Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-15 / 139. szám
1965. június 15. 5 Kedd Családvédelmi ankét Szarvason Éjszakai piilanatkép Autók parkíroznak Békéscsabán, a szálloda előtt. (Fotó: Kiss A.) Szakismeretek erkölcsi kopása A.z elmúlt héten nagyszerűen sikerült családvédelmi ankétoi rendezett a Vöröskereszt Szarvason. Az értékelő beszámoló mellett igen tanulságos korreferátumokat is hallhattak megyénk vö- röskeresztes aktívái és azok, akik az ország különböző részeiből jöttek tapasztalatot venni a szarvasiaktól. Az ankéton bebizonyosod,ott. bogy ott, ahol az aktívák szeretik vöröskeresztet munkájukat, ott él a .szervezet és érzi a lakosság annak tevékenységét. Mind a megyei elnökség, mind a szarvasi járás aktíváinak munkáját dicséri a jól sikerült családvédelmi ankét. A szovjet kikötőkbe érkező külföldi tengerészek gyakran fordulnak a helyi szakorvosi rendelőintézetek, kórházak, klinikák orvosaihoz. Ilyenkor a gyógykezelés végeztével általában ugyanazzal a kérdéssel keresik fel az illető gyógyászati intézmény vezetőit: — Mivel tartozom? A válasz minden esetben ugyanaz: — A Szovjetunióban az orvosi ellátás ingyenes. Tegyük még hozzá, hogy nem* csak maga az orvosi ellátás ingyenes, hanem a szovjet emberek még számos szükséglete is: ezeket hasonlóképpen az úgynevezett társadalmi fogyasztási alapok terhére elégítik ki. De mik azok a társadalmi fogyasztási alapok és mi a szerepük az ország életében? A Szovjetunióban, mint minden szocialista országban az emberek boldogulásának forrása a munka. Javadalmazása azonban ennek a munkának nem egyforma. A munkás, a kolhozparaszt, a tisztviselő és alkalmazott a végzett munka mennyisége és minősége arányában, szakképzettségétől és gyakorlatától függően kapja a bérét, fizetését. Ám életszínvonaluk mércéje nem csupán az, ami a fizetési borítékban van. Az anyagi és szellemi javak tekintélyes hányadát ingyen, vagy pedig kedvezményesen kapják a szovjet emberek — az állami, a vállalati nyereség, a kolhozjövedelem, a szakszervezeti hozzájárulás, a szövetkezeti és más jellegű befizetések terhére. Ezek adják az úgynevezett társadalmi fo_ gyasztási alapokat. Az alapok összege 1054-ben 36,6 milliárd rubel volt. A társadalmi fogyasztási alapok a szocialista társadalom minden tagja számára a végzett munka jellegétől és javadalmazásától függetlenül, egyenlő lehetőségeket biztosítanak a művelődésre, az orvosi ellátás valamennyi vállfája, ra, a lakásra, az üdülésre, a sportra, az évi fizetett szabadságra, a rokkantsági, illetve öregségi nyugdíjra. Vajon mi az alapok terhére nyújtott juttatások aránya? B. Szuharevszkij szovjet közgazdász a Voproszi Ekonomiki című szakfolyóiratban írott cikkében pontos adatokkal válaszol erre a kérdésre. A művelődésügyi kiadásokból az állam 95 százalékot vállal magára ebben a formában A sport és az egészségügy terén 94 százalékot, a társadalombiztosítás esetében 100 százalékot, a laAz utóbbi néhány esztendőben megkétszereződött a Műszaki Könyvkiadó gondozásában megjelent művek száma. Ez a növekedés nemcsak a kiadó jó munkájának fokmérője, hanem egyúttal tükrözi a műszaki tudományok rohamléptű fejlődését is. Ami elég volt tegnap, az ma már kevés. Ami nemrég a legmodernebb megoldásnak számított, az napjainkban csak egy a sok technológia közül. A tudomány előrehaladása oly gyors, hogy ha például egy mérnök diplomája megszerzése után nem „lapoz bele” sűrűn a legújabb szakkönyvekbe, tíz—tizenöt év múlva az egyetemen tanultaknak alig veheti hasznát. Ennek a felismerése vezetett oda, hogy ma világszerte szervezetten foglalkoznak a mérnökök továbbképzésével. Egy külföldi egyetem reprezentatív felmérésében a következőket állapította meg: azok, akik tíz évvel ezelőtt végezték el az egyetemet — jóllehet üzemi gyakorlatuk nagyobb — elméleti tudás tekintetében nem vehetik fel a versenyt az űj diplomásokkal, hacsak idejük 10 százalékát nem fordítják olyan anyagok tanulmányozására, amelyek az egyetemi éveik alatt még nem szerepeltek az oktatás tananyagában. Ám ez is csak abban az esetben elegendő, ha az eredeti anyagból mit sem felejtettek. Tételezzük fel, hogy az időközben nem gyakorolt ismeret- anyag 10 százalékát is elvesztették. Ez meglehetősen optimista számítás és íme az előbbi szám máris a duplájára bővült. Egy mérnök, aki az élvonalban akar maradni, idejének körülbelül 20 százalékát fordíthatja tanulásra, tehát arra, hogy szakmai ismereteinek az értéke ne csökkenjen. Hatványozódik a gond a vállalatok, s egyes iparágaik vezetésében dolgozóknál. Nekik nemcsak saját érdekükben kell gyarapíta- niuk ismereteiket, hanem azért is, hogy mindenkor megérthessék fiatalabb mérnök kollégáik elgondolásait. Nehezen tudja kidolgozni területének perspektíváit egy műszaki fejlesztési osztályvezető, ha beosztottjainak kérdései, elképzelései zavarba ejthetik, csupán azért, mert olyan újabb kutatási eredményekkel kapcsolatosak amelyek még nem is léteztek, amikor a tanulmányait befejezte A szakmai ismeretek erkölcs; kopása más területen is jelentkezik. Sok régi, kiváló szakemberünk olyan gyártási eljárások és folyamatok irányítására specializálódott, amelyeket ma már korszerűbbekkel kell helyettesíteni Amennyiben nem kísérték figyelemmel iparáguk, szakmájuk fejlődését, képtelenek eleget tenni a megváltozott követelményeknél;. Az orvosság ez ellen a szervezet:, tudományosan előkészített állandó továbbképzés lehet. A lehetőség országunkban nagyjából adott. Az egyetemek szakmérnöki továbbképzői, a tudományos egyesületek tagozatai móöo; adnak a továbbtanulásra mindazoknak, akik fejleszteni akarják szakmai ismereteiket. Több száz mérnök tanul napjainkban a Köz- gazdasági Egyetemen, hogy műszaki tudományuk mellé a gazdasági vezetés tudományában is jártasságot szerezzenek. A bentlakásos tanfolyamok, a Mérnök Továbbképző Intézet mind mind az: a célt szolgálja, mérnökeink zavartalanul bővíthessék tudásukat Ennek ellenére az eredmények aránytalanul kisebbek a lehetőségeknél. A kohó- és gépiparban dolgozó mérnököknek mindössze 15—20 százaléka vesz részt rendszeres oktatásban. Más tárcák területér; sem kedvezőbb a helyzet. A nagy többség inkább alkalomszerűen tanul tovább. Téves az az elképzelés, hogy ..ad hoc” jellegű, egykét hetes tanfolyamokkal meg lehet oldani ezt a problémát. A tematikában rendkívül tömör, különleges tanfolyamok áttekintés! adhatnak ugyan egy-egy tudományág legújabb vívmányairól, kisegítő szerepüket méltányol;: kell, de a mélyreható, elemző, alapos feltáró munkát csupán elősegíthetik. A tanfolyam eredményességéhez nélkülözhetetlen ü: szükséges, hogy annak időtartam r alatt a résztvevők minden percüket a tanulásnak szentelhessék. A tanfolyam hallgatóinak ugyanis nemcsak az előadásokat kell látogatniuk, hanem laboratórium; munka és több önálló tanulás is vár rájuk. Ez a jövő útja. És addig? A gyárak tehetnek legtöbbet az ügy érdekében. Valamennyi válla latnak — ismerve távlati fejlesztési tervét — célszerű lenne cl tatás! programot kidolgozni. Ami központilag nem oldható mec minden „apróbb profilú” szaka: mérnökeinek továbbképzése, ad dig az üzemeknek kell magukr vállalniuk ezt a feladatot. A tapasztalatok mutatják: ez a néír anyagi ráfordítással is járó gondoskodás később kamatostól visz- szatérül. Pfeifer Pál A szünetben Rostás István, a Vöröskereszt főtitkára, dr. Árus Tibor, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára és Rózsa Béla, a szarvasi járási tanács elnökhelyettese beszélget. Az ankét résztvevőit úttörők köszöntötték cs kívántak nekik továbbra is jó munkát. Mire költik a „közös“ rubelt? kásépítési programban és az épületek állagmegőrzésében, kezelésében 79 százalék az állami tehervállalás aránya. Mire költötték tavaly azt a 36,6 milliárd rubelt, amelyről az imént tettünk említést? A fogyasztási alapok tavalyi összegének jelentős hányadát közoktatási célokra fordították. Az általános iskolákban 46,7 millió diák tanult. A Szovjetunióban egyébként összesen 68 millió ember vett részt valamilyen szervezett közoktatási formában, ebből csaknem hétmillió volt a szakközépiskolák és főiskolák hallgatóinak száma. A szovjet állam évente minden egyes iskolás gyermekre mintegy kilencven rubelt költ. A főiskolai, egyetemi hallgatókra fordított összeg személyenként 850 rubel is lehet. A Szovjetunióban nagy összegeket fordítanak a lakosság egészségvédelmére. Az emberek egészségére csaknem félmillió orvos, másfél millió egészségügyi középkáder vigyáz. Csupán tavaly 55 ezer férőhely létesült az újonnan épített kórházakban. Az újonnan megnyitott bölcsődékben és óvodákban 546 ezer gyermeknek jut hely. Ezekben az intézményekben egyébként összesen több mint tízmillió gyermeket nevelnek; a költségeket nagyrészt az állam és a kolhozok viselik. A társadalmi fogyasztási alapok „költségvetéséből” jelentős hányad jut a nyugdíjakra: a szovjet városokban és falvakban 26 millió ember kap nyugdíjat. Tavaly 13 millió ember üdült vagy részesült szanatóriumi ellátásban — ugyancsak a társadalmi fogyasztási alapok terhére. Nehéz milliárdokat fordítanák az alapokból lakásépítkezésre. Tavaly a Szovjetunió lakossága 1,9 millió új lakást kapott, amelynek 9 tizedét az állam építette. A helyi tanácsok tetemes összegeket költenek az épületek állag- megőrzésére, miután a Szovjetunióban — a világon egyedülállóan alacsonyak a lakbérek, így ebből ezeket a kiadásokat teljesen nem lehet fedezni. A háború előtti utolsó békeévben a társadalmi fogyasztási alapok összege valamivel több mint négy és fél milliárd rubel volt. Az idén 41 milliárd rubel lesz. Döntés született, hogy a munkások és az alkalmazottak mellett ezentúl a kolhozparasztok is nyugdíjellátásban részesülnek. Minél gazdagabb lesz a szocialista állam, minél több anyagi javat termel az ipar és a mezőgazdaság, annál bőségesebben állnak rendelkezésre a társadalmi fogyasztási alapok. Jakov Userenko Dr. Lévay Károly, a Vöröskereszt főtitkár-helyettese tartja értékelő beszámolóját.
