Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-16 / 140. szám
1965. június If. Szerda Az erkölcsi és anyagi ösztönzésről Az elmúlt évek tapasztalatai " azt igazolják, hogy az ösztönzési rendszer évről évre nagyobb szerepet kap a vállalati irányító munkában. Az ösztönzésnek a gazdaságosság javítására gyakorolt pozitív hatására mi sem jellemzőbb, mint az, hogy eredményei mérhetően jelentkeznek a termelékenység és a^ önköltség javulásában. / Nem véletlen tehát, hogy az iparban általában, s ezen belül a könnyűiparban is oly sok energiát fordítanak az illetékesek az ösztönző rendszerek javítására, hatékonyságuk fokozására. S nem valamiféle türelmetlenség veti fel az ösztönzés módszereinek, eszközeinek javítására irányuló igényeket, törekvéseket, hanem a dolgok logikája váltja ki azokat. Nem kétséges, hogy ha az élet minden területén napról napra újabb és újabb fejlődést, előrehaladást tapasztalunk, akkor a gazdálkodást oly nagy mértékben segítő érdekeltségi rendszerek továbbfejlesztését illetőén sem topoghatunk egy helyben. Ilyen körülmények között tehát a már meglévő, bizonyíthatóan hatékony ösztönzési módszereket sem tekinthetjük véglegesnek, hiszen azok nyilvánvalóan továbbfejleszthetek. C koncepcióból kiindulva tes gyük mérlegre az érdekeltségi rendszer két fő ágát: az erkölcsi és az anyagi ösztönzést. Meg kell állapítani, hogy az utóbbi vonatkozásában — különösen a legutóbbi két-három évben — igen komoly lépéseket tettünk előre, ám nem mondható el ugyanez az erkölcsi ösztönzés fejlődési ütemére. Erkölcsi érdekeltségi rendszerünk fejlesztésében is fellelhetők ugyan bizonyos pozitív jelenségek, ezek azonban korántsem elégségesek egy olyan szint eléréséhez, amit napjainkban az anyagi ösztönzés eszközeivel elérhetünk. Nem eléggé hatékonyak, nem eléggé rugalmasak meglévő erkölcsi eszközeink. A murikaverseny formáiban szinte alig tudunk a meglévőknél hatékonyabbakat alkalmazni. Az élüzemi versenyformánál az értékelés hosszadalmassága jelent visszahúzó erőt. Az elért kimagasló eredményeket már rég a múltnak adták át az üzem dolgozói, amikor — jóval utóbb — a megtisztelő kitüntetésben részesülnek. Nem mondhatjuk, hogy ez nem ösztönöz, de nem oly mértékben, mint ahogy az kívánatos volna. S ha már a kitüntetésekről esett sző, szánjunk néhány gondolatot a személyi kitüntetéseknek is. Sok helyütt — így a könnyűiparban is — felmerült egy olyan igény, hogy például a Könnyűipar Kiváló Dolgozója címet tovább kellene szakosítani: „Könnyűipar Kiváló Mérnöke”, „Könnyűipar Kiváló Műszaki Rajzolója” stb. Nem hiúsági megnyilvánulás az efféle igény, elvégre is nem közömbös az, hogy felelős vezető vagy egyszerűbb beosztásban lévő dolgozó érte el a kiváló szintet. Cok vita tárgyát képezi ma ~ még a Kiváló Dolgozó címnek parlamentáris megválasztással való odaítélése. Ez a választás gyakorta formális jellegű, nemegyszer a szimpátia vagy egyéb szubjektív jelenség jut kifejezésre a választás eredményében. De láthatatlanul — vagy talán láthatóan is! — negatív eredménnyel is párosul, hisz nem ritka eset, hogy sértődöttséget, a mellőzés érzületét váltja ki. S ha ez utóbbi hatás szélesebb körben jelentkezik, akkor még a megtisztelő kitüntetés erkölcsi értékének lejáratására is alkalmas lehet. E vonatkozásban megfontolandó volna, nem volna-e helyesebb a korábbi módszer felélesztése, amelynek keretében az üzemi, üzemrészi háromszög felelősei határozták meg a kitüntetésre érdemes dolgozókat. Az említett negatív kihatások egy másik kútforrása lőhet az is, hogy eleve meghatározzák, egy- egy üzemrészben vagy állománycsoportban adott esetben hány dolgozó részesülhet kitüntetésben. Ez viszont azt a veszélyt hordozza magában, hogy egyik helyen az arra érdemeset mellőzni kénytelenek, a másik helyen 'pedig esetleg olyan dolgozó is megtiszteltetésben részesül, aki egyébként nem teljes mértékben szolgált rá. Szándékosan adtunk nagyobb teret az erkölcsi elismerésekkel kapcsolatos fejtegetésnek, hisz’ elöljáróban is utaltunk már rá, hogy e területen van inkább érezhető lemaradás. Szenteljünk azonban néhány gondolatot az ösztönzés másik ágának is. Az anyagi ösztönzési rendszerek kialakításában feltétlenül a legnagyobb vívmány — elsősorban a nyereségrészesedésre gondolunk — a tömegérdekeltségre való áttérés. E formula legnagyobb erénye, hogy közvetlenebb kapcsolatot teremt a vállalati nyereség és a nemzeti jövedelem között. ^ rról viszont már csak a bírálat hangján tehetünk említést, hogy a vállalaton belüli nyereségelosztás differenciálódásénak megvalósítása tekintetében évek óta nem jutottunk előbbre. Ékre pedig nagy szükség volna, mert a meglévő elosztási rendszerben nem' jut kifejezésre az, hogy egy-egy kollektíva a vállalaton belül nyilván nem egyenlő mértékben járult hozzá munkájával a vállalati eredmény eléréséhez Persze, e vonatkozásban bármiféle újabb rendszerre történő áttérés — éppen az eddigi egyen- lősdi elv megszokása miatt — nem járna átmeneti nehézségek nélkül. Szólni kell itt arról, hogy nagyon fontos bővítése a nyereség- érdekeltségnek az alig másfél esztendeje bevezetett exporttöbblet utáni külön nyereség. Ez az új módszer nem messzi múltra tekinthet vissza, alkalmazási metodikája nemigen igényelt még változtatást, mégis szinte kizárólag pozitív hatásáról beszélhetünk. Azok közé a szerencsés megoldások közé tartozik, amelyekben az egyéni, vállalati és népgazdasági érdek egyaránt kifejezésre jut. kJ em lehet érdektelen említést tenni a vállalaton belüli, felülről nem Irányított értékes ösztönző kezdeményezésekről sem. Ezek alkalmazási lehetősége szinte kimeríthetetlen. Példaként ehelyütt csupán egyet említünk meg. A Békéscsabai Kötöttáru- gyárban egy újítás vezetett annak felismerésére, hogy az egyik nagy létszámú termelő üzemrész dolgozóinak minőségi bérezésének alapjául szolgáló értékelő rendszer lényegesen egyszerűsíthető s egyszersmind pontosabb képet is ad egy-egy dolgozó minőségi munkájáról. Fontos ez olyan vállalatnál, ahol a gyártmányok minősége elsőrendű termelési és gazdálkodási követelmény. Az előbbiekben — a teljességre való törekvés igénye nélkül — csupán néhány érdekesebb gondolatot vetettünk fel az erkölcsi és anyagi érdekeltség témaköréből. Kiforró állapotban lévő témák ezek, amelyek fölött el lehet és el Is kell vitázni, mert ez csak elősegítheti az exportérdekeltségnél már említett célkitűzés megvalósulását, ti., hogy valamennyi érdekeltségi területen az egyéni, vállalati és népgazdasági érdek frappáns módon találkozzék. Népgazdaságunk javára, valamennyiünk megelégedésére, Kazár Mátyás Követendő példa A gyerekek megkapták a bizonyítványt, ki boldogan, ki elkeseredve, ki hányaveti módon, nem törődve az egésszel, vitte haza a kis könyvecskét, egy esztendő számjegyekkel írott mérlegét. Elteken az iskolás gyermekek dolga azonban nemcsak az iskola és a szülők, hanem a kultúrház ügye is. Évek tapasztalata győzte meg a kultúrház vezetőségét arról, hogy jó, ha a nyár folyamán segítő kezet nyújt a gyenge előmenetelő és a bukott tanulóknak, s e jó nyári foglalatosságot az idén is megtartják a kultúrházban. A módszerük egyszerű és célravezető— a gyermekklubban rendszeres foglalkozásokat tartanak, de nem tanítási vagy ismétlési módon, hanem játékos keretben segítenek a gyerekeknek abbar hogy az év közben nehezen elsajátítható tárgyakat jobban mégis merjék, megszeressék. Bakos Edi . a klub vezetője maga is lelke- segítője a kicsiknek, de egy-egy számtani, fizikai, kémiai vagv egyéb szellemi vetélkedő levezetésére, kidolgozására mindig akad segítőkész tanár akár az általános iskolából, akár a gimnáziumból. A módszert kipróbálták, bevált, alkalmas a követésre, hiszen r művelődési házak a nyár folyamán jól elbírják a gyermekfoglalkozósokat, amelyek egyaránt segítséget jelentenek szülőknek, tanulóknak és nem utolsósorban a-’ iskoláknak is! <á) Az utolsó csengetés után Senki sem hitte, hogy jó időnk lesz, én sem. Egészen megszoktam már, hogy ha strandra akarok menni esik, reggel felkelek, zuhog, este lefekszem, ömlik, tévét néznék villámlik, rádiót hallgatnék, zivatar van. így mi mást csinálhattam, olvastam a kötelezőt, ez az egyetlen, amibe nem csap az istennyila. És — elérkezett a várva vért nap verébcsiripelóssel, némi felhővel, fénnyel, de eső nélkül (a délutánt nem számítom). Kilencre hirdették a gyülekezőt, de mi (egyik osztálytársammal) már negyed kilenckor beözönlőt, tünk a csabai gimnáziumba. Még nem voltak sokan. Itt-ott elsuhant egy matrózruhás tünemény, tovalibbenő kísérteié a záruló tanévnek. Szokás szerint felmásztunk az első emeletre (feltételes reflex), hogy azután lejöjjünk megnézni, hányadik tanteremben van az osztályunk. Ekkor jutott eszembe, hogy nekem meg kell kérdeznem valakiket, hogy mit csinálnak a nyáron? Minek sokat vacakolni; benyitottunk az első ajtón. Megkezdődött a kérdés-felelet játék. Amint kinyitottuk a szánkat, a két bent talált lány az iránt érdeklődött, hányadikosok vagyunk. Mondtuk, hogy elősök, de már másodikosaknak számítunk, sőt három év múlva érettségizünk. Szóval, őket Krizsán Margitnak és Bacsa Margitnak hívják. Másodikosok, azaz most már harmadikosok. Nyáron Üjbögön fognak dolgozni társadalmi munkában. Útiköltség, szállás, étkezés, szórakozás, minden rendben! El mellett az egész sornyi tény mellett persze olyan remény is szerepel, hogy a helyszínen ehető dolgot kell szüretelni... — Emellett van egy Balatonunk, egy Dunántúlunk, Kékestetőnk... Ezeken a helyeken szoktunk pihenni, leégni, meghízni. Krizsán Margit például a Kékestetőre megy egy hétre, azután hazajön. Bacsa Margit itthon fog szórakozni. Két másik lány elmondta, hogy a nyáron gubót válogatnak, se- lyemhernyógubókat. Másfél hónapig dolgoznak, augusztusban már Romániában kívánják kipihenni a „gubó-fáradalmakat". Henzsely Máriának és Antovszky Ibolyának hívják őket. Amíg lementünk a lépcsőn, még Sípos Judit is elmondta, hogy ő itt helyben, a városban, a csabai konzervgyárban fog két hónapig dolgozni, mert kell ősszel a pénz tankönyvekre meg ruhára. Az ud varon megállva még Hegedűs Jolánt is megkérdeztem, hogy milyen tervei vannak vakációra? — Szabadkígyóson dolgozom- egész nyáron. Otthon sokat segítek a pénzzel — válaszolta. Mialatt beszélt, eszembe jutót1 hogy a gimnáziumban fiúk is vannak, őket sem hagyhatom ki Felkerestem egy másik első ősz tályt. — A fiúknak milyen programjuk van a nyárra? — Vagy tizen a konzervgyárba mennek, rakodómunkára, ötforintos órabérért. — És amúgy? Nyaralni? — Persze, hogy mennek. Bur- sán Sándor például a Fekete-tengerhez utazik. Különben még néhány szót a fiúkról: — Az I/k osztályban levők a gépállomáson dolgoznak majd egész jó órabérért. Év közben itt volt a gyakorlatiuk. Sokan, ha érettségiztek, itt is akarnak elhelyezkedni. Huszár Gabriella < /vvwwwv BORSOSZÜRET Harmincöt negyven iskolás lány és fiú is segít a borsót szüretelni a kunágotai Petőfi Tsz- bcn. Képünkön a Vili. általános iskolát végzett Győrfi Ilona és Gyuris Mária látható. Szorgalmukat a gyorsan meglelő ládák bizonyítják.
