Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-12 / 110. szám

ms május 12, 5 Szerda A fej és a kéz Tervezés, termelés, jó minősé­gű, becsülete® munka — ez most számiunkra a legfontosabb. Vezetők, mérnökök, techniku­sok, kétkezi munkásemberek keresik egészséges türelmetlen­séggel a legjobb megoldásokat, melyek gazdasági életünkbe új színt, még nagyobb lendületet visznek, hogy minél jobban helytáliihassunk a közösen vál­lalt feladat, a szocialista társa­dalom felépítésében. Fontos dolog a termelés tech­nikai, anyagi, szervezésbeli fel­tételeit okosan megteremteni, hiszen a rend, a tervszerűség életünk egyik alapja. A fokozott munkaütem, a jó minőségű termelés azonban az emberi fel­tételek tökéletesítését is meg­követeli: a mi társadalmunkban minden tisztességes dolgozó em­ber ne csak tudásával, hanem éizései, önérzete, öntudata tel­jességiével, a szorgalmas munka pártján álljon. Csak így üzen­hetünk hadat a fegyelmezetlen­ségnek, a lógásnak, az ide-oda vándorlásnak. Ezzel a második feltétellel sajnos, nem mindenütt törőd­nek. A szervezésről, a mechaniz­musról folyó viták közben kevés szó esik a tudati nevelésről, a tudatos fegyelemmel, az érte­lemmel, kedvvel végzett mun­kának erről a fontos feltételé­ről. Igen sokan kezelik úgy ezt a követelményt, mint az az igaz­gató, aki szerint „most nem a szavak, hanem a tettek korsza­kában élünk, felesleges hót a szóbeli agitáció, hiszen a cse­lekvés és a nyomába szegődő eredmények a napnál is világo- gosabban meggyőzik az em­bert". Téves ez az okoskodás. Még akkor is téves, ha valóban a tettek korszakát éljük. Mi szo­cialista emberek módján aka­runk élni. Nekünk eszmei vo­natkozásokban is szót kell ér­tenünk egymással, a mi szá­Zsupán lehajtja az üveget, ki­szól. — Jásznak is haza kell vin­nem az akkumulátort. — Pont ma?... — Már egy hónapja ígérem neki. — Ne rontsd el a napomat, Sándor... Mulatná akarok. Arra is. ami volt, arra is, ami lesz. — Én is... — bólint az orvos, s a jó kedély minden nyoma el­tűnik az arcáról. Gázt ad, a ko­csi gyors iramban kigurul az ud­varról. Csendes az őszi táj. A távol­ban végtelen táblákon vonszol­ják a vetőgépeket, a traktoro­kat. Alacsonyan terpeszkedik fe­lettük a szürke ég, gyanús a fel­hők lusta ólálkodása. December­ben szokott ilyen laza és mégis súlyos lenni a borulás, amikor hószag íakítja meg a levegő őszi zamatét, s néhány óra múl­va gyér pillézéssel megindul a hóesés. Korai lenne még, hi­szen csak Károly-nap van, no­vember eleje. A föld szeretne még fekete maradni, miként az orvos haja, de ezt sem kímélik ezek a mostani kurta őszök: fe­je búbján ugyan védekezik az ifjúság, de halántékát hóval szórta be a szél, pontosan úgy. ahogy errefelé az enyhe domb­oldalakat szokta. Zsupán kocsija magányosan halad a kátyús makadómúton. Az orvos kevesli a levegőt, rést nyit az ablakon. Ügy tűnik, munkra nem közömbös, ha csak a gyárakban, földeken épül tervszerűen a szocializmus, az emberek fejében és szívében vi­szont kevésbé. Nem bízhatjuk a véletlenre, ki-ki belátására azt, mikor és hogyan jut el világunk céljai­nak megértéséhez, miikor köve­teli érzése és értelme is, hogy a keze serényebb legyen. Kell te­hát a szó, a nevelés, hiszen azt is csak érvelő szavak segítségé­vel értheti meg az emberek so­kasága, hogy a mi munkánk nem öncélú tevékenység. S nem is csupán a magunk számára kell, hogy megteremtsük a bol­dogulást. Világméretű harc ré­szesei vagyunk, testvémépek csillagképébe ötvözöttén olyan társadalmi rendet építünk, amely a legtöbbet akar tenni az emberért. Be kell bizonyítanunk a világ előtt, hogy felnőttünk e cél megvalósítására. A nemzet­közi munkásosztály harcának részesei vagyunk, ha jól dolgo­zunk. ha becsülettel, öntudato­san helytállónk posztjainkon, a közös jövendőt kovácsoljuk. Aki pedig lóg, ölbe tett kézzel, s a sült galambot vát'ja a szocia­lista társadalomtól, akarva-aka- ratlanul árt közös ügyünknek. Roppant felelősség terhel te­hát mindannyiunkat, hiszen nemcsak arról van szó. hogy lesz-e mosógépünk, frizside­rünk, rádiónk. A kapitalista és a szocialista társadalom közötti gazdasági harcban a becsüle­tünk a tét. Ezt a harcot csak a mi világunk emberének szor­galma®, öntudatosan fegyelme­zett munkája döntheti ei a ja­vunkra. Ezért fontos az okos szó és a nevelés, a kimunkált, magas öntudat, hogy ezt mindenki vi­lágosan megértse. Ezért fontos, hogy a fejekben is tervszerűen épüljön a szocializmus. Hiszen amit a fej akar, a fej helyesnek lát, azt a kéz engedelmesen megcseieíkszi. (K. Gy.) mintha hallucinálna: izgatott emberi hangzavart zúdít be rá a huzat. II. A rendelő külön kis épület volt a ház mellett, mosókonyhá- tíól alakították. Becsukott ajtaja előtt tucatnyi asszony zajong. Iz­gatott hangoskodásuk veszeke­désnek is beillett, noha szavai­kat csitításnak szánták. Haját tapogató, lehunyt szemű me­nyecskét fogtak közre. — Ne hagyd el magad, Rózsi! — próbált lelket önteni bele az egyik. — Megmenti. Ez megmenti. A Szabados Valit is a sírból hozta vissza — erősítette a másik. A menyecske csak suttogni tu­dott a kétségbeeséstől. — Az első gyerekem ... Nem halhat meg! .. — zokogott fel váratlan hévvel, és rontott vol­na a rendelő ajtajának Komor arcú, erős férfi fogta karjaiba. Az apa. Feleségét a többi asszonyra bízta, maga lé­pett elszántan a rendelőbe. Zsupánon kívül nem volt más felnőtt odabent. A vizsgálóaszta­lon másfél éves kislányka fe­küdt: látszólag halott. Az orvos megilletődött arca verejtékben fürdött. Mesterséges légzéssel tartotta az életet a gyermekben. A férfi, aki belépett, remegő szájjal hebegte: — Ne komédiázzon, dokto úr... mondja meg az igazat. (Folytatjuk) Ballagás A sarkadi gimnáziumban már az utolsó előtti tanítási napon megkezdődött a ballagás. A negye­dikes lányok babakocsival, hajuk­ban masnival, a fiúk pedig kis- biei'klivel és rollerrel jötték az is­kolába — emlékezve a már soha vissza nem térő gyermekévekre. Az igazi ballagás napján a ha­gyományos kólóm pszói'a az új is­kolából 70 nappali és 24 levelező tagozatos diák indult el a körútra. Hátukon batyuval, hol könnyes szemmel, hol nevetős arccal járták a tantermeket, folyosókat, közben pedig meghatót tan énekeltek. A búcsúzokat az iskola udvarán kö­szöntöttélt, akik közül húszán vá­lasztják élethivatásul a mezőgaz­dasági szakmát és ugyanennyien szeretnének pedagógusok lenni. Néhányan. elhatározták: ha befe­jezték tanulmányaikat a főisko­lán. akkor ide jönnek vissza taní­tani. Miután a harmadikosoknak át­adták az iskolazászlót, a ballagok menete elindult a járási pártbi­Tóth Pista bácsi, a hivatal- segéd megkongatja a kolom- pot. A búcsúzók egy csoportja az utolsó előtti tanítási napon. Csausz Vilmos igazgató köszönti a negyedikeseket. zottsághoz és a tanácshoz, ahol megköszönték a négyévi segítsé­get, támogatásit. . Ezt szeretnék meghálálni, erre utalt az új épü­let bejárata felett olvasható mon­dat is: „Az életet nem idővel, ha­nem cselekedettel kell mérni”. Szöveg: Dékány Fotó: Kocziszky A ballagok menete ae új épület előtt. Közületek munkaerőigénye A FŐVÁROSI 3. SZ. ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT felvesz ács. épületlakatos. hidegburkoló szakmunká­sokat és építőipari segédmunká­sokat. Munkásszállás van. Jelentke­zés: Bp., VIII., Csokonai u. 6. Munkaügyi osztály. 1434 Az EM 44. sz. Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti munka­helyekre — ács szakmunkásokat, vas­betonszerelőket, férfi segédmunkáso­kat és kubikosokat. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Tanácsigazolás és munkaruha szüksé­ges. Jelentkezés: Budapest V., Kos­suth Lajos tér 13—IS. földszint. UK A Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat ISTVÁN MA­LOM üzeme belső útkövezési mun­kálatokhoz két fő kövezöt felvesz. Nyugdíjasok jelentkezését is elfogad­juk- 48040 Hirdessen lapunkban!

Next

/
Thumbnails
Contents