Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

1263. május 9. 4 Vasárnap Ok sem járnak rosszul Pályaválasztási ankét és tapasztalatcsere Szeghalmon Réhány évvei ezelőtt, amikor szóba került, hogy az orosházi 1 -es számú téglagyár üzemelését megszüntetik, bizony nagyon el­keseredett volt a hangulat. A munkások -azt kérdezték: mi lesz velük, ha ezt tényleg megteszik? Minden szál ehhez a gyárhoz fűzi őket, az idősebbek iszinte gyermek­koruktól itt dolgoznak. Nekik már nem csupán biztonságos megélhe­tést, hanem ennél jóval többet je­lent. A rossz hírt nemsokára kelleme­sebb váltotta fel. Az országnak sok téglára van szüksége, folytató­dik a termelés a gyárban. Az em­berek visszanyerték életkedvüket és új erőre kaptak. Soha nem vol­tak az utolsók, de azóta talán még egy fokkal javult az eredményük. Most mindenfelé nagy nyüzsgés látható. Működik a kotrógép, a nyerstégla-prés, kanyarognak a kuli vontatta csiilesorok, szorgal­mas asszonykezek rakják a nyers téglát a szabadszárítón, a kemen­cénél szinte megszakítás nélkül tart a berakás és a kihordás, au­tók érkeznek és szállítják a kész­árut az építkezésekhez. fl környező tanyák körül vi­rágoznak a gyümölcsfák, döngi- csélő méhek repülnek nehéz ter­hükkel. A nagy, sötétzöld színű tó, amelyet kotrógépek több évti­zedes munkával varázsoltak az egykori termőföld helyére, úgy hullámzik, mintha legalábbis a Velencei tónak képzelné magát. Hátán fekete tollú szárcsákat rin­gat, amelyek a nádasba menekül­nek, ha veszélyt sejtenek. Felettünk sűrű felhők gomo­lyognak. Egyszer csak szemerkélni kezd az eső. A tó vizén apró kari­kák táncolnak. Szentiványi Sán­dor, a gyár vezetője bosszanko­dik: — Ügy látszik, már sohasem süt ki a nap — mondja. A nyerstégla-gyártásnak az eső az egyetlen hátráltatója. Itt nem áll az a közmondás, hogy a má­jusi eső aranyat ér. Hát még az áprilisi! Annyi bajt okozott már, hogy a téglagyáriak alig tudták magukat utolérni. Nagy erőfeszí­tések árán mégis sikerült a tervet teljesíteniük, sőt egy kis többle­tet is „tartalékolnak” biztonságból. Lemaradásuk tavaly sem volt, az idén. sem lesz. Nincs az az idő­járás, ami kifogna rajtuk. Szentiványi Sándor elmondja, hogy tulajdonképpen kétfajta ter­vük van. Amit év elején kaptak, az 8 millió 300 ezer nyers téglát ír elő, később pedig ezt 10 millió 100 ezerre módosították. Persze nem csupán valami „számjátékról” van szó. A feltételek is biztosítottak lesznek. A kemencét négy kamrá­val megtoldják. Már hozzá is kezdtek a feladat végrehajtásához. Hol csoportig, hol eláll az eső, a munkát azonban nem szakítják meg. Szente György baggeres ugyan az égboltot kémleli, hátha kitisztul. Végtére a keresetéről is szó van, mert teljesítmény szerint Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és közü letek részére VILLANYMOTOR­TEKERCSELÉSÉT rövid határidővel vállalja a BÉKÉSCSABAI GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS SZARVASI ÚT. 195 kap munkabért. A gép közben egyenletesen kanalazza az agya­got és szórja bele a csillékbe. Egy új gödör van kialakulóban, amelyből március óta már négy, négy és fél ezer köbméter agyag került ki. Íme, ennyit nyelt el másfél hónap alatt a téglagyár. A nyers téglát ketten szedik el a géptől, a barnára cserzett bőrű férfit Isztorká Antalnak hívják. Régi ismerősiként üdvözöljük egy­mást. Az a véleménye, hogy a téglagyárban nem adják könnyen a pénzt. Amikor megkérdezem tőle, hogy mennyit keres, tréfásan válaszol: / — Ketten azért „megcsináljuk'’ az ötezer forintot. Itt nincs helye a sok beszédnek. A nyolc óra munkaidőt nem lehet egy perccel sem lerövidíteni, a gép diktálja a tempót. Szentiványi Sándortól azonban megtudok egyet s mást. Azt, hogy Isztorká Antal derekasan, megállja a he­lyét. Tavaly meegnősült, a felesé­ge gyereket vár. Szépen, takaré­kosan élnek. A jövőjüket alapoz­zák. A gyári kollektíva nevelte rendes, becsületes munkásember­ré. A nyerstégla-lerakók között a „legidősebbet” keresi Szentiványi Sándor. Gondolkozik: ki is 'lehet az? — Megvan — mondja. — Szö- mörei Ferencné egyike azoknak, akik a legrégebben dolgoznak itt. Egyébként egészen fiatal, egész­ségtől sugárzó asszony. Kiderül azonban, hogy 11 évvel ezelőtt lé­pett be először a gyár kapuján. Szentiványi Sándor elé állt és így szólt: „Sanyi bácsi, szeretnék dolgozni”. — „Mit lehetne rád bízni?” — kérdezte a gyárvezető a vézna kislánytól. — Először ar­ra gondolt, hogy hazaküldi, de megsajnálta. Adott neki egy köny- nyebb beosztást. Nemsokára együtt dolgozott a felnőttekkel. Néhány év múlva férjhez ment a gyár egyik munkásához Már van egy hároméves kisfia is. Elégedett az életével. Most egy apró, de váratlan öröm érte: a normakarbantartással kapcsolat­ban úgy alakult a hely­Termelőszövetkezeteinik meg­alakulásuk óta igen nagy utat tét. tek meg. Többségük igen nehéz adottságok mellett kezdte el mun­káját, sok problémával kellett megküzdenie a vezetőségnek és a tagságnak. Egyik termelőszövetke­zet előbb állt talpra, a másik ké­sőbb. Igen soikfajita tényező ha­tott fejlődésükre. A jó természeti adottságokkal rendelkezőknek könnyebb volt, a mostoha körül­mények mellett gazdálkodóké ne­hezebb; A természetes az volna, hogy a jó tala j adottságokkal rendelkezők kivétel nélkül kiváló termésátla­gokat érjenek el s ennek folytán az állattenyésztésük is igen fej­lett és gazdaságos legyen. Sajnos, ez nem minden esetben van így és felvetődik a kérdés, hogy miért? Ellenkező példát is vehetünk: a rossz adottságú üzemek nem fej­lődhetnének eleve, mivel a termé. szét mostohasága folytán gyengék a növénytermelési átlagaik és ennek folyományaként a többi üzemágban is nagyon le vannak maradva. Szerencsére ez neon zet, hogy minden ezer nyers tégla lerakása után 65 fillér­rel nő a keresete. Készített egy kis számítást is. Ha az idényben meglesz az 1 millió 500 ezer tég­la, akkor a havi átlagkeresete el­éri az 1700 forintot. Szömörei Ferencné társa Pásztor Jánosné, aki egy ideig az üveggyárban dolgozott, aztán visz- szajött. Hogy miért? Talán leg­inkább azért, mert.nem bírta az éjszakai műszakot. De a régi, megszokott ismerősök, barátok is hiányoztak. Most újra közöttük van. Többé nem hagyja itt őket. A kemencénél Verebes József kam­ratisztítóval beszélgetünk. Ami­kor a gyárba került, nehezen szo­kott a rendhez. Néha-néha igazo­latlanul elmaradozott. Természete­sen kevesebb lett a munkabére és az év végi nyereségrészesedésből sem jutott neki annyi, mint a töb­bieknek. Pedig hét gyerek eltar­tásának gondja nehezedett a vál­lára. Tavaly már egy percet sem mulasztott és az idén is kifogás­talan a magatartása. Nemrég a kemencénél átszervezés történt. Verebes Józsefnek többet kell dol­goznia, de ez a keresetén is meg­látszik majd. Ö is számolgatott és tudja, hogy 1800 forint helyett 2100-at kap, ha rendesen dolgo­zik. örül is neki. Az udvaron nincsenek olyan tóglarakások, mint néhány évvel ezelőtt voltak. Jönnek a gépkocsik és a vontatók, ami elkészül, mind­járt viszik. Éppen a Csorvási Földművesszövetkezet tehergép­kocsija kanyarodik be az úton. Ezer tégláért jött, a vendéglő át­alakításához használják fel. Mong- ru Sándor rakodó arról panaszko­dik, hogy ő hiába, kér, nem kap, pedig kellene a saját háza építé­sére is. Egyelőre a szerződés sze­rinti igényeket kell kielégíteni. Ha azonban az orosházi 1-es és más téglagyárak is jól termelnek, ak­kor jut majd mindenhová. Ezt pe­dig itt tudják a dolgozók. És ha végre kiderül az égbolt, akkor még jobban „rákapcsolnak”. Legyen több tégla, ők sem járnak rosz- szuL mindenütt van így, hiszen van- vam mostoha körülmények között is jól gazdálkodó termelőszövetke­zeteink. Itt megint felvetődhet a kérdés, hogy miért? A mezőgazdasági termelés szín­vonala napról napra fejlődik. Üj gépek, vegyszerek, új agrotechni­kai eljárások., új fajták jelennek meg szinte napról napra, amelye­ket eddig nem ismertünk, talán nem is hallottunk róla vagy né­hány évvel ezelőtt el sem tudtuk volna képzelni. És itt jön a miért­re egy kis válasz. A mostani ter­melési viszonyók mellett nem elég az, hogy új növényvédőszer jött forgalomba, vagy új gép kibo- csájtva, mert azt alkalmazni kell, ehhez hozzáértő ember kell. Nem elég az új növény, vagy állatfajtái annak termesztését, illetve te­nyésztését ismerni keli! Nagyon sok „kell” van. Több ter­melést, jobb áruellátást, jobb lé­tet a mi viszonyaink mellett csak az újnak, a jobbnak a felka­rolása mellett lehet biztosítani. Itt megint jön egy lényeges kérdés, hogyan? Vagy úgy is mondhatni, Szeghalmon a járási pártbizott­ság tanácskozótermében május 6-án délelőtt a megyei nőtanács mellett működő pedagógiai bizott­ság pályaválasztással kapcsolatos tapasztalatcsere jellegű ankétet rendezett. Az ülésen részt vett és megjelent Máté Erzsébet, az Or­szágos Nő t anács küldötte, Knap- csek Pálné, a megyei pedagógiai bizottság vezetője és Kiss Gyula, a szeghalmi járási pártbizottság agitációs, propagandaosztályának főelőadója. Dr. Pásztor Józsefivé, a megyei nőtanács elnöke megnyitó szavai után Major Jánosné, a szeghalmi járás pedagógiai bizottságának vezetője mondta el vitaindítónak szánt beszámolóját. Először a me­zőgazdasági szakmunkásképzés fontosságáról szólt, majd részlete­sen ismertette a szeghalmi járási mezőgazdasági szakmunkásképzés és mezőgazdasági tanulószerződés eredményeit, hiányosságait és to­vábbi feladatait A járási pedagógiai bizottság to­vábbi legfontosabb munkájának a pályaválasztás segítését, a tovább­tanulás irányítását, támogatását jelölte meg. A pedagógiai bizott­ság a járási művelődésügyi osz­tály, a nőtanács és a KlSZ-szer- vezetek közös munkájának tartal­mi továbbfejlesztését tűzte ki to­vábbi célul beszéde utolsó részé­ben Major Józsefné. A vitaindító előadás elhangzása után az elsők között Szívós Mi- hályné, a szeghalmi „Sebes M ezőberényben a községi ta­nács vezetőinek jelentős gondot okoz a lakáshiány. Ezen igyekez­nek segíteni: a piactéren április közepén ötvenhat OTP-lakás épí­tését kezdte el az építőipari ktsz. kivel? Itt már személyi kérdés ve­tődik fel, azaz a szakember prob­lémájának felvetése nélkül választ adni nem lehet. Az újat, nem megszokottat elfo­gadni mindig nehéz volt és be­látható időn bélül sem fog teljesen zökkenőmentesen menni. Egyik erűben hamar megbarátkozik az új gondolatával, ha attól megfe­lelő eredmény várható, a másik ember nehezebben. Ki fogadja el hamarabb az újat? Az a vezető vagy tag, aki ki tudott szakadni a régebbi vagy a közelmúlt kispa­raszti gondolkodásmódjából és gyakorlatából, az legtöbb esetben segíti az újat. Ehhez azonban hosszú út vezet el. Meg keli szok­ni az ,,én” helyett a „mi”, „enyém” helyett a „miénk”, s ami nagyon döntő, a „nekem” helyett a , .ne­künk” fogalmát. Aki eljutott az utóbbi fogalomhoz, az már igen sokszor kezébe vette a ceruzát, sokat számolt és főleg sokat szor­zott és osztott ahhoz, hogy lássa: a termelőszövetkezet egy-egy tevé­kenységéből milyen hatás várható a tagságra, azontúl saját magára. Ahhoz azonban, hogy valaki a termelés hatását vetíteni tudja, is­mernie kell a várható eredménye­ket. Eredményeket elérni csak úgy lehet, ha végigvezethető az első mozzanattól az utolsóig az adott termelési ág. & ebben a vé_ György” Általános Iskola szülői munkaközösségének vezetője szó­lalt fel. Felszólalásában a pálya- választási felvilágosító munka ott­honi szakaszához adott gyakorlati tanácsokat. Dr. Molnár Jánosné, a békés­csabai városi nőtanács pedagógiai bizottságának vezetője a megyei mezőgazdasági szakmunkásképzés nehézségeiről és eredményeiről beszélt. Külön kitért hozzászólá­sában a leánytanulők mezőgazda- sági szakmunkásképzésének prob­lémáira. A mezőgazdasági szakmunkás- képzés körül kialakult helytelen szemléletet kell megváltoztatni — hívta fel a figyelmet hozzászólá­sában B. Major János, a szeghal­mi járási művelődésügyi osztály vezetője. — A szakmunkásképzés­nek a termelőszövetkezetek fel­mért igényeihez kell igazodnia s elsősorban az így felmerült szük­ségletet kell kielégíteni, és figye­lemmel kísérni a már leszerződött tanulókat is. Knapcsek Pálné, a megyei pe­dagógiai bizottság vezetője ösz- szefoglalta az előtte felszólalók mondanivalóját. Hangsúlyozta a nevelőmunka fontosságát a beis­kolázásokkal kapcsolatban. A jól sikerült ankét programja a tanulók nyári foglalkoztatásá­nak és a gyermeknapi program előkészítéséinek megbeszélésével ért véget. Esztergály Keve lakásokba folyamatosan költöznek majd be. Az új lakótelepen három év múlva újabb húsz lakás épít­kezéséhez kezdenek. gigvezetésben benne kell, hogy le­gyen minden tényező, ami jó vagy rossz irányba, de befolyásolta az eredményt. Ehhez pedig már szak. tudás kell, jósolgatással és alap­talan becsléssel nem lehet jó ered­ményt elérni. A szaktudás és meg­felelő gyaíkorlat már eleve magá­val hozza azt, hogy egy termelé­si ágat úgy üzemeltetnek, hogy ab­ból gazdaságos eredményt kapja­nak. E néhány példából is látni le­het, hogy szakképzettség nélkül nagyüzemet vezetni nem lehet, de mondható úgy is, hogy egyetlen kultúrának a termesztése sem képzelhető el megfelelő szakmai előképzettség nélkül. E bevezető után néhány adat a jelenlegi szakember-ellátottságra vonatkozóan, összehasonlítva a szükségletet. Felmérések alapján Békés megye termelőszövetkeze­teiben jelenleg 107 mezőgazdasági mérnök dolgozik, s az országosan elfogadott iránynormák alapján mintegy 690 mérnökre volna szük­ség. A jelenlegi 380 technikussal szemben a szükséglet 1500. Ez a különbözet bizonyítja: legtöbb esetben teljesen képzetlen embe­rek dolgoznak technikusi, sőt mér­nöki munkaterületen. A fenti szá­mok összesített adatok, az állat- tenyésztésre, növénytermesztésre, Pásztor Béla Mezőgazdasági termelés — szakember-ellátottság Ötvenhat lakást építtet Mezöberénifben az OTP A kétszöba-hallas, hálófülkés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents