Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-14 / 112. szám

1945. május 14.

5

Péntek

Csak a szokás hatalma ?

Inai a „Kiváló Vállalat” din mögött van

Feladatuknak tekintik az esztétikai nevelést is

Talán kissé szokatlan a téma, amellyel foglalkozni kívánok, de úgy érzem, feltétlenül szükséges, mert bár keveset beszélünk róla — sajnos — nem egyedülálló jelenség.

Nem mehetünk el szó nélkül olyan jelenségek mellett, amilyenekkel egyes üzemekben, egyes műhelyekben találkozunk. Sajnos, sok helyen tapasztalhatók nyomdafestéket nem tűrő kifejezések s legtöbb esetben ennek a kezdeményezői maguk a művezetők, csoportvezetők. Igaz, a legtöbb esetben ezt csak az „így szokás” számlájára írják, természetesnek veszik és mit sem törődnek vele. Pedig héit ez is az emberi megbecsülés egyik formája.

Szocialista társadalmunk egyik legnagyobb vívmánya éppen az, hogy megszüntette az ember és ember közötti különbséget, melyet a szocialista jogrendszer a maga erejével is szentesített. Mégis például a Baromfiipari Országos Vállalat orosházi gyáregységénél egyes vezető emberek jogot formálnak ahhoz, hogy beosztottjaikkal meg nem engedhető hangon beszéljenek. Ez mindenké{5pen elítélendő. Sovány vigasz, hogy „régi csirkés ez itt már, és ezt nálunk így szokás”. Éppen ez az! A párt művelődéspolitikájának egyik leglényegesebb feladata az emberek gondolkodásának megváiA kétsopronyi általános iskola úttörőcsapata a Dózsa és a Hunyadi Tsz-nek jelentős segítséget nyújtott tavaly az őszi betakarítást munkák végrehajtásához. Négy és fél vagon paradicsomot szedett és 51 holdon törte le a kukoricát. A paradicsomszedós után járó összeg 2500 forint volt, amely közös kasszába került. Ebből a csapatvezetőség és az úttörőtanács határozata alapján sátrakat és tábori székék, asztalok készítéséihez anyagot vásároltak a barkácsoló szakkörnek.

Ebben a tanévben több előadást szervezett a csapat, s a bevételt táborozásra, valamint a tanulók jutalmazására használja fel. Az idén a július 1-től 11-ig tartó turnusban Fonyódligeten, a megyei vál- tótáborban lesznek a kétsopronyi úttörők. Örsvezetőképzésben Me- zőberényben tizenkét úttörő vesz részt. A táborozás költségeit a szülők és a társadalmi szervek hozzájárulása mellett részben a csapat fedezi. — Jutalmazás a tanulmányi verseny alapján történik. Az őrsök eredményét hetenként, a rajokét havonta értékelik.

Kevermesi úttörők írják

Legutóbbi levelükben a kevermesi úttörőcsapat expedíció« őrsének tudósítói a dolgozók esti iskolájának VII. és VIII. osztályát végzett tanulók vizsgaeredményeiről számolnak be.

A VII. és VIII. osztályban a napokban összesen huszonnégyen tették le az év végi vizsgát; átlaguk 3,5. Nagyon sokan értek el 4~es vagy 5-ös átlagot, például Sajti Lajos, Triznyai Vince, Pet- ró Ferenc, Dévényi Balázs, Kotro- czó Gézáné s Túrák Józsefné.

Közület munkaerőigénye

Az GM 44. sí. Építőipart vállalat azonnal felvesz — budapesti munkahelyekre — ács szakmunkásokat, vasbetonszerelőket, férfi segédmunkásokat és kubikosokat. Munkásszállást es napi kétszeri étkezést biztosítunk. Tanácsigazolás és munkaruha szükséges. Jelentkezés: Budapest V-, Kos- suttá Lajos tér 13—15. földszint. Uti

toztatása, a múlt szellemi maradványainak, ix»sz szokásainak felszámolása — még az ilyesmiben is.

Az ehhez hasonló megnyilvánulások azonban nem ezt a célt szolgálják, s véleményem szerint az is feladat, hogy az ilyen jelenségekkel szemben felvegyük a harcot.

Szép szóval, politikai meggyőző munkával el lehet érni, hogy levetkőzzük ezt a szokást. Jogos igény, hogy felszabadulásunk huszadik évében már a művezetők ne csak szakmai téren legyenek feddhetetlenek, hanem művelt modorukkal, a beosztottjaik megbecsülésével maguk is annak a harcnak a katonái legyenek, amelyet éppen azért folytatunk, hogy a mi népünk elhagyja az effajta szokásokat. Ne az legyen egy-egy ember értékmérője, hogy miképp tudja elkerekíteni amúgy „magyarosan”. Mert kétségtelen, ebben még világszínvonalon állunk, pedig volna nálunk még jó néhány terület, amelynél szívesebben vennénk, ha ott állnánk a világszínvonalon.

Ami a „magyaros” eikerekítést illeti, megelégednénk az utolsó hellyel is.

Kovács András

& Baromfiipari Országos Vállalat orosházi gyáregységének párttitkára.

Sándor.

A csapat Kukéiy János pedagógus irányításával május 14-én, a „Ki mit tud?” keretében irodalmi estet rendez a kultúrházban, amelyhez Petőfi életével kapcsolatos 76 kérdéscsoportot állítottak össze. A legjobbakat jutalmazzák. Az első díj tíznapos ingyenes táNem újság már, hogy a Békés megyei Moziüzemi Vállalatot a Művelődésügyi Minisztérium és a Művészeti Szak- szervezetek Szövetségének elnöksége a Kiváló Vállalat címmel tüntette ki, s hogy az erről szóló oklevelet — a vállalat fennállásának 15. évfordulóját is megünnepelve — Papp Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatóságának vezetője adta át Borka József igazgatónak. Jó néhány megyei vállalatról, termelöközös. ségről olvashattunk e hetekben hasonló kitüntetés kapcsán, de a moziüzemietk kitüntetése is figyelmet érdemlő.

Az már kevésbé ismeretes a nyilvánosság előtt, hogy a kulturális terület az idén összesen két Kiváló Vállalat cím odaítélésére kapott jogot. Nem éppen kevés számú s nem olyan gyenge eredményeket felsorakoztató vállalatok, intézmények jelentkeztek az igénnyel, s hogy ezek közül éppen a moziüzeimi vállalat volt érdemes a kiemelésre, amikor annyi szóbeszéd és cikk foglalkozik a mozázás pangásával, s ezek közül is éppen a Békés megyei kapta meg a babért, mellé a reflektorfényt, ez nem köznapi jelentőségű.

Békés megye nem indult valami korszerű mozihálózattal két évtizeddel ezelőtt. A felszabadulás előtt a megyében 55 mozi működött, s olyan helyeiken, mint Bu- csa, Lökosháza, Méhkerék, Béáme- gyer nem lehetett filmet nézni. Előbb tehát biztosítani kellett a rendszeres filmvetítés lehetőségét minden helységben, felépíteni, megindítani a mai 118 mozit, melyek közül 37 korszerű szélesvásznú filmszínház. Arról sem kell megfeledkeznünk, hogy másfél évtizeddel ezelőtt 2 millió 300 ezer látogató fordult meg a megye mozijaiban, rá egy évtizedre pedig már közei 6 millió. És még ma is, a televízió elterjedésének idején 5 millió fölötti látogatót lehet évente számlálni. Ez természetesen nemcsak megyei érdem; a mozipark kiépítése, korszerűsítése tekintetében Vas vagy Bács megye is hasonló fegyvertényeket tehetne az asztalra. Elvégre kulturális forradalmunk egyik győzelmes „hadjáratát” szemlélteti az a tény, hogy a felszabadulás idején hazánkban üzemelő 972 mozival szemben ma 5129 állami vagy társadalmi mozi, közöttük 670 szélesvásznú terjeszti a filmművészet alkotásait.

Mégis, milyen tényezők emelték a Békés megyei mozisok kollektíváját az országos szint fölé? Nyilvánvaló az a tény, hogy a feltételekben megkívánt mutatókat teljesítették. Ám mindennek érdekében néhány olyan többletet is fel kellett mutatniuk, amivel mások még nem dicsekedhettek. Ezek közül is első helyen említem a Békés megyei filmforgalmazók helyes, dicséretes törekvését, hogy munkájukat nem saját vállalati szemszögből ítélik meg, végzik el, hanem állandóan és következetesen a megyében folyó népművelő tevékenység részéként, azzál együtt az egységes megyei művelődési célkitűzések valóra váltásáért, Ekként munkálkodva érték él, hogy nem csupán a megyei vezető szervek, sőt nemcsak a járási pártbizottságok és járási tanácsok, de a községi tanácsok és alapszervezetek is szívügyüknek tekintették a mozik tevékenységét; segítették, gyámolították, ellenőrizték és sajátjukként foglalkoztak mindegyikkel. Kell-e ezek után mondani, hogy meddő viták és marakodások helyett ez az együttműködés beszédesen kifejeződött a — látogatói számokban is?

Nem kisebb jelentőségű azonban tevékenységük másik területe sem. Tudva azt, hogy a filmművészet alkotásai korántsem csak a gondolat nélküli szórakoztatás élvezeti cikkei, hanem ízlést, szemléleti biztonságot, hovatovább nézői hozzáértést is megkívánnak, feladatuknak tekintették az esztétikai nevelést is. A múlt évben a megyében 20 filmbaráti kör, szakkör működött, avatott vezetők irányításával, s a legaktuálisabb, magas művészi értékű filmekről 60 ankétet rendezték. A mai nézőközönség biztosítása mellett törődtek a holnappal is, a fiatalokkal is. Az iskolákkal szocialista szerződéseket kötöttek bizonyos témakörök szerint összeállított műsorok megtekintéséi-e. Ezzel nemcsak a pedagógusok munkáját segítették, de már megalapozták az új, művészetszerető, kedvelő állandó közönség megszór- veződését is. Mindez bizonyosan jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a megyében a hazai filmek látogatottsága a nézők létszámának 30 százalékát elérte, s a szovjet filmek népszerűsége is magasabb volt az országc» átlagnál.

Hogy egy vállalat ilyen

többlettevékenységre is vállalkoz- hassék, ahhoz természetszerűleg a részfeladatoknak, az apró munkáknak „olajozottan” kell megoldódniuk. A propaganda, a szervezés, a műsorbeosztás, a filmszállítás, a minimális fiimixmgálás, a rendszeres továbbképzés — ez természetes, magától értetődő, a nagy művelődéspolitikai célt szolgáló ténykedés volt. S ezek mögött mint fáradhatatlan hajtómotor dolgozott a pártszervezet, a szakszervezeti bizottság és természetesen — amit elsőnek kellett volna említeni — a Békés megyei moziüzemi dolgozók kollektívája, együttesen és egyedeiben, egész hivatásszeretettől áthatott tevékenységével. Ez az eddig tapasztalt következetesség, erős hivatás- tudat tölt el most bizakodással: a jövőben is minden bizonnyal így, a kultúraterjesztés nagy ügyének ekkora szeretetévél végzik majd munkájukat. Ahogy a kiválóak szokták.

Varga Imre

SZÖVETKEZETÜNK

KŐMŰVESEKET,

kőművesek mellé férfi segédmunkásokat alkalmaz. Vidékieknek szállást biztosítunk. Munkahely: állandó budapesti munka teljesítménybérben.

Ugyanitt általános iskolát végzett vagy végző 16 éven aluli fiatalokat Budapesten lakással, Budapest környékéről bejárással szerződtetünk

kőműves, áes. asztalos, bádogos, vízvezetékszerelő, villanyszerelő szakmákban.

Iskolai jelentkezési lap, tanácsi igazolás szükséges. Jelentkezés Budapest, VIII., Auróra u. 23. Április 4. Ktsz. 1573

borozás.

Meglesni a természet titkait, a való élet szépségeit! — Mert a természet is csak a megismeréséten szép, na meg, amit még az emberi fantázia hozzáképzel.

Hatalmas, de lapos viz partján ülünk a bihar- ugrai halgazdaság igazgatójával.

— Ezt nevezzük mi. a halak nászágyának — mondja suttogva, s kör- beint. Az áttetsző viz a part zöldjétől s az egész zöldellő májustól smaragd fényben csillog: Hisz a vizet is zöld fűre engedték. Pihen rajta a szemünk. Partközeiben, ahol egészen sekély a víz, felfújt pofazacskójú, „tűzhasú” békák kum- mognak. Kis mozdulatra is elhallgatnak, víz alá buknak, s pár centiméterrel odébb dugják föl fejüket, hogy elölről kezdjék kummogásukat. A frissen zendülö nádon nádiveréb hívja a párját jellegzetes csattogó hangján.

— A napokban váló. gattuk ki az utódnevelésre kiszemelteket: a. tejeseket meg az ikráso- kat. Csak a jó idő hiány, zott eddig — suttog tovább, mintha nem akarná zavarni a természetet, amely hangjaival is a csönd érzetét kelti váMÁJUSI

VÍZCSOBOGÁS

rosi zörejekhez szokott füleknek.

A víz egészen sekélynek hat; zöld fűbársony az alja — csak bokáig ér — gondolhatnánk. Pedig 40—45 centiméter mély. Májusi illattól részeg bordóbarna, fecskefarkú lepke vágódik a vízbe. Vergődik! Dülledt szemű, fekete-zöld kecslcebéka úszik oda zajtalanul. Kivár, majd hirtelen kicsap nyelvével s eltünteti a lepkét. Törvény.

Mozdulatlanok vagyunk. Csak a szememmel kérdem:

— Mikor jönnek már?

— Mindjárt — int türelemre szintén szemjátékkal.

Egyszer megfogja a karom, óvatosan jobbra int: két magasabbra nőtt fű csomó közül hatalmas, a víz fénytörésétől hosz- szúorsóra nyúlt, fekete hátú pontyok úsznak elő. Lassan, mint az árnyak. Szinte uszonyuk sem rebben. Kis tisztáson, melynek alja fű bársony, teteje napsugártól fénylő viz, megállnak mozdulatlanul, egymás mel. lett, valami rézsútos párhuzamossággal. Csak

kopoltyújuk hangtalan mozgása árulja el e halszobrokról, hogy élnek. S aztán mintha a víz valamelyes titkos belső áramlása sodorná őket, mind közelebb kerülnek egymáshoz. Lélegzetvisz- szafojtva figyelünk. Az igazgató erősebben szorítja karomat, mintha mondaná:

— Most... most figyelj!

A nádiveréb elhallgat, a békák hangfogózzák kummogásukat. Az egyik nagy hal oldala egy pillanatra megvillan, s pikkelyei mint megany- nyi izzó zöld aranyérem, megvillannak a napfényben. Most hozzáér oldala a másikéhoz: a vizen villamos áram fut keresztül; s hirtelen millió, meg millió vízcsepp porzik a kék ég felé... Mint adott jelre: csobogó, liavargó forgataggá válik a sima víztükör. Hatalmas tükörponty teste repül a víz fölé, mintha a világból akarna kirepülni, s szinte örömujjongva perdül a levegőben, majd hangos csobbanással hull alá, hogy újra meg újra megkeresse a párját.

A tűzhasú békák pillanatok alatt eltűnnek a partközei sekély vizének fűszálai között. A tó közepéből, a morajló vízből riadtan kel légióira egy piros csőrű, ébenfekete szárcsa.

Pattanásig feszült tüdőnkből valósággal kiszakad a levegő.

— ívnak a halak! Lesz ivadék elég! — mondja most már hangosan, jókedvvel az igazgató. - Csak — s egy pillanatra elborul az arca.

— Csak?

— Ezerszáz höld tóterület helyett, sajnos, mindössze 495 holdat adott át a vízügyi építő vállalat. Megint szállíthatjuk, adhatjuk a megtermelt ivadékot, mint tavaly. Kár, nagyon kár a sok költségért.

Feláll gondterhelten, de ahogy pillantása újra a vízre siklik, amely már szinte forr, kavarog, ismét felderül:

— Szép ívás, nagyon szép ívás! — ragyog az arca.

A zsenge nádszálon két nádi veréb csattog már, a rugalmas növény nagy ívben meghajlik, de nem pattan el, csendesen ringatja a madarakat.

Ternyik Ferenc

Nyári táborozásra készülnek a kétsopronyi úttörők

Kiváló úttörők: Márkus Kata, Falúik Eta, Szabó Ilonika és Seres