Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-21 / 170. szám

1965. július 21. 3 Szerda Kiváló minőségű a sarkad! búza Példamutató munkaszervezés a békési járásban Továbbra is lassú ütemű a szalmalehúzás és a tarlóhántás Tegnap, július 20-án délután ülést tartott a megyei mezőgazda- sági operatív bizottság. Varga La­jos megyei föagronómus beszá­molt az aratás helyzetéről, a so­ron következő munkák előkészü­leteiről. Ezt követően a megyei operatív bizottság járási felelősei adtak számot a járásokban folyó időszerű munkákról. Frankó Já­nos arról tájékoztatta az operatív bizottságot, hogy a gyulai járás­ban 160 hold tarlóvetést csináltak az elmúlt héten. A tervihez ké­pest, a szükségletekhez mérten ez kevés. A' talajrmmika az előbb em­lített térségben azért halad von­tatottan, mert kevés a két mű­szakban üzemeltetett traktorok száma. Szító József, a gépállomások megyei főagronómusa a sarkadi járás munkaszervezéséről adott számot. Elmondotta többek kö­zött, hogy a szalma lehúzása és a tarlóhántás az itt gazdálkodó ter­melőszövetkezetekben is vontatot­tan halad. Tapasztalták, hogy több termelőszövetkezetben az aratási kampánytervtől eltértek s emiatt a munkaszervezésbe hí. bák csúsztak. A sarkadi járás szö­vetkezetei különben 84 fajsúlyú búzát szállítanak a terményfelvá- sarló vállalatnak a Vindroverrel aratott táblákról. Zahorán Mihály osztályvezető arról adott számot, hogy a békési járásban mintaszerűen szervezték az aratást. A borsó betakarításá­ban is következetesen kitartottak a járás gazdaságszervező politiká­ja mellett s így a megye borsó- területe egyharmadának 00 száza­lékáról betakarították a termést. Supala Pál elvtárs, az MSZMP Békés megyei Bizottságának me­zőgazdasági osztályvezetője arról beszélt, hogy a múlt héten bejár­ta a megyét. Megállapította, ahol jól szervezték a munkát, ott meg­felelő ütemben haladnak. A beta­karítást kiegészítő munkálatokkal ugyanazok a járások, termelőszö­vetkezetek maradtak el, amelyek tavaly is küszködtek, vagyis nem vonták le a tanulságot. Indítvá­nyozta, hogy a járási, községi ope­ratív bizottsági tagok lássanak konkrét szervező munkához, segít­sék a helyi szerveket a szövetke­zeti erők mozgósítására, hogy a kedvező időt minél jobb ered­ménnyel használják ki a betaka­rításra, a szántásra és a tarlóve­tésre. Emberemlékezet óta nem volt ilyen szép a lökösházi határ... Embermagasságnyi Kukorica „Ha szeretik a mezőgazdaságot és valami szépet akarnak látni, meghívom Önöket egy rövid ha- társzemlére Lökösházára. Győ­ződjenek meg arról, hogy milyen a Bánkúti Állami Gazdaság lökös­házi kerületének határa.” Szalontai János igazgató meghí­vása igen csábítónak ígérkezett, ezért valóban szétnéztünk Godó Lajos kerületvezető „birodalmá­ban”. Kísérőink nem kérkedtek, nem dicsekedtek semmivel. A nö­vényállomány, a gondosan ápolt határ beszélt helyettük. Olyan gyönyörű kukoricatáblákat lát­tunk többek között, amelyből a legmagasabbra nőtt ember sem látszik már ki. Széles, haragos­zöld levelüek. Ami a legnagyobb meglepetés volt számunkra: a tiszta kukoricaföld. A kerületvezető elmondotta, hogy Lökösházán nagyon dereka­san álltak helyt a munkások a gyomok elleni küzdelemben. Itt I is sok volt az eső, de még a közbe- | eső félórákat is kihasználták. Ka- j páltak. Dolgoztak szombat dél-> után és vasárnap is, ha a szük­ség úgy kívánta. Traktorosok és kézi kapások azon vetélkedtek, hogy a gondjaikra bízott terület minél tisztább legyen. A cukorrépatáblánál újabb meg­lepetés! Még ősszel is szívderítő látvány volna az a kép, amit jú­lius közepén láttunk. A cukorré­pagyökerek máris 50—60 dekásak, az üdezöld levelek térden felül ér­nek. A növényállomány hiányta­lan. Hatvanezemél többet hagy­tak hodanként a növényápolók. A cukorgyári szakértők innen 250 mázsánál magasabb átlagtermést várnak. Jártunk lucernaföldön is. Itt is kiválóan választották meg az első kaszálás idejét. Szénájuk jó lett. így a második kaszálás zömét magfogásra hagyhatták. A kárte­vők elleni védekezéssel is megbir­kóztak. A lucerna telis-tele vi­rággal. Remélik, hogy holdanként száz kiló magot fognak. A gabona­táblákon kombájnosokkal talál­koztunk. Kiderült, hogy holdan­ként 20 mázsán aluli termést az idén még nem arattak, csépeltek. Itt dolgozik egyébként Szelezsán Péter kombájnos, aki az elmúlt évben az állami gazdaságok kom- bájnosainak versenyében 4. helyen végzett. Kilencvenhat vagon ga­bonát aratott-csépelt, most 100 va­gonnal tervezett. Ha befejezi sa­ját gazdaságában a munkát, át­megy segíteni a környékbeli ter­melőszövetkezeteknek, ahol a múlt évben is nagy örömmel fo­gadták. Gépét saját kezűleg javí­totta, bízik a jól ismert masiná­ban. Kora reggeltől késő estig, harmatmentes éjszakákon pedig éjfélig is dolgozik. —Ary— Tárcsái gondok Az idén már jelentős mennyiségű mirelit árut indítottak útnak külföldre Békéscsabáról A Hűtőipari Országos Vállalat Békéscsabai Hütőháza az első fél évben az elmúlt év hasonló idő­szakához képest 3,2 százalékkal jobb költségszinten dolgozott. Bér­alaptúllépés nem volt. A legtöbb gyorsfagyasztott áru zöldborsóból készült, a gyártás azonban az érés idejének eltolódása miatt jú­lius közepéig elhúzódott. Jelenleg 110 vagon mirelit borsó vár el­szállításra, de a másod vetésből még 20—25 vagonra számítanak. Most a zöldbab feldolgozása van soron, amiből 90 vagon kész­áru a várható mennyiség, de a másodvetésből ez még növelhető. A hűtőház vezetői a költségszint további csökkentését tervezik. A hűtőházból az idén már több vagon mirelit árut indítottak út­nak külföldre, így Csehszlovákiá­ba 18 vagon szilvás gombócot, né­hány vagon sárgadinnyét, kar­fiolt, szilvát, az NDK-ba 38 va­gon spárgás vegyesfőzeléket, ezenkívül ugyancsak néhány va­gon földiepret és zöldbabot Svéd­országba, zöldborsót és paradicso­mot az NSZK-ba. Csáki Károly bácsival a posta előtt találkoztam. Elsőnek ö újságolta a tar csa iáik gondját: — A száj- és a körömfájás, a belvíz, a júniusi árhullám nagy kárt okozott, Több száz holdon még szántatlan, vetetten a határ. A közösben alig terem majd ku­korica, hasonlóan a háztájiban is. Miért is nyűjjük ilyen kilátásta­lan helyzetben magunkat? — ve­tette fel. Az ő miértjének okát s rá vá­laszt kerestem a Kettős-Körös partjához simuló Tárcsán. A szö­vetkezet központjában ismerősók. A főkönyvelő, Szláviik György áp_ rilisban a megyei tanács mező- gazdasági osztályáról került erre a posztra. Tóth József üzemgaz­dász februárban került haza. Ko­vács Sándor, a pártszervezet tit­kára nemrég jött vissza pártisko­rülbelül 40—50 százalékát vezet­ték be. Ezt nem mondhatjuk jó aránynak. A nagyvállalatok meg­alakulásával megváltozott a helyzet. Jó néhány nagyvállala­tunknál — az Egyesült Izzóban, a Magyar Hajó- és Darugyárban, a Lenin és az Ózdi Kohászati Mű­vekben például már saját üzem- szervezési csoportot, laboratóriu­mot szerveztek. NEHÁNY ÉLETREVALÓ JAVASLAT Érdemes néhány példát megem­líteni a fiatal üzemszervezési csoportok első eredményeiből: pl. a Magyar Adócsőgyárban ko­rábban a hatalmas porcelán szi­getelő testeket vizsgálat nélkül építették be a készülékekbe és azokkal együtt próbálták ki. Sok porcelántest gyakran „átütött”, amikor áramot vezettek a készü­lékekbe. Ilyenkor szét kellett szed­ni a berendezést, s új szigetelést tenni a rossz helyébe. Így a teljes szerelési idő megduplázódott. Az üzemszervező javasolta, hogy ál­lítsanak be egy ultrahangos vizs­gálókészüléket, s a porcelán szi­getelőket beszerelés előtt vizsgál­ják meg. Javaslatát elfogadták, a végszerelde termelékenysége két­szeresére nőtt. A Ganz-MÁVAG-ban nagy gépré­szeket kellett a megmunkálómű­helyekből a végszereidébe szállí­tani. Ez kézi erővel történt, nagy fáradsággal és sokáig tartott, de nem „tűnt fel” senkinek, hiszen így szokták meg, így csinálták 10 —15 éve már. Az üzemszervező­nek azonban „szemet szúrt” ez a „klasszikus módszer” —- s „fel­nyitotta” a vezetők szemét is. Ja­vaslatára tolópadot állítottak be a két üzemcsarnok közé, a szállí­tási idő tüstént a negyedére csök­kent, s az eddig itt lekötött se­gédmunkásoknak kétharmadát máshol alkalmazhatták. A Hajtóműgyárban szinte vala­mennyi üzemrésznél és gyáregy­ségben volt korábban lemezlesza­bó részleg is. itt az üzemszervező arra „jött rá”, hogy ha egy köz­ponti lemezleszabót szerveznek, s valamennyi gyáregység lemezét ott vágják a kívánt méretre és alakra, tekintélyes mértékben csökkenthetik a lemezhulladékot és sokkal jobb lesz a munkaerő és a gépek kihasználása. KERESNI A LEGJOBB MEGOLDÁSOKAT Éppen 30 évvel ezelőtt London­ban egy nemzetközi műszaki kon­ferencián az ipari szervező mun­kát úgy definiálták, hogy az nem más, mint a legjobb megoldás tudománya (the science of the optimum). Ahhoz, hogy korszerű­södő iparunk a megkezdett úton gyorsabban juthasson előre, s a fejlődés arányos, töretlen lehes­sen — ezt a tudományt nem nél­külözhetjük. Lehet persze ösztö­nösen is jól szervezni, a tapasz­talat, a rutin sok mindent pótol­hat, tartós sikereket, megalapozott eredményeket azonban intuíciók­tól nem várhatunk. De azt sem, hogy valahonnan „felülről” drá­kói szigorral előírják valameny- nyi gyár számára kötelezően az üzemszervezés tudományának mindennapos alkalmazását. Min­den vezetőnek a maga helyén — műhelyektől a vezérigazgató szo­bájáig — önmaga és mások előtt kell „becsületet szereznie” ennek a tudománynak, s lelkiismereti ügyet kell csinálnia abból, hogy a mindenkori legjobb megoldást megtalálja és alkalmazza. Ehhez vagy maga ismerkedik meg az üzemszervezés tudományával (va­lamennyi nagyobb, ipari központ­tal rendelkező nagyvárosunkban működnek ma már üzemszerve­zési tanfolyamok), vagy üzem­szervező szakembert alkalma­zunk. Nem rossz befektetés ez, előbb utóbb busásan megtérül. ifj. Gerencsér Ferenc Iáról. Csáki Károly szavait a fő­könyvelőhöz továbbítom: — Milyen a szövetkezet anyagi helyzete? — Nem kedvező. A rendkí­vüli időjárás, a fertőző állatbe­tegség miatt 2 millió forint körüli hozamkiesés várható. Előkerülnek a tények egy ré­szét rögzítő papírlapok, feljegyzé­sek. A közösben 710 hold július 5-én még vetetten volt. Ebből 510 hold a szántatlan. A kukorica ve­tése jelentős területen elmaradt. A hullámtérben levő kertészetet elvitte az árhullám, így hát jelen­tősen csökken a takarmányalap és a készpénzbevétel, • A Csáki Károlyök borúlátása nem véletlen, mert velük a tsz elnöke sem közgyűlésen, sem kül­döttgyűlésen — július 5-ig — nem közölte a szövetkezet gondját. Az emberek többsége a tárcsái ha­tár gazos foltjaiból következtet az év végi jövedelmre. A 710 hold vetetten, a hullámtérről elsodort 174 hold kukorifca, 20 hold papri­ka, 30 hold zöldbab, 15 hold bur­gonya terméskiesése valójában elgondoLkoztató. Érzik-e ezért a felelősséget? A köröstarcsai Petőfi Ter­melőszövetkezet fennállása óta még egyszer sem küzdötte fel ma­gát a békési járás legjobb gazda­ságai közé, noha az adottságuk, a szövetkezeti emberek szorgalma vetekszik a járás legjobb közös gazdaságáéval. Az itteni erők va­lahogyan évek óta szétfolynak, pedig hallatlan küzdeni akarás szunnyad a tárcsái népben. Gács- hát és Nagylapos rizstáblái, a paprévi öntözőrendszer, a korábbi tsz-építkezések mind-mind arról tanúskodnak, hogy a tárcsái em­berek a helyzet tényleges ismere­tének tudatában megtették a kö­zös ügyért azt, amit lehetett. Ki a megmondhatója annak, hogy évek óta mennyi földet raktak sokszor térdig érő vízből a rizs­táblák gátjaira, hogy bővebb le­gyen a termés. A gácsháti főcsa­torna magasításánál azért izzadt a kubikosbrigád, hogy a szövetke­zet nyújtotta reménységet felelős­séggel váltsa valóra. Az a szorga­lom, amely ebben a határban évek j óta életet jelent — kiben-kiben i — méltán ébreszthetett felelőssé­get. A tsz élén állók erről azon­ban olykor megfeledkeznek. Pe­dig nekik, vezetőknek, akiknek tá­volabb kellene látniuk az átlagos tárcsái embernél, a szövetkezeti gazdák jövőjéért is több felelős­séget kell érezniük. Sajnálatos, hogy a szövet­kezet vezetői július 5-ig nem mér­ték fel azt a kárt, amit 1965 első fele okozott. A tervkiesés pótlá­sára tett intézkedések elmarad­tak, azaz az elaprózott elgondolá­sok nem alkotnak üzemi egységet. Az emberek nem ismerik a szö­vetkezet helyzetét, a rendkívüli feladatokat. így az elemekkel ví­vott küzdelemben olyanokká vál­tak, mint a vezér nélküli hadse­reg. Ezt látni nem nehéz. De va­jon a tsz vezetése látja-e, érzi-e ezt? Kovács Sándor párttitkár említette, hogy a szövetkezet előtt álló gond mindjobban kibontako­zik, de július 5-ig még nem bírta rá a vezetőket, hogy cselekedje­nek. Elsősorban a közvetlen ve­zetésben dolgozóknak kellene egy­más mellé rakosgatni az üzem­tervben lefektetett termelési cé­lok sorsát, hasznát, a megvalósu­lás hiányából adódó kárt. Erre bi- zony nem került sor. Sőt, mint jelentős gonddal küszködő szövetkezet, a féléves eredmény számbavételénél a járás csaknem utolsónak hagyta. Noha itt kellett volna kezdeni, mert a pótintéz­kedések itt a legsürgősebbek. A helyzet nem kilátástalan. A bajból van kiút. Ha az embe­rek összefognak, maguk elé célt tűznek, a jelentős terméskiesések ellenére tovább szilárdíthatják gazdaságukat. A Békéscsabai Kon. zervgyár uborka, zöldbab, a hűtő­ház pedig zöldborsó termesztésére kínál itt is lehetőséget. Hogy mi legyen végső soron a köröstarcsai Petőfi Termelőszövetkezettel, mi- I ként pótolják a hozamkiesést, eb- ! ben a dologban a döntést a kül- j döttgyűlésnek, de ha lehet, a köz- I gyűlésnek kellene meghoznia. A j vezetőség bátran lépjen a tagság elé; lássák, hallják, tudják meg az emberek, hogy a második fél év­ben — szinte személy szerint — mit kell tenniük, hogy a közös erősödése, a gazdák jövedelme el­érje a tervezett szintet, i Dupsi Károly

Next

/
Thumbnails
Contents