Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-20 / 117. szám

r »65. május 20. 4 Csütörtök Nyitás döfi a csabai strand Az elmúlt években sokszor szidták a csabai strandot, mert min­dig csak későn tudott megnyitni. Most. ha az idő jó lesz. úgy 25-én már lubickolhatnak a négy medencében. A fürdőt ebben az évben szénen rendbe hozták, kifestették a kabinokat, a padokat, rendezték a parkot, működnek a zuhanyozók s ta­lán a Körös is jó lesz hozzánk, hogy tiszta vízzel látja majd el a nagy medencét. Ülést tartott az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága dr. Pesta László elnökletével szerdán ülést tartott az Országház Gobelin-ter­mében, A tanácskozáson részt vett és felszólalt dr, Beresztóczy Mik­lós, az országgyűlés alelnöke is. Az ülésen megvitatták és elfogad­ták az orvosképzés ütemének ta­nulmányozására kiküldött albi­zottság jelentését, amelyet dr. Tö. rő Imre akadémikus, az albizott­ság elnöke terjesztett elő. A vitában felszólalt dr. Babies Antal, dr. Beene Zoltán, dr. Dés- seő Jenő, dr. Hargitai Katalin, Hánór József. Mázi József, dr. Noszkay Aurél, Sárii Rózsi, dr. Sá_ ró András, és dr. Stark Janka or­szággyűlési képviselő, továbbá Gál György, az MSZMP Központi Bi­zottságának alosztályvezetője és dr, Kovacsics János, az Egészség- ügyi Minisztérium főosztályveze­tője. (MTI) Esztergályost nem lehet esztergapad nélkül képezni Hozzászólás a „Kopogtatás szakmunkásképzésben NÉHÁNY HETE JELENT MEG zások nélkül. Különösen a gya­a Békés megyei Népújságban Dupsi Károly Kopogtatás szak­munkásképzésben c. cikke. Az ebbon felvetett problémák — bár kimondottan a mezőgazdaságról és elsősorban a gépszerelőképzés­ről volt szó — véleményem sze­rint nyugodtan általánosítható minden szakmára és általában az iparitanuló-képzésre. Dupsi elv- társ, a cikkben felteszi a kérdést: mi lesz azokkal, akiket férőhely hiányában nem vettek fel? Eddig általában az volt a baj, hogy kevesen jelentkeztek szak­munkásképzésre, az utóbbi idő­ben azonban egyre többen. Közü­lük, so kát a legkülönbözőbb okok miintt el kell utasítani, pedig me­gyénkben egész sor szakemberre lenne szükség. Nélkülük nem le­het-az ipart fejleszteni. TANTEREM. TANMŰHELY, otthon-férőhely van, az anyagi eszközök sem hiányoznak éppen, csak a nem eléggé átgondolt, ter­vezés miatt több száz f iatal ma­rad szakma nélkül. Ök aztán sodródnak az életben és gyakran a rendőrség kénytelen foglalkozni velük. Egy kis körültekintéssel, helyes intézkedésekkel és az ügy érdemnek megfelelő támogatósá­val ez elkerülhető lenne. Elsősor­ban a helyi tanácsokra és a tár­sadalmi szervekre gondolok. Mi­vel anyagi eszközeink szerényeb­bek, mint az ország más, iparilag fejlettebb vidékein, így azt kell korlati oktatás feltételeinek meg­javítása terén. Mert eddig ilyen vonatkozásban nem sok történt. Inkább visszafelé haladtunk, mint előre. Korábban például a Békéscsabai Gépjavító Állomá­son egy korszerűen felszerelt üze­mi tanműhely volt, amit idők folyamán megszüntettek és most a beiskolázásra kerülő tanulókat nem tudják hol elhelyezni. Jelen­leg már nehéz segíteni a bajon. A SZERSZÁM- ÉS GÉPELEM GYÁRAK Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyárában esztergályos és marós tanulókat képeznek, mégpedig számottevő mértékben. A gyakorlati oktatás feltételei azonban hiányoznak, mert hu­szonhat esztergapad és huszon­négy marógép van, s ezekre negy­venhét esztergályos és negyven marós tanulót alkalmaznak. Ha figyelembe vesszük a kétmüszakos oktatást, akkor is az üzemben legfeljebb öt esztergályos és nyolc marós dolgozót foglalkoztathatná­nak, hogy a tanulóiknak megfelelő számú gép jusson. A dolgozók száma azonban jóval több, a gé­peknél elsősorban szakmunkások állnak. De akkor hol dolgozzanak a tanulók? ESZTERGÁLYOST NEM LE­HET esztergapad nélkül képez­ni, pedig sajnos, évek óta így történik ez. Küszködünk, de eredményre nem jutunk, mert a helyi szervektől kevés segítségei kapunk. ” című cikkünkhöz Azokat A példákat, melyek gá­tolják a tanulók gyakorlati ok ta­tását, még lehetne, sorolni. Azt hiszem azonban, ezekből is meg­érthető, hogy nem foglalkozunk kellő alapossággal a szakmunkás- képzés problémáival. Legfeljebb, ha baj van, akkor állapítjuk meg, hogy valami nincs rendben az ipari tanuló-képzéssel. HA NAGYOBB MEGÉRTÉST, több támogatást kapnának, akkor bizonyára jobb eredményeket ér­nének el. A tervszerűen össze­hangolt intézkedéseikkel a jelen­legi feltételek mellett is eredmé­nyesebb munkát végezhetne az iskola. Tóth Pál, a Mü. M. öli. sz. intézet igazgatója Békéscsaba Gerencsér Miklós: Tanúk 8. — Én nem felejtettem él. Ezen az ünnepélyes napon is figyel­meztetem, hogy a tudósok kö­zött lesz a helye. Talán nem is olyan sokára... Zsupán elszégyellte magát, lé­lekjelenlétéből álig futotta né­hány értelmes szóra. — Köszönöm... De ez. olyan szép lenne, hogy nehéz elképzel­ni... — Átlagon felüli tehetség, át­lagon felüli szorgalom. Csak ez kell hozzá — jelentette ki taná­ros szabatossággal a professzor. Valahogy el kellett oszlatnia a maga és az újdonsült orvos megilletődöttségét. — Akár az anatómiát választja, akár a hormonkutatást, véleményem szerint mindkettőben egyforma esélyei vannak. A közeli napok­ban keressen fel az intézetem­ben. — Köszönöm... — hálálko­dott Zsupán és a kitűnő véle­mény annyira meghatotta, hogy jóformán félálomban vette tu­domásul a búesúzkodó profesz- szor nagyon is józan figyelmezte­tését: — Magas jövedelmet persze nem ígérhetek. Az az érzésem, megnézni, mit teltetnénk beruhá­Ha felmegy a vásárra, NE FELEJTSE MAGÁVAL VINNI hibás óráját, amelyet a vásár ideje alatt soron kívül, eredeti alkatrészekkel megja­vít az Órások szövetkezete. Keleti pályaudvarnál, Vili., Rákóczi út 59. Nyugati pályaudvarnál, VI., Lenin krt. 99. (Béke-szálló mellett.) DéK pályaudvarinál, XII , Magyar Jakobi­nusok tere 7: 1257 Bukósisak Benkei András belügyminisz­ter utasítása — melynek lénye­ge, hogy amíg kellő mennyiségű bukósisak nem áll a motorosok rendelkezésére, tekintsen el a rendőrség a feljelentésektől — élénk visszhangra talált a moto­rosok körében. Most már a si­sak nélküli motorosok is fel­szabadult lélekkel, derűs kedv. ve! „repesztenek" a napfénytől csillogó utakon. Persze van en­nek egy másik, észlelhető rossz mellékíze is. S itt el kell gondol­kozni azon — amikor napvilágot látott a belügyminiszter rende­leté, amely módosította ideigle­nesen a bukósisak használatát —, hogy azok sem fogják olyan szorosan a „gyeplőszárat”, akik­nek van bukósisakjuk. — Ide, a szomszéd utcába ugrok át, hát csak nem öltözöm azért a pár száz méterért „har­ci díszbe” — mondja a feleségé­nek a motoros. Mintha kizárólag a távolságon múlna egy-egy esetleges karambol bekövetke­zése, mintha a tragikus baleset nem egy pillanat alatt következ­ne be. De nem is csupán a bukósi­sakról van itt szó! Több egyéb­ről: a magunkkal szembeni fe­lelősség súlyáról, s közvetve a társadalom iránti felelősségről is. Az az ember, aki megsérti a törvényeket, vét mások ellen, vét a jogszabályok ellen, ame­lyeket mi, emberek, államren­dünk védelmében hoztunk létre. Milyen furcsa és visszás dolgok síülnek ki, ha — megvizsgálva az emberek egy részének felfo­és egyebek gását — arra a megállapításra kell kilyukadnunk, hegy csupán azért tartják be egyesek a tör­vényeket, mert félnek a jogos büntetéstől. Milyen visszás gon­dolatokat táplálhat magában az az ember, aki örömujjongva ol­vassa az újságban vagy hallja a rádióból, hogy amíg nincs ele­gendő bukósisak, indokolt eset­ben eltekint a közlekedésren­dészet a feljelentéstől. A ilyen szemléletű embereknek, úgy látszik, teljesen közömbös az, hogy a bukósisak vagy a fejük horpad-e be egy karambol ese­tén. Éretlen az ilyen emberek felfogása, túlzott önbizalomból adódó nagyvonalúsága. Vagy külön izgalmat okozva valamiféle hamis, romantikus hősnek tudja magát az, aki — habár van neki — bukósisak nélkül száguldozik az utakon, semmibe véve az emberek éssze­rű meggondolásaiból született szabályokat?! Sokkal nagyobb tisztelet övezi ebben a vonatkozásban azt a motorost, aki bár nem tudott venni - bukósisakot; inkább köl­csön kért, mielőtt motorra ült — ezzel is kifejezve tiszteletét azoknak, akik a motorosok vé­delmében rendszeresítik, kellő mennyiségű bukósisak vásárol- hatása esetén pedig kötelezővé teszik a sisak használatát. De addig is — akinek van —, még a szomszéd utcába se ugor­jon át motorjával sisak nélkül. Még akkor sem, ha pillanatnyi­lag a rendőrség elnézi azt, — hiszen a saját életét kockáztat­ja. Teroyák Ferenc Pénteken ülést tart a megyei szállítási bizottság A megyei szállítási bizottság május 21-én, pénteken délután fél kettő órai kezdettel tartja ülé­sét. A bizottság tagjait Fazekas István osztályvezető tájékoztatja a Békéscsabai Konzervgyár nyers­anyagának begyűjtéséről és a gyors szállítás megszervezéséről. Ezután Katona Gábor, a békés­csabai állomás helyettes főnöke a vasúti szállítások áprilisi tapasz­talatairól számol be. A tájékoztató után a megyei szállítási bizott­ság a júniusra igényelt TEFU-gép- koesik elosztásáról dönt, majd a bejelentésekre kerül sor. nélkül hogy anyagi téren egy ideig hát­rányban lesz osztálytársaival szemben. De megéri. * Este a sétahajón vacsorázott a feleségével. Pezsgőt bontottak örömükben. — Álom! — lelkendezett a fia­tal feleség. — Hogy mennyire vártam ezt a napot!... — Tudom — gyönyörködött asszonyában csendes rajongással az orvos. — Fél évig spóroltál, hogy ma pezsgőt ihassunk. — Megérdemeljük mindket­ten, hogy legalább egyetlen nap­ra ne érezzük a szegénységet. — Nagyon nehéz? ... — Sokat el tudok viselni, ha kell. — Bebizonyítottad. — Most rajtad a sor. Szervusz. Igyunk. — Szervusz. Hát pénz .;. az ezután sem lesz. Kezdő kutató, havi ezerháromért. — Mindenképpen ragaszkodsz hozzá? — Kötelességem ... Díjzőz énekelt, szórakozók se­rege táncolt a fedélzeten. A há­zastársak egymásra mosolyog­tak, de átérződött, hogy a tit­kolt gond már befelhózite jóked­vüket. Rettegve mindenféle ünnep­rontástól, inkább hallgattak, minthogy civakodásba boruljon ez a várva várt este. Mutatták a vidámságot, de mindketten ar­ról szerettek volna Inkább be­szélni, amitől féltek. Szívesen szálltak le a sétahajóról, az asz- szony mégis sóvárogva nézett vissza a színes lampionokra. Sokáig sétáltak még az éjsza­kában, a budai Duna-parton, a gesztenyefák alatt! A hosszú hallgatás ellenére úgy folytatta Zsupánná, mintha egy pillanat­tal korábban fejezte volna be előző érvét. — Csak egyelőre ..; — bi­zonygatta rábeszólőn. — Muszáj rendbe jönni. Gyűlölöm az al­bérletet, az örökös alkalmazko­dást. Gondolj bele, hogyan él­tünk három évig. Egy cipödo- bozban. Bűn, ha valamivel töb­bet akarok?... — Dehogy ..! — Nem is annyira magamnak. Fütyülök magamra. De a gye­rekek ... És te. Végig azzal vi­gasztaltuk magunkat: ha majd lediplomázol. A fiatal orvosban alig maradt valami az ünnep öröméből. Fá­radtan lépkedett, ruhája hozza- súrlódott a parti mellvéd kőpár­kányához. — Utálok a hivatásról papol­ni, de hát jól tudod, hogy a ku­tatóintézetben a helyem. Kibír-

Next

/
Thumbnails
Contents