Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-09 / 160. szám

1M5. július 9. 5 Péntek Bolgár—magyar barátsági találkozót reidezoek Mezögyánban Július 10-én a Béke-világianács ülésének megnyitása napján a Ha­zafias Népfront megyei bizottsá­ga Mezőgyén községben bolgár— magyar barátsági találkozó rende­zését tervezd. Az összejövetelen valószínű je­len lesz a Bolgár Népköztársa­ság budapesti nagykövete is, va­lamint a Bolgár Kultúra igaz­gatója. A kedves vendégek a köz­ségben és termelőszövetkezetben a látogatás alkalmával megismer­kednek a két ország barátságát ápoló közös gazdaság tagjainak életével. Levelek százait küldik megyénkből az Országos Béketanácshoz Az Amerikai Egyesült Államok fokozódó katonai agressziója mi­att, mint világszerte, megyénk la­kossága is számos formában fe­jezi ki tiltakozását. A városokban és községekben mind gyakrabban rendeznek til­takozó gyűléseket a hivatalok, üzemek és termelőszövetkezetek dolgozód. Az agresszió elleni til­takozásukat levelekben is és táv­iratokban is leírják, melyeket az Országos Béketanácshoz közvet­lenül vagy a Hazafias Népfront megyei bizottsága közvetítésével küldenek el. Az elmúlt hónapban összesen 670 'evelet és táviratot továbbított a népfront megyéi bi­zottsága, amelyek aláírói felhábo­rodásukat fejezik ki a béke ve­szélyeztetőd ellen. Legutóbb pél­dául a Szeghalmi Földmű'-'esszö- vetkezetnél zajlott le tiltakozó röpgyűlés, s küldték résztvevőd tiltakozó levelüket a bé'ketanócs- hoz. A gyomai járásban lévő öreg- szőlősi népfront-szervezet 110 tagja, a füzesgyarmati téglagyár 58 munkása, a sarkadi járás mint­egy 1900 asszonyát képviselő 43 nőküldött értekezletének résztve­vői ugyancsak eljuttatták ’evelei- ket a megyei népfronton keresz­tül az országos fórumhoz. —We Ülést tartott a TIT békéscsabai ügyvezető elnöksége Szerdán délután ülést tartott a Tudományos Ismeretterjesztő Tár­sulat békéscsabai városi ügyve­zető elnöksége, amelyen megtár­gyalták, hogyan lehet növelni, egyes helyeken megoldani az is­meretterjesztő munka számára kí­nálkozó lehetőségekkel a szerve­zettebb munkát. Különösen a na­gyobb ipari üzemek, az ifjúság és a termelőszövetkezetek kerültek napirendre, hisz itt van az isme­retterjesztés lemaradva a lehető­ségektől. Az ülés foglalkozott a munka­terv egyes pontjainak megvitatá­sával, majd a havonta rendszere­sen megtartandó ülések témater­vének megállapításával. Az elnökség belső szervezeti életének vitatása során határozat született, amely szerint az elnök­ség azon tagjait, akik nem szak­csoportvezetők, a jó munka ér­dekében szakmai ismeretei knek megfelelően be kell osztani a szakcsoportok segítésére, palro- nálására. próbálj kevesebbet dohányozni! ...És jó volna, ha a méregerős Munkás helyett mást szívnál. Tervet vagy Fecskét. Vissza­ragasztotta a szalagot, hogy a sebhez ne érjen, óvatosan simít- gatta le. — Holnap feltétlenül menj el orvoshoz, mert elmérgeződhet! Mindjárt reggel elléphetsz a ren­delőintézetbe»! A fiú hátat fordí­tott, kibújt nadrágjából, s cél­zatosan meglengette a pizsama- nadrágot. — Nem mosakodsz meg? — Ezzel a kézzel nem tudok. — Majd én segítek, gyere. A fiú eloltotta a cigarettát. — Szeretnék már lefeküdni! Az anya megértette a kiuta­sítást. — Jól van, fiam... — a vissza, nyelt sírás lefojtotta hangját. — Jó éjszakát! — Csókolom — morogta a fiú, felkattintotta éjjeli lámpáját, s anyja még el sem hagyta a szo­bát, amikor eloltotta a meny- nyezeti csillárt. * Az anya kihúzta a kulcsot az előszobaajtóból, pedig már tud­ta, ma éjjel nem jön haza a fér­je, a szüleinél alszik. Betakar­gatta a kisfiút, kiment az er­kélyre. Nyitvahagyta az erkélyajtót, mert kellemes májusi éjszaka volt, most erősen és tisztán érez­hette a hegyektől a városra alá­hömpölygő léghullámokat. Eny­hén édeskés zsenge fű és kankalin illata volt a levegőnek, a tavaszi erdő buja páráival te­lített illata. Máskor mindig kü­lönös erővel pezsgette meg a hosszú tél után, most azonban érzéketlen maradt a külső in­gerrel szemben, mert teljesen lefoglalták nyomasztó és nyug­talanító élményei. Elhelyezke­dett a nyugágyban, legalább a testét pihentesse, ha már alud­ni képtelen ebben a lelkiállapot­ban. Megijesztette a fiával folytatott párbeszéd. Igen, fia egy ideje akadozás nélkül áttért a tegezésre, de rá kellett eszmél­nie, hogy ezzel semmi sem vál­tozott, nem kerültek közelebb egymáshoz. Tehát máshol a baj, máshol rejtőzik a megoldás kul­csa. De vajon képes iesz-e vala. ha is megtalálni azt a kulcsot, amivel megnyithatja fia bezárt lelkét. Eddig hitt ebben, az imént azonban úgy találta, hogy az előtte ismeretlen eredetű újabb vonásokkal együtt meglévő tu­lajdonságai még jobban eltávo­lítják a fiát. Azon gondolkodott, vajon nern ő-e a hibás fia sorsának alakúié, sában? Nem ő követte-e el a nagyobb hibát tizenöt évvel ez­előtt, amikor otthagyta első fér­jét? (Folytatjuk) A dráma második részének egyik színpadképe. Sárközi György Dózsa-drámája a gyulai várszínházban Ellentmondásos költő volt az 1945-ben mártírhalált halt Sár­közi György. Szoros alkotó kap­csolatot tartott a népr'írók moz­galmával, művei közül egyetlen drámája, a Dózsa a radikális pol­gári világnézet, a nép harcával azo­nosulni tudó írói magatartás meg- rendítően szép megformálódása, ugyanakkor szinte éteri könnyed- ségű költeményeket írt, melyek­ben egy, már nem is egészen reá­lis világba vezeti éL olvasóit. Ezek az életét és alkotói arcát annyira jellemző vonások mindvégig nyo­mon követhetők, a fasizmus előre­törésével párhuzamosan azonban fokozatosan és tudatosan tör a realizmus széles útcsapására, s az emberi és társadalmi viszonyla­tokat mind világosabban megis­merve és kifejezve jut el az írói tettekben deklarált antifasizmusig. „Csak ennen húsunkba harap­ni szabad / Mert magunkért él­tünk s halunk” — foglalja össze egyik költeménye izzóan szimbo­likus költői képében azt a látszó­lag sokszor alig eredményes küz­delmet, melyet minden korok Dó­zsái vívtak és vívnak. A korán érkező forradalmár önmarcango­ló, tragikus bukása Dózsa sorsa, aki — Sárközi drámájában csak­úgy, mint a valóságban — kínos­keserves vívódások útvesztőiben bolyongva tart a királytisztelet­től a bárók, az urak gyűlölete felé, s jut el a kaszát ragadott nép élére állásig. Nagy út, a for­radalmárok útja. Nem sima, nem könnyű, hanem ember-voltunkból eredően egyenetlen, megszükülő és rejtett tilalomfákkal teli, me­lyeket legyőzni rendíthetetlen emberség, egy életre elkötelező szenvedélyes indíték szükséges. Dózsa György keresztesvezér útja Dózsa György népvezérig —ilyen út. Az anarchiában fetrengő or­szág, a „fekete ország” (ahogy a dráma első részében II. Ulászló lemondóan említi), minden ízében recseg-ropog, érlelődik a forrada­lom. Pápai felhívásra Bakócz Ta­más, az esztergomi érsek meghir­deti a török elleni kereszteshábo­rút. Rákos mezejére özönlenek a parasztok, városi kézművesek, kis- nemesek és az „eretnek” ideoló­gia hordozói, a szegény nép pap­jai, akik közül Nagybotú Mészá­ros Lőrincz, Dózsa alvezére, az urak ellen forduló sereg szellemi irányítója lesz. Sárközi drámája — melyet jú­lius 3-án este mutattak be elő­ször a gyulai várszínházban — valósághoz lényeges szálakkal kö­tött alkotás, fő vonalában nem tér el a történelmi tényéktől. Ez per­sze erősen korlátozza az író fan­táziáját, de nem árt a drámának, mert a szigorú keretek között ki­bontakoztatott jellemek fejlődé­sének valósághűsége így még erőteljesebb és igazabb. A darab kompozíciója áttekinthető, vilá­gos. Már az indulásnál (királyi tanács) tiszta képet fest a „fekete ország” urairól, a király hatalma fölé kerekedő bárók és főpapok paraszt-sanyargató, népnyúzó ide­ológiájáról. A korszak tökéletes feudális anarchiája az első pilla­nattól világos, a király tehetet­lensége nevetségesen tragikus, és mindebben Dózsa markáns alak­ja, népből eredő hite és jóra tö­rekvése a szabadságra áhító erők hatalmasságát bizonyítja. Lehet, hogy a dráma egy-egy részlete, jelenete lassúbb tempójú a meg­szokottnál, az is felfedezhető, hogy a Dózsa—Csáky Kata szál bonyo­lítása a cselekmény fő vonalába nem fonódik megfelelően, kissé eróltetettnek hat; ezeket az egye­netlenségeket azonban Miszlay István rendező áthidalni igyek­szik, s elgondolásait siker kíséri. Alapvető felfogása, hogy a drá­ma realizmusát erősítse, ezért sikerült ügyesen áthidalnia a Dó­zsa és a főúri asszony, Csáky Kata között szövődő szerelem elrajzolt és ezért nem egészen hihető kon­túrjait és megfelelően elő nem készített gyors hatását Dózsa sor­sának alakulására. Ezért az egye­netlenségért számos forró hangu­latú jelenet, hatásos látványosság kárpótol, és összességében az egész, magas színvonalú előadás, a gyulai várszínház-játékok első évének méltó folytatása, mely joggal vívja ki magának és tá­mogatóinak az országos elisme­rést. Az író és nyomában a rendező művészi szándékait jól megválasz­tott szereplők valósítják meg. Az előadás vendégművészei közül is elsősorban a Dózsa Györgyöt ala­kító Szirtes Ádámot kell kiemel­nünk. Az embert, a belső gyötrő­dések csatáját vívó embert, majd pedig a magasztossá emelkedő emberi helytállás bonyolult ere­dőit, okait kereste és találta meg a művész Dózsa György megfor­málásában. Négyszázötvenegy esz­tendőt lépett át egyetlen pilla­natban, amikor először megjelent a színpadon. Dózsája nem kisz; mított, távolból visszavetődő em beralak, hanem élő ember, élő Dózsa György; ez az, ami művészi alkotómunkájának legjellemzőbb sajátja ezen az előadáson. Nen. emberfeletti hős, csak ember és hős, csak férfi és igazi tes> vér egy személyben; amilyen Dó­zsa György volt és minden igazi hős lehetett. Dózsa Gergely,. György testvérét Szabó Gyula formálta meg egyszerű, mérték­tartó, gazdag művészettel. Ger­gely lassabban és sokszor bizony­talankodva jut el a Györggyel való teljes azonosulásig, belső al­kata örökös megfontoltságra ösz­tönzi; lehet, hogy Györgynél job­ban ismeri a valóságos erőviszo­nyokat, de lehet, sőt bizonyos, hogy György nélkül soha nem le­hetne olyan hős, mint azt útja Sárközi drámájában már előre jelzi és sejteti. Mindezt a bonyo­lultságot Ézabó Gyula fölényes biztonsággal, értő művészettel öt­vözi egységbe. A nagyravágyó trónra törő Szapolyai János erdé­lyi vajdát Szoboszlay Sándor kelti életre. A darab záróképében lép az eseményekbe; Szoboszlay na k azonban ez a látszólag rövid idő is elegendő ahhoz, hogy Szapolya teljes emberi tartását felépítse. Csak elismeréssel szólhatunk a Bakócz Tamást nagyvonalúan ala­kító Kátay Endréről, a Csáky Ka­tát hatásosan megszemélyesít' Stefanik Irénről, Nagybotú Lő­rincz szuggesztív erejű megfor­málójárói, Iványi Józsefről, a Csáky Miklós püspük szerepében kitűnő Körösztös Istvánról, és az előadás valamennyi szereplőjéről, elsősorban még F. Nagy Imréről, Ross Józsefről, Cserényi Béláról. Dánffy Sándorról, a remek orgá- numú. ízesen-szépen besze’ő Pa- láncz Ferencről, majd Mikes Fe­rencről, Demény Gyuláról. Sze­rencsi Hugóról és Tyll Attiláról. A várszínház-játékok különösen jelentős szereplője a jelmez es díszlettervező: Schaffer Judit és Suki Antal munkájának elisme­rése teljesen indokolt. * A várágyú még tizenkétszer dördül el a gyulai vár öregtor­nyában az előadások kezdetét hir­detve, és még ugyanennyiszer lob­bannak fel a fáklyák a csipkézett várfalakon, hogy a művészet ere­jét és hivatását is jelképezzék; közös örömünkre. Sass Ervin ■l /

Next

/
Thumbnails
Contents