Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-27 / 175. szám

IMS. július 27. 5 Kedd Szegedi Szabadtéri Játékok —1965 3Cet nap — két bemutató Elcsendesedett az éveik óta gyű­rűző vita. Egyre kevesebben pró­bálják Szegedet a Margitszigettel szembeállítani, egyre kevesebben vonják kétségbe a Dóm téri szín­pad országos, sőt európai jelentő­ségét. Szegedet járt tízezrek — sót a televíziós közvetítéseiknek kö­szönhetően százezrek — őrzik em­lékezetükben az Aida, a Trubadúr, a Johanna a máglyán vizuális és zenei élményét, a forró siker pil­lanatait. Az igényességre való tö­rekvés gyümölcsöt érlelt: az idén több minit hatvanezer jegy kelt el elővételben — Szeged bizalmat kapott. Szombaton este a fanfárokon felharsanó immár ismerős dallam jelezte: megkezdődött a bizonyí­tás időszaka. Hazai és külföldi né­zők — egyszerű munkásemberek és a terjedő hírnév vonzotta szak. értők — ültek be a hatalmas tri­bün széksoraiba. Új Bánk bán A megnyitó a hagyományokhoz, a tudatosan vállalt Erkel-kultusz- hoz igazodott. Mégis hozott meg­lepetést. A már bevált, sikeres pro­dukció felújítása helyett Békés András rendező egy szinte telje­sen új Bánk bán előadást állított színpadra. Az új jelző itt nemcsak Forral Gábornak a Dóm tér épí­tészeti stílusával teljesen azono­suló díszleteire, Márk Tivadarnak a megszokottat kevésbé naturális­sal felcserélő könnyebb jelmezei­re vonatkozik: új a szereposztás (amelyben ezúttal először van képviselve az ország valamennyi operaegyüttese) és az újdonság ere­jével hat a felszabadult színpadi játék is, hiszen a berögződött dek- lamáoió helyett a mozgalmas cse­lekmény átélt tolmácsolásét kap­ja a néző. Békés András — érdekes módon éppen ezen a nagy színpadon — megkísérelte a katona józseí'i gondolatok felé visszaterelni a látványos operát es a szereplők, a statisztéria átgondolt mozgatá­sával hangsúlyozni a dráma erővo­nalait. az egyéni tettek mögött húzódó társadalmi indulatokat. Hogy ez a törekvés sikerre] járt, az a széles körből válogatott sze­replőgárdának, az utasításait nagyszerűen végrehajtó — színé­szi feladatokat is megoldó — kó­rusnak köszönhető. gyök? Hát nem nektek köszön­hetek mindent? Melyikötöknek, most már csak azt nem tudom! Mind a kettőtöknek? Vagy ta­lán, mind a hármatoknak, akik csak magatokra gondolva élte­tek, velem nem törődtetek és most faggattok!? — Rá akart gyújtani, de ujjai reszkettek, kétszer is eltörte a gyufát. Any­ja kivette a kezéből, tüzet adott neki. — Azt hiszed, nem vágytam folyton utánad? Titokban min­dig azokat figyeltem, akiknek volt anyjuk és irigyeltem őket, Az együttes jellegű produkció­ból akaratlanul kiemelkedett Moldován Stefánia csodálatos Melinda alakítása. A cselekmény, re kitűnően reagálva, a legfino­mabb árnyalatokat is érvényre juttatva énekelt. A Tisza-parti je­lenetben a lehető legtöbbet nyúj­totta. A Gertrud szerepét először éneklő Komlóssy Erzsébet új: fiatal, lobbanékony, szép királynőt — asszonyt — formált. Szép hang. ját jól érvényesítette, látható él­vezettel használta ki a játékbeli lehetőségeiket. Simándy József in­diszponált kezdés után egyre job­ban belefonódott az együttesbe. Szigeti László (Ottó), Virágos Mi­hály (Tiborc), Szabrrdy István (Pe. túr), Tréfás István (Biberach) hangiban és játékban egyaránt rá­szolgált a nercekig zúgó tapsra, a siker fő részese volt. Marczis De­meter érezhetően rekedtséggel küzdött. Parádés szer®oosztású Turandot Szeged eddigi legnagyobb sike­rei a külföldi vendégművészek közreműködésével bemutatott operákhoz fűződtek. Ebből adódó, an érthető nagy várakozás előzte meg Puccini utolsó, monumentális operájának Dóm téri bemutatóját is. Ha azt mondjuk, hogy a va­sárnap esti előadás mindenben megfelelt a felfokozott várakozás­nak. akkor túlzóan szerényen ér­tékeljük a látottakat. A szabadtéri játékok úi Turandot produkciója (a régit 1938-ban Nádasdy Kálmán rendezte) ugyanis olyan kimagas­ló esemény, amely koncepciózus színpadi megfogalmazásának, a magas fokú zenei megvalósításnak, a közreműködő művészek remek­lésének köszönhetően a legna­gyobb hagyományú európai fesz­tiválok produkcióival is állja a versenyt, Szinetár Miklós rendező — és a színpadra állításban döntő szerepet kapó Fiilöv Zoltán díszlettervező — Gozzi meséiéből a szűnni nem akaró bosszúállás értelmetlenségét hangsúlyozza. Az egész színpad a mondanivaló szolgálatában áll. Az első felvonás sül vas. misztikus sötétsége, a IT. felvonás fehérben, aranyban ragyogó krTotaoaWáia ucvanazt mondja: )t+ a bosszűáTlás már önmagáért való értelmetlen jéfcől csupán egy félbetörött bú. csúzó mozdulatra futotta. Állt még kis ideig, csökönyö­sen nézve abba az irányba, amerre a gépkocsi eltűnt. — Hát igen. Ilyenek a mai fiatalok! — mondta mögötte egy pletykás ízű női hang. — Jó dol­gukban nem tudják, mit csinál­janak! Szó nélkül faképnél hagyta. Férjét borotválkozás közben találta. — Korábban elmegyek, beszé. lek Vadnai Karcsival — mondta Radován. — Egy jó ügyvéd meg­külsőséggé vált. A falak előtt zú­golódó tömeg pedig azt jelzi, hogy az egykor ért sérelem újból és újból való felelevenítése, a megbékélni nem akarás népszerűt, len, tarthatatlan. Ez, a megbékélés és a szeretet megtalálásáig nyúló értelmi iv, olyan alapot ad a rendezőnek, amire az opera minden díszét rá lehet építeni: a látványosság orna­mentikáját is. A szegedi előadás legfőbb értéke: úgy nyújt felejt­hetetlen látványt, hogy azzal a mondanivalót, az opera gondolati magját hangsúlyozza, hogy a szé­les hömpölygésű, gazdag színslká- lájú zene hangulatát vizuálisan is ki tudja fejezni. Ha csupán a magyar szereplőik nevét soroljuk fel — Szalma Fe- 1 renc (Timur), Radnai György, Réti József, Palcsó Sándor (a három' miniszter), Réti Csaba (Altum csá_ szár) és Gregor József (Manda­rin) — már akkor is sejthető az előadás zenei színvonala, hiszen az epizódokat is kiemelkedő mű­vészek éneklik — kitűnően. De úgy hiszem, nem tévedek, ha le­írom: Nikola Nikolov bolgár te- norisita (a New York-i Metropoli­tan és a milánói Scala tagja) az egyik legnagyobb művészegyénd- ség, aki ezen a színpadon fellé­pett. Szárnyaló tenorja olaszosan hajlékony, a legnagyobb magas­ságban is erőteljes, kristálytiszta. Ráadásul a fiatal művészt külső adottságai is ideális Kalaffá avat­ják. Amy Shuard (a londoni Covent Garden tagja) királynői alkat. Különleges színű, drámai szopránja szinte erre a szerepre predesztinálja. Nem véletlen, hogy világszerte Turandot-ot éne­kel. Rajta kívül kevesen lehetnek, akik ennyire azonosulni tudnak a Fuccind megálmodta hercegkisasz- szonnyal. Az igazi meglepetéssel azonban Jeanette Pilon szolgál. Az Olaszországban élő görög mű­vésznőre már korábbi. budapesti fellépésekor is felfigyelt a közön­ség. A közben eltelt idő alatt azon­ban eszközei tovább gazdagodtak. Csodálatosan tisztán, könnyedén énekel. Nemcsak fiatalos bájával, az egész teret betöltő hangjával ej­ti rabul a közönséget, hanem já­tékával is. Liu-ja felejthetetlen. A Vaszy Viktor által vezényelt zenekar és a Pless László által betanított kórus mindkét produk­ció sikerének alapját jelentette. A budapesti és szegedi zenészek, il­letve énekeseik ugyanis a hatalmas tömegielenetekre épülő produkci­ók legfőbb tényezőivé váltak, s mint az elmúlt években, ezúttal is feladatuk magaslatán állottak. Hasonlókat mondhatunk az opera, ház táncosairól, akik Barkóezy Sándor koreográfiáját vitték siker­re. Reméljük, a kitűnő kezdetet, jó folytatás is követi, s nem kell csa­lódniuk azoknak a tízezreknek, akik a nem olcsó jegyeik megvál­tásával szavaztak a Szegedi Sza- badf0ri Játékok létjogosultsága mellett. Varga Ákos mert nekem nem volt. Tudod te, mi az, úgy felnőni? Dehogy tu­dod! De most vallatni, vádolni, azt igen! Hát akkor hagyjatok! Hagyjatok, aludni akarok! A fájdalomtól elnehezült ta­gokkal mentek ki a kisszobából. Lefeküdtek, a férfi sokára el­aludt, de az anya szemére nem jött álom. Valamivel öt után megszólalt az edőszobacsengő. Az anya ma­gara kapta pongyoláját, kiro­hant. Két rendőr volt. » » « Az anya lekísérte őket a gép­kocsiig. Mikor a sofőr begyújtot­ta a motort, mondani akart va­lamit a fiúnak, de az makacsul lehajtotta fejét, elutasító bezár- kúaottsággal, hogy az anya ere­mondja, mire számíthatunk! Az asszony torkát sírás ka­parta. Maga nem evett, de ott ült a konyhaasztalnál, miközben férje reggelizett. — Itthon maradok, betelefoná­lok Schütznek — mondta. — Tennem kell valamit, nem hagy­hatom magára! — Majd hét után fölhívlak, elmondom Vadnai véleményét! Kikísérte férjét a lépcsőházba, aztán felköltötte a kivételesen sokáig alvó Andit, megfürdette, felöltöztette. Aztán, mert Andi hamar megszimatolta, hogy nincs itthon a bátyja, a gyerek tudtá­ra kellett adni a történteket. An. di nem akarta elhinni, hogy az ő bátyja a tőle ajándékba kapott bicskával megszúrkált egy em­bert. (Folytatjuk) Hétvégi* kirándulás Szegedre, négyszáz szövetkezeti taggal Augusztus 7-én a termelőszö­vetkezeti tagok önsegélyző cso­portja és az Állami Biztosító me­gyénkből 400 tsz-tagot visz hét­végi kirándulásra Szegedre. A~ első napon, szombaton filme’ő- adásokat néznek meg a látogatók, majd orgonahangversenyt hall­gatnak a Dómban. Délután az új- szegédi szabadtéri színpadon ma- gyarnóta-számokkal szórakoztat­ják a vendégeket, majd este meg­tekintik a Bánk bán című opera' a szegedi szabadtéri színpadon. A program a kétnapos kirándu­láson múzeumlátogatást, helytör­téneti kiállítást, művészet- és lr- káskultúráról bemutatót ajánl e látogatóknak. Szombaton délután nyílt meg Gyulán a Békés megyei pedagógusok képzőművészeti kiállítása Már hagyományos, hogy kép­zőművészettel is foglalkozó peda­gógusaink évenként tárlatokon mu­tatják be a legújabb alkotásaikat, adnak számot képzőművészeti fej­lődésükről. A gyulai múzeumban szombaton délután 4 órakor meg­nyitott kiállítás a megyei tanács és a Pedagógus Szakszervezet me­gyei bizottsága által közösen meghirdetett pályázatra érkezett alkotások legjobbjait tartalmazza. A pályázatra érkezett művek mind tematikailag, mind pedig formailag lényeges fejlődést mu­tatnak, s a tavalyi kiállítás szín­vonalát általában túlszárnyalják. A pályázat első díját Sülé István, második díját Szokolay Sándor, harmadik díját pedig Oláh Jó- zsefné nyerte. Az ünnepélyes megnyitón Var­ga István, a megyei tanács műve­lődésügyi osztályának főelőadója mondott beszédet. — Nevelőink képzőművészeti tevékenysége kü­lön figyelmet érdemel — mondot­ta többek között. — E kiállítás anyaga is mélyen tükrözi azt az őszinteséget, mellyel megközelí­teni igyekeznek folyton változó, alakuló világunkat. Ezután a kiállításon részt vevő alkotók munkásságáról beszéli, majd a kiállítást megnyitotta. Az érdekes és értékes tárla* augusztus 7-ig tekinthető meg ; gyulai múzeumban. Izzásban „ ... A mi munkásosztályunk, pa­rasztságunk és értelmiségünk igazi felnőtté lett e két évtized alatt. S az annyi minden más mellett ez azt is jelenti, hogy nemcsak dolgozni tanultak meg új módon, hanem a ma szemléletéből fakadóan gondol­kodásuk is megváltozott. A tervtel­jesítéseket jelző százalékok és a minőséget érzékeltető különböző mu­tatók mellett lépten-nyomon nagy­szerű példák érzékeltetik ezt a gyá­rakban, az üzemekben, a mezőgaz­daságban, az irodákban egyaránt. Olyan nagyszerű példákra gondolok, amikor a különböző kollektívák minden ellenszolgáltatás nélkül mun­katársuk segítségére sietnek a csa­ládi ház építésénél, egy hirtelen jött betegség esetén vagy éppen árva gyermekek mellé állnak, hogy fel­karolják őket. Nagyszerű tettek ezek és a szocialista embertípust jelenítik meg, hozzák elénk akkor is, ha e nemes cselekedetekre vál­lalkozó kollektívák még nem is ju­tottak el a szocialista munkabrigád gondolatáig. Egy azonban elvitatha­tatlan: ezek a mélyen emberi tettek a magunk mögött hagyott két évti­zed gyümölcsei. Az ilyen kollektí­váknak köszönet és tisztelet jár . . .” Egy megyei szakszervezeti ve­zető beszédének néhány sorát idéztem. Hónapokkal ezelőtt a szocialista brigádvezetők tanács­kozásán jegyeztem fel előadásá­ból e sorokat. Ezek a mondatok jutottak eszembe, amikor a kö­zelmúltban Deák Imrével, a Bé­késcsabai 8. sz. Autóközlekedési Vállalat dolgozójával találkoz­tam. Munkahelyéről beszélt. Szűkebb értelemben arról a fia­talokból álló kollektíváról, ame­lyiknek ez év márciusától ő is tagja. Ha jól emlékszem, azzal kezd­te, hogy nagyon szeret ebben a brigádban dolgozni. S ennek több oka is van. Egyrészt, mert közvetlen vezetőjük, Povázsai Gyula nemcsak jó szakember, aki érti a feladatát és okosan tudja a kollektívát irányítani, hanem a szó igazi értelmében ember is. Olyan ember, aki a napi munká­ban és azon túl is együtt tud len­ni munkatársaival. Nem emlegeti, hogy ő a vezető, de mindig ott van, ahol a legbonyolultabb ten­nivalók várnak megoldásra. Más­részt azért szeret a futó javítá­sokkal megbízott brigádban dol­gozni, mert valamennyien fiata­lok. Közöttük a legfiatalabb 18, a legidősebb pedig 28 éves. S ez azt jelenti, hogy az életről, a mun­káról és a jövőről alkotott felfo­gásuk azonos. Deák Imre ezt így fogalmazta meg: „Jó nálunk az összhang ...” S ebben űzőjüknek nemcsak a mindennapi munkáját értette, hanem az egymáshoz való közvetlen és meghitt emberi kap­csolatot is. A vállalat központjá­nak békéscsabai, Kazinczy utcai műszaki telepén brigádjuknak be­csülete van. Náluk ismeretlen fo­galom a terv nem teljesítése, a fe­lületes munka. Elmondott azonban Deák Imre mást is önmagukról, erről a tízta­gú szerelőgárdáról. S ez a „más” olyan nagyszerű és mélyen em­beri tetteket takar, amely számos Szocialista brigád címért versenv- re kelt kollektíva dicsőségére vál­na. Munkatársuk, Misik Mátyás be­szélgetés közben egyik napon pa­naszkodott, hogy édesapja hóna­pok óta a kórházban fekszik. S ez, az aggódáson túl, azt is je­lenti számára, hogy a műhelyből hazatérve várja otthon a sok munka. Többek között édesapja háztáji kukoricájának a kapálása. Akkor senki u*m válaszolt Misik Mátyás szavaira. De tudta nél­kül rr.ég aznap elhatározta a Fo- vázsai-brigád, hogy mind a két­szer ott lesznek valamennyien a kukorica kapálásánál. S az elha­tározást tett követte. Másik alka­lommal a betonoszlopok leállítá­sánál segédkezett a szerelőbri­gád. Néhány nap múlva fjedig a földhordásnál serénykednek majd önzetlenül ennél a munkatársuk­nál a Békéscsabai 8. sz. Autóköz­lekedési Vállalat központi szerelő­műhely Povázsai-brigádjának tag­jai. Ott voltak valamennyien Ger­lén is, ahol Kenderák Józsefnek segítettek a lakásépítésnél, a ta- pasztás és a rendcsinálás munkái­ban. Saját elhatározásukból, önkén! mentek segíteni munkatársaiknak. Pedig nem kérte őket erre senki S amikor Deák Imre kis kol­lektívájuknak e nagyszerű tetteit a tőle megszokott szerénységgel elmondta, ismét a megyei szak- szervezeti vezető szavai jutottak eszembe. E két évtized alatt va­lóban nemcsak új módon dolgozni tanultak meg számos kollektív-, munkásai, hanem gondolkodásuk­ban, életszemléletükben is meg­változtak. S ez a mi társadal­munk embert formáló erejének nagyszerű megnyilvánulása. De valami más is eszembe ötlöt! Deák Imre szavai nyomán. Nem mond­tam, de önkéntelenül is arra gon­doltam: mennyivel nagyszerűbb tettekre lenne képes a Békéscsa­bai 8. sz. Autóközlekdési Válla­lat fiatalokból összeválogatott Po­vázsai Gyula brigádja, ha vál­lalná a Szocialista brigád címért való versengést. Ehhez azonban e kis kollektíva egységes egyet­értésére, közös elhatározására van szükség. És még valami másra: a vállalat pártszervezetének, szak- szervezetének és gazdaság vezetői­nek biztató szavára, segítésére. Baikus In.re i

Next

/
Thumbnails
Contents