Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-20 / 144. szám
KÖRÖSTÁJ _________KULTURÁLIS MELLÉKLET N éhány gondolat a klubokról Simon Ferenc Leányfej Pataki Pál: HAZAFELÉ ki ostanában egyre több elméleti és gyakorlati népművelő szakember a ki u b mozg a lomb an látja a népművelés — ismeretterjesztés problémáinak a megoldását. A klubmozgalom hegemóniájának érdekében a hamar lelkesedők máris hajlandók lennének feláldozni minden eddigi népművelő formát Abból indulnak M, hogy a klubok társadalmunk minden egyedének a kultúra, a tudomány, az ízléses szórakozás iránti spontán érdeklődését ki tudják elégíteni. A spontaneitásnak engednek tehát, annak a tudatában, hogy ma már elavultak a népművelő rendezvények direkt szervezési módjai: mihelyt gyengül a toborzó-, propagandamunka, az ezen alapuló népművelő-ismeretterjesztő tevékenység iránti „érdeklődés” rohamosan csókken. Valóban tapasztalhatunk ilyen jelenséget, de a tudat és ismeretterjesztő munkánknak nem ez a lényege. Lélektanilag indokolható, hogy az emberek általában kevésbé szeretnek olyan rendezvényre menni, melyre noszogatják őket. Persze bebizonyítható az ellenkezője is: rendszerint az olyan népművelő rendezvényre, ahol konkrét élményt, tudásgyarapítást kapnak, nem kell senkit sem noszogatni. Ha az utóbbit vesszük alapnak, akkor elsősorban arra kell törekedni, hogy mindenfajta népművelő rendezvény, program színvonalát emeljük. Természetesen a magvas, komoly szint sem elegendő mindig. Ezért a kulturális és tudományos értékeket tartalmazó zsákunkból úgy kell elosztani a portékánkat, hogy kelendő is legyen. Minél színesebb, rokonszenvesebb, annál jobban fogy. Ilyen jelentős színfolt a klub, és maga a klubmozgalom. Ám végtelenül nagy hibát követnénk el, ha csak erre esküdnénk, mert annak a bonyolult folyamatnak, amelyet az ember világnézeti, tudományos és kulturális nevelésének nevezünk, számtalan összetevője van, vagyis a tanfolyamoktól, az akadémiáktól kezdve, a film, a tévé, a gépi zene hatásán át az érdekeltek aktív részvételéig, a különböző szakkörökig, a közvetlen, az élőszón alapuló előadásig mindennek megvan a maga helye és szerepe. D e a klubélet, mozgalom is összetett jelenség. Vannak, akik e fogaimon csak a spontán, kötetlen „szabad” összejöveteleket, játékokat, foglalkozásokat értik. Azon túl, hogy leszűkítik a forma határait, az élet sem igazolja az efféle felfogásokat, mert ha csak ezt nyújtjuk, céltalan lézengéssé, felszínes, laza emberi kapcsolatok területévé válik, olyan hellyé, ahonnan az emberek hiányérzettel távoznak, és nem biztos, hogy visszatérnek. Könnyen előfordulhat, hogy nem kívánatos elemek tanyájává „fejlődik”. A klub tulajdonképpen a népművelő munka sajátos kerete. A népművelő- ismeretterjesztő tevékenység olyan kerete, amelyen belül a tudatos szervezés és a spontán érdeklődés egészséges ötvözete folytán biztosíthatjuk az emberek folyamatos — sokoldalú időtöltését, vagyis munkánk feladatait, céljait közvetlenebbül érhetjük el, és az emberekre gyakorolt hatásunk is intenzívebbé, mélyebbé válhat. Ehhez mindenekelőtt — a jó személyi feltételeken kívül — mind a termelőszövetkezeti, kultúrházi, mind más rétegklubban megfelelő, vonzó környezetre van szükség. A klub rendelkezésére legalább 2—3 helyiség kell, hogy álljon. A termeket ízléses, modem bútorokkal kell berendezni; legyen tévéje, rádiója, magnója, lemezjátszója, ké- zdkönyvtára, a látogatók összetételét figyelembe vevő kül- és belföldi folyóiratai, újságok, képes- és szaklapok. Egész nap, de legalább minden este nyitva legyen, télen valamennyi helyiségét mindennap fütsék, és tartsák tisztán, a belépőre otthonos hangulatot gyakoroljon. A lehetőségekhez mérten a klubhoz büfé is tartozzék, ahol feketét, üdítő italokat, cigarettát vásárolhatnak a klublátogatók. (Szükségesnek tartottam mindezt felsorolni, mert megyénkben, ha kevés is a több helyiséges klub, s még ha a berendezése megfelelő is, sok klub nincs rendszeresen kitakarítva, télen rideg, fűtetlen; régi, szakadt folyóiratok porosodnak a polcokon, a tévét dobozba zárják, a hanglemezek elavultak, stb.) Arra kell törekedni, hogy egyszerre többfajta programra adjunk lehetőséget. A programadás semmi esetre sem jelentheti csupán a „hivatalos” foglalkozást, hanem foglalja magába a kötött és a kötetlen összejöveteleket! Nem eshetünk ellenkező végletbe sem, nem folytathatunk minden áron „csak” kultúr-nevelő tevékenységet, mondván, ez a klub feladata. Ez szintén egyoldalúsághoz vezetne, s hiába a klubszerű környezet, a puha fotelek, a szép festmények a falon, a klub csak név marad, és üres, tátongó helyiség. A klub egyik, jellemző ” sajátossága, hogy a klubba látogató választhat: a hasznos és intenzív, valamint a könnyedebb és pi- hentetőbb program közül, amelynek hol aktív, hol passzív résztvevője — így érvényesül a sokoldalú, folyamatos időtöltés. Rendezzünk előadásokat, vitákat, — jó, ha vitafórum a klub — de a másik teremben biztosítsuk a könnyebb szórakozást is: a sakkot, a kártyát és az egyéb társasjátékokat. A klub funkciója tehát komplex: egyszerre tanít, nevel és szórakoztat. A békéscsabai Értelmiségi Klub idei programjának rövid összefoglalójával szeretném igazolni mondanivalómat. Az Értelmiségi Klub érvényesíti a klubélet sajátosságait, ezért vált népszerűvé a TXT tagjai és más érdeklődő értelmiségiek körében. Az új tudományos eredmények, a korszerű technikai vívmányok, az irodalom, a művészet iránti éhséget elégítették ki hazánk olyan reprezentatív tudósainak, kutatóinak és íróinak az előadásai, mint Jánossy Lajos, Erdey Grúz Tibor akadémikusok, Karsai Elek történész, Váci Mihály költő, Tóth Dezső irodalompolitikus. A nyelvtan- folyamaink lehetőséget adnak idegen nyelvek tanulására, a TIT különböző előadói konferenciáin a szaktudományok részletesebb prolémáit elemzik. E zek a rendezvények kívánják betölteni a klub tanító funkcióját. A nevelő funkció jegyében hozták létre a zenei, a művészeti klubot, az orvosok és jogászok klubját, melyek nem mások, mint a különböző ' társadalmi rétegek rendszeres találkozói. Ezek az összejövetelek módot adnak a vitára, az elizolálódott rétegek fokozatos közeledésére, a vélemények kicserélésére, eg'yben kis tereferére, feketekávé elfogyasztására. A fentiekkel párhuzamosan a klub kielégíti tagjai szórakozási igényét is: kártyakörök jöttek létre, megtalálták egymást a sakkozók is. Sokan nézik a tévé műsorát, átlapozzák a friss folyóiratokat. A napi munka után kényelmesen pihenhetnek, továbbképezhetik magukat azok, akik ide feljárnak. A TIT fejleszteni akarja klubhálózatát. A gyulai és az orosházi városi, járási szervezetek klubjainak a kialakítása folyamatban van. Sarkadon pedig a kultúr- házban rendezték be. Jelentős helyet kapott a klub a társulat tevékenységében is, de éppen olyan buzgalommal szervezi a mezőgazdasági szakmunkás- képző tanfolyamok előkészítő akadémiáit, a különböző sorozatokat és a többi ismeretterjesztő formát is. Mert népünk tudományos és kulturális felemeléséhez szükség van minden jó felnőtt oktatási-nevelési, népművelő formára és módszerre. Dr. Krupa András a TIT megyei titkára — Ki ez az asszony? — Nem tudom ... — Napok óta figyelem. Nem néz s^rn jobbra, sem balra. Mintha a gépén kívül senki és semmi nem létezne ezen a világon. — Az ő dolga ... — Reggelenként köszön, kirakja a szerszámait, beindítja a gépet és kész. Mint aki az öltözőben az utcai ruhával együtt mindent levetett: a nevét, a gondjait, az örömeit... — Vigyázz, te! — Afene! — kapott a gépéhez és leállította. — Ezt elintéztem! — forgatta kezében a túlesztergált tengelyt. — Selejt — dobta a ládába széles mozdulattal. — így jár, aki vénember létére asszonyról fecseg! — ugratta a másik, de fél szemmel a maga munkáját figyelte. Mihók bosszankodott az elfuserált tengely miatt. Fél éve már, hogy egyetlen selejtes darabot nem csinált. Az asszony az oka. Lopva rápillantott. Az szoborként állt a gépe mellett. Arcát nem láthatta — megint abba a pettyes kendőbe bu- gyolálta a fejét. Miért figyeli már napok óta? Nem szép, de csúnyának sem mondható. Szót még alig váltottak az elmúlt két hét alatt, hogy az asszony az üzembe jött. Talán azért nézi, mert a feleségére emlékezteti? Alakra ilyen volt Magda is. Nyúlánk, egy kissé magasabb. És csendes, szótlan. Szegény .. . Ha élne, most töltené a negyvenediket. Két éve már. Hogy repül az idő! Mintha csak tegnap állt volna ott tehetetlenül az ágya előtt. Hol Magda fáradt, vértélen arcát nézte, hol az orvosra bámult, mint aki csodát remél. Megrázta bozontos üstökét. Beszélni kell vele — határozta el. Hallani a hangját, lesni a száját, ahogy a szavakat formálja. És nézni a szemét, mosolyogni rá... Hangtalanul felnevetett. Vén bolond! — kuncogott magán. Ábrándozol, akár egy kamasz, ha megérzi az orgona illatát. Mit akarsz az asszonytól? Egy ilyen nőnek férje van ... gyerekei. Ha hazamegy a gyárból, az otthon melege veszi körül. Megértés és szeretet. Téged meg ki vár? Üres lakás, mosatlan edények, vételien ágy, s csak az emlékeiddel beszélgethetsz. Mit várhat még az élettől az ember negyvenkét év után, amikor olyan egyedül áll a világban, mint a magányos fa a sziklák között. Asszony kellene — többször megfordult már a fejében. Csakhogy ebben a korban már háromszor is meggondolja az ember. Az egyik túl puccos, a másiknak be nem áll a szája, a harmadiknak semmi sem jó. Ez az asszony olyan szíve szerint való. Pedig semmit sem tud róla. Csak a mozdulatait ismeri, hosszú, fürge ujjait és azt a barna haj tincset, amely mindig ott röpköd a homlokán, bármilyen mélyen is húzza az arcába azt a kendőt. Hozzácsapódik, ha megy hazafelé. Ezzel még nem követ él bűnt. Együtt dolgoznak, egy műhelynek szívják a levegőjét, senki sem vetheti a szemére. De mit mond majd neki? Máskor bosszankodott, hogy alig végzett valamit és máris félbúg a műszak végét jelző dudaszó. Most meg... Elfáradt? — kérdezi majd. Az asszony ránéz, nevet: ugyan, olyan öregnek néz? ... Nem — mentegetődzik zavartan. Csak úgy kérdeztem. Az asszony arca elkomolyodik: Mit akar tőlem? Nem, ez nem jó. Másként kell kezdeni. Képzelje, ma elrontottam egy tengelyt. Fél éve nem fordult elő. Ejnye, ejnye... — korholja majd csendesen az asszony, aztán megkérdezi: hogyan történhetett?... Magát néztem... Ez sem jó. A duda mély zengése versenyre kelt a gépek zúgásával. Sietve összerakta a szerszámait. — Leöblítjük a mai napot? — szólt oda Zámbó a szomszéd géptől. — Nem ... ma nem érek rá... — felelte sietve s közben az asszonyt leste: indul-e már? — Ahogy gondolod — vont vállat Zámbó s már a túlsó gépszomszédnál próbálkozott. Elzárta a szerszámokat és indult az asszony után. Régen nem fürdött, öltözött ilyen gyorsan. Zámbó utána is kiabált: — Csak nem a lányokhoz sietsz? Nevetés csattant, de nem törődött vele. Akkor lassított csak léptein, amikor kiért a gyárudvarra. Körülnézett, hátha meglátja az asszonyt. Megálljon? Feltűnő lenne. Menni kell to-