Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-20 / 169. szám
11)65. július 29, 4 Kedd Vendégül látták a borsófeldolgozás sikeres teljesítésében közreműködő nyugdíjasokat és gépkocsivezetőket A Hűtőipari Országos Vállalat Békéscsabai Hútőházának vezetői július 16-án vacsorán látták vendégül azokat a nyugdíjasakat, akik a borsószezon idején — mint szakemberek — a cséplőgépeknél dolgoztak és a 8-as számú AKÖV több gépkocsivezetőjét, akik a szállítást bonyolították le. Marion Pál, a hűlőház igazgatója köszöntötte őket, akiknek jó munkája feltétele volt a borsófeldolgozás sikeres teljesítésiének, A kedvezőtlen időjárás rendkívül megnehezítette a cséplést, lényegesen többet kellett dolgozniuk, mint más esztendőkben, de a nyugdíjasok becsülettel helytálltak. Dicséret illeti a 8-as számú AKÖV gépkocsivezetőit is, akik fáradhatatlan munkájukkal kiemelkedő teljesítményt értek el. Végül elismerését fejezte ki azoknak a hűtőházi dolgozóknak is, akik a borsóifeldol- gozásban részt vettek. Buzi Gábor, az AKÖV gépkocsi- vezetőinek, Szabó Károly pedig a nyugdíjasok nevében köszönte meg a hűtőház igazgatójának az elismerést, majd a vacsora után kellemes, baráti beszélt éssel folytatódott az est. Bényei Pál vasutas nyugdíjas elmondta, hogy három évvel ezelőtt vett részt először a borsócséplésben. Nem szeret tétlenül élni, szívesen dolgozik és jövőre is eljön, ha szükség lesz rá. Hasonló volt a véleménye Zahorán Mátyásnak, Ásványi Lászlónak, Priszta vök Károlynak és a többieknek is. Szeretik a gépeket és értenek is hozzá. Sok támogatást kaptak a hűtőház vezetőitől. Btelik Andrásné áruátvevő ugyancsak az öregek lelkiismeretes munkáját dicsérte. Ennek köszönhető, hogy a gépek soha nem álltak — mondotta. A gépkocsivezetők is jóleső érzéssel vették tudomásul az elismerő szavakat, s elmondták, hogy a hűtőházban tervszerű volt az irányítás, azért tudtak eredményesen dolgozni. Szalai József, Bányai János, Díriczi Sándor és a többiek csak azt tették, ami a kötelességük volt Elúszik-e hatmillió a szennyvízen? Ha egy települést a szennyvizeiről ismernek, és méghozzá azért, mert területén hamarabb találni bűzt árasztó csatornákat, mint artézi kutat, nem éppen nevezhető jól rendezett községnek. Szarvas, amely országszerte híres arborétumáról és- immár helyi iparáról Is, sokat küzd a helyi szennyvizek elvezetésének godnjaival. — Több évszázada élnek emberek Szarvason, de ennyire égető szükséggel még nem jelentkezett a belterületi szennyvizek tárolásának, illetve elvezetésének gondja — mondja Szécsí István, a helyi tanácstitkár, amikor a nem éppen „tiszta” ügyről beszélgetünk. A község helyiipari üzemei, intézményei viszonylag rendkívül gyorsan fejlődnek. Hogy csak néhányat említsek közülük: a vas ipari ktsz, a húsüzem, a háziipari szövetkezet és a középületek naponta több száz köbméter szennyvizet engednek az utcákra, mivel megfelelő tárolójuk és derítőjük nincsen, illetve a meglé- vőek kicsinyek. Így történhet meg, hogy a megszokott évi kétszeri-háromszori tisztítása helyett ezeknek a tárolóknak, sokszor évente hatszor-hétszer kell kihívni Békéscsabáról a ..szippanló- kat”, akik rendbe hozzák az eldugult emésztőket. Szülőotthon és szennyvíz Csakhogy ezek a kiszállásai a csatornatisztítóknak. alkalmanként jelentős pénzösszegbe kerülnek, amelyek évente több százezer forintot jelentenek. Fizetni azonban muszáj, mert a szülőotthon például gyakran bajba kerül az eldugult szennyvíz emésztője miatt. Áldatlan állapot uralkodik a húsüzem környékén is, ahol nyílt utcára folyik (!) a járványok szempontjából rendkívül veszélyes üzemi víz. A KÖJÁL és a tisztiorvos újabb és újabb határidőket szabnak a szülőotthonnak és húsa tanácstitkár —, de ... Az ígért ötmillió viszont még mindig seKözgazdasógi kérdésekről — röviden A vállalati gazdálkodás A jó vállalati gazdálkodás azt 1 mert indokolta a tervek — gyak- jelenti, hogy az üzem a rendelke- j ran az exporttervek — teljesítésézésére bocsájtott mindenfajta esz közzel, anyaggal, géppel és munkaerővel hosszéi idő távlatában a legjobb eredményt érje el. A gazdálkodás tehát célszerű és tudatos tevékenység, amit népgazdasági, vállalati és egyéni érdekek igényelnek. (Gondoljunk például a biztonságos munkára vagy a nyereségrészesedésre.) A gazdálkodás javításában bőven akad még tennivaló és erre utalt a párt Központi Bizottságának a közelmúltban megjelent határozata, amely az év első felében szerzett termelési tapasztalatok tanulságaival is foglalkozott. 1965 első fél évében a Központi Bizottság decemberi határozata, majd az ezt követő állami intézkedések nyomán sokat javult a vállalati gazdálkodás, de elmaradt attól a színvonaltól, amelyet a meglévő műszaki-technikai feltételek alapján elérhettünk volna, Üzemeink jó részében még mindig erősen él a régi mennyiségi szemlélet, módszereivel és formáival együtt. Isüzemnek a csatornázási ügyük i hol sincs ... ígéreteken kívül j meretes például az anyag- és készelin tőzegére. de hiába... Elvégre nem zárhatják be a szülőotthont és egyik napról a másikra nem küldhetnek el hatszáz embert a húsfeldoílgpzóból... vagy igen? — És ml lenne a megoldás? — Van a) kínos helyzetben segítő megoldás. A nagy lehetőség — Elkészültek a község csatornázási tervei, amelyeknek megvalósításával minden intézménynek és a község egész belterületének szennyvizét megfelelően él tudnák vezetni. Azonban az új szenny vízgyűjtő-rendszer megépítése 11 millió forintba kerülne. Amikor a terveket először előterjesztettük a járása, valamint a megyei tanácsnál, azokat elfogadták azzal a feltétellel, hogy legalább 6 millió forintot gyűjtsön össze a községi tanács az építésben érdekelt helyi intézményektől hozzájárulásként. A többi 5 millió forintot pedig állami hitel formájában a megyei tanács bocsátja majd a község rendelkezésére. Nagy áldozatokkal, sok utánnajá- rással össze is szedte a 6 millió forintot a tanács az ügyben érdekelt HISZÖV országos központjától, a megyei KISZÖV-töl és másoktól, valamint figyelembe vette, hogy a helyi mezőgazdasági technikumnak hamarosan elkezdik építeni két és fél millió forintos költséggel az új szennyvíz- derítőjét, amit ugyancsak fel lehetne használni a közügy érdekében. Kit érdekel a csatornaügy? A hozzájárulások a hatmillióhoz tehát megvannak — folytatja mást még nem kaptunk. Pedig azok az intézmények, amelyeket oly nehezen sikerült megnyerni a nagy összegű beruházás' ügyének, a várakozások miatt egymás után akarnak visszalépni és nem fizetni az ígért hozzájárulósokat. Pedig úgy gondolom, mindenki érdekéit nálunk ebben a csatornaügyben ... Ha késik az ötmillió forintos hitel, akikor közben elkészül a technikum szennyvízgyűjtője is, s akkor ezt már nem lehet felhasználni a központi csatornarendszernél. Ilyen körülmények közt csak várakozni tudunk és ismét csak kilincselni az ötmillió forintért, de ez nem megoldás ... A megoldás, a segítés sajnos ebben az esetben is megint csak másokon, „illetékeseken” múlik, akik eddig még nem intézkedtek . .. Wegroszta Sándor leigczdálkodás helyzete. A megalapozatlan rendelések, a túlzott biztonsági készletek gyártása, a meggondolatlan technológiai változtatások miatt ma is számottevő elfekvő készlet halmozódik fel raktárainkban és ez sokszor gátolja a korszerűbb termékek gyártását. Tagadhatatlan, ebben is történt javulás, hiszen az elfekvő készletek börzéi sok millió forintos forgalmat hoztak. Ma is találunk azonban üzemeket, ahol nem vizsgálták még felül a múlt évben a régi gyakorlatra készített anyagterveket, a korábbi megrendeléseket, ahol nem mérték fel a felesleges készleteket, azok felhasználási vagy értékesítési lehetőségeit. Nincs minden rendjén a géppark gazdaságos felhasználása körül sem. Hányszor tapasztaljuk, hogy hetek, hónapok múlnak, amíg az új, korszerű gép munkához kezd, pedig éppen azért rendelték meg, nek érdeke. S milyen nagy az üzemen belüli munkanélküliség, a szervezetlenség az időleges anyag-, szerszám- vagy rajzhiány miatt. Becslések szerint még az első fél évben is az összes kieső időnek mintegy felét adta a munkástól független termelési kiesések aránya. S ki állíthatná, hogy rend van az energia-, a segédanyaggazdálkodásban, a hulladékfelhaszná- lásban? > A termelést emberek irányítják és végzik, a jobb vállalati gazdálkodós egyik fő feladata a munkaerő célszerű felhasználása. Az első fél évnek igen tanulságos tapasztalata, hogy a legfőbb termelőerő ésszerű felhasználásában nem sikerült jelentősen előbbre- lópni. Messze vagyunk még attól, hogy az üzemen belül az emberek képzettségüknek és hajlamaiknak megfelelőbb helyen dolgozzanak. Legtöbb üzemben a módosult termelési feladatok esetén is idegenkednek a munkaerő-átcsoportosítástól, s Inkább tűrik, hogy egyik műhelyben túlórázzanak, a másikban pedig munka híján lézengjenek a dolgozók. A jobb vállalati gazdálkodásnak csupán néhány kérdését említettük, főleg az első fél évben szerzett tapasztalatok alapján. Most, a második fél év kezdetén vállalatonként külön-külön i» tanácsos gondosan felmérni, hogyan hajtjuk végre a Központi Bizottság decemberi határozatát, hol léptünk előre, milyen hibák jelentkeznek, mert egy-egy ilyen elemzés mindig javulást hoz a vállalatok vezetésében. Nem szabad elfeledkezni, hogy a gazdálkodás javítása — az anyagok, eszközök, gépek és az emberek célszerű alkalmazása — az üzemek egész kollektívájának feladata, de elsősorban a gazdasági és a műszaki vezetők felelősek érte, önmaguktól követeljenek több határozottságot, ötletességet és gyakran nagyobb merészséget és akkor gyorsabban jelentkezik az eredmény... Kovács András Gergely Mihály: IDEGENEK Regény Ä tavalyihoz képest hat százalékkal emelkedett a termelékenység A Békés megyei Tanács Építőiipari és Tatarozó Vállalata az első félévi termelési tervét nem teljesítette. A lemaradás oka az áldandó kavics- és téglahiány, ami miatt nem tudták a meghatározott létszámot foglalkoztatni és a munkaerő többszöri átcsoportosítása is szükségessé vált. Igen jól alakult azonban a termelékenység, ami a tavalyihoz képest 6 százalékkal emelkedett és a tervezettnél hattized százalékkal magasabb. Ezt elsősorban a gépek jobb kihasználásával, megfelelő szerveressel érték el és hozzájárult a dolgozók törekvése is, amit a kibontakozó munkaverseny tükröz. A vállalat az első fél évre meghatározott építkezéseket — az orosházi bölcsőde kivételével — befejezte és átadta. A bölcsőde is hamarosan elkészül. Nagyobb munkák lesznek a második fél évben: két négy tantermes iskola és hét 96 férőhelyes istálló. Tető alá kerül a gyulai nővérszállás, négy kul túrház, a gyulai szociális otthon és a Békéscsabai Ingatlan- kezelő Vállalat kétemeletes irodaháza, hogy ezek téliesítésre legyenek előkészíthetők. 34. A fiú sápadtan állt, szólni akart valamit, de meggondolhatta vagy a felindultság vette el a hangját. Aztán sarkon fordult és kisietett a szobából. — Micsoda beképzelt fickó! — bosszankodott Hájer. — Meg- játsza a sértettet! — Mivelhogy van is rá némi oka — mondta Bumbera, hangját egy árnyalattal sem emelte feljebb, a mosolya annál beszédesebb volt. — Még egyszer: gratulálok a szerencséjéhez, uram! A viszontlátásra! Nem találta a hallban a fiút, Kiszel’ bácsi azt mondta, elment a postára. Amikor Géza megjött, magához intette, s kezet szorított vele. — Jól van, fiam! Méltó leckét adtál neki! — Hangját most már a közelben állók is meghallották. — Így kell ma viselkedni egy szállodában! Végtelenül örülök, nem csalódtam benned És ha így folytatod, nagy jövőt jósolok a szakmában! A fiút feszélyezte mindez. Kihasználta a kedvező alkalmat, odalépett egy öreg vendéghez, elkérte a poggyászát és felkísérte liften az első emeletre. *** Az anya sietett, négyre ért haza, Gézával készült a városba, hogy az első fizetéséből vásároljanak. A fiúnak szabadnapja volt. Ebéd óta járta a lakótelep utcáit, sokáig strázsált a villamosmegállónál, de ma sem sikerült találkoznia a lánnyal. Ez lehangolta. Elfáradt, hazament. Az anya csak másik ruhát kapott magára, s indulni akart. — Mama, mondhatok valamit? — kérdezte a fiú. Az anyát meglepte a lágyabb tónus. — Mondd csak, fiam. — Szeretném hazaküldeni apónak az első fizetésem felét, Az anya elnézte fia kifejezéstelen arcát, de semmit sem tudott leolvasni róla, mi diktálhatta a váratlan gondolatot. — De miért küldenéd haza?... Hiszen neked, a mi családunknak is szüksége van rá! Mi ketten dolgozunk, mert egy keresetből szűkösen élnénk, kettőnknek van négyezer forintunk, és látod, egyáltalán nem élünk nagylábon! A fiú zárkózott volt, hallgatott. — Miért küldenéd haza, mondd hát? — Mert apáék sokkal nehezebben élnek... Csak apa keres. — Ö, kisfiam... — mondta egy elfojtott sóhajjal kísérve az anya, s gyöngéden végigsimított a fiú sápadt arcán, mert mindebből megértette, hogy sivár gyermekkora ellenére is szereti az apját, talán még mostohaanyját, testvéreit is. Igaz, hogy csak áttételesen, elsősorban kettőjük viszonyára gondolva, de örült, mert a fiú szándékolt gesztusa meggyőzte róla, re ménykedhet. — Talán, majd később... Igen majd máskor küldhetsz belőle apádnak, most azonban rádkölt- jük! Ideje, hogy tisztességesen felöltözz! Autóbuszon mentek, tíz perc alatt beértek a belvárosba. A fiú egy-két lépéssel mindig előljárt, az anyának ez rosszulesett. — Édes fiam, vélem jössz, hát mellettem gyere! — möndta végül. — Vagy talán szégyelled anyádat? — Dehogyis — mondta elpirulva a fiú, s ettől kezdve igyekezett anyjánál lépést tartani. Az Állami Áruházban, ahol öltönyt és ingeket vettek, az anya azt mondta, amikor a fiú kijött az öltözőfülkéből, s a ruha mindkettőjüknek tetszett:
