért? Nálunk az egyik prémiumfeltétel a főzési veszteség csökkentése. Leginkább úgy lehet teljesítem, ha az ember nem főzi meg tisztességesen az árut. Én azt mondom, inikább ne kapjak prémiumot, de a fogyasztó legyen elégedett. Ügy hallom, ebben az évben megváltoztatják ezt a feltételt. Sokkal nagyobb baj kérem, hogy a darabbér nem értékeli az idősebb dolgozók szaktudását. Az keres többet, aki fiatal, jól bírja erővel és hajt. Változtatni kéne egynéhány munkahelyen a bérezési formán. — Mikor kezdődik a munkaidő? Fél hétkor. Ma reggel bent voltam már fél hat előtt. Megnéztem, hogy állnak a füstölők, milyen a hőfok, van-e munkájuk a zsírolvasztóknak, előkészí- tettók-e a zsírládákat és így tovább. Jól megnéztem mindent, próbáltam beosztani magamban, hogyan fogom csoportosítani az embereket. Fél hétkor már jötték is befelé. — Hogyha újból fiatal lennék, ha most kezdeném, újból ide jönnék-e? Nem kérem. Gyerekkoromban gépész vagy műszerész szerettem volna lenni. Majd megőrültem mindenért, ami — masina. Csak hát, tetszik tudni, szegény tanyai parasztgyerek nemigen válogathatott, örültem, hogy mehettem hentesinasnak. Lehet, hogy mint géplakatos többre vittem volna. Az is lehet. hogy nem. Legfontosabb, hogy a munkát — bármi legyen is, amit az ember csinál — szívvel csinálja. Ha idegen városban megfordulok, legelőször a is baj, hogy nem stabil a gárda, sok a fiatal. Lengyel Gyuláné lerakó a szervezetlenség miatt emel szót: —- Ha nem jön a nyers tégla, mit csináljunk? Már sokszor mondtuk Kaiszler Jánosnak, a művezetőnek, hogy oda osszon be minket, ahol dolgozni tudunk. Vasas Jánosné is az asszonyok nevében beszél: — Reggel, amikor bejövünk, soha nem tudjuk, hogy hol kezdjük: a szabadszárítónál vagy a színben? Az állásidőért nem fizetnek... Júliusban 200—300 forinttal volt kevesebb a keresetünk, pedig azelőtt mi voltunk a favoritok — mondja és bosszúsan legyint a kezével. Ha lassan, akadozva dolgozik a présgép, kevesebbet lehet csak elszedni, a kulivezető ritkábban fordulhat, a lerakónők is sokszor tétlenségre vannak kárhoztatva. És csak az 1-es prés egyik műszakjában, a másiknál nincs ilyen termelésvisszaesés. Mi lehet ennek az oka? Huszár Pál, a gyár párttitkára sehogy sem tud rá pontos magyarázatot találni. — Keressük az okát már csak azért is, mert romlott a munkamorál ... Véleménye szerint az egyik feladat a műszaki feltételek megteremtése. Messze van a bánya, rossz a sínhálózat, nemegyszer kiugrik a csille. Baj van a garattal is, ahová együtt érkezik a tégla és a cserép anyaga, s ez zavart okoz. És amit még meg kell említeni: nincs kellő munkafegyelem. Igaza van, de az egyik a másikból következik. Ezt Huszár Pál is jól tudja. A pártvezetőség éppen ezért elsőként a műszaki feltételek biztosítását szorgalmazta. — Eddig azt mondták a vállalatnál, hogy ott a gyárvezető, aki önálló, intézkedjen ő. Neki azonban nincs mindenre lehetősége. Most már a vállalat műszaki osztálya is foglalkozik a gyár gondjaival. Csaknem 2 millió a lemaradás nyers téglából. Még három hónap van hátra, valamit tenni kell! Kóti Imre gyárvezetőtől megkérdezem: — Igazuk van a dolgozóknak? így válaszol: — Igazuk. Elsősorban messze van a bánya és rosszak a sínek. Ezért épült a 3-as présház, amit az idén helyeztek üzembe. Az már közelebb van a bányához, ott nincs is semmi baj. — Mi a véleménye a normakar- baqtartásról? — Ha a présgép kapacitását teljesen ki lehetne használni, akkor a normát teljesítenék a dolgozók, a keresetük is megfelelő lenne. A tavasszal végrehajtott norma- karbantartás miatt nincs senkinek különösebb panasza. Már csak azért sem lehet, mert a vállalat a dolgozókkal való előzetes megbeszélés alapján rendelte el és a munkanap-tanulmányok készítésénél az adott viszonyokat vette figyelembe. Hogy mennyire nem túlfeszített, arra bizonyíték: tavaly rendszeresen elérték a jelenlegi követelményként meghatározott 100 százalékot, ami egyébként megegyezik az országos szinttel. Varga László, a vállalat bér- és munkaügyi osztály vezetője tényekkel, számokkal bizonyít: — Hasonló körülmények között az egyik műszak júliusban kisméretű téglából csaknem 100, a másik mindössze 87, magasított téglából pedig a jobb 94, a gyengébb 90 és fél százalékra teljesítette a követelményt, de volt olyan nap amikor az első műszak 128 száza lékos eredményt ért el. Különösnek tűnik, hogy két egymást váltó brigád között ilyen különbség mutatkozik a termelésben. A teljesítmény csökkenése azonban — mint láthatjuk — számos összetevőből ered. A kérdéses műszak dolgozói között a présgépnél sok a fiatal, akik kevés gyakorlattal rendelkeznek, a kereset szempontjából nincs különösebb ambíciójuk. A másik műszak dolgozói idősebbek, tapasztaltabbak, családi körülményeiknél fogva is nagyobb keresetre törekednek. Az előbbire jobban hatnak a külső körülmények, mint az utóbbira. Ez a magyarázat azonban nem mond eleget. A hibát mégis főként a műszaki irányítás, szervezés hiányosságaiban kell keresni. Helyes, hogy a vállalat — ha késve is — már intézkedést tett a megszüntetésükre. A tanulság pedig: gyorsabban, érzékenyebben kell reagálni a dolgozók véleményére, panaszaira. A termelési feladatokat csak velük együtt lehel megoldani. Pásztor Béla Bekötőút-avatás határidő előtt kát nézem a kirakatban. Vajda János A telekgeirendási Vörös Csillag Tsz augusztus 23-án vett birtokába egy 2400 méteres új kövesutat. Nagy az öröm, mert az átadás határideje október 20 volt, s addig sokat kellett volna kínlódniuk a rengeteg szállítanivalóval. A kövesd t ugyanis egy ezer férőhelyes sertéstelepre vezet, ahol naponta rengeteg takarmány fogy el. A kö\'esút két oldalán többek között 600 hold kukorica terül el. A kukoricatermés, de a silózásra szánt szár betakarítását is nagyon felvágottá- megkönnyíti az új bekötő út. Egyébként a telekgerendási Vörös Csillag Tsz sokat építkezik az idén és jövőre is. Most épül eg: 96 férőhelyes magtárpadlásos tehénistálló, egy nagy műhely, ahol a kovácsok és a bognárok kapnak majd megfelelő munkakörül ményt, többek között villanykala pácsot is. Aratásig felépült négy. egyenként 250 négyzetmétere- kombájnszérű szín, amelybe 900—1000 mázsa napi kapa. citású szovjet gyártmányú tisztítógép éjjel-nappali műszakban elgyőzte a kombájnok által napont; learatott gabona tisztítását. Jövőre egy 600 férőhelyes sertéshiz!indát s egy szolgálati lakást is építenek a szövetkezetben. NYÁRVÉGI HANGLEMEZVASAR Fele áron vásárolhatta meg kedvenc hanglemezeit augusztus 23-tól szeptember 11-ig s kijelölt boltokban es áruházakban:
