Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-29 / 177. szám
1965. július 29. 5 Ofl*Krt«b LclekteEeniil — Kérem, én nem tudom, hova menjek emel az üggyel — s megáll az ajtóban egy ember. A hivatalnokok közül egy felnéz s talán csak azt hallotta, hogy „menjek”, s ő küldi. Ez így talán kabarétrcla indítása is lehetne, melynek csattanója éppen az, hogy az előbbi ügyiéi ugyanehhez az előadóhoz tér majd vissza. S a „kabarétré- fa” sajnos, a valóságban fittyet hányva minden művészi etikának, önmagát plagizálja — azaz, másolja — mindennap, sőt mondhatnánk talán egy kis újságírói túlzással, a nap minden órájában. Egy idős bácsi egész életében gürcölt azért, hogy annyit szedjen össze, amelyből házal vásárolhat. Sikerült. A tulajdonosnak kifizette a vételárat és várja amíg az kiköltözik. Várja immár tíz esztendeje. És senki nem szerez érvényt az idős bácsi igazának. Küldözgetik ügyvédhez, bírósághoz, s ő megy, azaz, most már menni sem igen tud, mert felesége mellé lassan ő is az ágyba dől. És aki eladta a házat, már régen elköltötte a pénzt, ott lakik és őt senki nem vonja felelősségre. Nézzünk egy másik példát. Egy ingatlan melléképülete egyik óráról a másikra összedőlt. Az asszony, igazát keresve, elment a tanácshoz, ahonnét elküldték. Valaki felvilágosította, hogy menjen az ügyészségre. Az ügyész nem volt rest, maga is elment a tanácshoz, ott végighallgatta — nem árulva el önmagáról, hogy ügyész — hogy küldték el a panaszost ismét azzal, „majd kivizsgáljuk”. Az ügyész megkereste a hivatalvezetőt, aki utasította az ügyintézőt, hogy azonnal intézkedjen. A véghatározat azonban mégiscsak egy hét késéssel született meg: „mit beszél nekünk az ügyészség”, úgyis nekünk keli elintézni. És az ügyfél járja a hivatalt, szerényen kopog az ajtón, megáll, ha mondják, hogy üljön le, akkor szinte fél, „vajon mennyi időt töltök itt”, jut eszébe. Egyszer azonban eljön az, hogy az ügyintéző maga is ügyfél lehet egy másik hivatalban. És ha ővele teszik ugyanezt, akkor ő is felháborodik, ő is tiltakozik. Valahogy úgy kellene kezdenünk: mindannyian tegyünk meg mindent más bajának megértéséért és ügyének elintézéséért. I^élektelenül, bürokratikusán nem szolgáljuk azt, amiért vagyunk. Ajánlás: A minden kákán csomót keresőknek, azoknak, akik ismét szememre vethetnék, hogy miért csak a rosszat látom az ügyintézésben: Vajon ők naponta dicsérik-e a víz színét, illatát, aromáját? Ugye nem? Mert a víz színtelen, szagtalan s ha szomjasak vagyunk, eloltja szomjunk. S ha az ügyintézés jó, azt tudomásul vesszük, annak örülünk. Hát adassék meg, hogy inkább örüljünk. Dóczi Imre Még a klub- és szakkörvezetők tanfolyama van hátra A nyár folyamán rendezte meg tanfolyamait a megyei Népművelési Tanácsadó, amelyen több mint száz kultú rmunk ás, művelődési otthon igazgató, művészeti előadó, népmüvellési felügyelő vett részit. A hallgatók között egyaránt megtalálható volt a függetlenített és a társadalmi munkában dolgozó népművelési szakember, s az általános népművelési ismereteken kívül, az előadásokon és gyakorlati bemutatókon kívül amolyan „magán-tapasztalatcsere” is kialakult az egy hét során, ismer, kedtek egymás munkájával, számtalan jegyzet készült a „nálatok ez hogy van?”-ról, meghívások születtek, egyszóval, ilyen értéke, ilyen oldala is volt ennek a nyári továbbképzésnek. Még a klubvezetők és a szakkörvezetők nem vettek részt az idén semmiféle továbbképzésben, de ez egyrészt a helyszűke miatt, másrészt az egyéb elfoglaltságok miatt nem is volt lehetséges. Különös gonddal foglalkozik most a Tanácsadó a klub- és szakköri élet kialakításával, mindkettő lényeges és alapvető feladata a művelődési otthonoknak. E két tevékenység a legjobban felhasználható arra, hogy az embereket hozzászoktassa a rendszeres kulturális munkához. Éppen ezért a közel száz klubvezető és szakkörvezető részére, alaposan kidolgozott programmal, az ősz folyamán tartanak tanfolyamot a KlSZ-tá- borbam, éppen jókor ahhoz, hogy a betakarítás utáni időszakban megkezdhessék majd az otthoni munkát. A nyári tanfolyamok nagy értéke volt még, hogy minden esetben összekapcsolták a gyakorlatot és az elméletet, s más tájaik, más módszerek' a közvetlen tapasztalás útján kerültek a hallgatók birtokába — tapasztalatcsere-látogatásokat szervezett a Népműve. lési Tanácsadó megyén belül és megyén kivül a jól dolgozó népművelési objektumok tanulmányozására. Bravúroskodó gyerekek Az embernek égnek áll a haja, amikor látja, hogy néha mit művelnek a gyerekek. Békéscsabán, a strandvendéglő előtti hídnál például nemegyszer arra figyel fel a járókelő, hogy a híd karfáján kívül, a néhány cenitiméternyi keskeny peremen vásott kisfiú lépked. Elég egy elhibázott mozdulat, s máris a vízbe pottyanhat. Veszélyes bravúroskodás. Csoda, hogy nem történt még eddig baj. Ám nemcsak fent, hanem lent is, a híd alatt is olykor gyerekeik ütnek tanyát. A minap is egy kislányt láttam, amint kis vödörrel a kezében botladozott a csatorna partján. Én magam is szóltam nekik, figyelmeztettem őket. Azt sem mondhatják, hogy nincs hol játszani, hiszen egy kőhaj ításnyira ott van a hintával, csúszdával, mászóval és homokozóval felszerelt nagyon szép játszótér. Néhányan — amint szinte naponta láthatjuk — mégis nem férnek a bőrükben. Olyan helyre merészkednek, a hídra és a híd alá, ahol komoly veszély fenyegeti őket. Jó lenne, ha erre a szülők is gyakrabban figyelmeztetnék őket. Addig, amíg bajt nem hoz az oktalan bravúroskodás, (P- P) lÖáro ms zúzán eímerzzntk A Mezőhegyes közelében lévő Belsőperegpusztán több mint 300 megyénkbeli középiskolás lány táborozik. Július 14-én érkeztek Battonyáról, Békéscsabáról, Békésről, Gyomáról, Elekről, Mező- berényből, Orosházáról, Sarkadról, Szeghalomról és Vésztőről, ekkor nyílt meg a sátortábor a kukoricatáblákkal övezett akácerdőben. Kezdetben fattyaztak, most már címereznek. Egy délelőtt, amikor ott jártunk, üres volt a tábor. A lányok eltűntek a kukoricatáblák zöldjében, s csak itt-ott tűnt fel egy-egy színes kendő vagy sárgán villanó szalmakalap. Tűzött a nap, egyre-másra bújtak elő a címerek, szaporodott az elvégzendő munka. Reggel hatkor ébresztő, utána tisztálkodás, sátorrend, reggeli és Csák Magdát névnapján meglátogatták keresztszülel. népesítik a fiatalok. Nincs panasz se a reggelire, se az ebédre, se a vacsorára. Sokan repetáznak Is, pedig nem kis adagokat kapnak. Hosszú sor áll az ebédlőben arra várva, hogy ismét teleszedjé“ tányérjukat, amit azután szinte pillanatok alatt kiürítenek. Az ebédlő mellett van a zuhanyozó, ami a nagy melegben nemcsak tisztálkodásra szolgál, hanem arra Is, hogy felfrissüljenek, hűsítsék magukat a táborozok. A láborvezető tanárok elmondják, hogy nincs különösebb baj a címerezőkkel. Az eredetileg tervezett két hétre még néhány napot „rádolgoznak”, hogy behozzák az időjárás okozta munkakiesést. A „doktor néninek’’ ottjártunk- kor nem volt dolga: gyengélkedő nincs. A békési Csapó Anna címerezcs közben. (Fotó: Szeverényi Tamás) kezdődhet a címerezés, Természetesen jut idő szórakozásra, sportolásra, olvasásra, napozásra, sőt tv-nézésre is, mert televízió is van a táborban. Az egyik ugyan elromlott, de azóta hoztak másikat. A táborban műsorokat is szerveznek, volt már itt Mezőhegyesről egy tánczenekar, rendeztek énekversenyt, pingpong-csatákat. Azok, akik a sátruk bejárata előtti területet legjobban, legszebben „parkosították”, külön jutalmat kaptak. De rajtuk kívül is jutott csoki mindenkinek. Nem ötletszegények a táborozok, ezt bizonyítják a növénymagvakból és egyéb hasonló „kellékekből” kirakott ábrák, mondatok. Az egyik sátor előtt azt olvashatjuk: Szolidaritás, béke és barátság, máshol a gyulai várat, egy gitárt és a zöld-fehér FTC-jelvényt látjuk, s itt van a Fattyaz-lak nevű sátor is. Az oldalfalak nélküli, felül tetővel védett ebédlőt délidőben bePingpong-csata. Pihenő. Napozás.
