Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-01 / 153. szám

1965. július 1. 6 Csütörtök TUDOMÁNY - TECHNIKA A fokhagyma a mágnestű Kolombusz két hajónaplója Az iránytű történetéről Az ember egyik legrégibb se­gédeszköze az iránytű. Évezredek óta hűségesen segítette úttalan sivatagokban, erdőségekben vagy végtelen óceánokon megtett uta­zásaiban. Ennek az egyszerű esz­köznek az eredete a legendák ho­mályába vész. A régi, ezeréves kínai bambuszkönyvek tanúsága szerint Kvang-Ti császár i. e. 2698-ban fedezte fel. Más forrá­sok későbbi időpontban, másokat neveznek meg feltalálókként, de minden kétségen felül áll, hogy az iránytű Kelet-Ázsiában ősidők óta ismeretes volt. Európában az iránytűt sokkal később ismerték meg, bár a mág­neses jelenséget már a régi görö­gök és rómaiak is ismerték. A mágnestű iránykitűző szerepének első írásbeli nyomai a Földközi- tenger környékén csak a XII. szá­zadból származnak. Valószínű, hogy Észak-Európában a nor­mannok már jóval korábban is­merték, mert ez a harcias nép a VI. században többször megtette a Norvégia és Grönland közötti utat. Márpedig ez az utazás a kö­dös és viharos Észak-Atlanti óce- ■ vizein el sem képzelhető irány­tű alkalmazása néflkül. Az irány­tűt valószínűleg a normannok hozták magukkal a Földközi-ten­gerre is, amikor 1100 körül meg­alapították a normann—szicíliai királyságot. A „rejtélyes” tulajdonságú tű természetesen felkeltette az embe­rek érdeklődését és kíváncsiságát. Ezt csak fokozta az a tény, hogy az egymással versengő városálla­mok egymás előtt is titkolták az iránytűről kialakult ismereteiket, így róla a legkülönbözőbb, fan­tasztikus mende-mondák kelet­keztek. A középkorban Pliniusnak, a nagy ókori, római természettudós­nak egyik hibásan fordított és félreértett szövegrésze alapján azt hitték, hogy a fokhagyma meg­szünteti a mágnestű iránytartó tulajdonságát. Ezért, tekintettel a mágnesek nagy értékére, halál- büntetés terhe mellett megtiltot­ták a hajókon a fokhagyma evé­sét. A sarkvidéken lévő „mágnes­hegy” az egész középkorban ijeszt­gette a hajósokat. A hiedelem szerint ugyanis a „mágneshegy” a hajókat a rajtuk lévő vasaikat­A fókák Szokatlan és meglepő külsejű állatok a fókák. Csák az állatkert- oől, esetleg nagyobb cirkuszok porondjáról ismerjük őket. A bu­dapesti Állatkertből sajnos hiá­nyoznak. Életmódjuk érdekes, s titokzatos. Az állatrendszertan tudománya a fókákat az emlősök osztályának ragadozó rendjébe sorolja. Olyan emlősök azonban, amelyek nagy­mértékben alkalmazkodtak a vízi létmódhoz, mégpedig elsősorban v ég tagj aik megváltoztatásá val. Összesen 31 fókafaj ismeretes, kö­rülbelül fele az északi, fele a déli féltekén él. Ezek közül most a déltengeri elefántfókával ismer­kedjünk meg közelebbről. Főleg a Déli-sark környéki szi­geteken él, de elkalandozik mind az Antarktiszra, mind Ausztrália déli partjaira. Óriási állatók, egy öreg bika 2—3 tonna súlyú és 5— 6 méter hosszú, a tehén ennek kb. a fele. Az újszülött elefántfóka- borjú 37 kg, súlya 1 m hosszú. Az elefánt elnevezés onnan szárma­zik, hogy a bika ormányszerű képződményt visel az orra helyén. Ennek körülbelül olyan szerepe van, mint a pulykák tarajának: ha az állat izgalomba jön, az or­mány felfúvódik. Ezek az állatok életük nagy ré­szét a tengerben töltik, csak pár­zásra és ellésre térnek a száraz­földre. Testüket rövid, zsíros szőr borítja. Hátsó végtagjuk uszonnyá alakult át, a szárazföidön történő mozgásra csakis mellső végtagjai­kat használják, amelyek hatalmas kézhez hasonlítanak, az ujjak vé­gének megfelelő helyen hosszú fe­kete karmok vannak. A szárazföl­dön a férgekéhez hasonló hullám­zó mozgással közlekednek, rövid távolságot meglepő gyorsan tesz­nek meg. A vízben ügyesen, ke­csesen úsznak. Táplálékuk apró tengeri állatokból, halakból, poli­pokból, rákokból áll. Hosszú tengeri utakat tesznek meg. A bikák tengeri csavargá­sukról augusztus elején érkeznek a szigetekre. Itt néhány napig pi­hennek, majd a tenger felé for­dulva, a parton várják a tehene­ket. Ezek augusztus végén tűnnek fel, felerősödve, meghízva, majd a parton „háremekbe” gyűlnek össze, amelyhez több ezer tehén is tartozhat. Ezzel egyidőben meg­kezdődik a verekedés a bikák kö­zött. A harc nem tart sokáig, és nem végződik halállal, bár súlyos sebeket ejtenek egymáson. Néhány perces fülrepesztő trombitálás után, testük hátsó negyedén egyensúlyozva magukat, egymás­nak mennek. A harc végén a vesz­tes behúzza ormányát és viny- nyogva hátrál a győztes elől. A telién hároméves korában lesz ivarérett, ezután évente egy borjút hoz a világra, bár ritkán ikerellés is lehetséges. Bizonyta­lan, hogy milyen korukig képesek szaporodni, feltehetően 12—14 évig. Az elefántfókatehén semmi „anyai” érzést nem mutat borjú­jával szemben: nem nyalja és tisztítja az újszülött szőrét, mint a 'legtöbb emlős állat. Az Ilyenkor mindig jelenlévő ragadozó mada­rak töltik be a bába szerepét és tisztítják Te a borjú bundáját. Az anyának tőgye nincs. Tejmirigyei a köldöktől jobbra és balra, mé­lyen a zsírrétegben helyezkednek el. A tej zsírtartalma igen. nagy, a borjú ezért 21 napon belül meg­háromszorozza születési súlyát. A tehén nem törődik a szoptatással, ha a borjú odajön hozzá, tűri a szopást (de idegen borjúnak is), ha elcselleng, nem hívogatja, nem ke­resi. A borjak közben egyedül ma­radnak, majd az úszás tanulásá­hoz fognák; bár tengeri állatok, mégis tanulniuk kell az úszást. Kéthónapos korukban indulnak először önálló halászútra. H. J. részek nüatt magához vonzza és azokat letépve, vasszögeit kihúz­va a hajók pusztulását okozza. Voltak az iránytű helytelen al­kalmazásából eredő tévedések is. Már a XV. században észrevették, a mágnestű nem mutat pontosan észak felé és azt hitték, hogy ez a mágnestű valamilyen elhárítha­tatlan hibája. Amikor rájöttek ar­ra, hogy ez a hiba helyről hely­re változik, beszéltek londoni, müncheni, és moszkvai iránytű­ről, de a hiba forrását még min­dig a mágnestűnek tulajdonítot­ták. A vélt hibaszöget az iránytű tokján megjelölték. Ilyen megje­lölt tokokon kaptuk meg a régi idők mágneses elhajlását vagy ahogyan ma nevezzük, deklinácdó- ját. Az első, aki a mágneses elhaj­lás helytől való függését észrevet­te és megállapította azt, hogy eb­ben egy természeti jelenség nyil­vánul meg, Kolumbusz Kristóf volt. Amikor 1492. szeptember 13- án az Atlanti-óceánon az Azori- szigetektől 100 mérföldre nyugat felé hajózott, észrevette és titkos hajónaplójában feljegyezte, hogy az iránytű 5’5°-kal hajlik él az északi iránytól nyugatra. Kolum­busz ugyanis két hajónaplót veze­tett. Egyet a hajó legénységének, egyet pedig saját magának. Az előbbibe megnyugtatásul a való­ságosnál kisebb utakat írt be és kihagyta azokat a megfigyelése­ket, amelyek nyugtalanítóan hat­hattak a legénységre. Ezek közé a baljóslatúnak tűnő megfigyelé­sek közé sorolta Kolumbusz a mágneses elhajlást is és ezért ke­rült megállapítása a titkos nap­lóba. Kolumbusz e jelentős meg­figyelése után sem változott a helyzet a tájékozódást illetően. A különböző felfedezésekre induló hajók rendre átszelték az Atlanti- óceánt és nyugati irányú elhajlás­sal haladva, délebbre érték el Amerika partjait, mintha a valódi északi irányhoz igazodtak volna. Ezért az első térképeken Amerika keleti partjainak egyes jellemző kiszögellései, illetve öblei 5—10 szélességi fokkal északabbra ke­rültek, mint ahogyan ténylegesen vannak. A tudomány mai fokán természetesen az ilyen egyszerű kérdések már nem okoznak prob­lémákat, azonban földünk mág­neses terének és a benne lengő iránytűnek még a mai korban is sok feltárandó kérdése van és minden megoldott kérdés köze­lebb visz bennünket a természet megismeréséhez. Dr. Barta György vb Többgyerekes agglegény Frappáns humorú filmvígjáték, ezúttal a belmegyeri Szabadság mozi műsorán, július 1-én. A tv m JÜLIUS 1-ÉN, 9.30 úttör őolimoda, 1965. Film-beszá­moló (ism.). 9.45 Bábolna. Magyar kis­fiún. 10.05 Képek a magyar némafilm történetéből. 11.15 Tv-bébi (isin.). 18.08 Hírek. 18.15 A Magyar Hirdető mü­MOZI JÜLIUS 1. Békési Bástya: Gyáváik bandája. Bé­késcsabai Brigád: Szerencse a szere- iemben. Békéscsabai Szabadság: Üt a sötét erdőben. Békéscsabai Terv: Pár­duc I., II. Gyulai Petőfi: Nem! Mező­kovácsházi Vörös Október: Ne sírj. Péter. Orosházi Partizán: Harc a ban­ditákkal. Sarkadi Petőfi: A preludió akció. Szarvasi Táncsics: A kőszívű ember fiai I., II. Szeghalmi Ady: Itt­hon. usora CSÜTÖRTÖKÖN ( sora. 18.25 Csak egy kicsivel jobban... Gyárak újitási versenye. 18.55 Tele- j sport. 19.20 Cicavízió. Bábjelenet (ism.). 19.30 Tv-híradó. 19.50 Napi jegyzetünk, 13.55 A jövő hét műsora. 20.05 Napló. 40 éve született Lumumba. 20.10 Zenélő órák. Hősi ének. 21.40 Vacsora után az Újságíró Klubban. 22.10 Tv-híradó — 2. kiadás. (MTI) m u s o ra Július 1-én este fél 8^kor, Kardos kö­tőn : JEGYGYŰRŰ A MELLEN YZSEBBEN Mikroszkóp alatt az idő Ha a kutató az anyag finom szerkezetét, néhány milliméternél kisebb részleteit kívánja vizsgál­ni, a mikroszkópokat hívja segít­ségül. Az elektron-mikroszkópok­kal több százezerszeres nagyítás is elérhető. A kutatok azonban igen gyakran kerülnek olyan fel­adatok elé, hogy különböző moz­gásfolyamatoknak rendkívüli rö­vid időtartamon belüli részleteit kell tüzetesen megfigyelniük. Így tanulmányozzák például a bioló­gusok az állatok mozgását, az or­vosok az élő szövetek jelenségeit, a ballisztikusok a repülő lövedé­kek útját, a körülöttük keletkező lökéshullámokat, a mérnökök a szikrakisülések lezajlását, a rob­banásszerű égési folyamatokat, a robbanások hatására bekövetke­ző törési, szakadási folyamatokat, a forgácsoló- és sajtolószerszámok működését, a folyadékokban fel­lépő áramlási jelenségeket és igy tovább. Szemünk előtt azonban össze­Mégiscsak négy „sarka van a világnak és a tudomány igazolta az írek ré­gi hiedelmét, hogy ők vannak leg­közelebb az éghez. A washingtoni John Hopkins egyetem fizikusai bizonyították most ezt be, miután alaposan megvizsgálták az ameri­kai mesterséges bolygók pályáit, hogy megállapítsák a föld vonzó­erejének hatását a körforgásra. A pályák bizonyos rendellenességeit csakis a föld eltérő vonzereje okozhatja, tehát az elméletileg si­ma földnek vannak geodetikai ki­szögellései. A legnagyobb kiszögel- lés Írország körül van, ezenfelül maga az ország 36 méterre emel­kedik ki az átlagos földfelület ge­odetikai középarányosa fölé. Egy másik ilyen geodetikai „sa­rok” Üj-Guineától Japánig terjed, a harmadik Afrikától délre fek­szik, s a negyedik Dél-Ameriká- tól nyugatra. (A Frankfurter Rundschauból) olvadnak a gyors egymásután­ban következő képek, s a részle­tek megfigyelésére képtelenek va­gyunk. Ez szemünk tehetetlensé­gének következménye. Az a ha­tár, amit még „felold”, csupán egyötöd másodperc, az ennnél gyorsabban következő változások már összefolynak előttünk. A mo­zi éppen ezt használja fel, ezért látjuk az állóképek sorozatát ott mozgónak. De a tudománynak olyan eszközökre van szüksége, amelyek az igen rövid időtarta­mok történéseit elnyújtják, fel­nagyítják, mintha mikroszkóp alá tennék az időt. A moziban mindenki látott már lassított felvételt. A film ilyenkor néhány másodpercen belül le­zajló gyors mozgás részleteit te­szi láthatóvá. A szokásosnál ugyanis sokkal több részletet vesznek fel és azt a megszokott sebességgel vetítik le. így, ha egy másodperc alatt 40 ezer képkoc­kát vesznek fel és azt a szokásos 24 képkockás másodpercenkénti sebességgel vetítik, akkor az egy másodpercen belül lezajló moz­gásfolyamatok már félórára na­gyítódtak. A tudományos kutatás és a rendkívül érzékeny műszerek ma már lehetővé tették, hogy a má­sodperc billiomod részeit szintén mérjék, különbséget tudnak ten­ni azok között az atomi részecs­kék között, amelyek élettartama ebbe a nagyságrendbe esik. De nemcsak az ilyen rendkívül rövid időtartamok rögzítését oldották meg. Megfigyelhetővé tették a másodperc milliomod része alatt bekövetkező mozgásokat is. A szovjet kutatók olyan filmfelvevő készüléket szerkesztettek, amely másodpercenként ötszázmillió fel­vételt készít. Ez az egy másod­percen belüli mozgást már több hónapra nagyítja fel. D. L.

Next

/
Thumbnails
Contents