Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-07 / 158. szám

1965. július 7. 2 Szerda A hadsereg; tartja kézben a hatalmat Algériában Algír A hírügynökségek és a világ­sajtó élénken kommentálják az algériai forradalmi tanács nagy sokára nyilvánosságra hozott ösz- sze tételét. Az AFP francia hírügynökség három pontba foglalja össze ezzel kapcsolatos észrevételeit: 1. A tanácsban a régi és az új katonák jutottak túlsúlyra; tag­jai sorában csupán két polgári személy található, Basir Bumaza spárügyi miniszter és Mohamed Jahiani, az FLN Központi Bizott­ságának tagja. 2. Összetételében megnyilvánul „a nemzeti egységre való törek­vés”; Bumedien ezredes hívein kívül ugyanis olyan személyek is helyei kaptak, mint a mus&za.pa- rancsnok néven ismert Mohamed Ben Ahmed, akit április 10-én Ait Ahmeddel együtt halálra ítél­tek a szocialista erők frontjában kifejtett felforgató tevékenység vádjával. Bevették a tanácsba rajtuk kívül még Jusszef Khati- bot, valarhint Hasszán és Mo- hand el Hcdzs ezredeseket, akik 1962 augusztusában nyíltan szem­beszálltak Benn Bellával és Bu- meddennel. 3. A tanácsból „kiszorították a marxistákat”. A befolyásos angol The Times is megállapítja, hogy a tanács összetételéből arra lehet követ­keztetni: a hadsereg szilárdan kezében tartja az uralmat. Az UPI tudósítása szerint Bu­medien ezekben az órákban az új kormány összeállításán fáradozik. A kormány névsorát — mint hi­vatalos helyen közölték — hama­rosan közzéteszik. Egyelőre nem ismeretes, hogy a kormány meg­alakulása után mi lesz a forra­dalmi tanács sorsa. Feltételezik, hogy mindaddig hivatalban ma­rad, amíg az ország nem kap új alkotmányt, és nem választják meg az államfőt. A közbeeső idő­ben Bumedien. mint a tanács el­nöke fogja gyakorolni az államfő funkcióit. Washingtonból jelentik: az Egyesült Államok kormánya úgy döntött, hogy Bumedien ezredes rendszerét ismeri el Algéria hi­vatalos kormányának. (MTI) Dezséry László: Békemozgalmunk nagy hónapja Szabadságharcosok újabb támadása a Ba Gia erődítmény ellen Saigon Dél-vietnami szabadságharcosok kedden újabb nagyszabású táma­dást intéztek a Saigontól mintegy SCO kilométernyire fekvő Ba Gia erődítmény ellen. A hétfő reggel elfoglalt őrállást a szabadságharcosok a nap folya­mán kiürítették. A kormánycsa­patok pedig új erőkkel megszáll' ták. A kedden hajnalban indított újabb partizántámadást mintegy 5 órás harc követte és a kormány­csapatok csak légierő bevonásával tudták tartani az erődítményt. A szabadságharcosok azonban to­vábbra is megszállva tartják a támaszpont egész környékét és tü­zérségi tüzükkel megakadályoz­zák, hogy helikopterekkel erősíté­seket küldjenek a Ba Gia támasz­pontot őrző saigoni csapatoknak. Victor Kr ulak tábornok, az Egyesült Államok csendes-óceáni tengeri erőinek főparancsnoka dél­vietnami felügyeleti látogatásáról Honoluluba visszaérkezve kényte­len volt nyilatkozatában elismer­ni, hogy az amerikaiak rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek mind emberben, mind hadifelsze­relésekben a szabadságharcosok­nak a Da Nang-i támaszpont ellen intézett múlt heti támadása ide­jén. A tábornok hangoztatta, hogy e támadás következményeit mind a mai napig nem mérték fel tel­jesen. Megjegyezte, hogy az Egye­sült Államok megtesz minden szükséges intézkedést, hogy lehe­tetlenné tegye az ilyen támadások megismétlődését, de gyakorlatilag semmit nem mondott arról, mi­ként próbálja ezt elérni. JU ivatalosan befejeződött a magyar békemozgalom ta­vaszi nagy kampánya a békéért, a nemzetek függetlenségéért és a leszerelésért. Gyakorlatilag to­vább tart, — igazán a saját lendü­letből gördül tovább a július 10- én kezdődő helsinki béke-világ­kongresszusig. Ebben az ügyben nem lehetett eikoptatni a szót, hogy a magyar nép soha nem lá­tott tömegekben jelent meg és tüntetett a békegyűléseken, min­den eddiginél nagyobb erővel kö­vetelve a békét, s kifejezve azt a nemzeti egységet, amely a Ma­gyar Népköztársaság külpolitiká­ját támogatja a háborúellenes küzdelemben és a szabadságukért harcoló népekkel való szolidari­tásban. ^ yilvánvaló, hogy erre a nagy tavaszi békeseregszemlére szükség volt. Együttműködtünk Ipehne a világ békemczgalmaival, amelyek mindenütt fokozták te­vékenységüket. Fokozták ugyan­azért, amiért mi, hoigy megálljt kiáltsunk a Délkelet-Ázsiában és Latin-Ameri kában folyó amerikai agressziónak, mindenekelőtt a vietnami háborúnak, amely ki- szélesedéssel, sőt világháborúval fenyeget. Szükség volt erre a len­dületes seregszemlére azért , is, mert a nemzetközi helyzetben olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek megkívánják a széles kö­rű eszmecserét, s amelyekkel kapcsolatban dolgozó népünk megkívánta a konkrét és eleven tájékoztatást, jól felkészült elő­adók és vitavezetők magyaráza­tait. Ez a tavaszi nagy „békeof- fenzívá’ a magyar belpolitikai élet érzékelhető pezsgését idézte elő, növelte hazánk békepolitiká­jának nemzetközi hitelét és újra elismertette a békeszerető magyar nép helyét a nemzetközi békemoz­galomban. Hangsúlyos jelentősége volt a Vietnami Hétnek. Hozzájárult a Vietnammal kapcsolatos nemzet­közi politikai kérdések tisztázá­sához, egységesítette népünk ál­lásifoglalását a vietnami válság megoldásának módozatai tekin­tetében, igen sok magyar számára alkalmat adott az állásfoglalásra és kétségtelen, hogy tovább növel­te tömegeimk együttérzését és se­gítőkészségét a szabadságáért harcoló vietnami nép iránt. Az idei békehónap méreteire jellemző, hogy valamennyi me­gyénkben 50—60 demonstratív, impozáns nagygyűlést tartottak. Egyes megyékben pedig négy- szeresen-ötszörösen felülmúlták a tavalyi megmozdulást. Hozzáte­hetjük: a emberek különösebb hi- vogatás és szervezés nélkül özönlöttek ezekre a gyűlésekre, s számos helyről kaptunk olyan hírt, hogy olyan nagygyűlést tar­tottak, amilyenre az adott hely­ségben még sohasem volt példa. Népünk helyesen érzékelte: a nemzetközi helyzet komoly és állásfoglalást kíván. Sót muiaszt- hatatlanul szükséges országos megmozdulással támogatni a világ békeerőit a válság leküzdése cél­jából. nPény egyébként, hogy a ma­gyar dolgozó tömegeik rend­kívüli érdeklődést tanúsítanak napjainkban a nemzetközi politi­ka, a háború és béke ügye iránt. A demonstratív nagygyűléseken kívül sok ezer másféle és kisebb gyűlést rendeztek az országban. Különösen sok rétegtalálkozóra került sor, különböző foglalkozá­sú társadalmi csoportok megbe­széléseire és vitaüléseire. Ezek színvonala is fejlődött. Sokszor előfordult, hogy nemcsak ezen foglalkozási ágak és társadalmi csoportok helyi vezetői, hanem járási és megyei, sőt országos po­litikai vezetők, országgyűlési kép- kiselők, tanácsi vezetők és párt­bizottsági munkatársak mentek el közéjük és vezették a vitát. Számos „népek barátsága estet” tartottak, — különösen magyar— szovjet barátsági estet, amelynek ugyancsak jelentősége van. Ezek a barátsági estek szintén fejlődésit mutattak: az egyes baráti népek életét most már sokkal kevésbé általánosan és sokkal inkább bi­zonyos részletkérdésekkel, idősze­rű problémákkal kapcsolatban mutatták be. Következésiképpen ezen a téren is túlhaladtunk a megalapozó politikai agitáción. Ma már behatóbban érdeklődik az ország lakossága az egyes baráti országok iránt s ezt az igényt ki kell elégíteni. Megtör­tént, mégpedig színvonalasan. Idén sok művész vett részt a békegyűlések hangulatának eme­lésében és az idén az ország min­den táján vetítettek béketárgyú, háborúellenes vagy megfelelő po­litikai tartalmú filmet. De nem­csak a múltban, hanem a béke­gyűléseken is. K imagaslóan jól sikerült ez évben a békemozgalom minden akciója az ifjúság köré­ben. Legsikeresebben ez a közép­iskolákban történt, ahol többnyire jeles előadók vállaltak beszámo­lót vagy vitavezetést. Egész isko­lák ifjúsága, sokszor három-négy csoportban, beható külpolitikai megbeszélésen és vitán fejlesztet­te tájékozottságát, és mutatta meg politikai egyetértését hazánk fel­nőtt lakosságával. Az összkép azt mutatja, hogy tartalmában jól kidolgozott agitá­ció történt, amely hatásos volt, s amelynek visszhangja van a mun­kahelyeken, baráti körökben és családi otthonokban. Franciaország hazahívta állandó képviselőjét a Közös Piac bizottságából Most főkép az időszerű mező- gazdasági munkák miatt az Or­szágos Béketanács már nem ren­dez nagy töméggyűleseket, de a munka tovább folyik s a moz­galom eleven lesz a helsinki bé­ke-világkongresszus napjáig. Sőt annak utómunkájában is. Néhány kimagasló esemény lezajlik még addig, amelynek országos jelentő­sége, és előreláthatólag világvissz­hangja lesz. Június 25-én a Ma­gyar Tudományos Akadémián 300 magyar tudós részvételével, tudományos békekonferenciát tar­tottak a népek szabadságharca és Európa biztonsága tárgyköréből. Július első napjaiban az Országos Béketanács kibővített ülésére ke­rül sor, amely tisztjébe iktatja a helsinki • magyar békedelegációt, A magyar művészet június utolsó napjaiban nagyszabású békeestet szentelt á "béke ügyéneik az Erkel Színházban. IX azánk békeszerető lakossága szívvel-lélekkel támogatja a nemzetközi békemozgalmat s a ■ rngga eszközeivel is harcol a vi­lágbéke győzelméért. Brüsszel A francia kormány hazahívta Jean-Marc Boegnert, Franciaor­szág állandó képviselőjét az euró­pai gazdasági közösség bizottsá­gából. A bizottság hétfőn ült ösz- sze, hogy megkísérelje a Közös Piac mezőgazdasági politikájával kapcsolatos válság leküzdését. A 17 tagú francia közös piaci képviseletet Boegner helyettese, Maurice Ullrich vezeti a továb­biakban. Brüsszeli megfigyelők szerint az a tény, hogy Boegnert hazahívták, azt mutatja, hogy bár nem szakadtak meg teljesen a kapcsolatok a Közös Piac és Fran­ciaország között, bizonyos, hogy a belátható jövőben Franciaország semmilyen bizottság szintjén nem kíván részt venni a Közös Piac te­vékenységében. Mint az AFP brüsszeli jelentésében rámutat, Franciaország részéről Boegner hazahívásával teljes lett a Közös Piac bojkottálása. (MTI) Letartóztatások Peruban Lima A vasárnapi és hétfői zavargá­sokat követően Peruban az UPI amerikai hírügynökség jelentése szerint 28 személyt letartóztattak. A kormány láthatóan árra akarja felhasználni az éhség és a nyomor következtében kirobbant tünteté­seket, hogy leszámoljon a kom­munista párttal. A szükségállapot­nak mindjárt a kezdetén letartóz­tatták Genaro Camero Chcecát, a Nemzeti Felszabadítási Front titkárát. Hírügynökségi jelentések szerint a 28 letartóztatott között más kommunisták is vannak. Gergely Mihály: IDEGENEK Regény 23. — Sok mindenen. — Mégis min? — Hát?... A fiú bezárkózott, Radovan megérezte. De még nem fejezte be. — Mondd, fiam, mit akarsz te gyerekfejjel egy másik gye­rektől?... Attól a lánytól? A fiú hallgatott. — Nem gondolod, hogy korán kezded?... Majd minden.este ké­sőn jössz haza, nem aiszod ki magad, és különben is; ráérsz te még azzal!... Mivel töltitek az időt? — Csali együtt járunk... Sétá­lunk. — Sétáltok!?... — ismételte Radávon haragosan. — Ismerem a mai fiataloknak ezeket az ár­tatlan sétáit! Csak járnak együtt, aztán egyszer csak itt a baj! Elhallgatott, mert észrevette, egykedvű, majdnem cinikusan közönyös arckifejezését. Ebből megértette, hogy elkésett a be­szélgetéssel, hiszen ez a fiú ki­I nőtt a gyermekkorból, amikor még leckéztetni lehetett az ered­mény reményében. Fölismerte, hogy elkéstek, hisz kész ember a fiú, jellemén lé­nyegesen változtatni nem lehet már. Amint elhallgatott, majd fel s alá sétált, a fiú másik cigaret­tára gyújtott, aztán fölvette a botot, s folytatta a faragást. Változatlanul kimért, akkurá­tus fogásokkal, mintha közben mi sem történt volna. Radován megütközött a jele­netén, még mondani akart vala­mit, de óvatosan benyitott An­di. — De szépen tudsz faragni, Gézu! — mondta kisvártatva a gyerek. — Engem is megtaní­tasz? — Meg. De ezzel a bicsakkal bevágod az ujjad. — Vigyázni fogok... Lehet, hogy ma el is készülsz vele? — Persze. A gyerek hízelkedően bátyjá­hoz törleszkedett. Géza elpirult, mert látta, hogy mostohaapja őket nézi, de aztán mégis meg- símogatta öccse borzas fejét. * A fiú nem jól érezte magát a társaságban, de nem mondhatta meg a lánynak, akit barátnője, Züzü hívott meg. Züzü szülei tá­vol voltak; hosszú évek után végre közös szakszervezeti beu­talót kaptak Kékestetőre. — A nagymama behúzódott a szobá­jába, nem zavarta a fiatalokat. A fiú sok mindent megtanult né­hány hét alatt; elleste a városi ember gesztusait, szavait, most mégis feszélyezetten viselkedett, mintha testét fémpáncél boríta­ná, s képtelen volna mozdulni alatta. A lány észrevette, de tapinta­tos volt, nem tett rá megjegy­zést. A társaság középpontja Baj­nok, Züzü fiúja, egy magas, at­létatermetű fiú volt. Majd fej­jel kimagaslott közülük, kor­ra is a legidősebb lehetett, túl a húszon; gépipari technikumot végzett, az acélgyárban dől go. zott. Méltó volt hozzá a tavaly érettségizett Züzü, kisportolt tes. tű szabályos szépség, a gyári te­niszcsapat tagja. Magnóra táncoltak twistet, más nem is volt a szalagokon. A fiú egy erős kezet érzett a vállán; Bajnok táncolt mellettük Züzüvel. — Nem így kell ezt taposni, öcsi! — mondta Bajnok. Ez mu- csai figura! Ide figyelj! A fiú elrántotta a vállát. — Hagyd őt, Bajnok! — mondta Bora. — Ne ingereld! — Lá-lá! — Bajnok nevetett és

Next

/
Thumbnails
Contents