Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-23 / 120. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A ME-GYEI TANÁCS LAPJA NÉPÚJSÁG »65. MÄJUS 23., VASÁRNAP Ara: 80 fillér XX. ÉVFOLYAM, 120. SZÁM Pillantás a vásárra | Az EDÜ-ről jelentjük | Békési képek | KÖRÖSTÁJ | Ne a folyosón... Merre tart a világ? A nemzetközi események alaku­lása úgy váltogatja az emberek egy részének hangulatát, vélemé­nyét nálunk a megyében is, mint a terméseredményeket növelő vagy csökkentő időjárás. A fékét vesztett amerikai impe­rializmus barbár támadása a viet­nami nép, és Dominika ellen „kommunizmus üldözés” címén indított agressziója nyomán so­kak agyában motoszkál a kérdés: merre tart a világ? Annál is in­kább töprengenek ezen, mert az egykori kizsákmányolok marad­ványai reményektől sugárzó arc­cal súgják-búgják: lám, milyen erős a Nyugat, útját tudja állni a szocializmus terjedésének az amerikai és a távol-keleti föld­részeken. A kérdés csak az, hogy med­dig? A történelem hatalmas fo­lyamatában percnyi, pillanatnyi idő néhány évtized is. Ezért az emberiség, a társadalom fejlődé­sét összefüggéseiben szemlélő és azt a megmásíthatatlan törvény- szerűségekkel magyarázók nem határozzák meg, hogy mikorra győz, de biztosan állítják: a jövő a szocializmusé, ez a kor az im­perializmus halódásának, a szoci­alizmus, a kommunizmus világ­ra szóló biztos győzelmének a korszaka. Akik ennek az állításnak az ellenkezőjét próbálják bizonygat­ni, nyomban dadogni kezdenek, ha eléjük tárják a tényeket és a világ térképét. A térképen ugyanis hatalmas vöröslő foltok hirdetik a szocialista tábor régi és új tagországainak növekvő ha­tárait. S ez nem minden: az egy­kori gyarmati országok népeiben legalább olyan nagyfokú barátság és rokonszenv él a szocialista tá­bor, a szocialista eszmék iránt, mint amilyen nagyfokú ellenszen­vet, gyűlöletet éreznek és fejez­nek ki szavakkal is, tettekkel is egykori elnyomóik; az imperialis­ták ellen. Ezek közül az országok közül mind többen tűzték ki cé­lul a szocializmus felépítését. In­diában még Nehru idejében meg­kezdték a tervgazdálkodást, ami cáfolhatatlanul a szocialista gaz­dálkodás egyik jellemvonása. Emellett agrarreformot s a de­mokratikus szabadságjogok mind teljesebb kiszélesítését igyekez­nek megvalósítani. A sajátságos gazdasági viszo­nyainak megfelelően, de a szocia­lizmus építése felé halad Algéria is. Kormányzó pártjának, az FLN-nek programja ezt félreért­hetetlenül célul is tűzte, s a gya­korlat az, hogy egyre erőteljeseb­ben növekszik Algériában az ál­lami, vagyis a szocialista szektor. Tunéziában a gyakorlati megva­lósulás ugyan még kevés: eddig mindössze néhány szociális re­formig jutottak el, s addig, hogy az ország vezetői síkra szállnak a szocializmus mellett. Ennek fel­építését, bár elég homályosan, s túlságosan sajátszerűen körvona­lazzák, de a lényeg az, hogy már ebben az országban sem akarják az embert ember által kizsákmá­nyoló kapitalista rendszert erősí­teni, fenntartani. A volt gyarmati országok kö­zül, Algéria után, a legerőtelje­sebb a szocializmus építése Egyip­tomban. A külföldi monopoltőke után államosították már a közép­üzemeket is. A földreform végre­hajtása után minta mezőgazdasá­gi termelőszövetkezeteket hoztak létre, amelyek amellett, hogy jól fejlődnek, jó példák és jó iskolák arra, hogy a parasztságot össze­fogásra, szocialista nagyüzemi gazdálkodásra tanítsák. Egyiptom ipara olyan gyorsan fejlődik — termelése évente tíz százalékkal emelkedik —, hogy nem hiú áb­ránd: ebből az egykor nagyon el­maradt országból Afrika legfej­lettebb ipari országa lesz egy­másfél évtized múlva. Mi sem bi­zonyítja ezt jobban, mint az, hogy az 1953. évi négymillióról immár több mint 7 millióra növe­kedett az egyiptomi ipari munká­sok száma. A szocialista termelési viszo­nyok megteremtésével barátkozó és arra erőfeszítéseket tevő or­szágok sorába tartozik immár Burma, Ghana, Guinea, Kenya és a Mali Köztársaság is. Milyen más társadalmi rendszertől is várhatnák ezek s a többi volt gyarmati afrikai, ázsiai országok a végtelenül nagy elmaradottság felszámolását? Ezekben az orszá­gokban ugyanis analfabéta a la­kosság nagy része. Eléggé nagy az éhínség s eléggé elterjedtek a különböző népbetegségek. A fej­lett országokban 67—71 az átla­gos emberi életkor, a gyarmati igától megszabadult országokban pedig még negyven sincs. A világ harminc legfejlettebb államában az egy főre jutó nemzeti jövede­lem átlagosan 110O, a volt gyar­mati országokban pedig mindöez- sze 100 dollár. Az imperialistákat természe­tesen felbőszíti, hogy a volt gyar­mati országokban mindinkább a haladó erők veszik kezükbe a kormányrudat, s a fejlődést leg­jobban gyorsító demokratikus vagy szocialista társadalmi rend­szer kialakításáért fáradoznak. Az amerikai imperializmus — legyük hozzá: szövetségesei is — a haladást nemcsak katonai erő­vel, hanem a propaganda legvá- logatottabb eszközeinek latbave- tésével, egyes vezetőknek nagy összegekkel, ajándék-repülőgé­pekkel, helikopterekkel és autók­kal való megvesztegetésével is igyekeznek gátolni az elmaradt országokban. Ám mindez nem más, mint az idejét túlélt, halódó kapitalizmus végső rugdalózása, amellyel nem tudja meggátolni a szocializmus győzelmes előretö­rését. A világ ugyanis erre tart. K. L Tudományos ülésszak a párt szövetségi politikájáról A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak Párttörténeti Intézete má­jus 24-én és 25-én tudományos ülésszakot rendez A párt szö­vetségi politikája (1936—1962) címmel. Az ülésszakon a párt­apparátus ideológiai kérdések­kel foglalkozó vezető munka­társai, az egyetemek és a tudo­mányos intézetek képviselői vesznek részt. Kádár János, Apró Antal és Biszku Béla látogatása a Szovjetunióban A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására május 22-én baráti látogatásra a Szovjetunióba uta­zott Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Apró Antal és Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagjak Búcsúztatásunkra a Nyugati pá­lyaudvaron megjelent Kállai Gyula, a Minisztertanács alnök- helytettese, Nemes Dezső, a Köz­ponti Bizottság titkára, a Politi­kai Bizottság tagjai, Benkei And­rás belügyminiszter, a Központi Bizottság tagja, Csanádi György ‘közlekedés- és postaügyi minisz­ter és Púja Frigyes, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. Jelen volt a Budapesten tar­tózkodó Kirill Mazurov, az SZKP Központi Bizottsága el­nökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió magyarországi nagy­követe. (MTI) >A/WNWV\AAW\AAAWVW%^WW>WWWWWVWVWWVVWWVWVAVIAWWW\AS> Idény előtt a csabai konzervgyár A Békéscsabai Konzerv­gyárban június végéig fe­jeződik be a nagy karban­tartás. Legkorábbi termék a borsó, amelynek a fel­dolgozása június első felé­ben kezdődik. A négy bor­sóvonalon terv szerint 420 — naponta 24 — vagon konzerv készül, amelyhez 230 vagon borsó szükséges. Ennek vetése a gyári kapa­citásnak megfelelően sza­kaszosan történt, hogy a feldolgozás tartamára fo­lyamatosan friss áru ér­kezzen. A „hattyúnyaknak" nevezett felhordóelevátoron az utolsó sírni tásokat végzi a lakatosbrigád. Kopanyicza Mátyás és Csiaki András a központi felöntólé állomást szereli. (Fotó: Kocziszky)

Next

/
Thumbnails
Contents