Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-25 / 174. szám
t965. július SS. 4 Vasárnap Exportra készül • ,:^»| ötezer asztalt készítenek svéd exportra a Békéscsabai Faipari Ktsz-nél. Melicher Jmtit felsőmarógépen munkálja meg az asztalok újságtartó polcait. (Fo-üó: Malmos) !i a helyzet az iizemélelmezés kerül? Vízsgatapasztalatcserén vettek részt a különböző közületi és üzemi élelmezésvezetők, akik egyéves tanfolyamot végeztek az 1964—65- ös tanévben. Varga György, a megyei tanács kereskedelmi osztályának főelőadója tájékoztatott bennünket arról, hogy 24 fővel indították meg a múlt évben a tan- folyamot, Míg a megyében működő mintegy 210 üzemi konyha szakácsai szakmájukban vizsgázott emberek, addig az élelmezési vezetők eddig nagyjából szakképzettség nélkül töltötték be beosztásukat. A most befejeződött tanfolyam jól sikerült, a „diákok” Tanfolyam az élelmezésvezetők részére Nyári ellátottság az állami gazdaságokban Több gondot a higiéniára Falu végén van egy gyár Színihely: aprócska irodai szoba, j előőrse legyein. Kisegítőüzemeket kopottas bútorok, az asztalon kan- j korlátozott mértékben igényel, a csőben víz, de ihatatlan — lan-! nyersanyagforráshoz nincs kötve, gyos. Egy nagyra nőtt bögöly fa- j a szákma gyorsan elsajátítható, s radhatatlanul rója a tiszteletkörö. két. Az ablakon át hőség szivárog befelé és valami távoli, fojtott zakatolás. A Pamutextilművek telepén vagyunk Mezőberényben. Aranyi László a termelési vezető, Wágner elvtára a szövődé üzemvezetője; Török György igazgató kicsit később érkezik, a járási pártbizottságon volt. Meglepően fiatal ember. Újból nyílik az nem a férfiakat szívja el a mezei -munkától, hanem inkább az asz- szonydknak ad pénzkereseti lehetőséget. A nagyipari központokban ellenben nem szívesen vállalják a szövődéi munkát a nők. Nem könnyű mesterség. Inkább olyan helyre mennek — kisebb pénzért —, ahol fehér köpenyben, kényelmesen lehet dolgozni. Mondajtó, egy pillanatra benyomul j juk, egy finommechanikai üzembe. Kóla Ferenc is, a főkönyvelő. Alig 1 Innét ered a munkaerőhiány, lérünk el. Az induló térpu szokvá- j nyos. Tapogatódzunfc, méregetjük egymást. Milyen volt a fél év? Hogy áll a terv? Kínlódás — Nálunk a vetésterv a legfanto. saibb mutató. Háromszor megy keresztbe a vetülök. Eszerint fizetik a munkásokat is. Kilencvennyolc és fél százalékra teljesítettük az első félévi tervet. Azaz lemaradtunk. Főként az utolsó hónapokban. „Képietek voltunk egy napra előre meghatározná, hogy_ mit fogunk előkészíteni szövödénk részére.” Igen, ez a termelési inité- zőség jelentéséből való. Hogy miért voltunk képtelenek? Nem rajtunk múlott, kérem. De ha nem érkezett időben az anyag. Ezért kínlódtunk. Mert az ilyes- mi kínlódás. Nem azzal foglalkoztunk, hogy az álló gépeket miként töltsük fel, csak a pillanatnyi megoldásokon törtük a fejünk- ket. Ezt hívják „tűzoltómunkának”. Oda kapunk, ahol legjobban ég A munkások? Azok kérem dolgoznak, ha van miből. Mikor viszont valami hiányzik, a vezető hiába erőslködiik. „Mit akartok^ Először tegyetek hengert a gépre!” Igazuk van. _ . , , .. .Henger- és fonalihiany miatt blézer 600 óra gépóilásunk volt a fél évben. Ez nem a teljes állásidő. Javítás, karbantartás, „betervezett” várható kiesések: az más káposzta, az még plusz. A 11 ezer óra az a veszteség, aminek nem lett volna szabad előfordulnia. Az e!v helyes, de... Tudjuk, hogy Pesten is nehéz gondokkal küszködtek. A központi gyárban, ahonnét kaptuk az anyagot, elromlott egy turbógenerátor, ami nagy kiesést okozott. Azonkívül a munkaerőhiány. Nehogy félreértés legyen. Nálunk, itt Berényben van munkaerő bőven, csak Pesten nincs. S akiket találnak, többnyire nem ottani lakosok, hanem vidékről mentek fel. Éppen' ez a furcsa az egészben. Azt mondják, fel kell lazítani a főváros ipari centrikusságát. Vidékre kell telepíteni az üzemeket. Helyes élv. Jó a népgazdaságnak, hasznos az embereknek. Gyári munkára teremtünk lehetőséget a falusiaknak, az nagyon jó. A textilipar kiváltképpen alkal. Kikandikái a nagy ujjunk! Egyébként nekünk műszakiaknak sem fenékig teljíel a helyzetünk. Mit gondol, miért nincs nálunk főmérnök például? Hát Jd. jön egy ilyen községbe? Igen, a dolgok összefüggenek. Az ipar segít kulturáltabb életviszonyokat teremteni, de akkor először az ipart kell •fejleszteni. Hogy érdemes lenne fejleszteni ezt a gyárat is? De még mennyire. Csak tudja, olyan ez az üzem, mint a hirtelen nyúlt kamaszgyerek. Régestróg kinőtte a cipőjét, el is koptatta és most csúful kikandikál a nagy lábujja a repedésen. Ebben a gyárban valamikor 46 gép dolgozott, most 218. De a szociális intézményeink nem fejlődtek ilyen ütembem Emberibb körülményeket Menjünk ki, nézzünk körül? Jó. Hát igen, az udvar siralmas. Piszkos és sivár. Más megyei üzemekben társadalmi munkában rendbe hozták? A felvonógyárban például? Mi is tervezünk ilyesmit. Őszre meg is rendeltük a facsemetéket, rózsatöveket. Ez a férfiöltöző, az meg a női. Igen, onnét nyílik az a kis helyiség, a zuhanyozó. Még a kapitalista időkben épült. Meg is látszik rajta. Óvoda, napközi otthon? Bizony az nincs. Igen, a dolgozóink többsége nő. Rendben van, kérdezzük meg az asszonyokat. „Nem tud az ember mit csinálná a gyerekkel.” „Van családom nekem is kettő, csak hát, én Muronyból járok. De aki a közelben lakik, az örülne neki, ha vihetne valahová a gyereket.” Nehogy azit higgye azért az élvtárs, hogy ha hipp-hopp meglenne az a napközi, olyan hamar megtelne. Akad még visszahúzó erő — a fejekben. Mikor kezdtük az üzemi étkeztetést, sokan hábo- rogtpk ellene. „Az hiányzik, hogy bevezessék a csajka-rendszert!” Most már szűk a konyha meg az ebédlő. Nos ez itt a festőműhely. Gőz van, igen. Most nem is olyan nagy. Van amikor alig látni, annyira sűrű. Ez a pajtaféle a szárító. Őskori lelet. Ezt már nem is tűrjük tovább. Látja ott azt az építkezést? Ha kész lesz, a szövődé egy része kerül új tető alá. Helyére a tisztítót és az áruraktárt telepítjük, s • 9 • rűbb festőműhelyt alakítunk ki. Az öltözőket is korszerűsítjük. összesen egymillió 600 ezer forintot fordítunk ezekre a beruházásokra. Az első lépés megtörténi Második színhely: Budapest, a Pamuttextilművek központja. Az ajtón tábla: László György műszáki fejlesztési főosztályvezető. A mezőberényi gyárunk felől ér. aeklődik? Hogy milyen állapotok vannak ott? Hát való igaz: egynémely tekintetben középkoriak. Tisztában vagyunk vele. Meg js tettük a kellő intézkedéseket. Legfontosabb a csatornázás. Eddig ugyanis az udvar közepén derítették a szennyvizet, ami gusztustalan és egészségtelen. Most már épül a csatorna. A megyei szervek segítsége ebben az ügyben igen értékes volt. Korszerűsítjük a festődét, köd- telenítő készül. Sor kerül az öltözőikre is. Ez lesz az első lépés. A továbbiakban? Még nem érkezett el az ideje, hogy erről — felelősséggel — nyilatkozhassunk. A perspektivikus terveken a minisztériummal most dolgozunk. Több elképzelés született, de dön. tés még nem történt. Egy biztos: a mezőberényi pamutszövő gyárnak van jövője! Vajda János 4,3-es átlagos tanulmányi eredményt értek el. A kereskedelmi osztálynak az a terve, hogy a jövő tanévben is indítson egy osztályt, a távlati cél pedig az, hogy valamennyi élelmezésvezető megszerezze a szükséges képzettséget. — A tapasztalatok igen jók — mondotta a főelőadó — és hasznos az elméleti képzésen kívül a gyakorlati tapasztalatcsere is, amit az elmúlt tanévben megszerveztek a hallgatóknak az Alföldi Üzemi Vendéglátó Vállalatnál, az ország nagyobb élelmezési vállalatainál, valamint a tanfolyam befejezésekor a gyulai húsüzemi vállalatnál és a Gyulai Állami Gazdaság üzemi konyháján. Befejeződött a kereskedelmi osztály, az SZMT, valamint a KÖJÁL által szervezett vizsgálat is, amelyet az állami gazdaságokban tartottak azzal a céllal, hogy megtudják, hogyan készültek fel a nyári mezőgazdasági munkák idején az élelmezési ellátásra. A tapasztalatok szerint a gazdaságvezetők és szakszervezeti bizottságok mindenütt nagyon fontosnak tartották, hogy mind minőségben, mind mennyiségben megfelelő élelmezést biztosítsanak. Az étel kalóriatartalma mindenütt jóval maigasabb a szokásosnál, ugyanakkor a dolgozók térítése azonos az év más időszakához. Különösen jó a tapasztalat a gyulai, valamint a Felsőnyomási Állami Gazdaságban a tekintetben, hogy időben és melegen kapják meg az ételt az aratók. A vizsgálat azonban megállapította a hibákat is. Néhány állami gazdaság 10—11 éve épült konyhája elavult (Felsőnyomás, Hidas- hát), nincs megfelelő előkészítő és mosogatóhelyiség. Az említett állami gazdaságok vezetői azonban megértették a vizsgálat során a problémát és ők maguk is arra törekszenek, hogy a lehetőség szerint korszerűsítsék, konyhai gépi felszerelésekkel ellássák az üzemi konyhát. A megyei tanács kereskedelmi osztálya a végrehajtó bizottság elé terjeszti és a Csongrád—Békés megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságához fordul amiatt, hogy több növénytermesztéssel foglalkozó állami gazdaság nem biztosítja saját üzemi konyhája részére a szükséges burgonyát. A Körösi Állami Gazdaság és a Hidasháti Állami Gazdaság az egész évi szükségletét a földművesszövetkezetektől vásárolja (tehát a központi készletből), ugyanakkor a gazdaság dolgozóinak élelmezéséhez szükséges burgonyát, valamint zöldfélét helyben is biztosíthatnák. Egyes helyeken (Hidasháti Állami Gazdaságban) nincs biztosítva a társadalmi tulajdon védelme az élelmiszerekben. Például egy személy látja el az üzemi konyha vezetői, a raklárosi, a kalkulátort, a beszerzői és a konyhamészárosi feladatokat. Ugyanakkor éppen ebben az állami gazdaságban, a bizonylatolási fegyelem túlzottan laza. Megyénkben mintegy 60—65 mezőgazdasági üzemi konyhában körülbelül 10 ezer főt étkeztetnek. A 10 ezer ember megfelelő ellátásáért felelős embereknek, szerveknek mindent meg kell tenniük a panaszmentes étkeztetésért. Éppen ezért — mint a bizottság is javasolja — a jó és elegendő mennyiségű élelem biztosítása mellett többet kell törődni a konyhák rendjével és higiéniájával! V. T. Soha többé! más, hogy a vidéki ipartelepítés j a felszabadult területen korsaeMardosó fájdalom, kimondhatatlan kétségbeesés ül a holtsápadt lány arcán, duzzadt ajkai minduntalan szét- szétnyílnak, kisírt szemei kerekre tágulnak, ahogyan az üzemrendész szavainak felfogására erőlteti magát, de közben gondolatai, mint hajszolt íjladarak a szűk kalitkában, idegesen röpködnek ide- oda. Valami megfoghatatlan távolságból jutnak el füléig a vádoló mondatok s úgy érzi, hogy egy végtelen pusztaságba került kiverten, egyedül, ahol száz veszély csapott le rá, ami elől immár nem tud menekülni, ami rettenetes erővel szorítja össze torkát, szívét, préseli ki belőle a mérhetetlen fájdalom könnyeit, de nincs, nincs már menekvés, él kell pusztulnia... S közben izzadt tenyerében gyűrögeti könnyektől áztatott barna zsebkendőjét, amivel állandóan a szemét törülgeti, s amibe hangtalanul is állandóan belezokogja: „Mit tettem, mit tettem!” — ...Nem gondolt arra, hogy U. E. ugyanolyan fáradságos munkával keresi meg a kenyerét? Mit szólt volna ahhoz, ha ő lopja meg magát...? — hallanak a mélyből a szavak. „Szegény Erzsi, gyanútlan, szegény Erzsi.., Nemrég együtt ültünk, mikor N. Zs. ügyét (aki a társadalmi tulajdont károsította meg) tárgyalta a társadalmi bíróság. Milyen meggyőződéssel súgta akkor nekem: „Azért én nem lettem volna erre képes...” És én még vissza is súgtam: „Én sem...” Oh, milyen vagyok! Sohasem bocsátja meg nekem... És hogy néznek majd a szemembe a többiek. Jaj! és az otthoniak. Kérem, ne mondják el a szüleimnek! Nem, nem bírom ki ezt... Ha elbocsájtanak, haza se megyek... Istenem, csak ne bocsáta- nának el...! Mi lenne velünk? Mit hoztam fejére szegény édesanyám! Miért tettem ezt, miért!?” — Mire akarta költeni azt a 31 forintot? Vagy azt hitte, többet talál? „Nem hittem semmit. Igazán nem. Nem tudom, miért tettem. Egyedül voltam az öltözőben, csak kint szöszmötölt a ruhatárőr. Ott volt előttem egyszerre csak a rétikul. Hirtelen felnyitottam. Nem gondolkoztam higgyék el, nem tudom mi vitt erre rá. Kivettem belőle a pénztárcát. Nem, nem is én voltam az! Soha nem jutott eszembe ilyesmi. Hogyan hiszik ezt el az emberek, amikor ott állok majd előttük a szégyenpadon! Nem, ezt nem akarom, inkább meghalok. Ne küldjenek el, csak azt ne! Szükség van otthon a pénzre. De nem ezért vettem el.*Ne- kem mindent megadnak a szüleim. Nagyon jó szülők. Egyedül vagyok, mindent rám áldoznak. Van egy szép házunk és két fogadott gyerekünk. Menhe- lyiek. Nagyon szeretem őket. A kicsi még csak négyéves, de nagyon ragaszkodó, a nagyobb hétéves szegény, a lába béna, most el is tört a géplába. nagyon sajnálom őt. Anyukám miattuk nem tud dolgozni menni. Otthon kell kínlódnia. Kapunk a gyerekekért pénzt, de édesapám csak időszaki munkás a tsz-ben, öntöző, csak néhány hónapig dolgozik, aztán hazaszorul. Beteges szegény. Mindennap szedi az orvosságot, emelni nem szabad neki, fekély van a gyomrában, meg veseköves. Külsőleg pedig olyan erős az én apám... Mit mond majd nekem? Nagyon, nagyon kérem, legalább a szüleimnek ne mondják meg. hogy mit tettem, összetörné szegényeket az én szégyenem! Bocsássanak meg! Én nem akartam. Minden pénzt hazaadok, ha kell, adnak nekem. Megvan mindenem. Miért kellett volna nekem az a pénz, miért...? A múlt hónapban
