Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-02 / 128. szám

1965. június 2. 5 Szerda Miért vettem részt a pártoktatásban? A közelmúltban fejeződtek be üzemein,kiben, hivatalainkban az 1964—85-ös pártoktatási évad kü­lönböző szemináriumai. A pártok­tatás valamelyik formájába. Ma mind többen vesznek részt. Köz­tük számosam olyanok, akik első ízben kaipcsolódnak be a pártok­tatás valamelyik formájába. Ma már egyre több azok száma, akik felismerik, mennyire szükséges a mindennapi munka eredményes végzéséhez a megfelelő tájékozó­dás. a párt politikájának megis­merése. A Békéscsabai Ruhagyárban is befejeződött a pártoktatás, s mint arról tájékozódtunk, 110-en je­lentkeztek különböző szemináriu­mokra. Ezek közül „találomra'’ választottunk ki egy nevet, olya­nét, aki eisö ízben vett Teszt, hogy megkérdezzük: máért kapcsolódott be, és mit tanult az egy év alatt? Választásunk Styop Gyöngynére esett, aki 11 éve dolgozik a gyár­ban. Tagjelölt, nyolc általánost végzett és eddig még nem vett részt semmilyen Oktatásban. Be­szélgetésünk során elmondja, hogy régi óhaja volt közelebbről megismerkedni társadalmi és po­litikai kérdésekkel. Hogy eddig ez mégsem sikerült, azt azzal ma­gyarázza, hogy több Ízben beteg volt, másrészt nem akart, vagyis inkább nem mert jelentkezni. — Emellett azonban — mond­ja — részt vettem én, de csak úgy „illegálisan". Miképp? Mindig ér­deklődtem azoktól, akik tanultak, hogy miről volt szó, mit hallottak. Ezenkívül rendszeresen olvasom a sajtót, de szeretem a politikai tar­talmú könyveket. Egyszóval, azért kértem most, hogy osszanak be, mert érdekel minden. És azért is, mert sok olyan dolog van, illetve volt. amit nem értettem, s nem tudtam rájönni a lényegükre. És még valami. Brigádvezető vagyok a Gagarin szocialista brigádban. Ügy érzem, nem lehet jó brigád­vezető az, aki nem képezi magát rendszeresen. — Melyik téma ragadta meg leginkább? — Főleg az iparral és a társa­dalmunk fejlődésével kapcsolatos témák. De talán nem is helyes, hogy különbséget teszek, mert va­lamennyi témában voltak érdekes dolgok, ami bennünket, dolgozó­kat érint. Ugyan kü ne érdekelne a jelen, de még jobban a jövő?! Hogy hasznosnak tartom-e a párt- oktatást, erre egy szóval annyit felelhetek: feltétlenül. Nagyon jó dolognak tartom, hogy van lehe­tőség elvi'tatkozni ügyes-bajos dolgainkról, úgy, hogy közben ta­nulunk is. Higgye el, rengeteg problémánk van nap mint nap. Néha nagyon is szükséges, hogy legyen, akivel elbeszélgessünk erről. Én például igen sok dolgot megbeszélek a férjemmel. Amíg a szemináriumra jártam. közben mindig megvitattuk a kérdéseket, mert azért a szemináriumon sem jutott mindig idő egy-egy vitás dolog alaposabb elemzésére. Ne­kem mindig komoly gondot jelen­tett a nemzetközi helyzet megér­tése. Még ma sem értem világosan a távol-keleti és a latin-amerikai országok helyzetét. Vagy említ­hetném a KGST-t. Sokat hallot­tam, olvastam róla, de mégiscsak akkor értettem meg, hogy miről van szó, amikor a szemináriumon az előadó alaposan megmagyaráz­ta. Aztán itt van a párt szövetsé­gi politikája. Ha az ember csak úgy futtában hall róla, azt sem tudja, mit jelent. Most, amikor erről is tanultunk, már látom, hogy nagyon fontos politikai kér­dés, és végeredményben azt je­lenti, hogy a munkásosztály szö­vetséges nélkül nem építheti fel a szocializmust. Szóval sorolhat­nám a legkülönbözőbb problémá­kat, melyek megértéséhez nem elegendő csak úgy felszínesen át­lapozni az újságokat. — Nem szorosan ehhez a témá­hoz tartozik, de hadd mondjam el azt a nagyon jó érzést, amiben nekem is részem volt a szocialista hriigádvezetők tanácskozásán. Az egyszerű parasztemberek, munká­sok őszintén és nyíltan elmondot­ták itt a véleményüket és a veze­tők azt megértéssel fogadták. Hadd tegyem hozzá, hogy nem mindenütt van ez még így. Sokszor hallunk és olvasunk olyan esetek­ről, amikor a helyi vezetők nem úgy fogadják a dolgozók vélemé­nyét, ahogy kellene, ez pedig nem segíti elő az őszinte légkör kibon­takozását. Mert azt nagyon jól megjegyeztem a szemináriumon, hogy a szocializmus építéséhez, az életszínvonal emeléséhez nem mellékes a dolgozók véleménye, s a párt számít a munkások kez­deményezéseire... * Sok mindenről tudtunk volna még beszélgetni, de a beszélgetést be kellett fejezni, mert a brigád- vezetőt várta a brigádja. S az még a brigádvezetőnék sem illik, hogy sókáig távol maradjon tár­saitól. Búcsúzóul azonban mégis feltettem az utolsó két kérdést: Hogyan összegezné, mit tanult a szemináriumon? Styop Györgyné már az ajtóiból válaszolt. — Elsősorban azt, hogy a mun­kánk eredményesebb ellátásához nélkülözhetetlen a politikai kép­zettség. Másodsorban azt, hogy a párt őszintén bízik a munkások­ban, s ezért nekünk is őszinték­nek kell lennünk. Háló Ferenc Elkészült az általános iskolák szemléltetőeszköz-ellátásának távlati terve A Művelődésügyi Minisztérium­ban kidolgozták 1970-ig az álta­lános iskolák szemléltetőeszköz- ellátási tervét. Jelentős előrehala­dás várható az audio-vizuális szemléltetés területén. Fokozato­san ellátják az iskolákat gyakor­lati, kísérleti eszközökkel. A nagy­szabású terv előirányoz egyebek közt 7000 darab komplett diave­títő-készletet, amely nappali hasz­nálatra is alkalmas. Szerepel a tervben 3000 darab új típusú, táv­vezérléssel működő, magnetofon segítségével hangosítható diavetí­tő, úgynevezett Diavox, valamint további 2000 magnó. Az utóbbiak elsősorban a nyelvoktatás tökéle­tesítését segítik. Számos új diafil- met készítenék az orosz nyelv, a történelem, a földrajz, a művé­szettörténet oktatásához, illetve ezek tananyagának szemléltetésé­hez. Az általános iskolák alsó ta­gozata részére 40 fele új diafilm készül. , Az ellátási terv összeállításánál figyelembe vették a baráti orszá­gokból — így Csehszlovákiából, Jugoszláviából és a Szovjetunió­ból — beszerezhető szemléltető eszközöket is, amelyeket elsősor­ban az audio-vizuális oktatásnál , alkalmazhatnak az iskolák. (MTI) Gondolatok a világnézeti nevelésről, a világnézet alakulásáról I/ ulturáiis életünk forradalmi " átformálásában, a szocia­lista tudat, a tudományos világ­nézet kialakításában kitüntetett helyet foglalnak el a művelődés és oktatásügy, valamint ezek in­tézményei. az iskolák, amelyekre a párt és a kormány ifjúságunk tudatának és magatartásának for­málását bízta. A világnézet alakulását végső soron a társadalmi lét, az anyagi életkörülmények határozzák meg. A különböző nézetek, meggyőző­dések a társadalom termékei, mégis — a spontán ható politikai, gazdasági viszonyok mellett s azokkal együtt — rendkívül fon­tos szerepet tölt be a tudatos és tervszerű kultúrpolitika és ezen belül az iskolai oktató-nevelő munka világnézeti, eszmei tartal­ma, ráhatásai. Végső soron a szo­cialista viszonyok hatása csak a világnézeti nevelőmunkával együtt eredményezi a tudati jelenségek szocialista jellegű átformálódását. A z oktató-nevelő munkának és ” az oktatási intézményeknek igen nagy szerepük van az ifjúság erkölcsi, világnézeti nevelésén ke. resztül az egész társadalom tudati fejlődésének elősegítésében is. Az oktatás és az iskola társadalmi szerepe kap hangsúlyt az oktatási reformban, az iskolai oktató-neve­lő munka korszerűsítésében, a megváltozott társadalmi, gazdasá­gi, politikai viszonyokhoz való hozzáalakításában is. Ugyancsak ezt a célt szolgálta nálunk néhány évvel ezelőtt általában a pedagó­gusképzés, ezen belül az óvónő­képzés reformja. Az oktatási re­form szellemében kezdte meg működését 1959 szeptemberében három felsőfokú óvónőképző inté­zet. Jelentőségük azon túl, hogy tartalmi és formai vonatkozásban egyaránt minőségileg magasabb az elemzés belső logikája is első­ként az előbbi tényezők elemzését indokolja. Q endkívüli változatosságot mutat hallgató ifjúságunk családi körülményeinek vizsgálati eredménye. Igen sokféle, külön- külön is értékelést érdemlő ténye­ző hatásának együttes eredménye az, hogy jelenleg hallgatóink nagy többsége faluról, kisebb községek­ből származik, olyan családokból, amelyeknek mezőgazdasági jellegű a fő foglalkozása. Mindezeknek a körülményeknek, előzményeknek a politikai, gazdasági, kulturális hatása mély nyomot hagy —min­denekelőtt a családon, mint olyan áttételen keresztül, melyen az egyén a társadalomhoz kapcsoló­dik — az óvónőképzőbe kerülő fiatalok személyiségének arcula­tán, egész életfelfogásán, értelmi, érzelmi, akarati tulajdonságain. Ennek felismerése hangzik ki a KISZ VI. kongresszusának megál­lapításából is: „Ifjúságunk a társa­dalom elválaszthatatlan része, hibái és erényei sohasem önma­gukban, hanem a társadalom éle­tében gyökereznek. A felnövekvő nemzedék nevelése nem zárt lom­bikban megy végbe, ahol csak gondosan megszűrt hatások érik, hanem a társadalmi élet minden­napi valóságában." Ez a megálla­pítás is arra figyelmeztet bennün­ket, hogy az oktatási folyamat alapelvetnek, célkitűzéseinek kö­rülhatárolásakor feltétlen figye­lembe kell venni azokat a körül­ményeket és tényezőket, amelyek mint lényeges hatások már a szer­vezett oktató-nevelői tevékenysé­get megelőzve érik a tanulóifjúsá­got. A család mint a társadalom ön­álló egysége belső tartalmi jegyei­vel, életrendjével, sajátos arcula­tával állandóan alakul, változik, újabb és újabb megnyilvánuláso­kat képvisel. A társadalmi hatá­sok nyomán alakulnák, változnak a társadalmi funkciói. Zártsága napjainkban is tovább bomlik és mint gondolkodási, érzelmi közös­ség is lényeges módosulásokat mutat. Még nem is ol^am régen a meg­született ember társadalmi lénnyé nevelése kizárólag a családra há­rult. Ma a bölcsődei, óvodai és is­kolai hálózat munkája következ­tében a külső társadalmi szerve­zetek bekapcsolódása folytán ez a szeiep jelentősen átalakult. Ma már a társadalom családon kívüli egyéb tényezői — mint az iskola, ifjúsági szervezetek, barátok stb. — hatásukban egyre erősödnek, és több esetben szerepükben a családi környezet fölé nőnek. |J agyobb részt mezőgazdasági foglalkozású családókbó' származó hallgató ifjúságunk vi­lágnézeti, erkölcsi tulajdonságai­nak alakulása, személyiségük fej­lődése elválaszthatatlanul össze­kapcsolódik azzal a gazdasági, po­litikai átalakulással, ami az el­múlt években a mezőgazdaságban, végbement. A termelőszövetkezet: élet, mint új életforma, nemcsak a gazdasági életben hozott gyöke­res változásokat, hanem magában hordja a tudati, ideológiai viszo­nyok igen mély átformálódását is. Igen gyors ütemben növekszik a mezőgazdaságban dolgozó lakos­ság kulturális ellátottsága, foko­zódnák az ilyen irányú igények, növekednek a felébresztett igé­nyek kielégítését szolgáló lehe­tőségek. Évről évre emelkedik a paraszti családokból, falusi, vidé­ki életközösségekből hozzánk ér­kező fiatalok irodalmi, művészeti, kulturális érdeklődése. Értékes elemekkel gazdagszik ízlése, szel­lemi és esztétikai igényessége. Mindezek a jelenségek a fiatal­ság pozitív világnézeti meggyőző­désének kibontakozását jelzik és szilárd alapokat biztosítanak az oktatási intézményekben folyó vi­lágnézeti nevelőmunka számára. Dr. Kárpáti Imre tanár fokát képviselik az óvónőképzés­nek, olyan szempontból is kiemel­kedő, hogy ez az új képzési forma már kulturális forradalmunk je­Amit megnyerhetnénk a réven... gyében született, annak a célkitű­zéseit hivatott megvalósítani. Lé­nyeges változást jelent abban is, hogy a marxizmus—feminizmus tantárgyként való beiktatásával biztosítja a világnézeti nevelés tantervi alapjait. Intézeteink szer­vezeti és működési szabályzata világosan megfogalmazza ezt a fontos feladatot, amikor legfőbb célként a művelt, hivatásukat értő és szerető, kommunista világné­zetű és erkölcsű óvónők képzését jelöli meg. A kitűzött célok elérésében az eredmények két alapfeltételtől függően módosulhatnak. Egyik té­nyező az intézet belső életének, munkájánák értéke és eredménye, amivel a hallgató ifjúság egész habitusát — értelmi, érzelmi, er­kölcsi tulajdonságait — a társada. lom szükségleteinek megfelelően alakítja. A másik tényező az a ha­táskomplexum, amely az intézet hallgatóit már előzőleg éri, és amely intenzitásától és irányától függően alapjaiban befolyásolja szemléletüket, személyiség jegye- ;k értékeit. A sorrendiség követelménye és Idézet egy szeghalmi „Irodalmi színpadot vezetek. Háromhónapi szorgalmas próba után rríegjelentünk a járási kul­turális szemlén és arany okleve­let kaptunk. Felkértek, hogy ké­szüljünk a megyei bemutatóra. Érthetően nagy volt a lelkese­dés körünkben. Minden kis sza­bad időnket próbákra áldoztuk. Állandóan csiszoltuk előadásun­kat, hogy méltó módon állhas­sunk helyt. Azért, hogy meg ne feledkezzenek rólunk, az idő elé siettünk és jóval a megyei be­mutató várható napja előtt ér­deklődtünk a pontos dátum fe­lől. Azt az írásos választ kap­tuk Békéscsabáiról, hogy a be­mutatók április 30-a és május 3-a közt lesznek. Vártuk a nap­ra, órára szóló meghívást, hi­szen találomra nem utazhattunk fel a megyeszékhelyre. Május 8-án a megyei tanács művelődésügyi osztályától levél érkezett, -melyben közölték, hogy az irodalmi színpadok megyei bemutatója május 3-val bezáró­lag lezajlott, de — takarékossá­gi okokból — csabai, helyi cso­portok részvételével. Irodalmi színpadunk lelkes .tagjai, ez a sok bizakodó fiatal pedagógus leveléből nagyon csalódott. Persze senki se higgye, hogy ez a csalódás a szeghalmi irodalmi színpad kol­lektívájának kedvét szegte vol­na. Munkánkat továbbra sem érezzük hiábavalónak. Azonban kissé keserű a szánk íze, ha arra gondolunk, hogy erről, mármint az elmaradásról nem tájékoztat­tak bennünket korábban. Egyéb­ként a takarékosságnak a kö- zületekre kötelező elve tisztelet­ben tartása mellett is megoldód­hatott volna a dolog, hiszen sa­ját költségünkre is szívesen vál­laltuk volna az utazást anny’ hosszú és lelkes felkészülés után.” A levélben foglaltak jogg?' kívánkoztak a nyilvánosság elé. hiszen máskor is lesznek közsé­gi, járási és megyei kulturális erőpróbák. Érdemes tehát ennek az esetnek az okulásaként a jö­vőben oly módon szervezni a különböző szintű vetélkedőke szemléket, bemutatókat, hogv egyetlen részvevő csoportot vág- személyt se érhessen csalódás. Nagy a gyanúnk, hogy ennek még a takarékosság esztendejé­ben sincs különösebb akadálya.

Next

/
Thumbnails
Contents