Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-07 / 106. szám

1*65. május 7. 5 Pontéi Országos Falusi Színjátszó Fesztivál Békés megyében Száz túlkoros tanulóból 85 végzi el az általános iskolát Nagy Ferenc művelődésügyi osztályvezető tájékoztatója néhány aktuális oktatási problémáról Az Országos Falusi Színjátszó Fesztivál Békés megyei megren­dezése színjátszó mozgalmunk húszéves munkájának, eredmé­nyeinek elismerése, emlékezés ar­ra a hagyományra, mely az or­szág első parasztszmházának lét­rehozójához, megyénk szülöttéhez, Justh Zsigmondihoz fűződik. A fesztiválra hét csoport érkezik az ország különböző tájairól, a sze­replők közül három pedig Békés megyei. A nagy érdeklődéssel várt kul­turális esemény május 7-én, pén­teken az érkező csoportok fogadá­sával kezdődik Békéscsabán, majd 12.30 órakor a Balassi Művelődési Otthon, nagytermében dr. Kertész Márton, a megyei tanács vb-el- nökihelyettese nyitja meg az ese­ménysorozatot. Az első nap Jci- emelkedő eseménye lesz még Elek László tanár előadása Justh Zsig­mondiról és a parasztezfoházrol, szintén a Balassi Művelődési Ott­honban, majd az első nap szerep­lő színjátszó csoportok Sarkadra és Csorvásra utaznak, ahol egy- időben: este 7 órakor kezdődik meg a program. Csorváson a Me­zőberényi Fmsz színjátszói Ha­zainé Marj ás Magda: Nyiss ajtót, ha kopogtatnak című színművét mutatják be; Sarkadon pedig a Széchenyi jánási művelődési ház irodalmi színpada, a makói járási irodalmi színpad és a Magyar Néphadsereg 5635 számú alakula­tának műkedvelői lépnek fel. Május 8-án, a fesztivál második napján a déli órákban a TIT ren­dez fogadást békéscsabai klubjá­ban a rész vevő csoportok ren­dezői és művészeti előadói számá­ra. A bemutatók este 7 óraikor újból Csorváson és Sarkadon lesz­nék. A csórvási művelődési ott­honban ekkor a Császártöltési Fmsz irodalmi színpada, az oros­házi Petőfi Művelődési Ház szín­játszói és a „Kilián György” Tisz­tiiskola színjátszói szerepelnek; Sarkadon a nagykállód, á seregé­lyest és az őriszentpéteri művelő­dési otthonok műkedvelői lépnek fel. A fesztivál harmadik napján, május 9-én, vasárnap délelőtt az előadások vitáját rendezik meg, majd utána záróünnepélyre kerül sor a Balassi Művelődési Otthon­ban. A Művelődésügyi Minisztérium tanügyigazgatási osztályán a kö­zelmúltban összegezték a tankö­telezettség 10 évre történt feleme­lésének eddigi tapasztalatait. Az iskolai statisztikai adatokból ki­derült, hogy az általános iskola nyolc osztályát eredményesen el­végzettek aránya országosan az 1953—54-es tanévi 67,5 százalék­ról 1958—59-ben már 77 száza­lékra emelkedett. A 10 éves tankötelezettség Bé­kés megyei tapasztalatairól és más aktuális oktatási problémák­ról Nagy Ferenctől, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályának vezetőjétől kértünk felvilágosí­tást. Munkatársunk első kérdése a következő volt: A 10 éves tankötelezettség ed­digi tapasztalatai az általános is­kolákban; emelkedett-e az iskola nyolc osztályát 16 éves korukig eredményesen elvégzők száma? — A tankötelezettség tíz eszten­dőre való felemelését előíró ren­delet és annak végrehajtása Bé­kés megyében is jótékonyan érez­teti hatását az általános iskola nyolc osztályát 16 éves korig ered­ményesen elvégző tanulók számá­nak emelkedését illetően — mon­dotta Nagy Ferenc. — Állításom statisztikai adatokkal bizonyítom: 1952. szeptember 15-én 7772 ta­nuló volt az általános iskolák első osztályában. Ebből a létszámból 5087 végezte el az általános isko­la nyolcadik osztályát I960 júniu­sában. Ez az indulólétszám 65,4 százaléka. Az 1957—58-as tanév­ben az első osztályosok száma 10 017 volt, közülük jelenleg 7631 tanuló nyolcadikos, és jelentékte­len töredéktől eltekintve el is vég­zik a nyolcadik osztályt. A száza­lékarány közel 11 százalékkal ja­vul és 76,3-re emelkedik. — Ügy vélem, érdemes a túl­koros tanulókról is ejteni néhány szót. Az 1952—53-as tanévben a 7772 első osztályos tanulóból 1233 tanuló volt túlkoros, közülük 1960 júniusában 630 végezte el ered­ményesen a nyolcadik osztályt 15—16 éves korban, azaz a túlko­rosok 51,2 százaléka. A 10 éves tankötelezettségről szóló rendelke­zés hatása érvényesült később ab­ban is, hogy az 1957—58-as tanév­ben 1452 első osztályos, de túlko­ros gyermek közül 1964 szeptem­berében 1235 iratkozott be a nyol­cadik osztályba,* az említett lét­számnak ezúttal már 85,5 százalé­ka! A javulás szembetűnő, ha nincs a törvény, e túlkoros tanu­lók többsége nem végzi él az ál­talános iskolát, tanulmányaik fél­éves tanuló iskolából való kizárá­sára az utóbbi két esztendőben nem is került sor, arra viszont igen, hogy egyik iskolából másik iskolába áttelepítettünk tanuló­kat, megfelelő indokok alapján. Utolsó kérdésünk: A szülők ré­széről bizonyos hanyagság tapasz­talható a tanköteles korú gyerme­kek bejelentésével kapcsolatban. Mit mondhatunk erről Békés me­gyében? — A tanköteles korú gyermekek bejelentését vizsgálva a tapaszta­latunk az, hogy á szülők egy ré­sze még nem szokta meg gyerme­kének bejelentését az előírt idő­ben. Noha községi tanácsaink a helyileg szokásos módon (hangos bemondó, közhírré tétel, dobszó, sajtó stb.) igyekeznek a lakosság tudomására hozni a rendeletben meghatározott kötelességüket; is­koláink az iskolaépületek falán jól látható hirdetéseket helyeznek el, az eredmény mégsem kielégítő. Érdemes megjegyezni például, hogy Békéscsabán, a III. számú általános iskolában a mai . napig 59 tanköteles korú gyermeket je­lentettek be, a rendeletileg előírt március 15-i határidőig 38-at, utá­na még 21-et. Mindez a következő tanév előkészületeit zavarja, hát­ráltatja. Célszerűnek tartanám, ha Az ínyencfalatok mestere Gyöngyösön találkoztam először Novodovszki Pállal, a Szarvas és Vidéke Körzeti Földművesszövet­kezet fiatal vezető szakácsával. Beszélgetni azonban nem tudtunk. Többi szövetkezeti és vendéglátó­ipari szakács kollégájávai együtt ő is ott süngött-forgott a nagy tűzhely körül. Mert nem kisebb tétről volt szó, mint arról, hogy a zsűri értékelése alapján Heves és Békés megye versenyre kelt sza­kácsai közül melegkonyhai készít­ményével ki milyen helyezést ér el. Másodszor az esti órákban egy szűk irodahelyiségben találkoztam vele. Társaival együtt hallgatta az értékelést. Arca nyugodtnak, de naigyon komolynak látszott. Csak szemhéja rebbent meg néha, s árulta el, hogy azért mégsem olyan nyugodt, mint amilyennek látszik. S ez érthető is volt. Hiszen nem egy olyan szakáccsal állt rajt­hoz, aki jóval több ideje gyakorol­ja mestenségét. És elérkezett a számára annyi­ra jelentős pillanat. „Novodovszki Pál, a Heves-Békés megyei sza­kácsok melegkonyhai készítmé­nyeinek versenyében a második lett,.így mondta Túrós Emil, a zsűri elnöke. S a Szarvas és Vi­déke Körzeti Földmű vessző vetke­zet fiatal vezető szakácsának ar­ca feWerült, szeme is elárulta, hogy örül. Novodovszki Pál 1957-ben ke­rült a Szarvas és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezethez sza- kácstamulónak. A főzés művésze­tét az utolsó évben a budatéíényi SZŐVOSZ-isikolán igyekezett elsa­játítani, ahol 1960 augusztusában kitűnő eredménnyel tett szak­munkásvizsgát. Közben a SZÖ- VOSZ által rendezett földműves­szövetkezeti tanulók versenyén a szakácsok között országos máso­dik lett. Zsebében szakmunkás bizonyít­ványával, a vizsga után visszatért Szarvasra, az Árpád-étterembe. Azóta is naponként ott áll a nagy tűzhely mellett, az edények biro­dalmában, a konyha világában. Nem elégedett meg azonban a szakács szakmunkás bizonyít­vánnyal. Többet akart tudni, mint mások, akikkel egyidőben kezdte elsajátítani a főzés művészetét. Ezért egy évvel később — 1961- ben — a f elszolgálói szakmából is szakképesítést szerzett. Majd 1962-ben a szakács szakmában el­nyerte a „Szakma Ifjú Mestere” cím arany fokozatát. Az utóbbi két évben a megyénkben megren­dezett szakácsversenyeken is be­bizonyította, hogy szakmájának nagyszerű mestere. Gyomén nagy­díjat, Szarvason első díjat és több más versenyen elismerő Oklevelet kapott. S miköziben tudását a leg­különbözőbb szaktekintélyekből álló zsűrik előtt megcsillogtatta, nem feledkezett meg általános műveltségének emeléséről sem. A munka mellett tanult és jeles eredménnyel érettségizett Szarva­son, a gimnáziumban. A Szarvas és Vidéke Körzeti Földművesszöveíkezetben szor­goskodó konyhai dolgozók évek óta az Egyetértés szocialista bri­gád tagjai. Már kétszer nyerték el a megtisztelő Szocialista mun­kabrigád címet. Novodovszki Pál­nak, sok más tennivalója mellett, a brigád vezetésére is jut idejé­ből. Balkus Imre beszakadnak. Második kérdésünk: Mit jelent a gyakorlatban az, hogy a külön­böző típusú középiskolák első és második osztályába járó tanúto­kat 16 éves korig az iskolai rend­szerű oktatásból nem lehet kizár­ni, bármely főhatóság alá tartoz­zék is a tanintézet? — Az idei tanévtől valóban az a helyzet, hogy a 10 éves tanköte­lezettség a középiskolába járó ta­nulókra is vonatkozik olyanfor­mán, hogy az iskolai rendszerű oktatásból nem zárhatók ki. Egyébként a középiskolák első és második osztályába járó 15—16 a városi, községi tanácsok már február végén a célnak megfelelő nyomtatványon hivatalosan is fel­hívnák a szülők figyelmét a beje­lentési kötelezettségre. Az is gyakran előfordul — és erről is hasznos szólni —, hogy a bejelen­tést megtették ugyan, de a szülő nem tudja, hogy gyermekét a kö­telező orvosi vizsgálat eredményé­től függően, júniusban, a tanév le­zárása után be kell íratnia az is­kolába. Reméljük, hogy az idén ezt a kötelességüket nagyon ke­vesen mulasztják majd el, s ezzel az oktatási intézményeink munká­ját segítik. S. E. ' VWWWVWWWWW N Még alig virradt, ami­kor nyögve, nyöszörög­ve felült ágyában Gon­dos Marci, a helyi ter­melőszövetkezet állat- gondozója. — Te asszony — bök­te egy kissé barátságta­lanul oldalba hites fele­ségét —, rettentő kutyá­ul érzem magam. Szúr, meg nyilall itt jobbról az oldalam. Az asszony először csapott egyet a felpúpo­zott dunyhára, majd mérgesen kifakadt. — Hát hogyne nyög­nél, az este a torban még a pohár is majd le­csúszott a torkodon. Az ember nem hagyta annyiban. — Más ez a baj, asz- szony. Érzem én. Tüzel a bőröm. — Azzal oda­húzta felesége kezét a gyomra tájékára, — Igazad van, apjuk — szólt a menyecske. — Mosakodj, öltözz, s leg­jobb lesz, ha elindulsz az orvoshoz. Gondos Maid első volt reggel a rendelő­ben. Az orvos mihamar megállapította: vakbél- gyulladás. Egy papírral a kórház sebészeti osztá­lyára irányította. Ott sem sokat teketóriáztak véle. Fürdés után az ágyba fektették s mind­járt fenni kezdte a bo­rotvát valami kórházi embcsr. r — El sem altatnak? — rémült meg Gondos. — Csak megcsinosít- juk ott, ahol még nem járt a borotva — mond­ta a fehér köpenyes. A műtőben is ment min­den, mint a karikacsa­pás. Az operáció határozot­tan jól sikerült, mert Gondos Marci három nap múlva már saját lá­bán óvatoskodott ki a folyosóra. Amikor visz- szafelé lépdelt, nagy ba­rátsággal elé állt egy fehér köpenyes ember. — No lám — kezdte —, még én sem gondol­tam, hogy ilyen gyorsan gyógyul. Tudja, hogy mennyire megizzasztott, a műtétje? Csináltam már néhányat, de ritkán akad ilyen nehéz — és megveregette gyengéden az öreg vállát. Gondos Marcinak eszébe villant az asz- szony figyelmeztetése: aztán nehogy elfeled­kezz a doktorról, aid operált! — Egy pillanat — szólt és belépett a kórterem­be. Elővette pénztárcá­ját, s finoman a fehér köpenyes zsebébe csúsz­tatott három „pirosha­sút” ... — De kérem, kérem — szólt az, mi­közben gyorsan kezet fo­után gott a beteggel, s ment útjára. Gondos Marci pedig leült a padra ol­vasgatni. — Hát maga mit csi­nál? így vigyáz az egész­ségére? Visszahozza az ember a halálból, smost meg csak úgy sétálgat a friss sebbel. Tudja-e, hogy nem sok kellett volna hozzá és elpatkol. Ha nem vagyok az ope­rációnál, nem nagyon ol­vasgatná most az újsá­got — veregette meg egy másik fehér köpe­nyes az öreg vállát. — Na de fő, hogy rendbe jött... Az egészség a legdrágább kincs — tette hozzá. Gondos Marci tudta a kötelességét. — Hát igen, az egészség megfi­zethetetlen — mondta és újabb három százas­sal könnyítette meg pénztárcáját, aztán bé­késen olvasott tovább. — Na, bátyám, maga elmondhatja, hogy vas- bpl van a szervezete — tette vállára kezét egy újabb fehér köpenyes. — Ügy el volt hatalmasod­va a baj, hogy azt nem mindenki gyűrte volna le. Értem is hazatelefo­náltak, hogy azonnal jöj­jek be a szabadságról, mert egy ritka eset ke­rült a sebészetre. A fe­leségem névnapját hagy­tam ott — mondta és in­dulni készült. — Köszönöm, nagyon köszönöm, amit értem tett — szólt Gondos és három százas átkerült az újabb jövevény köpe­nyébe. A meghatottság­tól szinte könnyezve tet­te vissza pénztárcáját zsebébe. Nagyon jólesett neki az önfeláldozó se­gítségnyújtás. — Ha így gyógyul, öreg — közeledett siető­sen feléje egy magas, őszes sebész — mahol­nap kiadjuk az ágyát. — Panasz, baj van-e? — kérdezte. — De mi Is lenne — tette hozzá. — Tucatszámra csináljuk az ilyen könnyű műtéte­ket. Egy vágás, egy var­rás és már mehet is a disznótorba — tréfált, majd sietett tovább a csapóajtó felé. Gondos Marcinak ke­zében maradt a pénztár­ca. — Nővérke, nővérke — intette magához a csinos ápolónőt. — Mondja már meg, ki volt ez az em­ber, aki most itt járt. Az ápolónő megcsó­válta fejét. — Nézze meg az em­ber — korholta. — A fő­orvos úr operálta magát és még meg sem isme­ri... ? Tóth József

Next

/
Thumbnails
Contents