Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-22 / 119. szám
1865. május 22, 5 Szombat Vasárnap fejeződik be Békés megye amatőr filmeseinek 2 éves tanfolyama Hazánkban, így Békés megyében is az amatőr filmezés fejlődését, a gyakori tapasztalatcserék mellett, szervezett oktatással segítik. A Békés megyei Népművelési Tanácsadó ennek figyelem- bevételével szervezte meg és indította el két évvel ezelőtt, amatőr filmesek részére azt a tanfolyamot, melynek a megye minden részéből voltak hallgatói és amelynek ünnepélyes befejezésére május 23-án, vasárnap délelőtt Békéscsabán, a Balassi Művelődési Otthonban kerül sor. Az eltelt 24 hónap alatt helyi és budapesti művészeti és technikai szakelőadók a rendezéstől a hangosításig, az operatőri munkától a világításig mindazokat a tudnivalókat ismertették a résztvevőkkel, melyek az eredményes amatőr filmezéshez nélkülözhetetlenek. A most következő utolsó előadáson Búm Gyula, szakelőadó a hangosítás technikájáról és esztétikai kérdéseiről beszél, majd szemléltetésként bemutatja a Felnőttek játéka, Még most is, Randevú, Fesztivál 63, Gépitáno és Hirosima című játék- és riport- filmjeit. Befejezésül Horváth László, a Népművelési Tanácsadó vezetője mond záróbeszédet. —hr— Parkrombolók Az első napon 17 arany-, 28 ezüstös 32 bronzérem talált gazdára Színvonalas vetélkedők az Erkel Diákiinncpen Küzdelem az őstermészet ellen mindig emberi tulajdonság volt. Napjainkban ki így, ki úgy ma is vívja ezt a csatát. Az emberek ma fát ültetnek, hogy amit őseink kiirtottak, pótolják. Parkot építenek, hogy szebbé tegyék városukat, falvaikat. Mindig megdöbbentő az olyan hír, hogyha azt halljuk: letaposták a parkot, kitördelték a most ültetett fát. Az elmúlt években Békéscsabán több százezer forint értékű társadalmi munka és tényleges forintösszeg az, amelyet arra a célra fordították, hogy szépüljön a város. Az arány így alakul: iá vesznek tíz fát, ültetnek helyette kétszázat. A kis fák azonban nem sok nyarat érnek meg, mert vannak, akik kitördelik. A városi tanács vb építési és közlekedési osztályán a napokban részt vettem egy fakitördelő szabálysértési ügyének tárgyalásán. Csicsely Pál 23 éves fiatalember a téglagyári kultúrotthon- ban eltöltött görbe éjszakát hajnalban úgy vezette le, hogy 80 (nem félreértés!) tényleg 80 kis fát kitört. A fák egy darabig ellenálltak, össze-vissza szúrkálhanem még ez is... — csüggedt el a lány. önkéntelenül hangolódott át Zsupán arra a különös, tisztázatlan gyengédségre, amely mindig elfogta, ha a lány közelében volt vagy, ha csak' gondolt rá. Másként szerette Valit, mint ahogy nőt, szülőt, gyereket, barátot szokás. Ügy érezte, benne szereti az összes rábízott embert, noha szerencsére nagyon pontatlan volt benne ez az érzés, mert óhatatlan hazugsággá vált volna, ha szavakká fogalmazódik. — Csak fel a fejjel. Hát hiába lennék rád annyira büszke? Kérem a hőmérőt. — Elvette, megnézte. — Ez aztán az örömhír! Semmi hőemelkedés! Bravó. Ezért a teljesítményért egy gyönyörű könyvet kapsz. Milyent szeretnél? f A lánynak felcsillant a szeme. — Amelyikben nagy városok vannak, meg sok-sok ember! Meg utazás. Ügy szeretnék messzire utazni!... Megint kimérten’ de jókedvűen szólt az dfrvos. • — Annak is eljön az ideje. Most viszont egyfolytában feküdni kell, és csak akkor mozdulj, ha nagyon muszáj. Holnap reggel jövök. Szervusz. — Kézi tcsókolom, Sándor bácsi... — búcsúzott Vall a magukra maradó betegek félénkségével. Az elnökség; Szabó János, a KISZ KB titkára nyitotta meg a diákünnepeket. fák kezét, de ő befejezte tettét és talpon nem mai'adt fa az utcában. — Megbántam, nagyon részeg voltaim — védekezik, s amikor megkérdem,' hogy ültetett-e már életében fát, így válaszol: — Nem ... soha. És alá nem ismeri a faültetés örömét, aki még nem ült árnyékot adó^ E® alatt, aki nem tudott örülni a rügyfakadásnak, az valahol nagyon szegény ember, szegény ... S vájjon ahhoz mit szólhatunk, ha valaki olyan szórakozást talál magának, hogy a Szabadság téren 36 tulipánt szaggat le, mint ezt Ligeti József tette. Ment a virágok között és a kinyílt virágot megfogta, fejénél fogva letörte és eldobta. Legalább a feleségének vitte volna haza.’ Mert virágot lopni talán nem bűn, de pusztítani, igen! Mindkét esetben komoly pénzbírságot szabott ki a szabálysértési előadó. A fakitördelésért kétezer, a virágtépésért négyszáz forintot kell fizetni. Drága fák voltak és drága virágok ! (—czi) Az udvaron hálálkodva kísérte végig Zsupánt a lány anyja. — Drága ember... A sírból hozta vissza... Imádkozok magáért, az Isten áldja meg... — De hiszen maga vigyázott rá éjjel-nappal, Szabados néni — védekezett zavartan az orvos és menekült a halál-kodás elől. Kora délelőtt volt, mire hazaért Zsupán. Már hosszú sor várta a rendelő előtt. Felesége rosszkedvűen, aggódva szaladt eléje, valósággal kiemelte a kocsiból. — Azonnal ágyba — parancsolta a várakozók szeme láttára. Férje türelmesen végigsimított a haján, aztán megcsókolta. — De kérlek... hisz dolgom van. láthatod. Az asszony haragosan ment be a házba, Zsupán pedig kinyitotta a rendelőt. Udvariasan szólt a betegekhez: — Elnézést a késésért... — dolgom volt. Rendelés után holtfáradtan támolygott be a házba. Futó pillantást vetett a kitálalt ""ebédre. Nem nyúlt az ételhez, ruhástól dőlt az ágyra. Késő este eszmélt. Ijedten felugrott, kapkodott, mint aki bepótolhatatlan tennivalóidról késett le. — Miért ég a lámpa?! — kérdezte mámoros csodálkozással. — Mert már az Esti krónikának is vége — világosította föl mérgesen az asszony. (Folytatjuk.) Az Erkel Diákünnepek megnyitója ‘után a hűvös idő ellenére forró hangulatban kezdődtek el a bemutatók, amelyek hamarosan Horváth Gyöngyi, a sarkadi gimnázium tanulója a versmondás ezüstérmese. versenyjelleget öltöttek. A zsűriknek gondot okozott az egyes produkciók elbírálása; ugyanis a sok, magas színvonalon előadott vers, énekszóló, népi tánc és társastánc közül a- legjobbakat kellett arany-, ezüst- vagy bronzéremmel jutalmazni. Öt megye középiskolásainak és ipari tanulóinak nemes vetélkedése már az első napon felülmúlta a két évvel ezelőtti színvonalat. Ezt bizonyítja az odaítélt 17. arany-, 28 ezüst- és 32 bronzérem; s az, hogy minden egyes szereplő vastapsot kapott. A Jókai Művelődési Otthonban 63 vers. és prózamondó adott számot előadóművészi képességéről. Témaválasztásuk igazolta, hogy fiataljainkat érdeklik mind a romantikus, mind pedig mai életünket költeményekben, novellákban megéneklő költők, írók munkássága. A vers- és prózamondók közül aranyérmet kapott: Perjési Orsó. lya (Gyula), Dubecz György (Szeged), Dudás Katalirí (Békéscsaba), Szilágyi Mária (Szolnok), Gabnal j Katalin (Orosháza), Farkas Éva' (Mezőkovácsháza), Tandi Lajos (Gyoma) és Szabados Margit (Szeged). A szólóénekesek közül három versenyzőt jutalmaztak aranyéremmel, mind a három Békés megyei: Radnai Margit (Gyula), Nagy Erzsébet (Orosháza) és Le hoczki Márta (Békéscsaba). Az Erkel Művelődési Házban rendezték a társastáncosok vetélkedőjét. A kötelező és szabadó' választott táncok bemutatása után a Deák Gyula—Csáki Emilu békéscsabai, a Csekő Gábor—Tóti: Mária kecskeméti és a László József— Vass Erzsébet szentesi pá- js nyert aranyérmet. A népi táncosok versenyében a Radnai Margit gyulai gimnazista az énekszólisták versenyén aranyérmet nyert. fóti gyermekváros, a gyulai és az eleki gimnázium csoportja bizonyult a legjobbnak — aranyérmet sek lettek. Szöveg: Dékány Fotó: Kocziszky Nagy sikert aratott a fóti gyermekváros népitánc csoportjának délszláv tánca; a jutalom: aranyérem. Az órosházi gimnázium helytörténeti szakkörének arany- és ezüstéremmel kitüntetett tagjaival beszélget Beck Zoltán tanár.
