Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-20 / 117. szám
r »65. május 20. 4 Csütörtök Nyitás döfi a csabai strand Az elmúlt években sokszor szidták a csabai strandot, mert mindig csak későn tudott megnyitni. Most. ha az idő jó lesz. úgy 25-én már lubickolhatnak a négy medencében. A fürdőt ebben az évben szénen rendbe hozták, kifestették a kabinokat, a padokat, rendezték a parkot, működnek a zuhanyozók s talán a Körös is jó lesz hozzánk, hogy tiszta vízzel látja majd el a nagy medencét. Ülést tartott az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága dr. Pesta László elnökletével szerdán ülést tartott az Országház Gobelin-termében, A tanácskozáson részt vett és felszólalt dr, Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke is. Az ülésen megvitatták és elfogadták az orvosképzés ütemének tanulmányozására kiküldött albizottság jelentését, amelyet dr. Tö. rő Imre akadémikus, az albizottság elnöke terjesztett elő. A vitában felszólalt dr. Babies Antal, dr. Beene Zoltán, dr. Dés- seő Jenő, dr. Hargitai Katalin, Hánór József. Mázi József, dr. Noszkay Aurél, Sárii Rózsi, dr. Sá_ ró András, és dr. Stark Janka országgyűlési képviselő, továbbá Gál György, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője és dr, Kovacsics János, az Egészség- ügyi Minisztérium főosztályvezetője. (MTI) Esztergályost nem lehet esztergapad nélkül képezni Hozzászólás a „Kopogtatás szakmunkásképzésben NÉHÁNY HETE JELENT MEG zások nélkül. Különösen a gyaa Békés megyei Népújságban Dupsi Károly Kopogtatás szakmunkásképzésben c. cikke. Az ebbon felvetett problémák — bár kimondottan a mezőgazdaságról és elsősorban a gépszerelőképzésről volt szó — véleményem szerint nyugodtan általánosítható minden szakmára és általában az iparitanuló-képzésre. Dupsi elv- társ, a cikkben felteszi a kérdést: mi lesz azokkal, akiket férőhely hiányában nem vettek fel? Eddig általában az volt a baj, hogy kevesen jelentkeztek szakmunkásképzésre, az utóbbi időben azonban egyre többen. Közülük, so kát a legkülönbözőbb okok miintt el kell utasítani, pedig megyénkben egész sor szakemberre lenne szükség. Nélkülük nem lehet-az ipart fejleszteni. TANTEREM. TANMŰHELY, otthon-férőhely van, az anyagi eszközök sem hiányoznak éppen, csak a nem eléggé átgondolt, tervezés miatt több száz f iatal marad szakma nélkül. Ök aztán sodródnak az életben és gyakran a rendőrség kénytelen foglalkozni velük. Egy kis körültekintéssel, helyes intézkedésekkel és az ügy érdemnek megfelelő támogatósával ez elkerülhető lenne. Elsősorban a helyi tanácsokra és a társadalmi szervekre gondolok. Mivel anyagi eszközeink szerényebbek, mint az ország más, iparilag fejlettebb vidékein, így azt kell korlati oktatás feltételeinek megjavítása terén. Mert eddig ilyen vonatkozásban nem sok történt. Inkább visszafelé haladtunk, mint előre. Korábban például a Békéscsabai Gépjavító Állomáson egy korszerűen felszerelt üzemi tanműhely volt, amit idők folyamán megszüntettek és most a beiskolázásra kerülő tanulókat nem tudják hol elhelyezni. Jelenleg már nehéz segíteni a bajon. A SZERSZÁM- ÉS GÉPELEM GYÁRAK Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyárában esztergályos és marós tanulókat képeznek, mégpedig számottevő mértékben. A gyakorlati oktatás feltételei azonban hiányoznak, mert huszonhat esztergapad és huszonnégy marógép van, s ezekre negyvenhét esztergályos és negyven marós tanulót alkalmaznak. Ha figyelembe vesszük a kétmüszakos oktatást, akkor is az üzemben legfeljebb öt esztergályos és nyolc marós dolgozót foglalkoztathatnának, hogy a tanulóiknak megfelelő számú gép jusson. A dolgozók száma azonban jóval több, a gépeknél elsősorban szakmunkások állnak. De akkor hol dolgozzanak a tanulók? ESZTERGÁLYOST NEM LEHET esztergapad nélkül képezni, pedig sajnos, évek óta így történik ez. Küszködünk, de eredményre nem jutunk, mert a helyi szervektől kevés segítségei kapunk. ” című cikkünkhöz Azokat A példákat, melyek gátolják a tanulók gyakorlati ok tatását, még lehetne, sorolni. Azt hiszem azonban, ezekből is megérthető, hogy nem foglalkozunk kellő alapossággal a szakmunkás- képzés problémáival. Legfeljebb, ha baj van, akkor állapítjuk meg, hogy valami nincs rendben az ipari tanuló-képzéssel. HA NAGYOBB MEGÉRTÉST, több támogatást kapnának, akkor bizonyára jobb eredményeket érnének el. A tervszerűen összehangolt intézkedéseikkel a jelenlegi feltételek mellett is eredményesebb munkát végezhetne az iskola. Tóth Pál, a Mü. M. öli. sz. intézet igazgatója Békéscsaba Gerencsér Miklós: Tanúk 8. — Én nem felejtettem él. Ezen az ünnepélyes napon is figyelmeztetem, hogy a tudósok között lesz a helye. Talán nem is olyan sokára... Zsupán elszégyellte magát, lélekjelenlétéből álig futotta néhány értelmes szóra. — Köszönöm... De ez. olyan szép lenne, hogy nehéz elképzelni... — Átlagon felüli tehetség, átlagon felüli szorgalom. Csak ez kell hozzá — jelentette ki tanáros szabatossággal a professzor. Valahogy el kellett oszlatnia a maga és az újdonsült orvos megilletődöttségét. — Akár az anatómiát választja, akár a hormonkutatást, véleményem szerint mindkettőben egyforma esélyei vannak. A közeli napokban keressen fel az intézetemben. — Köszönöm... — hálálkodott Zsupán és a kitűnő vélemény annyira meghatotta, hogy jóformán félálomban vette tudomásul a búesúzkodó profesz- szor nagyon is józan figyelmeztetését: — Magas jövedelmet persze nem ígérhetek. Az az érzésem, megnézni, mit teltetnénk beruháHa felmegy a vásárra, NE FELEJTSE MAGÁVAL VINNI hibás óráját, amelyet a vásár ideje alatt soron kívül, eredeti alkatrészekkel megjavít az Órások szövetkezete. Keleti pályaudvarnál, Vili., Rákóczi út 59. Nyugati pályaudvarnál, VI., Lenin krt. 99. (Béke-szálló mellett.) DéK pályaudvarinál, XII , Magyar Jakobinusok tere 7: 1257 Bukósisak Benkei András belügyminiszter utasítása — melynek lényege, hogy amíg kellő mennyiségű bukósisak nem áll a motorosok rendelkezésére, tekintsen el a rendőrség a feljelentésektől — élénk visszhangra talált a motorosok körében. Most már a sisak nélküli motorosok is felszabadult lélekkel, derűs kedv. ve! „repesztenek" a napfénytől csillogó utakon. Persze van ennek egy másik, észlelhető rossz mellékíze is. S itt el kell gondolkozni azon — amikor napvilágot látott a belügyminiszter rendeleté, amely módosította ideiglenesen a bukósisak használatát —, hogy azok sem fogják olyan szorosan a „gyeplőszárat”, akiknek van bukósisakjuk. — Ide, a szomszéd utcába ugrok át, hát csak nem öltözöm azért a pár száz méterért „harci díszbe” — mondja a feleségének a motoros. Mintha kizárólag a távolságon múlna egy-egy esetleges karambol bekövetkezése, mintha a tragikus baleset nem egy pillanat alatt következne be. De nem is csupán a bukósisakról van itt szó! Több egyébről: a magunkkal szembeni felelősség súlyáról, s közvetve a társadalom iránti felelősségről is. Az az ember, aki megsérti a törvényeket, vét mások ellen, vét a jogszabályok ellen, amelyeket mi, emberek, államrendünk védelmében hoztunk létre. Milyen furcsa és visszás dolgok síülnek ki, ha — megvizsgálva az emberek egy részének felfoés egyebek gását — arra a megállapításra kell kilyukadnunk, hegy csupán azért tartják be egyesek a törvényeket, mert félnek a jogos büntetéstől. Milyen visszás gondolatokat táplálhat magában az az ember, aki örömujjongva olvassa az újságban vagy hallja a rádióból, hogy amíg nincs elegendő bukósisak, indokolt esetben eltekint a közlekedésrendészet a feljelentéstől. A ilyen szemléletű embereknek, úgy látszik, teljesen közömbös az, hogy a bukósisak vagy a fejük horpad-e be egy karambol esetén. Éretlen az ilyen emberek felfogása, túlzott önbizalomból adódó nagyvonalúsága. Vagy külön izgalmat okozva valamiféle hamis, romantikus hősnek tudja magát az, aki — habár van neki — bukósisak nélkül száguldozik az utakon, semmibe véve az emberek ésszerű meggondolásaiból született szabályokat?! Sokkal nagyobb tisztelet övezi ebben a vonatkozásban azt a motorost, aki bár nem tudott venni - bukósisakot; inkább kölcsön kért, mielőtt motorra ült — ezzel is kifejezve tiszteletét azoknak, akik a motorosok védelmében rendszeresítik, kellő mennyiségű bukósisak vásárol- hatása esetén pedig kötelezővé teszik a sisak használatát. De addig is — akinek van —, még a szomszéd utcába se ugorjon át motorjával sisak nélkül. Még akkor sem, ha pillanatnyilag a rendőrség elnézi azt, — hiszen a saját életét kockáztatja. Teroyák Ferenc Pénteken ülést tart a megyei szállítási bizottság A megyei szállítási bizottság május 21-én, pénteken délután fél kettő órai kezdettel tartja ülését. A bizottság tagjait Fazekas István osztályvezető tájékoztatja a Békéscsabai Konzervgyár nyersanyagának begyűjtéséről és a gyors szállítás megszervezéséről. Ezután Katona Gábor, a békéscsabai állomás helyettes főnöke a vasúti szállítások áprilisi tapasztalatairól számol be. A tájékoztató után a megyei szállítási bizottság a júniusra igényelt TEFU-gép- koesik elosztásáról dönt, majd a bejelentésekre kerül sor. nélkül hogy anyagi téren egy ideig hátrányban lesz osztálytársaival szemben. De megéri. * Este a sétahajón vacsorázott a feleségével. Pezsgőt bontottak örömükben. — Álom! — lelkendezett a fiatal feleség. — Hogy mennyire vártam ezt a napot!... — Tudom — gyönyörködött asszonyában csendes rajongással az orvos. — Fél évig spóroltál, hogy ma pezsgőt ihassunk. — Megérdemeljük mindketten, hogy legalább egyetlen napra ne érezzük a szegénységet. — Nagyon nehéz? ... — Sokat el tudok viselni, ha kell. — Bebizonyítottad. — Most rajtad a sor. Szervusz. Igyunk. — Szervusz. Hát pénz .;. az ezután sem lesz. Kezdő kutató, havi ezerháromért. — Mindenképpen ragaszkodsz hozzá? — Kötelességem ... Díjzőz énekelt, szórakozók serege táncolt a fedélzeten. A házastársak egymásra mosolyogtak, de átérződött, hogy a titkolt gond már befelhózite jókedvüket. Rettegve mindenféle ünneprontástól, inkább hallgattak, minthogy civakodásba boruljon ez a várva várt este. Mutatták a vidámságot, de mindketten arról szerettek volna Inkább beszélni, amitől féltek. Szívesen szálltak le a sétahajóról, az asz- szony mégis sóvárogva nézett vissza a színes lampionokra. Sokáig sétáltak még az éjszakában, a budai Duna-parton, a gesztenyefák alatt! A hosszú hallgatás ellenére úgy folytatta Zsupánná, mintha egy pillanattal korábban fejezte volna be előző érvét. — Csak egyelőre ..; — bizonygatta rábeszólőn. — Muszáj rendbe jönni. Gyűlölöm az albérletet, az örökös alkalmazkodást. Gondolj bele, hogyan éltünk három évig. Egy cipödo- bozban. Bűn, ha valamivel többet akarok?... — Dehogy ..! — Nem is annyira magamnak. Fütyülök magamra. De a gyerekek ... És te. Végig azzal vigasztaltuk magunkat: ha majd lediplomázol. A fiatal orvosban alig maradt valami az ünnep öröméből. Fáradtan lépkedett, ruhája hozza- súrlódott a parti mellvéd kőpárkányához. — Utálok a hivatásról papolni, de hát jól tudod, hogy a kutatóintézetben a helyem. Kibír-
