Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
I36j. augusztus 20. " 1 . 1 4 Péntek Az aratás befejezésével köszöntötte megyénk parasztsága az új kenyér ünnepét Akiket a „szél fújt össze" Hogyan tesz egy társaságból szocialista brigád ? — KÉT SZOCIALISTA CÍMÉRT Megyénk nagyüzemi gazdaságainak nagy tábláin hallatlan küzdelem folyt heteken át a kenyér- és takarmánygabona veszteség nélküli betakarításáért. Nehéz, fárasztó aratás volt, kornbójnosaink, arató- gépkezeiőink és a.dűlt gabonában a kézi aratók is derekasan helytálltak. A kedvezőtlen időjárás ellenére az új kenyér ünnepére, augusztus huszadikéra sikerült befejezni ezt a fontos munkát. Csütörtökön még az utolsó holdakon is némíes vetélkedés volt a komibajnosofc körében: ki milyen teljesítménnyel zárja az aratást. Megyifc Sándor, az Orosházi Mezőgazdasági Gépjavító Állomás komibájnolsa csaknem 160 vagon gabonát takarított be. Nem mesz- sze maradt le mögötte Gácsér Ferenc sem, a M e zőkovácsházi GepAz Idősebbek emlékeznek: valamikor a munkásoknak nem volt beleszólásuk az üzem életébe, s a társadalom kereke is nélkülük forgott. Ez a kerék őket taposta, zúzta, s aki nem tűrte, meglakolt. Azok az idők a szovjet hadsereg húsz év előtti felszabadító harcai nyomán megszűntek. A mi társadalmunk nem tiltja, hanem kéri és elvárja, hogy a munkások vegyenek részt a közös ügyek intézésében, az új világ formálásában, és képességük, lehetőségük szerint segítsék elő céljaink megvalósításét. Sok módja van ennek az üzemen belül és kívül egyaránt. A Szerszám- és Gépélemgyárak Békéscsabai Forgácsoló Szerszám- gyárában is találkozhatunk népi ülnökökkel, önkéntes rendőrökkel, tanácstagokkal, népi ellenőrökkel, munkásőrökkél, szak- szervezeti aktívákkal, akik rendszerint Szabad idejüket áldozzák íel arra, hogy eleget tegyenek vállalt kötelezettségüknek. Olyan emberek, akik a munkapadnál megállják a helyüket, a magatartásukban pedig példamutatók. Hármat bemutatunk közülük. A népi ülnök Dudás György lakatos most köszörűgépen dolgozik, az előző nap délutánján azonban a bírói pulpituson dr. K. K. ügyét tárgyalta, aki hétrendbeli hivatali visszaéléssel terhelten ült a vádlottak padján. Dudás György hivatalos elfoglaltsága miatt egy kicsit lemaradt a munkájábáíi és most ezt pótolni akarja. Kötelesség ez is, az is. Segítenie kell az igazságszolgáltatást gazdag élettapasztalatával, becsületével, emberségével, — Nemrég egy fiatal garázdaság miatt került a bíróság elé. Berúgott és éjszaka hazafelé tartva három-négy ablakot betört. A tanácsvezető a ^ un tetőtör vény- Könyv alapján olyan ítéletei akart hozni, amit én soknak tartottam. Ügy gondoltam, hogy nem megrögzött, hanem javítható emberről van szó. Megbeszéltük, a tanácsvezető egyetértett velem. Dudás György négyévi bírósági tevékenysége nem csupán tárgyalásokból és ítélethozatalból állt, hanem szorgalmas tanulásból is. Aki emberek sorsáról dönt, ismerje minél jobban a törvényeinket! Ezért az üzemben a társadalmi bíróság tagjául is megválasztották. Több ügyben bíráskodott már, s az egyikre így emlékszik vissza: Az üzemben K. 3. motorkejavító Állomás dolgozója, aki az utolsó holdakat a füzesigyarmati Vörös Csillag Tsz földjén aratta. Vetélytársa, a szintén kovácsházi Varga Pál területre lehagyta Gácsért, súlyban azonban pár vagonnal kevesebbet teljesített. Csütörtökön késő estig hordtak a gépjárművek kombájnszérükre a gabonát, dolgoztak a tisztító-, szárítógépeik. Az aratás befejezésével párhuzamosan meggyorsult a szántás: mintegy 1500 traktor hasítja a barázdát, 150-nél több kenderkombájn vágja a rost- kendert, sok helyen hozzáláttak a silózáshoz megyénkben. Egyébként az alkotmány napjáig 130 ezer hold talajmunkét végeztek megyénk termelőszövetkezeteinek földjén. kát Később K. J. a sajátját nehezen tudta eltolni és dühében felfordította a mellette állót. Kár keletkezett. Ügy ítéltünk, bogy K. J. fizessen. Ö emiatt napokig a köszönésemet sem fogadta, de később megbékélt. Belátta, hogy a társadalmi bíróságnak volt igaza... Rendre kell nevelni az embereket A szakszervezeti bizalmi Szegedi Jenőné marós így kezdi: — Rólam ne írjon, élég bajom van az emberekkel. Mosolyog, csak heccelődik a férfiakkal, akik körülötte dolgoznak és akik újra és újra megválasztják bizalminak. Persze, nem ok nélkül. Lelkiismeretesen, felelősséggel tesz eleget a megbízatásának. — Mit szokott csinálni mint bizalmi? — Veszekszem. — Kivel? — A főnökkel (a művezetővel). Itt van például ez a gép — mutat az egyikre —, rossz volt rajta a köragztal, meg a vertikal, törtek a fúrók.'.. Most már nincs baj, de ha nem veszekedtem volna._ És Szegedi Jenőné ott van az órabér-rendezéseknél, jutalmazásoknál, a szociális segélykérelmek elbírálásánál, a szabadságok elosztásánál a normakarbantartásnál Választói érdekest képviseli — Megvan mindenkinek a „fényképe”, tudom, kinek mi a gondja, baja, ki, hogy dolgozik, ki szokott lógni, kinek van igazolatlan mulasztása, ki mennyi szerszámot használ fel... Na! Persze, ez más előtt sem titok. Mindenkinek a tettei bizónyítanak. Legtöbb panasz az órabérék miatt van. Ha a termelékenységet növeljük, akkor lesz órabéremelés. A munkásőr Bánszki László esztergályos mindössze harminchárom éves, de már 1958 óta múnkásőr. Hogy miért vállalta ezt az önkéntes feladatot?. / — Abban az időben még jól az emlékezetemben élt az ellenforradalom. Soha nem fogom elfelejteni —'mondja. Munkás volt az apja, kilenc gyermeket nevelt. Benne már csak halvány emlékek derengenek, a szüleitől és bátyjaitól azonban sokat hallott arról, hogyan éltek valamikor. Kevés örömben volt része az ilyen családnak. És ha összehasonlítást tesz a mával... küzdő brigád van az Orosházi Mezőgazdasági Gépjavító Állomáson. A „legfiatalabb”, amelyik legutóbb alakult, a marósoké és esztergályosoké. Majdnem harmincán dolgoznak a brigádban. Csupa fiatalember. A legidősebb is aiig lépte túl a harminc évet. Mester és kezdő szakmunkás, tanuló és kiváló dolgozó — csupa „véletlenül” összekerült ember alkotja a csoportjukat. Egy időben sok szó esett róluk a gépjavítók között. Valaki azt is mondta: „Csak a szél fújta össze ezt a társaságot... Nemigen lesz, abból mintabri— 1951-től tagja voltam az ifjúsági szervezetnek, tevékenyen részt vettem a mozgalomban. Később párttag lettem. Felelős vagyok ezért a társadalomért. Kiáll érte fegyverrel is, ha kell És hogy jobban tudja teljesíteni a kötelességét, nem sajnálja azt az idői amit a szolgálatra és a kiképzésre kell fordítania. Ez pedig nem is kevés. * Sorolhatnánk még a neveket és beszélhetnénk sokat azokról, akik ®tt dolgoznak a békéscsabai forgácsoló és száz meg száz más gyár műhelyeiben. Amikor pedig lekerül róluk az olajos ruha, talán éppen a másik munkahelyükre sietnek, hogy ott is eleget tegyenek a kötelességüknek. Nem pénzért, nem is dicsőségért, hanem becsületből. Hogy jobban forogjon előre a társadalom kereke. gád...” Hogy lett, nem lett, arról a munkahelyükön győződtünk meg. A tágas szerelőcsarnok mellett szinte elvész az a kisebb forgácsolóműhely, ahol a brigád dolgo. zik. Majdnem valamennyiüket itt találjuk a gépek körül. Csak pár percig érezzük szűknek a munkazajos termet. Az egymás mellé sorakozó forgó, villogó kerekű forgácsoló padok közt ismerkedünk a legfiatalabb „szocialistákkal”... Ügy tűnik, egy egész kis világ szorult ide a falak közé. — ÉPPEN MIRÓLUNK akarnak újságban írni? — kérdezi Tóth Sándor, akit egyszerre ketten is Demutatnak, amikor a brigádvezetőt keiressük. Ritkán mosolygó fiatalember. Lassan, precízen, mint mindig, úgy mondja, hogy ő csak a ' helyettese a brigádvezetőnek, aki most hiányzik. Előbbi szavaival folytatja a beszélgetést. — Ha inni akarnak, akkor azt is meg kell mondanom, hogy egy időben panasz is volt ránk... Nem» a munkánkra, hanem az ösz- szetartásira. Tényleg válogatás nélkül kerültünk össze. A munka kívánta, hogy együtt legyünk, hát megalakítottuk a brigádot. Csoda, hogy voltak összezördülések? ■— kérdezi. — Azért összerázódtunk*— szól közben egy alig húszéves, csupa olajos fiú. Kézfogás helyett a felső karját emeli üdvözlésre. Nagy munkát hagyhatott éppen abba, mert szinte csöpög a gépolajtól. — Csak annyit akarok mondani, hogy... — akad el a hangja —, ha egyszer a főnökünk egyetemista, nekünk is össze kellett szedni magunkat... — Tekintete a helyettes brigádvezetőre villan. Egyszerre többen magyarázzák a gépektől hozzánk lépők közül, hogy az ő Tóth Sándoruk nem akármilyen „alfőndk”, hanem egyetemista. Az Végén csattan az ostor agrártudományi egyetem másodéves levelező tagozatos hallgatója. — Nemcsak én tanulók — teszi hozzá ő maga — tanul itt mindenki. Ez egyik vállalása a brigádunknak. — RENDES TÁRSASÁG A MIENK... Ami a múltat illeti, az ösz- szezördüléseket, meg a fegyelmezetlenségeket, az így szokott lenni, ha fiatalok gyorsan akarnak valamit elérni... — Mondja Nagy Imre, a brigád legidősebb tagja. Tizenhárom éve esztergályos. Akik ismerik, azt mondják rá, hogy a szakmája megszállottja, ezért is lett Kiváló dolgozó. Most beszéd közben is a gépét iga/.ítgatja, s csak szemével hunyorít, amikor beszél — A végén csattan az ostor... Megmutattuk, hogy lesz fegyelem nálunk, pedig csak a barátságot igyekeztünk megerősíteni. Közben minden javult, benőtt a fiúk fe- jelágya. Büszkén sorolja, hogyan fogtak össze csak úgy „spontán". A munkában, egymás megsegítésében vagy amikor egyikük házat épített, hogyan segítettek egymásnak. Vállalásaikról érdeklődünk, amiket a szocialista címért tettek. Tóth Sándor gyorsan előkeríti a brigádnaplót és valóságos kisgyű- lést rögtönöz a gépműhely sarkában, úgy olvassa fel a pontokat, amelyek a termelést, a munkát segítik. AZ ILYEN GYŰLÉSEKEN a brigád legbensőbb ügyeiről is szó szokott esni. Az arcokat figyeljük. Keressük azt, ami lassan formálódik ki az emberekben. Ami tartósabb a hajlékony acélnál és amit egyszerűen csak — emberségnek neveznek. Az esztergályosok, marósok külsőre hasonlítanak egymáshoz és szavaikból is megsejtjük, amit keresünk... Wegroszta Sándor Pásztor Béla Lányomnak mondom, vöm is értsen belőle! — Tessék talán egy pillanatig várni, elvtárs- nö, mig kerítünk egy széket! — Mer’ hogy ami van, az nem nagyon alkalmas tiszta ruhához, a telepről loptuk. — Ejnye már, hogy éppen ilyen rendetlenség van, de nincs egy fogasunk se, sajnáljuk a falat lyuggatni, lécből ácsoltunk, de nem nagyon elég nyolcunknak, nem fér rá a ruha! • — Imre bátyám! Menjen már, mert odakozmál a levese! Szilágyi János előtt már párolog a maga főzte lebbencs. Nyújtja a kanalat. — Kóstolja meg. ezt az esti kosztot nem adnám semmiért. Megfőzök én otthoq^ is, ha arról van szó; csakhogy este már itt olyan fáradt az ember... lzlik-e? — Jó — mondom —, de miért nem gondoskodnak valami közös vacsoráról? — Ajaj! Elég az üzemiből egyszer is! Háromszor kenyérleves, alig tartalmas az az étel, jő lenne, ha megnézné a szakszervezet! Sódert hányni meg betont cipelni nem nagyon lehet tőle. Hát ezért főzünk. — Szórakozni így aztán nem nagyon marad idejük! Legyintenek. Tímár János is beballagott a 'piros lábassal. Abban is leves gőzölög. Porup- csánszky Mátyás is hozza a magáét. Hús sehol. „Nem az hiányzik” — mondják, hartem az étel íze! Azért főznek. — Szórakozni? — Gyurica Imre veszi fel az elejtett szót. — Hol? Van itt valahol egy televízió, de rossz. Rádiónk sincs, nem jár ide egy fia újság se! — Otthon, Endrődön jár — Tímár János számolgatja — meg az Ország-Világ is, meg a Ké. pes Üjság, azt szoktam elhozni egész hétre magammal. — Ügy gondolná az ember, hogy ahol húsz munkás van egy munkásszálláson. már egy kis fiókkönyvtár lehetne. Ötkor'letesszük a munkát, aztán főzünk, beszélgetünk, lefekszünk. Nincs kedvünk bemozdulni a városba. — Tudjuk, tudjuk mi azt, hogy ez a vízügyi építkezés most kezdődik. Nem is háborgunk, hogy még nincs készen a mosdó meg a zuhanyozó, hisz az természetes, valahol kezdeni kell. De azért csak megmondjuk, ha lesz végre egy1 értekezlet, hogy jól tudtak az építés vezetői, hogy ide munkások jönnek, valami kis kultúráról gondoskodni kellett volna. Nézzen körül! Igaza van. A fehér teremben nyolc vaságy. Három „lopott” szék, egy gyalulatlan lóca, egy kecskelábas asztal, a falak mentén szükségfogasok. fél téglán egy bögre, ásító ablakszem äs a nagy nehezen megszerzett szúnyogháló. Rideg hely. — Egyik gyűlésen azt mondták, ne üljünk piszkos ruhával az ágyra. Jó, jó, de hova? Még egy vizes kancsónk sincs, egymás után iszunk a kannatetőből! — Tisztasági versenyt nyert a mi szobánk annak idején Inotán, pedig 3600 munkás között néztek szét á szálláson! — Porupcsánszky Mátyás már mérges, de a többiek is bólogatnak. — Tudják az endrődiek, mi a rend! Csak legyen hol rendet tartani, meg miben! Nyolc óra fele jár az idő. Most mondják a híreket a rádióban. De itt nincs. Koszolódnak az alig négyhónapos munkásszállás lakói. Feküdni készülnek. Messze még a reggel, de mit lehessen csinálni? — Hát... ne haragudjanak, hogy zavartam, azt akartam csak tudni, hogyan szórakoznak, mivel töltik a szabad idejüket... — Nem baj, elvtársnő: jó, hogy jött — ez volt egy kis szórakozás egyhangú életünkben — rázza meg a kezem r. többiek nevében Tőó” Imre, aztán t T Na gr János teszi hozzá: — Hátha felfigyel szakszervezet, hogy nemcsak az irodát kell szépen és jól berendezni... ? Ádain Éva — Ary — Nem pénzért, nem is dicsőségért rékpárja mellé tettek egy máéi-
