Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-22 / 145. szám

19&3. június 22, 2 Eedd Ülést tartott Algéria új kormánya Algír Algéria új kormánya vasárnap este ülést tartott és meghallgatta Bumedien ezredes jelentését a szombati eseményekről és az or­szág helyzetéről. Mint az APS hír- ügynökség jelenti, a kormány ma­gáévá tette az államfő elmozdítá­sénak indoklását és fontos dönté­seket hozott az államgépezet fel­adatai folyamatos ellátásának biz­tosítására. A kormány megismé­telte a funkcionáriusokhoz és a? összes felelős vezetőkhöz intézeti; felhívását, hogy „biztosítsák az összes hivatalok működését abban a forradalmi szellemben, amely az egész népet lelkesíti”. A néphez pedig azzal a felhívással fordult, hogy legyen éber és mutassa meg, hogy felelősségének magaslatán áll. A vasárnap esti ülésen a kormány jóváhagyott néhány mi­niszteri megbízást: Ahmed Me- deghrire bízta a belügyi és a pénz­ügyi tárcát. Tedzsani Haddau- ra a szociális ügyek és az egészségügy tárcáját és Serif Bel- kaszem nevelésügyi miniszterre eddigi megbízatásán kívül a tájé­koztatásügyi tárcát. Ben Bella sorsáról és hollété­ről különböző hírek keringenek. Gorse francia nagykövet vasárnap este Buteflika külügyminiszterrel folytatott megbeszélése után han­goztatta, hogy a volt algériai ál­lamelnök életben van. A kairói A1 Ahbar szerint Ben Bellát az algíri haditengerészeti támaszpon­ton tartják fogva. Utijegyzetek Abbáziától Crikvenicáig Algériában az Egyesült Arab Köztársaság alelnöke O Susákot elhagyva, a kitűnő au­tóút szürkésfehér mészkőből álló alacsony hegysor alján visz Crik- venica felé a meglehetősen egy­hangú tengerparton. A Szercsicza-foknál azonban — szemben Portoréval — a kép egy­gőjű Hotel Zagreb, a keresett „Thalassoterapia” és a többiek zsúfoltsága is. Crikvenicán — miként a többi quamerói fürdőhelyen :— a sze­mélyzet minden szállodában, üz­letben, autóbuszon a horvát és olasz nyelven kívül beszéli a né­metet is. A magyar turisták ái­Crikvenica látképe. szerre megváltozik. A partoldala­kon vakmerőén kanyargó út rátér annak a hegyi tónak tetsző, a Bakari (Buccari) öblöt körülölelő sziklaövre, amelynek aljéban a természet és az emberi kéz közös alkotásának eredményeként, az emberi képzeletre való elragadó hatással Bakar városa látható. Az öböl hajlata körül félkörben épült városka a Frangepánok uralmának emlékét őrzi. A régen te jelentős kikötő az előretörő Fiume hátrányosabb helyzetbe került riválisaként, ha­józási szempontból lehanyatlott. Kikötőjét ma már csak apró parti hajók keresik fel, halászata azon­ban ma is jelentős. A Buccari öbölben látjuk a Quamero egyik különlegességét, a tonnarát, a tin­ieső létrát, amely 30 fokos szög­ben mintegy 15—20 méter maga­san a tenger fölé hajló hágcsó, aminek tetejében a kosarában ülő tirihal-leső halász a halak érkezé­sét várja, hogy jelt adhasson ha­lásztársainak. * A Vinodol-völgy (Bor-völgy) erdei, jól művelt kertjei, szőlői élárulják, hogy egy fejlettebb kul­túrájú tájhoz érkezik a turista. Nemsokára fel is tűnik a hor­vát tengerpart legenyhébb éghaj­latú fürdőhelye, Crikvenica (Czirkvenicza), amelynek évi kö­zepes hőmérséklete Nizza és Ab­bázia között áll. A tengeri fürdő előnye még, hogy a Quarnero többi fürdőhelyének sziklás part­jaival szemben, Crikvenica ren­delkezik egyedül homokos föveny­nyel. Ezt az egyedülálló adottságot igyekszik kihasználni a külföldi, turisták sokasága, kiknek jelen­létét nemcsak a sok idegen autó jelzi, hanem az elegáns szállodák, a fényűző Miramáre, a lenyűgöző méretű Hotel Restaurant Crikveni­ca, ahol egyes társaink viszont már utolsó dinárjaikat „dobálják össze” egy feketére, az intim leve. tálában a némettel . boldogulnak itt. Legfeljebb annak a cigány­lánynak a szórakoztató tevékeny­sége igényléséhez nem szükséges semmiféle különleges nyelvisme­ret, aki nagy gyereksleppel a nyomában, harmonikázva megy végig a déli korzón... Az egyik filigrán-üzletben (ék­szer- és ajándékbolt) Dékány András Turkovich kapitányának egyik Tegetthoff-szakállas, erede­ti, megelevenedett alakjával ta­lálkozom, egy idős dalmáttal. Az ; öregúr az Osztrák—Magyar Mo­narchia idejéből még emlékszik néhány magyar szóra és amikor elbúcsúzom tőle, udvariasságból ezzel a régies illemű szóval vá­laszol köszönésemre: „alászolgá- ja...’” * Crikvenicáról enyhén fújó li- beccióban visz át bennünket a motoros'hajó a Vinodolski-Canal (a Canal de Maltempo) túlsó ol­dalára, Krík (Veglia) szigetére. Idegen turisták a szigeten főleg három helyet szoktak felkeresni: Castelmuschiot, Verbanicot és a sziget központját, Vegliát. Veglia szigetének szoros történelmi kap­csolata van Magyarországgal. A sziget mint a Frangepánok bir­toka, a XV. század végéig a ma­gyar királysághoz tartozott. IV. Béla király a tatárok elől 1242- ben e szigetre menekült és Cas- telmuschioban várta meg a pusz­tító hadak elvonulását. A szigetre később Velence tette rá a kezét, majd Ausztria birtokába került. A vegliai nők a közelmúltig fe­ketében jártak, vékony piros, zöld, kék sujtásos szoknyával. Ál­lítólag a Frangepánok pusztulá­sát gyászolták ezzel az öltözettel. Egy órai út után, á sziget ten­gerbe nyúló sziklavonulatának egyhangúságát felváltja az a bi­zarr sziklacsoport, amelynek elő­terében egy festői város, Vrbnik (Verbenicó) tűnik elő a tenger, feletti szírieken. Amer marsall, az Egyesült Arab Köztársaság első alelnöke Al­gériában. Képünkön: a marsall (balról) Bumedien ezredes, az Algériai Forradalmi Tanács vezetője társaságában a repülő­téren. Huari Bumedien életrajza Vendéglátóink itt a földszöv — vagy amint tréfásan mi elnevez­tük: a ,,'kőszöv” — éttermében fel­vágottból, sligovicából, egy spe­ciális szerb röviditalból, pelinko- vácból és itteni termésű borból, a vrdnikiból álló „uzsonnával” ven­dégelnek meg bennünket. Utána megcsodáljuk a város fecskefé­szek módjára egymásra épült ódon házait, bolthajtásos középkori ka­pualjait, szurdékait, lépcsősorait, a sziget fő „közlekedési eszközeit” jelentő szamarait. A Frangepánok egykori kastélya itt most tanács­háza, a templom sekrestyéjében pedig régi pergameneket, mise- könyvet, értékes kelyheket őriz­nek. A vendéglátó Kvamer Express ezen a kiránduláson nagyon ki­tett magáért, csupán a jugoszláv idegenforgalmi vezetőinket kell „társadalmi munkában” kisegíte­ni a sziget történelmi nevezetes­ségei ismertetése során. A látogatók nagy részére azon­ban inkább . a vrdniki tett mély hatást. Visszafelé az egész hajó énekéi, a két jugoszláv idegénvé- zető — mindkettő németül tolmá­csol — a hajó elejében szegedi lányokkal járja a csárdást. Egyik pesti úti társunk elnéző mosollyal csóválja fejét: — Hogy mit meg nem ér a vén Adria...? Na, menni fog ez...! Surányi Sándor Hvari Bumedien 1925-ben született Algéria keleti részén levő Guelmában. Muzulmán egyetemeken végezte tanulmá­nyait — Tuniszban — a Zitouna, Kairóban pedig az El Ázhat egyetemen arab irodalmat ta­nult. Tanulmányai befejezése után tanár lett. Kairóban csatlakozott azok­nak a fiatal algériai forradalma. raknak a csoportjához, akik fegyveres felkelést készítettek elő a francia gyarmatosítók el­len. 1955-ben illegálisan vissza­tért Algírba és tevékeny részt vett a Nemzeti Felszabadító Hadsereg harcaiban. 1957-ben az 5. katonai körzet (Oran) pa­rancsnoka lett. 1960. március 12-én az Algériai Nemzeti Felszabadító Hadsereg itezérkari főnökévé nevezték ki. Az Algériai Forradalom Orszá­gos Tanácsának tagjává válasz­tották és aktívan közreműködött a Nemzeti Felszabadítást Front tripoliszi programjának kidolgo. zásában. 1962 nyarán, amikor súlyos né­zeteltérések merültek fel az ide. iglenes kormány egyes tagjai és a Nemzeti Felszabadíiási Front- Politikai Bizottsága között, Bu­medien a politikai bizottság for­radalmi programját támogatta. 1962 augusztus végén -r szep­tember elején a Nemzeti Felszd- badítási Front Politikai Bizott­ságához hű csapatok élére állt. 1962 szeptemberében, az Algé. riai Népi és Demokratikus Köz­társaság kikiáltása után Bume­dien Ben Bella kormányában hadügyminisztert tárcát kapott, 1§63 szeptemberében pedig a Mi. nisztertanács első elnökhelyette­se is lett. . Bumedien különösen a Nem­zeti Felszabadító Hadsereg ka­tonái és tisztjei között nagy te­kintélyt élvez, hiszen velük vi­selte a háborús évek nehézsé­geit. (MTI) Gergely Mihály: IDEGENEK Regény 10. A fiú még erre sem szólt sem­mit. Rágyújtott, élvezettel na­gyokat szippantott. A férfi könyvet vett elő, ol­vasni kezdett. — Géza, fölvetted ma a fürdő­köpenyemet? — Miért kérdi, anyu? — Semmi, semmi. Csak mint­ha savanykás szagát éreztem volna. A fiú ajka megvonaglott, s ezt az anya is meglátta. Megint megbánta, hogy szólt. — Kisfiam, van autogejzír, akkor fürödsz, amikor jólesik. Fürödj minden nap. És majd megvizsgáltatod magad, azt hi­szem, az a tízéves korodban volt tüdőcsúcshurut máig sem tűnt el egészen... Nem érzel néha gyengeséget? — Nem. — De könnyen izzadsz, ugye? — Igen. — Ha jól tudom, mostoha­anyádtól testvéreid is elkapták a tüdöbajt!? — Igen. — Istenem, még szerencse, hogy te megúsztad egy tüdö- csúcshuruttal! Megint sokáig hallgattak. — Jönnek az év végi összefog­lalók, és rengeteg az anyag — szólalt meg Ismét az asszony. — Gézám, nem olvasnál fel ne­kem, míg vasalok? — De — felelte a fiú. Az anya elővette a magyar irodalmi olvasókönyvet. A fiú most sem emelte fel a hangját, ezért Andi is csendben maradt. A férfi becsukta a könyvét, ki­felé indult. Az asszony elkapta bosszús tekintetét, egy magya­rázkodó pillantással kért tőle bocsánatot. Az anya próbálta követni a felolvasást, de pillanatok múlva mindig felülkerekedtek nyo­masztó gondolatai. A fiú nem sok idő múlva megunta a felol­vasást, abbahagyta, s hogy any­ja nem unszolta, átment a kis- szobába. Ott találta mostohaap- ját, de nem szólt hozzá, végig- heveredett ágyán, rágyújtott. — Gézu! Gézu! A kiságyúmat nem is láttad még! — rontott be An­di. Nem várt biztatásra, elsütöt­te. A kiságyú fülsiketítőén dur­rant. A férfi visszatért a nagy- szobába. — Ne haragudj — mondta az asszony — az előbb azért kér­tem a gyereket, olvasson föl ne­kem... az ő érdekében. Talán ő is hasznát veszi, nem felejti el az anyagot. — Tudom — válaszolta a fér­fi. —r Nem is szóltam miatta. Csak így lassan nekem nem lesz egy zugom a lakásban, ahol meghúzhatom magam. — Csak egy kicsit, az elején legyünk türelemmel egymáshoz! — Nekem van, láthatod. — Látom!... — Az asszony fe­jét a férfi mellére hajtotta, és úgy maradt, míg valamelyest le nem csitult. Másnap egész délután a kör­nyéket járta a fiú, de nem akadt rá a lányra. Elsétált Endrőtelep innenső végének utcáiba is, az­tán a szőlődombok aljában épült kertvároskába, de eredménytele. nül. Még bizakodott, hogy egy vé­letlen ismét eléhozza. Elfáradt a több órás kószálásban, haza­ment. Anyját otthon találta, a konyhában dolgozott. Bement hozzá, leült a hokedlire, s hall­gatott.

Next

/
Thumbnails
Contents