Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-29 / 151. szám
1965. Június 29. 2 Kedd Az elhalasztott afro-ázsiai csúcsértekezletről Algír Vasárnap este és héttőn reggel ismét több külügyminiszter utazott el a még ünnepi köntöst viselő Algírból, miután szombaton éjjel végleges döntés született az afro-ázsiai külügyminiszteri és csúcsértekezlet november 5-re halasztásáról. Egy vasárnap esti sajtóértekezleten Ali Bhutto pakisztáni külügyminiszter beszámolt annak a döntésnek megszületéséről, amelynek nyomán az utolsó pillanatban elmaradt a külügyminiszteri értekezlet és megszületett a határozat a csúcsértekezlet elhalasztásáról, annak ellenére, hogy Algéria és több más .ország, köztük Kína, mindent megtett a találkozó megtartásáért A pakisztáni külügyminiszter, aki szombaton érkezett Londonból a nemzetközösségi értekezletről, kulcsszerepet játszott a kulisszák mögötti tárgyalásokon. Bhutto sajtóértekezletén kijelentette, hogy kormánya Ben Bella leváltása után határozta el, hogy javasolni fogja, keressenek új időpontot, tekintettel az algériai kormányváltozásra és nyugtalanságra. A világsajtó nagy terjedelemben foglalkozik a külügyminiszteri értekezlet elhalasztásának okaival és következményeivel. Az algériai és pekingi lapok azonban csupán az értekezlet elhalasztásáról szóló kommünikét közük. A nyugati lapok és hírügynökségek kommentátorai általában kiemelik, hogy az értekezlet elhalasztása csalódást jelent azoknak a kormányoknak, amelyek az utolsó pillanatig mindent megtettek, hogy az előzetes tervek szerint sor kerüljön a nagy találkozóra. A belgrádi Borba hétfői vezércikkében megállapítja, hogy az értekezlet elhalasztása várható volt és senkit sem lepett meg, majd azt írja, hogy az algériai fővárosban uralkodó helyzet még nem biztosíthatta az afro-ázsiai vezetők találkozójának nyugodt lefolyását. Az algíri fordulat — írja a Borba — az afro-ázsiai országok nagy részében bizonyos gyanakvást és bizonyos bizonytalansági érzést keltett. A New York Times fejtegetése szerint az algíri eseményeik kapóra jöttek számos afro-ázsiai országnak, amelyek attól tartottak, hogy az értekezleten különböző kérdésekben kényelmetlen választások elé kerülhetnek. Számos afro-ázsiai ország például nem óhajtott nyíltan állást foglalni azzal a kínai követeléssel kapcsolatban, hogy a Szovjetuniót ne hívják meg az értekezletre. A New York Herald Tribune vezércikke szerint’ ez és 'más megoldatlan kérdések robbanást okozhattak volna az afro-ázsiai tömbben. Az AFP kommentárja megállapítja, hogy miután háromnapi zűrzavar után a külügyminiszterek hazatérnek országukba, Algé- j ria és Bumedien négyszemközt marad egymással abban a bizony- j tálán légkörben, amelyben még | senki sem volt hajlandó kijátszó ni kártyáit. (MTI) Befejeződtek a magyar-vietnami tárgyalások Hétfőn befejeződlek a Magyar Népköztársaság kormányának képviselői.' valamint a vietnami kormányküldöttség közötti tárgyalások. A testvéri barátság légkörében folytatott megbeszélések eredményeképpen megállapodásokat írtak alá a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak nyújtott | segítségről és a két ország gazda- ■ sági együttműködésének tovább- I fejlesztéséről. Kairói tárgyalások Kairó A kairóban tartózkodó Sukarno indonéz elnök és Csou En- laj kínai miniszterelnök vasárnap délelőtt megbeszélést tartott Nasz- szer egyiptomi elnökkel az afroázsiai értekezlet elhalasztásáról. Kedden az Algírból visszatérő külügyminiszterek bevonásával újabb megbeszélést tart a három ország vezetője. Hétfőn Pakisztán elnöke, Ajub Khán is Kairóba érkezett, hogy bekapcsolódjon az EAK fővárosában folyó „kiscsúcstalálkozóba”. Vasárnap este visszaérkezett Kairóba Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere. A kairói repülőtéren kijelentette: az afro-ázsiai csúcsértekezlet elhalasztására azért volt szükség, hogy lehetővé tegyék a két kontinens országainak a sikerhez szükséges légkör megteremtését. A miniszter hangoztatta, hogy időre van szükség annak biztosításához, hogy minél több ország vegyen részt az értekezleten. (MTI) Harcok Nha Trang térségében Vietnami jelentések Dél-Vietnamban a szabadság- harcosok tovább fokozták tevékenységüket. Hétfőn a kora hajnali órákban a partizánok fél óra alatt 40 gránátot lőttek ki a Saigontól 320 kilométerre északra lévő Nha Trang-i támaszpontra. A támaszponton nagy mennyiségű hadianyag, egy repülőískola és különleges rendeltetésű egységek kiképző tábora található. A bázis repülőterén állandóan sok dél- vjetnami és amerikai repülőgép állomásozik. Első jelentések szerint a partizántámadás követkéz-' tében egy dél-vietnami helikopter elpusztult és egy amerikai szállítógép erősen megrongálódott. Több más szállító- és harci repülőgép szintén megsérült. A támaszponton lévő dél-vietnami parancsnokság hat katonája megsebesült. Amerikai repülőgépek vasárnap délután 60 bevetésben támadták Tut Marang járási székhelyet, amelyet a szabadságharcosok szombaton foglaltak el. A Reuter jelentése szerint a dél-vietnami kormánycsapatok elmenekültek a városból. A dél-vietnami parancsnokság az amerikaiak tanácsára egyelőre lemondott arról a tervéről, hogy a város visszafoglalására akciót indítson. Az amerikaiak ugyanis nem akarják megkockáztatni azt, hogy a tartalékok nagy veszteségeket szenvedjenek. (MTI) A dominikai kivégzések újabb öt áldozatának holttestét találták meg Az Amerika-közi jogi bizottsági ■ vasárnap ismét öt holttestet ta- I emelkedett Iáit azon a tanyán, ahol az irnber- tista erők tömegesen végezték ki az alkotmányos rendszer híveit — jelentik a nyugati hírügynökségek. Az újabb felfedezéssel 14-re a napvilágra került áldozatok száma — személyazonosságukat azonban egy ifjú kivételével mindeddig még nem tudták megállapítani. (MTI) Tovább fejlesztik a Gyulai Vár fürdőt A gyulai Várfürdő további fejlesztését tervezi a városi tanács végrehajtó bizottsága. A lakosság igényeinek kielégítésére a jelenlegi medenoecsarnokos fedett fürdő folytatásaként 39 kádas helyiséget is építenek. Erre másfél milüó forintot fordítanak, s amennyiben a kivitelező vállalal kapacitása lehetővé teszi, még az idén el is készül az új kádfürdő. 1966-ra egy gyógyászati rész létesítését is tervezik. Ennek a beruházási programja már elkészült, s az építkezés előreláthatólag 2 millió 950 ezer forintba kerül. Ezenkívül az idén felújításra kerül a strand vállfás öltözője, valamint a hozzátartozó kabinsor. Erre előreláthatólag 127 ezer forintot fordítanak. Megalakult az árvízkárok helyreállítását segítő megyei bizottság Felhívás megyénk lakosságához Tegnap délelőtt megalakult megyénkben is az árvízkárok helyreállításáért gyűjtés céljából létrehozott társadalmi biztottság, melynek célja, hogy koordinálja és szervezze a lakosság részéről megindult anyagi felajánlásokat. A Vöröskereszt, a népfront, a KISZ, a nőtanács és a megyei tanács vezető tagjaiból alakult bizottság tegnap megtartotta első ülését, melyen megtárgyalta a gyűjtéssel kapcsolatos feladatokat, a járások és községek bevonását a segítő akcióba. Ezután a bizottság felhívást adott ki megyénk lakosságához, melyet az alábbiakban közlünk. Felhívás Hazánk egyes területei árvízkárokat szenvednek. Több tízezer ember megfeszített munkával erősíti a folyók mentén húzódó védőgátakat: műszakiak, katonák, munkások, parasztok őrködnek azért, hogy népünk a lehető legkevesebb kárt szenvedje a megvadult ártól. De már így is felmérhetetlenül nagy az anyagi veszteségünk: a népgazdaságot sújtó kár — a műszaki védelem, a munkakiesés, a gátak erősítését szolgáló eszközök; valamint a lakosság személyi tulajdonát pusztító kár; és a már mintegy hatezer család kitelepítésének, elhelyezésének költsége — milliárdokat vett ki népünk zsc. béből. Bár megyénk lakosságát egyelőre a Körösök megduzzadása nem kényszerítette közvetlen anyagi áldozatokra, kiöntésük mégis kárt okozott terményben és a fokozott gátvédelemre fordított munkában. Súlyos viszont még mindig a helyzetük a Duna mentén lakó honfitársainknak, köztük különösen azoknak, akiknek családi hajlékukat kellett elhagyniuk és vele együtt a már megmenthetet- len anyagi javakat. Mind az egyén, mind a társadalom súlyos károkat szenved. Mint annyiszor, népünk most is bizonyítja: osztozik a bajba kerültekkel, anyagiakkal és erkölcsiekkel is megtesz mindent a fájdalom enyhítéséért. Az üzemek munkásai egy-egy vasárnapi műszak munkabérét, a termelőszövetkezetek munkaegységértéket ajánlottak fel, és vállaltak szolidaritást az árvízkárosultak megsegí. téséért. Ma már országos méretűvé vált a mély együttérzés, amely figyelemmel kíséri az árvíz sújtotta területek lakóinak helyzetét. Ennek alapján a gyűjtések szervezésére az árvízkárok helyreállításáért akcióbizottságot hoztunk létre megyénkben is, a Hazafias Népfront, a megyei tanács, a KISZ, a Vöröskereszt és a nőtanács képviselőiből. Az országos bizottság a kibocsájtott 5, 10, 50 és 100 forintos címletű bélyegekkel kívánja igazolni, hogy ki, mit tud segíteni a bajba jutott honfitársaink anyagi helyzetén. Megyénk lakosságához fordulunk! Anyain erejéhez mérten ki-ki tegye meg azt, amit emberszeretetünk és a társadalom iránti felelősségünk követel tőlünk. Segítsük a károk mielőbbi helyreállítását, enyhítsük és amennyire csak tudjuk, feledtessük az anyagi hozzájárulásunkkal a bajba jutottak fájdalmát. Az árvízkárok helyreállítását segítő megyei bizottság Szudáni útijegyzetek III. „El magyar” Khartum! követségünk ügyvivője különféle jótanácsokkal látott el. Ezek egytől egyig hasznosnak bizonyultak. Nélkülük különféle kellemetlenségek érhettek volna. Különösen ami a közlekedést illeti. — Ha a követséget keresed, így érdeklődj: „Safara el magyar”. Ez azt jelenti, magyar követség. Aki ezt hallja, szívesen és azonnal eligazít. Ha azonban angolul kérdezősködsz, biztosan félreértenek. A hungarian szót hangárnak hallja a szudáni fül és a legnagyobb lelki nyugalommal kiküldenek a repülőtérre. Valóban, a tanács bevált. A saf- fara el magyar hallatára valamennyi taxis, akivel összehozott a sorsom, a kívánt helyre, a követségre szállított. Barátságos, kölcsönös mosollyal jutalmaztuk meg ekkor egymást fényes nyelvtudásunk jogán. Amikor betoppantam az egyik textilüzletbe és a tulajdonos megtudta, hogy magyar újságíró vagyok, minden más dolgát félbehagyta és kíváncsian megkérdezte: — Az „el magyar” törzset láttam már? — Nem — feleltem őszintén. — Miről van szó? — Öh, hát az ön régi, nagyon régi honfitársairól — felelte a kereskedő. — Beszéljek róluk? — De mennyire. — Nos, Khartumtól északra, úgy körülbelül 200 kilométernyire, a Nílus völgyében létezik egy magyar falu. Ezt a helyiséget évszázadokkal ezelőtt magyar férfiak alapították. — Nem legenda ez? — mosolyogtam. — Dehogy. Egyáltalán nem kitalálás. Az ott lakó „magyarok” testalkata, arcuk vonásai és bőrük viszonylagos fehérsége szembeötlően más, mint szomszédaiké. Mindez európai származásukra utal. Ha szerét teheti, keresse fel őket. Meghatott a kereskedő figyelmessége és kulturáltsága. Ügy látszik, ismeri országa népességi viszonyait. Megköszöntem tájékoztatóját s azután érdeklődtem követségünkön, mit tudnak a magyar—arab faluról. Megerősítették a kereskedő szavait: — Csaknem tíz évvel ezelőtt, 1956 tavaszán, a kairói magyar követség egyik munkatársa hallott először az érdekességről. Eleinte „kacsának” véltük a hírt. Nehéz volt elhinnünk, hogy Szudánban csakugyan él egy 'törzs, amelynek lakói magyarok,' illetve magyar származásúnak vallják magukat. De aztán arra gondoltunk, hogy éppenséggel nem lehetetlen a dolog. Nemzeti történelmünk viharos évszázadai sok titkot rejtegetnek még mindig. Előfordulhatott, hogy a török háborúk idején a fogságba esett magyar vitézek és elhurcolt magyar
