Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-12 / 137. szám

IMS. Június 12. 5 Szombat A békéscsabai vásártéri bölcsőde udvarán. AVVVVVWWWVWWNAA/WAVWWVSA^VVVVVVVS/WAA^VVVWVVWWWVVVVW Árukezelés a kereskedelemben Hogyan bánnak az áruval a ke­reskedelemben a boltok eladói? Erre a kérdésre kívántunk vá­laszt kapni, amikor a napokban megnéztük néhány község mint­egy 15 vegyesboltját, cukrászdá­ját, húsboltját. Tapasztalataink helyenként vegyes érzelmeket vál­tottak ki belőlünk; egy némelyik boltban az eladók közönyösen, lélek nélkül bánnak az áruval. S annál szomorúbb, hogy a legkirí­vóbb eset éppen közvetlen fo­gyasztásra szánt élelmiszerrel kapcsolatos. Szalonna és partvis Asarkadi 1-es számú önkiszolgá­ló csemegeboltnak igen tiszta az üzlethelyisége. Az áruk célszerű­en, gusztusosán, szem előtt kínál­ják magukat. A szűk raktárban is * ** forintot biztosítsanak számára. Ehhez persze tudnunk kell azt is, hogy mind az öten jól kereső em­berek. Gyakori dolog az is, hogy a fiatalok eladatják a szülői házat vagy szőlőt, hogy az árán autót vegyenek, külföldre utazzanak. Jobbik eset, ha ezután magukhoz is veszik az öregeket. Cok öreg, megfáradt szülő jár ** aztán úgy, hogy amikor el­fogy a pénz, egyszeriben terhessé válik a fiatalok számára: beadják őt valamelyik szociális otthonba. Az illetékes szerveknek sokkalta nagyobb szelekcióval kellene meg­vizsgálniuk az ilyen ügyeket. Ugyanez vonatkozik az állami gyermekotthonok dotációs rendsze­rére és egyáltalán arra, hogy fia­tal, jól kereső, egészséges embe­rek ne tehessék le csak úgy a gyermeknevelés gondját, és köte­lességét. Külön fejezetet érdemelnének az eltartási szerződésekkel mani­pulálok, az öreg emberek jóhisze­műségével visszaélők mesterkedé­sei. Az állam sajnos e tekintetben még nem tudott eléggé hatályos biztosítékokat tartalmazó rend­szert kidolgozni. Czeren cséré, a felsorolt és ha­** sonló jelenségek elszigetel­tek, semmiképpen sem általáno­síthatók. Mégis úgy érezzük, be­szélni kell róluk és ami még fon­tosabb, társadalmi méretekben fellépni ellenük, illetve elkövető­ikkel szemben. Vasvári Ferenc viszonylagosan rend van. Azon­ban megdöbbentő az eladásra szánt népszerű füstölt szalonna tárolási módja. Fészerhez hasonló, féltetejű, raktárnak kinevezett épület gerendáiról, a poros csere­pek alatt közvetlen, csüngnek el­árvultán a hasábalakúra vágott szalonnadarabok. Magányukat azonban hosszú nyelű partvis „enyhíti”, amelyet egy szernecsét- len kéz olyan „szerencsésen” du­gott a gerendák fölé, hogy szőrös felével a szó szoros értelmében át­öleli a szalonnákat. Elgondolni is rossz, hogy az a partvis, amellyel végigikeféiik, söprögetik a folyo­sót és talán még egyéb helyisége­ket is, éppen a keferészével van közvetlen érintkezésben az éle­lemmel. Méghozzá olyan élelem­mel, mint a szalonna (!), amit tud­valevőleg nem szoktak megmosni fogyasztás előtt. Önkéntelenül kicsúszott az em­ber száján a kérdés; — Vajon melyik vevő vásárol­na ebből a szalonnából, ha látná, hogyan tárolják? — A takarító dugta oda a part­vist — mondta zavarában, bizony­talan hangon a boltvezető-helyet­tes. Ezzel a válasszal nem lehet elintézni egy ilyen komoly ha­nyagságot! S most megkérdezzük: a.bolt eladói közül senkinek se szűrt szemet ez a furcsa kép?! Hi­szen mit sem ér a fehér köpeny akkor, hogyha az eladó „partvis cirógatta” szalonnát tesz a kedves vevő elé! Fekete viz a lavórban Kétegyházán a Petöfi-telep tá­vol esik a községtől. Egyetlen ve­gyesboltja látja el a kis település lakosságát élelemmel, háztartási cikkekkel, egyebekkel. A tiszta­ság, a jó ízlés és a gusztus nevé­ben itt is szót kell emelni. Azért, hogy egy periférikus bolt kicsi és a tárgyi feltételei kívánnivalót hagynak maguk után, még lehet rendes, azonban ebben a boltban is került egyikét olyan dolog, amin megakadt a szemünk. A bolt vezetője női munkaerő. Köpenye mégis erősen kétes tisztaságú volt. S elgondolkoztunk azon, vajon mi­kor szokott köpenyt váltani, hi­szen keddi napon jártunk ott, s ha hetenként cseréli és hétfőn váltotta, milyen lesz még egy hét alatt, vagy talán már a második j hetet kezdte meg ebben a kö­penyben?! A dolgozót a hat napi munka után jól megérdemelt pi­henője várja. Nem ártana az a köpenynek sem, ha hetenként egyszer kimosnák, s pihentetnék egy kicsit — a ruhaszárító köté­len. Ebben a boltban a látottak­kal lassan összefüggést találtunk: a raktárhelyiségben egy kézmosó­lavórban fekete vizet láttunk. S megint elgondolkoztunk: vajon ez a víz egyszeri kézmosástól vált ennyire piszkossá, vagy egy hét óta várja azt, hogy kilódítsák az udvarra? Fölötte kis víztartályból tiszta víz csörgött, amikor megcsa­vartuk a csapot.De hát akkor is! Ha kezet mos: — öntse ki azt a vizet, mert nem valami gusztusos látvány egy ilyen lavór az élelmi­szerek társaságában. A krémes „asszisztensei” Kétegyházán láttunk mi szemet gyönyörködtető boltot is, vagyis helyesebben a község cukrászdá­ját. Legelőször a cukrászda mű­helyét tekintettük meg. A három férfi, aki ott sürgölődött, forgoló­dott szinte árasztotta magáról a tisztaságot. Tetőtől talpig, a szó szoros értelmében vakító fehérbe öltözötten gyártották a sütemé­nyeket. Másutt látva őket, csak arra gondolhattunk volna: ezek az emberek az egészségügyben dol­goznak, s valami nagy műtéthez asszisztálnak. Egyikük a hófehér gyúródeszkán leheletfinom vé­konyságú krémestésztát nyújtott. Raktáraik sok kis helyiségből ál­lanak, s szinte egymással verse­nyeznek, melyikük a tisztább. Egy szem nem sok, annyi elszóródott liszttel sem találkoztunk. Nem is csoda, hogy az áruk ilyen kezelé­se maga után vonja azt, hogy a készítmények igen népszerűek a faluban, s a fiatalok is tömegével járnak ide fagylaltozni, kréme- sezni, szórakozni. Nagyon örültünk a húsbolt tisz­taságának is. Az étterem konyhá­jának rendje szintén jó érzéssel töltött el bennünket. A többi egy­ségek látogatása, így az Üjkígyósi Fmsz 5-os számú boltja is, azt az érzést keltette bennünk, hogy a falusi boltok eladói, vezetői túl­nyomó többségükben felelősség eijesen bánik az árukkal. Ternyák Ferenc Hol maradtak a többiek? A megyei tanács művelődésügyi osztálya, a békéscsabai városi ta­nács művelődésügyi osztálya, a föidművesszövelkezeíek megyei központja és a vcndéglátóipari 1 vállalat versenyt hirdetett a me- j gye népi zenekarai között. A felhívás elment jó régen, a benevezés határidejéül május el- j sejét jelölték meg a versenyt hír- j dető szervek. A válasz mélységes ; hallgatás volt. A megyei tanács művelődésügyi osztályának művészeti előadója vette a fáradságot és újra értesí­tette a 22 népi zenekart, mire nagy keservesen befutott hét je­lentkezés, ebből négy békéscsabai. És a többiek hol maradtak? Miért nem jelentkeztek? A verseny célja világos: jó mü- sorpolitikát, fejlődést, zenei íz­lést fejleszteni a népi zeneka­rokban, megszüntetni a leiké­szültség nélküli muzsikálgatást és megteremteni azt a helyes irányt, amelyen minden működő népi ze­nekarnak haladnia kell azért, hogy a tudatformáló kulturális munka szolgálatában álljon. És a zenekarok nem jelentkez- , tek. Pedig ez a rendezvény nem ^ fesztivált hirdet, nem csu- ; pán művészeti életünk egyik i megmozdulását akarja jelenteni, kifejezetten verseny jellegű, j ahol komoly pénzjutalom vár a győztesekre. A pénzjutalom esz­köz csupán ahhoz, hogy a zeneka­rok lelkesedését egy kicsit szítsa, és a célhoz is méltó. Vagy attól félnek talán a zene­karok vezetői, hogy megméretnek itt és könnyűnek találtatnak? Le­het. Nos, annál johb lenne, ha itt lennének, ha eljönnének, mert a verseny után szakemberek irá­nyításával beszélik majd meg a problémákat, a követendő utat és még sok minden mást, ami a népi zenekarok számára fontos, amiről úgyis beszélnek egymás között; jó lenne hát tisztázni! A verseny akkor lenne ered­ményes, ha a 22 népi zenekar mind megjelenne július 9-én, ha igénybe venné a rendező szervek segítségét, amit e felhívással fel­ajánlottak, s összemérve egymás előtt a tudásukat, átvennék egy­mástól, ami jó, s rájönnének arra, ami helytelen, ami elavult, ami nem aktuális ma már, s a verseny után otthon úgy fognának ismét munkához, hogy muzsikájukkal, műsorukkal légkört teremte­nének abban a helyiségben, ahol alkalmazásban állanak. A kezdeményezés helyes, nép­zenei kultúránk stagnálását, bizo­nyos fokú megállapodottságát akarja kimozdítani helyéről, s meg kell mondani, hogy azok a zenekarok, amelyek saját hanyag­ságuk, nemtörődömségük vagy ké­nyelmességük miatt lemaradnak erről a szakmai találkozóról, ma­gukra vessenek, ha egyedül ma­radnak közös vagy egyéni prob­lémájukkal. Még van egy kis idő, még van lehetőség a jelentkezésre, s nem utolsósorban van remény a dijak megpályázására is! (ádám) Bővítik a gyulai nyomdát A termelés 1962 óta megkétszereződött A Békés megyei Nyomdaipari Vállalat termelése 1962 óta csak­nem megkétszereződött. A meg­rendelés egyre több, ezért szüksé­gessé vált a gyulai telepen az épü­letbővítés, ami e hónap végéig be is fejeződik. Így megszűnik a zsú­foltság és a munkavédelmi elő­írások is betarthatók lesznek. Nemrég egy fotocellás gyorsvágó gépiét és gyorssajtót kapott a te­lep, ami az új üzemrészbe kerül. A békéscsabai telep részére a vállalat egy emelővillás targoncái vásárol, amely megkönnyíti majd a belső anyagmozgatást. Ugyan­csak Békéscsabán egy fedett fo­lyosót létesítenek, hogy a Szállító járműveken érkező anyagot ezen keresztül hordják be a nyomdába. Ev végi kiállítás az eleki gimnáziumban A biológiai szakkör szemléltető eszközöket is készít Egész éven át tartó szorgos munka, kísérletezés, kutatás és gyűjtögetés előzte meg az eleki gimnázium biológiai szakköré­nek év végi kiállítását, amelyet a megyei és járási művelődés- ügyi osztályok vezetőinek je­lenlétében Janecskó János igazgató nyitott meg. A két éves múltra visszate­kintő szakkör tagjai az okta- i táshoz szükséges szemléltető eszközök, tablók és táblázatok elkészítésével nemcsak a kiállí­tást tették gazdaggá, hanem se­gítséget nyújtottak a különbö­ző tanítási órák anyagának el­mélyítéséhez is. Szőts Mária, Légi'ády Éva, Bíró Ilona, Szabó Mária, Janecskó Júlia, Hack j Erzsébet és Baukó Éva különö­sen kitűntek a kiállítás előké­szítésében, megrendezésében. Az írásos anyagok és eszkö­zök mellett helyet kaptak a ki­állításon a szakkör élő állatai — j fehér patkányok és éti csigák —, amelyek egyben kísérleti alanyai is a szakkörnek. Szabó Mária Közületek munkaerőigénye Az ÉM 44. sz. Építőipari Vállal* : azonnal felvesz — budapesti munka helyekre — férfi és női segédmunka sokat, valamint kubikosokat. Munkás szállást és napi kétszeri étkezést biz tositunk. Tanácsigazolás és munka ruha szükséges. Jelentkezés: Buda pest V., Kossuth Lajos tér 13—15, föld szint. 252 A Felsőnyomási Állami Gazdaság (Telekgerendás) Sz—100-as és DT lánc­talpas erőgépekre gyakorlott vezető­ket keres. Jelentkezés a gazdaság fő­mérnökénél. 253 i A Déva ványai Gépállomás felvételre keres gépészmérnököt, gépésztech­nikust, belső ellenőrt. Jelentkezés: Dc- vaványa, gépállomás. 265

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents