Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-15 / 139. szám
1965. június 15. 2 Kedd Á katonai vezetők megbuktatták a dél-vietnami kormányt Súlyos harcok Dong Xoai környékén Türelem és határozottság Saigon Taylor tábornok, az Egyesült Államok Saigon i nagykövete washingtoni útjáról hétfőn hajnalban visszaérkezett Saigonba. Az Egyesült Államoknak Dél- Vietnamiban egyre súlyosabb problémákkal kell szembenéznie politikai és katonai téren egyaránt. Taylor távollétében a délvietnami katonai vezetők megbuktatták Phan Huy Quat polgári kormányát és kezükbe vették az államügyek intézését. Nguyen Van Thieu vezérőrnagy, az előző kormány hadügyminisztere került az új katonai junta, az úgynevezett Nemzeti Főtanács élére. A főtanács két másik katonai tagja Nguyen Cao Ky légi marsall, a dél-vietnami légierők főparancsnoka és Nguyen Huu Co dandártábornok, az újonnan kinevezett vezérkari főnök. A Dél-Vietnamban állomásozó amerikai haderők parancsnoksága a súlyossá váló harci helyzet miatt hírzárlatot rendelt el az amerikai csapatmozdulatdkkal kapcsolatban. Figyelmeztették az újságírókat, hogy a katonai mozdulatokról szóló minden jelentést a biztonsági intézkedések súlyos megsértésének tekintik. Még a hírzárlat elrendelése előtt érkezett hír arról, hogy Dong Xoai térségében, a Saigontól 96 kilométerre északra levő Phuoe Binh repülőterének védelmére küldik a 173 amerikai ejtőernyős-dandár egyik zászlóalját. A repülőtértől északra, Dong Xoai körül tovább tartanak a súlyos harcok. A Reuter jelentése szerint vasárnap két amerikai tengerész- gyalogos életét vesztette és húsz megsebesült, amikor- a Da Nangtól délre fekvő Chu Lai repülőterén robbanás történt. Egy haditengerészeti szóvivő szerint a szerencsétlenséget nem szabotázs okozta, mégis szigorú vizsgálatot rendeltek el. Washingtoni katonai körök szerint a közeljövőben 20—25 000 fővel növelik a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai haderőket, amelyek jelenlegi létszáma 53 000 fő. Üjabb kétezer dél-koreai ha- tonát is Dél-Vietnamiba küldenek. A dél-vietnami szabadságharcosok „Felszabadulás” hírügynökségének jelentése szerint június 8 és 12 között a szabadságharcosok 1500 ellenséges katonát tettek harcképtelenné, köztük 90 amerikait, 16 ellenséges repülőgépet lelőttek és nagy mennyiségű fegyvert és hadianyagot zsákmányoltak. (MTI) Az alkotmányos erők tüntetése a Június 14 mozgalom 6. évfordulóján Jelentések Dominikából Santo Domingo Az imbertista erők vasárnap tüntetést szerveztek a dominikai fővárosban: az ország minden részéből teherautókon szállították Santo Domingóba híveiket. Az AÁSZ épülete előtt a felvonulók Mórának, a szervezet főtitkárának távozását követelték. A főtitkár, aki negyedik emeleti erkélyén nem értette, mit kiabálnak az Im- berték által összegyűjtött tüntetők, barátságosan integetett a tömegnek. Maga Xmbert tábornok egy gépkocsi tetejére állva tartott rövid szónoklatot. Hétfőn, a Trujillo rendszer megdöntésére indított Június 14 mozgalom 6. évfordulóján az alkot- ŐOOÍXJOOOOOOíXJCJOOOÜOOOCXKJOOOOOOOCKJOOOiXJOOOOOOOOCXJ Földgáztüzelésű mészégető kemence A Héjőcsabai Cement- és Mészmű bővítése során új rendszerű, öt aknás földgáztüzelésű mészkemencét építenek. Kapacitása évente 110 000 tonna első osztályú égetett mész lesz. Az impozáns, mintegy 50 méter magas épületet a negyedik negyedévben adják át rendeltetésének. (MTI fotó—Birgés Árpád felvétele) mányos erők rendeznek tüntetést az ellenőrzésük alatt álló belvárosban. A politikai tárgyalások a hír- ügynökségi jelentések szerint továbbra is holtponton vesztegelnek: egyik fél sem hajlandó engedni álláspontjából, s így a dominikai felkelés nyolcadik hetében továbbra sem látható a kibontakozás útja. Havanna Santo Domingóból érkezett hírek szerint a dominikai főváros Victoria börtönében több ezer embert tartanak fogva embertelen körülmények között. Az imfoertis- ták gyilkolják a polgári lakosságot. Találtak olyan holttesteket, amelyeknek kezén az ujjaik hiányoztak, másutt a karokat szögesdróttal bilincselték meg. A fenti adatokat Juan Bosch volt dominikai elnök ismertette a sajtó képviselőivel. (MTI) yakran megtörténik, hogy felelős poszton álló, alapjá- van véve rendes, rokonszenves emberek megtévednek. Könnyelmű, rossz társaságba kerülnek, kártyáznak, italoznak, kiscbb-na- gyobb botrányba keverednek. S a felettesek ahelyett, hogy erős kézzel, idejében visszatartanák őket, hosszú időn át türelmesen elnézik a helytelen viselkedést. Majd egy szép napon — türelmüket vesztve — rásütik a rendbontókra az alkalmatlanság bélyegét és útilaput kötnek a sarkukra. S ha ilyen esetekben egy-cgy hivatalban vagy akár termelőszövetkezetben is felvetődik a kérdés, miért nem lehetett észszerűbb. emberségesebb megoldást találni, az illetékesek rendszerint azt válaszolják, hogy liberalizmus lett volna tovább várni; betelt a mérték, „ök nem nevelő ítézet", s különben is felelős posztra kész emberek kellenek, Kész ember. Igényes követelés. Vajon hol állna most a tsz-moz- galom. ha a szervezést annak idején ehhez a feltételhez kötöttük volna? Kész embereket a kezdet kezdetéin? Honnan? Hiszen a mozgalom is új volt, s kész szövetkezeti emberré csak a közös élet, a gondok, a feladatok növekedése közben nevelődhettek a falu legjobbjai. A türelem fontos és hasznos erény, s ha jól élünk vele, mindig beérik a gyümölcse. Ehhez azonban a bizalmon kívül mély emberismeretre van szükség. Tudni kell, ki az az ember, aki megérdemli a türelmet. Ismerni kell a felfogásában, a becsületében rejlő értékeket, tehetsége bizonyítékait, családját, a faluban kivívott emberi rangját. Mindazt tehát, ami jelenét, jövőjét, lehetőségeit meghatározza. A legtöbb helyen éppen azzal vétenek a türelem ellen, hogy nem veszik figyelembe az emberekben rejlő lehetőségeket. Csak a bosszantó jelenséget látják és liberalizmusnak tartanák türelemmel megbirkózni a jelenséggel, S azt sem veszik észre, hogy aki türelmetlen, az a szocialista együttélésre jellemző egyéb követelmények ellen is vét. Az Is igaz azonban, hogy a türelem ellen — túlzott türelmesség- gel, határozatlansággal is lehet véteni. S a fejlődés során évről évre másként kell türelmesnek lenni, öt-hat éve még türelemmel kellett várni, hogy az új szövetkezeti elnökök sora a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges alapvető ismereteket megszerezze. Ma az ilyen várakozás már igénytelenség, hiszem — éppen a türelmes várakozás eredményeként — elnökeink zöme otthonossá lett a vezetésben, technikusi vagy még magasabb fokon ismeri az agrotechnikát. Arra is sok példa van viszont, hogy méltatlan emberek visszaélnek a türelemmel. Nem segít rajtuk a haladékok sora, a türelmes várakozás, mind mélyebbre és mélyebbre zuhannak vagy legalábbis nem fejlődnek. Pedig a szigorú, időben történő, emberséges felelősségrevonás segíthetett volna. Ezért kell ismerni az embereket, hogy adott esetben kiderüljön, mire van szükség: türelemre, vagy határozott fellépésre? Mert a felelőtlen elnézés már valóban nem türelem, hanem liberalizmus. tehetetlenség, esetleg cinkosság, összefonódás, korrupció lapulhat mögötte. A türelem nem csodaszer, de elengedhetetlen kelléke az emberek nevelésének. De a visszaélőkkel szemben nincs helye semmiféle türelemnek. Súlyos hibákat, szándékos bűnöket elnézni ugyancsak bűn, felelőtlen liberalizmus. Márpedig a türelem és a liberalizmus nem férnek meg együtt, ha némelyek összekeverik is a két fogalmat. A türelem épít, teremt, a liberalizmus mindezt lerombolja és beszennyezi. Ismerni kell a türelem határait. Tudni kell, hogy a türelem mit sem ér határozottság nélkül. A türelem bizalom az emberben, hit az ember lehetőségeiben, s egyben határozott fellépés a hibák, az elhatalmasodott rossz tulajdonságokkal szemben. Csak így fejlődhetnek a szép eredmények, csak így pusztulhat ki a rossz tulajdonságok gyökere is. Ezért testvére a türelem a határozottságnak. Kékesdi Gyula Gergely Mihály; IDEGENEK 4. A fiú a második: cigarettára gyújtott rá, még az égő csikkről. Az asszony nem bírt tovább az asztalnál maradni, pedig másként tervezte el magában a vacsorát, a vacsorát követő meghitt beszélgetést. Kezdte leszedni az asztalt. A férfi segített neki, egyet- mást még Andi is kivitt a konyhába. A fiú csak ült és füstölt. Az asszony végzett a rendezgetéssel. — Későre jár, lefekszünk — mondta. — Géza fáradt lehet az utazás után. Gyertek gyerekeik! Azok engedelmesen követték a kisszobába. • A férfi odaállt a szoba ajtajába, amelyben ő tanyázott eddig, egyedül lakott, hogy a gyári munka után itthon zavartalanul foglalkozhasson terveivel, ötleteivel és a technikum befejeztével elkezdett esti marxista—leninista egyetem anyagával. — Géza fiam, ebben a szobában fogsz lakni Andival — mondta az asszony. — Biztosan jól meglesztek együtt. Regény Andi kíváncsian bámult a bátyjára. A fiú körbepillantott. Először jelent meg a hosszúkás, betegesen sápadt, keskeny arcán egy tünékeny mosoly. — Így még jobban is járok, mintha albérlőként laknék valahol! Az anyát megütötték a fiú szavai. — És hogy jelentsem be magam, anyu? Radován eltűnt a másik szobában, nem tudta tovább hallgatni a fiatalembert. — Hát hogy jelentenéd be magad? — kérdezte az asszony a többszörös elfoglaltságban agyonhajszolt, kimerült nők hisztérikus felcsattanásával. — Talán albérlőként? Az én fiam vagy, édes gyerekem! És Feri bácsi is a fiának tekint, amikor írtál, elsőnek ő mondta, költözz ide végre! Családtagnak, fiam, és nem albérlőnek! Ahogyan vadidegenek szokták! — Érezte, rögtön elsírja magát, ha még egy szót szól. Kisietett, becsukta maga után az ajtókat, meg ne hallják a gyerekek, hogy sír. A férfi néhány pillanatig elnézte, aztán kifelé menet elhaladva mellette, megérintette. — No, ne sírj! — Átment a gyerekekhez, szótlanul megágyazott nekik, miközben azok érteden meghökkenéssel hallgattak. A fiú már itt is rágyújtott. — Éjszakára azért ne füstöld be a szobát — mondta a férfi. A fiú eloltotta a cigarettát, s csak nézte mostohaapját. De azt nem idegesítette a néma tekintet. — Feküdj le, fiam — mondta a férfi. — Pihenj. Pihenj minél többet, aztán néhány nap múlva nézünk valami nekedvaló helyet, ha csakugyan dolgozni akarsz. Mikor a férfi lefeküdt, az asz. szony hozzábújt, átölelte. Reszketett, foga összekoeódott. Nem sírt, de még egyre szipogott. A férfi sokáig nem szólt, s nem viszonozta az asszony ölelését. Végülis feléje fordult, végigsimogatott a meg-megránduló meleg testen. — Minden rendbe jön, meglátod — mondta. — Mit tudjuk mi, hogyan élt eddig, mi van a lelkében? Meg kell őt ismernünk előbb, mert teljesen érthetetlen a számunkra. — Idegen! Egészen idegen ember! — suttogta elgyötörtén az asszony. — Mintha nem is én szültem volna, mintha soha nem
