Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-19 / 116. szám

\ Má$5. május 19. 2 Szerda < I Dobi István és Kádár János üdvözlő távirata Ho Si Minh-hez Ho Si Minh elvtársnak, « Vietnami Demokratikus Köz­társaság elnökének, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bi­zottsága elnökének Hanoi A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és a Magyar Szoci­alista Munkáspárt Központi Bi­zottsága nevében szívből kö­szönti ük önt 75. születésnapja al­kalmából. Az ön személyében a kommu­nizmus ügyéneik kiemelkedő har­cosát. népének kiváló vezetőjét tiszteljük, aki kora ifjúságától a nemzetközi munkásmozgalom for­radalmi zászlaja alá állít és egész életét a népe felemelkedéséért folytatott harc szolgálatába állí­totta. ön állt a hős vietnami nép élén a gyarmati járom lerázásáért folyó nagy küzdelemben és az ön neve elválaszthatatlanul összefor­rott a Vietnami Demokratikus Köztársaság megteremtésével és azokkal a sikerekkel, amelyeket a demokratikus Vietnam dolgozói a szocializmus alapjainak lerakása és építése során elértek. önt köszőmtve kifejezzük a ma­gyar dolgozók teljes szolidaritá­sát és tiszteletét ama hősi küzde­lem iránt, amelyet a demokratikus Vietnam nagyszerű népe vív az amerikai agresszorokkad szemben hazája függetlenségének és szuve­renitásának megvédéséért és az egész vietnami nép ama jogáért, hogy szabadon döntsön saját sorsa felett. Biztosíthatjuk önt, kedves Ho Si Minh elvtárs, hogy a ma­gyar nép sajáit ügyének tekinti ezt a harcot és erejéhez mérten támogatja azt. Mély meggyőződé­sünk, hogy a vietnami nép ügye győzni fog. Hetvenötödík születésnapján jó egészséget, hosszú életet és továb­bi sikereket kívánunk önnek. Dobi István a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Mindig a népért Ho Si Minh 75 éves Az első világháború után, ami­kor a versailles-i palotában össze­ült a békekonferencia, egy töré­keny termetű, éles tekintetű indo­kínai fiatalember járta végig az államférfiak fogadószobáit. Egy memorandumot adott át a politi­kusoknak: hazája, népe számára követelt függetlenséget a tömör, határozott hangú írásműben. Me­sélik, hogy az angol diplomata megkérdezte a fiatalembert, hol tanult meg oly szépen angolul, vajon Oxfordban vagy Cambridge- ben járt egyetemre. „Más egye­temem van” — mondotta a fia­talember, Nguyen Ai Quoc — „úszó egyetemre jártam ...” A csodálkpzó tekintetre feleletül elmondotta, hogy angol hajókon dolgozott matrózként és az Egye­sült Államokban három éven át egy parti, hajójáraton folytatta a tengerészéletet. „És most?” — kérdezte tovább az angol diplo­mata. „Most újságíró vagyok” — felelte a fiatalember. A torit úri­ember meglepetten nézett rá, megjegyezte, hogy a két foglalko­zás neméppen rokonterület. „Mindig ott kell dolgoznom, ahol tanulhatok és szogálhatom né­pem ügyét” — felelte Nguyen Ai Quoo. A forradalmi mozgalom illegális harcában a fiatalember más nevet kapott: Ho Si Minh né­ven szerepelt. A fiatalember hetvenöt éves: nevét ismeri a világ, életútját milliók, százmilliók előtt futotta meg, s mindig ott dolgozott, küz­dött, ahol népe ügyét kellett szol­gálnia. Nehéz és nyomorúságos sorsa volt Indokína népeinek, amikor Ho Si Minh megszervezte az első kommunista irányítású forradal­mi szervezetet, majd később az Indokínai Kommunista Pártot. Francia gyarmatosítók, helyi fe­udális nagyurák, budhista papok, katolikus püspökök igájában szenvedett a nép — a gazdag föld kincseiből még csak morzsák is ritkán jutottak asztalára. A kommunisták, élükön Ho Si Minh, megmutatták a harc útját és végig is vezették rajta a né- pet Hanoiban, a felszabadult viet­nami milliók fővárosában, a For­radalmi Múzeum egyik termében vitrinekben őriznek néhány iróst és emléktárgyat. Ott van egy 1929-ben kelt halálos ítélet: Ho Si Minhet, a forradalmárt golyó­ra ítélték a gyarmaturak. Ott van egy 1941-es jegyzőkönyv a Viet Minh vezetőinek üléséről — a Ho Si Minh vezette hazafias arc­vonal előbb a japán megszállókat, aztán a francia gyarmati urakat verte ki Vietnam földjéről. Ott van a katonai vezető, Ho Si Minh kézifegyvere és a kommunista politikus noteszkönyve. És á falon a hatalmas fénykép arról az ost­romról, amelyet a francia főkor- rnányzó palotája elten vezettek a hazafiak... Ma ebben a palotában doägoeik Ho apó, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke, a hetvenöt esztendős kommunista államférfi, a törhetetlen harcos. Hanoitól dél­re, a VDK földjére amerikai ter­rorbombázók'dobálják a napal­mot, békés falvak kunyhóit emészti el a tűz. Még délebbre, az egyelőre idegen megszállás alatt szenvedő vietnami földön jenki tisztek parancsnokolnak. Vietnam népe harcol. A szocialista Vietnami Demok­ratikus Köztársaságban a békés építőmunka napjaiban ugyanaz a férfi áll a dolgozó milliók élén, aki egész életét népe szabadságá­ért, jövőjéért áldozta. A fiatalem­ber, aki negyvenhat esztendővel ezelőtt a diplomaták tárgyalóter­mében adta át népe függetlensé­gi követelését, győzelemre is vitte népe harcát. Ma, amikor az impe­rializmus leggyalázatosabb táma­dássorozata pusztítja a vietnami nép földjét, Ho Si Minh bátor, meg nem alkuvó tanítása lelkesíti a harcosokat, Vietnam szabadsá­gának, függetlenségének védel­mezőit. A testvéri szív, a forradalmi harcosokat összekötő nagy barát­ság egész melegével köszöntjük a 75 éves Ho Si Minhet, aki élete minden napján úgy élt és har­colt, hogy népe ügyét szolgálta Még mindig használhatatlan az amerikaiak Bien Hoa-i légitámaszpontja A Nemzetközi Újságíró Szervezet nyilatkozata Dél-Vietnamban az amerikaiak Bien Hoa-i légitámaszpontján a tűzszerészek rövidesen - hatástala­nítják a hétfői robbanások után a romok alatt visszamaradt időzített bombák közül az utolsót is. A Sai­gon közelében levő nagy amerikai támaszpont a robbanások követ­keztében egyelőre még mindig szinte teljesen használhatatlan. Más repülőterekről felszállt ame­rikai repülőgépek hétfőn támad ásó­kat intéztek Dél-Vietnam külön­böző vidékein a szabadságharco­sok feltételezett csapatösszevoná­sai ellen. A UPI jelentése szerint a dél-vietnami kormánycsapatok légelháritása egy amerikai gépet „tévedésből” lelőtt. Dél-vietnami kormánycsapatok kedden támadást kezdtek a sza­badságharcosoknak a VDK hatá­rától mintegy 30 kilométerre dél­re, az őserdőben levő egyik tá­maszpontja ellen. A szabadsághar­cosok hétfőn Saigontól 240 kilomé­terre északkeletre rajtaütöttek a kormánycsapatók egyik megerősí­tett állásán. * * • A Nemzetközi Újságíró Szerve­zet prágai titkársága nyilatkoza­tot adott ki azzal kapcsolatban, Gromiko Törökországban Ankara Hétfőn este Isik török külügyminiszter vacsorán látta vendégül Gromikót. A baráti légkörben lefolyt vacsorán a két külügymi­niszter beszédet mondott, amelyben a szovjet—török kapcsolatokkal és azoknak további kiszélesítésével foglalkozott. MTI) hogy május 23 és 30 között meg­rendezik a harcoló vietnami nép iránti szolidaritás hetét, A NUSZ felhív minden sajtóorgánumot, hogy a hét folyamán a következő kérdéseket intézze olvasóihoz: Mire van szükség a világbéke Belgrád Megtartotta első plenáris ülését a jugoszláv szövetségi nemzet- gyűlés. A szövetségi nemzetgyűlés fel­mentette eddigi tisztségéből Milos Minicset, valamint Velj'kov Zeko- vicsot, a végrehajtó tanács alel- nökeit és Borko Temelkovszkit, a végrehajtó tanács tagját. A szö­vetségi végrehajtó tanács új al- élnökévé Javkov Blazsevicset, a szövetségi gazdasági kamara ed­Moszkva Szovjet—francia egyezményt ír­tak alá a két ország együttmű­ködéséről az atomenergia békés felhasználásának területén. Az egyezmény értelmében az atom- villanytelepekkel, kísérleti reak­torokkal foglalkozó szakemberek kölcsönös látogatásokat tesznek, információkat és dokumentáció­kat cserélnek. A szovjet állami atomenergia bizottság és a francia atomerő bizottság évente tanácskozik egy­mással, hogy meghatározza a kö­megerősitéséhez, a kolonializmus rabigájában szenvedő népek fel­szabadításához, az általános és teljes leszerelés megvalósításá­hoz? Mit tehetnek az egyes em­berek e célok elérése érdeké­ben? (MTI) digi elnökét választották. Filip Bajkovicsot, Marin Cetinicset, Alekszandar Grlicskovot és Tik- viczki Gézát a szövetségi végre­hajtó tanács új tagjává válasz­tották. A jugoszláv kormány átszerve­zésére azért került sor, mert a most felmentettekre más tisztsé­geket ruháznak a JKSZ Központi Bizottságában, illetve a szövetségi nemzetgyűlésben. (MTI) vetkező évi csereprogramot és szükség esetén kibővítse az egyez­ményben előirányzott együttmű­ködés területét. A kölcsönös megértés szellemé­ben lefolyt tárgyalásokon széles körű eszmecsere folyt az együtt­működés fejlesztéséről. Az új egyezményt, amely meghosszab­bítja az 1960-ban kötött egyez­ményt, Petroszjanc, a Szovjet Ál­lama Atomenergiai Bizottság és Robert Hirsch, a Francia Atom- erő Bizottság vezetője irta alá. (MTI) A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés ülése átszervezték a jugoszláv kormányt Szó v j et—francia egyezmény Gerencsér Miklós: Tanúk 7. — Tessék ennél okosabbat mondani. Vagy neked talán fe­nékig tejfel? Sokra mentél a híres ambícióiddal. Azt hittem, hogy komoly tudós a bátyám, egyszer csak kiderült, hogy kö­zönséges falusi körorvos. Te aszpirint írsz föl receptre, a férjem meg kardigánt árul g vásáron. Mi a különbség? Any- nyi, hogy a kardigánért több pénzt adnak. Mert hülye vagy. Mert félsz a pénztől. Mert le­hetetlen rögeszméid vannak. A parasztoktól szégyelled elfogad­ni a pénzt, a húgodból meg szent Margdtot akarsz csinálni. Kedves bátyám, lehetsz akár­mekkora tudós, de engem sem ejtettek a fejemre. Zsupán eddig is tudta, hogy az öntelt butaság ellen a legne­hezebb hadakozni. Nem látta értelmét a további vitának. És azt is tudta, hogy ez a beszél­getés hosszú időre megpecsételi a testvéri szeretet sorsát. Elvei­re már gyakran mondták mások is, hogy frázisok. Nem akart előhozakodni velük. Túlságosan drágák voltak a szavak, túlságo­san bonyolultak voltak a fogai­nélkül mák, hogy egy csapásra megér­tést reméljen. Testvére a bal­gák aranyigazságait vágta a fe­jéhez, azokat a közhelyeket, amelyeket a legrosszabb fajta igénytelenség minősített bölcses­séggé. Jobb volt innen távoznia. Búcsúzóul megdöbbenve ma­ty ogta maga elé: — Világos. Egészen világos. Micsoda élmény, amikor az em­ber a testvére helyett egy szaj­hát lót maga előtt... Lesújtva vánszergott ki a szo­bából. Gondtalanul napozó fele­sége mellé állt, igyekezett tür­tőztetni felindultságát. Az asz- szony kérdő pillantására csak ennyit, mondott: — Drágám ... Ma este megint sátorban alszunk. * * Tulajdonképpen semmi ke­resnivalója itt, sőt utál idejön­ni, az akkumulátor csak felszí­nes alibi, mással is elküldhette volna. Mégis hajtja valami kívül szeszélyes, bévül következetes, már-már végzetes szórakozott­ság. Mint aki véletlenül tévedt ide, bizonytalanul beóvatoskodik dr. Jász Tiborék fényűző laká­sába. Megáll a hall ajtajában, bekémlel. A halion tűi hatalmas balkon, kilátással a festői dim- bes-dombos tájra. A kollega fe­lesége, egy hivalkodóan elegáns, de már öregedő hölgy hisztériá­ba hajló örömmel fedezi fel a jövevényt, s felborzolva maga körül az Elida illatfelhőt, eléje viharzik csipkemintái és horgo- lófomalai közül. Kitüntető szí­vélyességgel sürgeti: — Csakhogy nálunk, aranyos Sándorka! Jöjjön már, na jöj­jön 1 — Köszönöm, Erika, de csak egy percre. Meghoztam Tibor akkumulátorát. — Az most nem fontos. Üljön már le — sürgölődik negédesen a háziasszony. — Hozok egy ká­vét. Isteni nescaffe. Most kap­tam Montreálból. Tudja, a só­gornőm küldte. Beszéltem mór róluk, 56-ban hajóztak át. Négy­száz kanadai dollárt keresnek havonta. Van fogalma, hogy mennyi pénz az? Az orvos szórakozottan moso­lyog. — Odaát kevés. Tibor többet keres. — Hát istenem, még azt se? Legalább forintja legyen az em­bernek ebben a Tanganyikában. Jaj, még nem is mutattam. — Boldogan odatartja gyűrűs kezét Zsupán arca elé. — Indiai gyű­rű, egy maharadzsa kincstárából. Igaz, csak féldrágakő van ben­ne, de kalandos múltja lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents