Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-14 / 164. szám
1965. július 14, 4 Szerfla Egyre bővül a szocialista brigádinozgalom a Sarkadi Cukorgyárban A Sarkadi Cukorgyárban az első szocialista brigádot Simkó Ferenc szervezte meg, aki ma is tevékeny szerepet tölt be a mozgalom irányításában. Jelenleg már 26 szocialista brigád van a gyárban, létszámuk 305 fő. Egyes munkahelyeken a brigádok a Szocialista műhely cím elnyerését tűzték célul. A rpozgalom egyre szélesebb teret hódít. 1964-hez képest negyvennyolccal növekedett azoknak a száma, akik a brigádokban a szocialista címért küzdenek. Az idén megalakult egy műszakiakból álló 34 tagú brigád is. amely vállalta a többiek patronálását. Érdemes megjegyezni, hogy a brigádok 1964-ben a gazdasági eredmény megjavítására együttesen 160 ezer forintot vállaltak, amit 68 százalékkal túlteljesítettek. 1965-ben ennek a további növelése várható. A tudatformálódásban is fejlődés mutatkozik, amit a társadalmi szervek hathatósan elősegítenek. Ehhez az szükséges, hogy a műszaki dolgozók az ez évre tett vállalásuknál többet nyújtsanak a szocialista brigádoknak. Ez most a legfontosabb feltétele annak, hogy a Sarkadi Cukorgyár továbbra is megtartsa a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját. Kesztyűs Sándor Békés megye 4-j~2-esei Nyolcvanba! első és második osztályos szakközépiskolás vizsgázott a felvásárlókereskedelem tagozatán Nézem őket, a falvak és községek jövendő félvásárlókereske- delmét irányító, szervező fiataljait. Arcukra az izgalom fest rózsaszínű, vagy éppen vöröses pírt. Kezük bizonytalanul nyúl a keskeny papírszalagocskákra gépelt kérdések után. Valamennyien mór másodszorra izgulnak. Nemrég az osztályvizsgákon, ahol törCsak alapos tájékoztatással érhetünk el eredményeket Aw. utóbbi időben egyre jobban igénylik párttagok és párton k í vüliek a tájékoztatást. Voltak olyan idők, amikor nem tájékoztattuk a dolgozókat kellően a nehézségekről, sok esetben köntörfalazással, titkolódzással igyekeztünk elterelni a figyelmet egy-egy kényes kérdésről. Ma már eljutottunk odáig, hogy pártunk vezetői őszintén feltárnak mindent, mert bíznak a munkásosztályban, a dolgozó emberekben. E bizalom nem is alaptalan, hiszen a munkások, a dolgozó emberek számtalanszor adták tanújelét az áldozatvállalásnak. Ha csak az idei árvízre gondolunk, láthatjuk, milliók együttérzése és áldozatvállalása kísérte az árral vívott gigászi küzdelmet. Most, hogy már kedvezőbb helyzet alakult ki a Duna mentén, minden figyelem a nagy mezőgazdasági munkák felé fordul, hiszen a másik fő probléma: időben betakarítani kenyérgabonánkat. A feladatok valóra váltása csak akkor lehetséges, ha a dolgozók ismerik azokat, tudják mit kell tenni és miért. Az viszont, hogy mennyire tudjuk a dolgozókat aktivizálni, azon múlik, hogy a vezetők ismertetik-e a határozatokat, s megfelelően mozgósítani tudnak-e azok végrehajtására. Ezekre keresve a feleletet látogattunk el a Gyulai Harisnyagyárba, hogy elbeszélgessünk a pártszervezet vezetőivel, tagjaival a tájékoztatás esetleges problémáiról. Székely Árpád, a pártszervezet vezetőségi tagja többek között a következőket mondta el: — Nálunk a határozatok ismertetése igen széles körben valósul meg. Mi régen túltettük magunkat a titkolódzáson, bátran tárjuk fél a problémákat, A megjelent határozatokat a taggyűléseken rendszeresen és alaposan megtárgyaljuk, majd ezt követően szak- szervezeti és termelési tanácskozásokon ismertetjük a közvetlenül bennünket érintő kérdéseket. Így volt ez az 1964. évi decemberi párthatározat esetében is. Azt hiszem, nincs az üzemünkben olyan dolgozó, aki ne tudná, mit kell lennie e határozatok nyomán. Nem kendőzünk el semmit a határozatokból, mert arra rég rájöttünk, hogy helytelen csak felszínes ismertetést adni. Mivel a tájékoztatás nagyon fontos pártmunka, a párttagokat is mozgósítjuk. Persze a dolgozók igényei is megnövekedtek a tájékoztatás iránt. Hadd említsek egy példát. nap mint nap, de sem a sajtóban, sem egyéb tájékoztatókban nem jelent meg bővebb tájékoztatás. Ugyanakkor a közellátási nehézségeknél lépten-nyomon hivatkozunk a száj- és körömfájás okozta károkra. Ezekről beszélnek a dolgozók is. Sőt várják a magyarázatot. Feltétlenül látni kell, hogy a munkásemberek általános tájékozottsága javul. Rengeteget olvasnak, rádiót hallgatnak, tv-t néznek, pártoktatásra járnák s nem utolsósorban igen sokan képezik magukat általános és középiskolákban. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy keresik egy-egy probléma összefüggését, s ha nem találják meg, akkor csalódottak. A párt szervezeti életében én úgy látom, elfeledkezünk néha az apró munkákról. Ezalatt azt értem, hogy helyenként túl hivatalos jellegű a pártmunka, holott ezt állandóan csinálni kell, érvelni, agitálni, de meggyőzően. Nem lehet eredményes az olyan agitáció, ha gériai helyzet. Mint szakszervezeti vezető elmondhatom, hogy ha valamit széles körben ismertetni kell, a bizalmihálózat rögtön akcióba lép. — Mi meg a pártcsoport-bizal- miakat mozgósítjuk — mondja Sóváriné. Nem körlevelezünk, mert ez nem eredményes. Én brigádvezető vagyok, s elmondhatom, hogy a december 10-i határozatot alaposan megtárgyaltuk, s nem is eredménytelenül. Megnéztük, mit tehetünk mi a brigád, a határozat megvalósításáért. A beszélgetés során még sok mindenről szó esett. Beszéltek a sajtóról, rádióról, tv-ről. A megyei lappal kapcsolatban olyan igény merült fel, több színes írást közöljön, főleg a dolgozók életéből. Összegezésképpen megállapítható, hogy a Gyulai Harisnyagyár vezetői nem fukarkodnak a tájékoztatással. Nem rejtik maga az agitátor sincs tisztában J véka alá véleményüket, támasza problémákkal. A pártoktatást én nagyon fontosnak tartom. Sajnos, vannak olyan jelenségek is, amikor hallgató és előadó nem készül fel becsületesen egy-egy foglalkozásra. A jó felkészülés nélkül pedig nehéz eligazodni, összefüggést találni lényeges dolgokban. Véleményem az, hogy bár jelentősen előreléptünk a tájékoztatást illetően, lassan elmaradnak a felszínes, körleveles, faliú.iság- cikkes tájékoztatók, helyenként azért még vein javítanivaló. A mi üzemünkben azt hiszem, nincs különösebb probléma, hiszen termelési eredményeink évről évre jobbak, s ez arról tanúskodik, jól mozgósítjuk dolgozóinkat a határozatok valóra váltására. Ennek éllenére a pártszervezetnek többet is lehetne foglalkozni az úgynevezett apró munkákkal. Beszélgetésünkbe bekapcsolódott Tar Mihályné és Sóvári Péterné is. Mindketten fizikai dolgozók, közvetlenül tolmácsolják munkatársaik véleményét. — Jó hatással volt — mondja Tarné —, hogy a legutóbbi határozatot is gyorsan ismertették, mert így nem kellett találgatni, s nem keltek szárnyra különféle híresztelések. Én ugyan nem vagyok párttag, de örültem annak, hogy a párttagok közvetlenül tájékoztattak. Mert az úgy van, hogy minden érdekel bennünket. Gyakran lehet látni, hogy összejövünk egy-egy dolgot megvitatni. Azt se higyje senki, hogy bennünket csak a belpolitikai helyzet érdekel, foglalkoztatnak a külpolitikai kérdések is. Többet várnánk például a kodnak a dolgozókra, amit eredményes termelésük bizonyít, Háló Ferenc ténelemből, földrajzból, magyar irodalomból, s a többi középiskolai tantárgyakból kellett vizsgázniuk. Most meg itt, a Szövetkezetek Békés megyei Értékesítő Központja nagy kultúrtermében. Sitt legalább olyan jól kell helytállni, mint az osztályvizsgákon, mert a felvásárlókereskedelem elsajátítását önként, saját elhatározásukból vállalták. Elsősök és másodikosok egyaránt izgulnak. Pedig nincs rá okuk. Radványi György agrár- mérnöktanár, Szabó András kertészmérnök és Bartyik István technikus előtt valamennyien szépen felelnek. * — Kél évvel ezelőtt, az országban elsőként Békéscsabán, a Rózsa Ferenc Gimnáziumban nyitotta meg kapuját a felvásárlókereskedelem 4+2-es szakközépiskoláját... Így mondja Baji Sándorné, a Szövetkezetek Békés megyei Központjának oktatási előadója. — Az 1963—64-es oktatási évre a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumba beiratkozott elsősök közül 42 fiú és lány jelentkezett. Ezek a fiatalok — amint ez a második év vizsgája is bizonyítja — megszerették ezt a tagozatot. A múlt év őszén további 44 első osztályos gimnazista vállalkozott arra, hogy az érettségivel egyidőben szakmunkás-bizonyítványt szerez a felvásárlókereskedelemből... S a szakközépiskolának ez a formája két év után tovább terjed. Az idei jelentkezők elbírálása, beiskoláztatása már megtörtént. Ez év szeptemberében a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium első osztályos tanulói közül 38 fiú és lány kezdi meg tanulmányait a 4-)-2-es szakközépiskola felvásárlókereskedelmi tagozatán. Ez a 38 fiatal a megye 21 községéből került ki. — Nem egyszerű feladatra vállalkoztak ezek a túlnyomó részben falusi gyerekek — újságolják a vizsgabizottság tanárai, szakembered. — Négy év alatt ugyanis el kell sajátítaniuk többek között a nagyüzemi áruosztályozást, csomagolást, szállítást, s az ezzel járó adminisztrációt, a pénzügyi, tervezési, jövedelmezőségi és elemzési, sőt a munkaügyi és jogi ismereteket is. Mindezt az általános gimnáziumi tantárgyakon kívül és a rendszeres hetenkénti gyakorlati foglalkozásokkal párhuzamosan. Az első, második és harmadik év tanítási szüneteiben pedig egyhónapos gyakorlati munkára a MÉK kirendeltségeihez, a földművesszövetkezeti felvásárlótelepekhez, s többen az értékesítő központ zöldség-gyümölcsboltjai- ba mennek. Mert azt akarjuk, hogy ezek a fiatalok ne csak elméletben értsék a felvásárlókereskedelmet, hanem a gyakorlatban is jól műveljék azt. Közben véget ér a szünet. Elfoglalja helyét a vizsgáztató bizottság, s a fiatalok izgulása ismét magasra csap. Mintegy tizenöten várakoznak a folyosón és az udvaron. Tőlük tudom meg, hogy év közben a békéscsabai Szabadság és Május 1, a békési Október 6 Termelőszövetkezetbe, az AG- ROKER Vállalathoz, a városi kertészetbe, a baromfikeltető állomáshoz, a HERBÁRIÁ-hoz, a mezőkovácsházi dughagyma-hőkeze- lőhöz és az orosházi magtisztító üzembe jártak ki rendszeresen gyakorlati foglalkozásra. — Szeretjük és érdekesnek tartjuk a felvásárlókereskedelmet — mondják egyszerre többen is. — Tanáraink és az értékesítő központ szakemberei is különösen nagy türelemmel foglalkoznak velünk. Mi pedig igyekszünk elsajátítani mindazt, amire ők tanítanak bennünket... Balkus Imre Gergely Mihály: IDEGENEK Regény Súlyosan érínlelte hazánkat a száj- és körömfájás. De hogy őszinte legyek, erről alig tu- | nemzetközi helyzetről. Még ma 'dunk közelebbit. Beszélünk róla jsem áll előttünk világosan az al-1 29. — Rendőrség? Nyomozás? Hm!... Nem tudom, megér-e nekem ennyi zűrt!? — Most már semmiképp sem tekinthetünk dl a vizsgálattól! A szálloda érdekében sem! — mondta Bumbera. Tekintete ismét találkozott a fiúéval, bátorítóan ráhunyorított. — De azt megígérhetem önnek, ha kéri, egyelőre nem teszünk hivatalos feljelentést. Állandó kapcsolatunk van a rendőrség egyik bűnügyi nyomozó tisztjével, páratlan leleményű ember, huszonnégy óra neki még mindig elég volt! Hájer a szavaktól némileg megnyugodott. — Köszönöm, föúr! így tegyen akkor; minél kisebb fölhajtás, tudja! — Vette a táskáját. — Nem haragszik, rohannom kell! — Nem várhatna legalább egy fél órát? — kérdezte Bumbera, a folyosóra kilépve. — Az illető bizonyára önt szeretné elsőnek meghallgatni! — Csak délután. Fél négyre pontosan itthon leszek, ha neki megfelel. — A szobakulcsot átadta Bumberának, és elnyargalt. * ♦ * Fél óra múlva megjelent a szálló halijában egy filigrán, de. rűs arcú férfi. A divatlapok eleganciájával öltözködött, a kora nyári melegben is nyakkendőt viselt a keményített nyakú inghez, a galambszürke tropikál- öltönyhöz fehér betétes fekete félcipőt. Bumbera a kis ember elé sietett, baráti bizalmassággal kezelte. A fiú ártatlan volt, mégis izgatottan készült a találkozásra. Ez volt az első alkalom, mely munkája iránti kedvét kikezdte. Hájer durvásikodása megalázta. El volt rontva a napja. Reggel óta Borára gondolt, s arra készült, hogy este találkozik vele. Még semmi ötlete nem volt, miképpen, de remélte, hogy a véletlen most is a kezére játszik. A megszégyenítő incidens átmenetileg háttérbe szorította a lánnyal kapcsolatos gondolatait. Néhány perc múlva Bumbera azt mondta: — Menj fel a kilencesbe, fiam!.^ Semmi okod félni, mindent úgy adj elő, ahogyan történt! A kis ember föl s alá sétált a szobában. Amikor Géza belépett, helyet mutatott, maga is leült. — Dohányzik? — Cigarettatárcája és öngyújtója is csinos jószág volt, látható, hogy ez az ember mindenben a hozzáértő szenvedélyével válogat. Néhány pillanatig hallgatott. — Kérem, mondjon el mindent, amit az esettel kapcsolatban tud — szólalt meg végre. Választékos megjelenésével ellentétben hangja közönségesen érdes volt. — Kérem, én már megmondtam, .•.. soha életemben nem loptam! — tört ki a fiúból az ismételt tiltakozás. — Nem is állítottam ilyesmit, csak arra kértem, részletesen adja elő, amit tud. Sajnos, egyelőre nincs módomban a károsultat kihallgatni, így maga most az első számú segítőtársam. A fiú nyugálmat erőltetett magéra, és elbeszélte az esetet. — Tehát azt állítja, a károsult nyitva hagyta az ajtót, miután magát követve elhagyta szobáját. — Igen. — Mennyire maradt nyitva az ajtó? — Nem is tudom. — Próbáljon visszaemlékez.
