Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-11 / 86. szám
/ A Költészet Napja Ma délelőtt 10 órakor a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat békéscsabai klubjában a Költészet Napja alkalmából a Tisza táj irodalmi és kulturális folyóirat két reprezentánsa, Andrássy Lajos és Papp Lajos, valamint a békéscsabai költők: Fila- delfi Mihály, Kovács György, Sass Ervin, Üj Rezső és Vajnai László találkoznak a költészetet kedvelő olvasókkal. Andrássy Lajos AMIT TESZEK... Befejezetlen lóg szobám falán néhány festmény, rájuk már por fagyott, egy félberoppant elszánás után köztük még ma is nyugtalan vagyok, és visszahúzna hányszor még szívem, hogy újra kezdjem ott, hol megszakadt utam, úgy fáj az, ami lett: egy félig érett férfimozdulat... Kopott cipőm sarokban — ő, ha most letagadhatnám lépteim felét, álmatlanul nem gyúrna papirost kezem, nyugalmam nem hullana szét. De pontos óra méri tetteim, s amit teszek, csak az vagyok magam, csókolnak, ütnek, mint szeretteim, szándékaim — de elkopik hajam. Papp Lajos: Vakság panasza Téved az ember egt/ben-másban. Nem tévedhet a hitvallásban, Nem tévedhet a szerelemben, Nem dalolhat magánál szebben. Arcán hogyha, fellegek ülnek, Szárnyra hogy kaphat, hogy repülhet? S állhat meztelen jégesőben, Szélben, ostorral verdesőben? Téved az ember ebben-abban: Szólhatna néha igazab ban! Kapaszkodik szétszórt kezekbe. Hogy valaki majd .elvezesse A csillagos ég nyugalmához: Kapkod az ember fühöz-fáhoe! Téved az ember olykor-olykor. Tűzijátékos, szép, komoly kor Küszöbéről tán visszalépne: Sebesen szint is vált a képe, Riadtan lábát váltogatja, Merre fusson el, azt kutatja ... Téved az ember, többször téved. Hold-füstölő tüzeket éget. Aztán sivár gödröket bérel í •S beléjük zuhan hidegvérrel És elrothad tévedés nélkül: Fekete, zsíros röggé bekül S vak tél után a nap sugara Virágot fest a homlokára. Fiiadéi fi Mihály: Az ünnepség után — melyen a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium szavalói is közreműködnek — a békéscsabai költők a nemrég megjelent A mi időnk cími^ antológiát dedikálják. Az ánto- lógia felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából látotf napvilágot a békéscsabai városi tanács elismerésre méltó, nemes áldozatkészségéből. És mégis mégis hisszük igazunk: az élet fejedelmei voltunk s maradunk ... VISSZANÉZŐ A pergő gyémánt idő-homokszemek szabályosra csiszolták nyugtalan hitemet. Nem lázadok már urnos-untai an, megrostálom, mi hasznos s haszontalan ... Megrostálom, mert csak egyszer vagyok, én világom rejtelmeiből nem hagyok talán nyomot sem magam után, mert izgágán éltem és sután. Porszem vagyok — tudom — a végtelen útján, de ki kedvére ihatott a szellem csorduló kútján .. j ZSOLTÁR Valami messzi halk szimfónia hangjai emelnek, s csalárd szelek hideg zuhanással fogva tartanaik; s mennék a hangok útján fölfelé. S úgy sikong a szó, a benne irt-szorult, mint kplyökkutya csizmás láb alatt.-.. Várom, kattanjon rabtartó lakat, s láthassak az égen napsugarat, mert homlokom arany-árnnyal borult. Sass Ervin; Annámhoz Tíz éve halt meg, azóta keresem és nem találom. Tíz éve ment el, s keresem mégis, túl a halálon; a könnyek csak emlékét idézik, nézik fényképét a falak, a zöldszemű rádió és a könyvespolc sok száz könyve mind rátekint, s ő szelíden mosolyog; tíz éve halt meg, mégis mosolyog, s olyan fiatal a képen, tíz éve várom, hogy egyszer visszatérjen, hiába tudom, hogy nem jöhet, onnan nincs, nem lehet követ, ez a világ már nem az ő világa. Tíz éve ment el, s várom mindhiába. , Új Rezső: Darvaim lelett Nekem messze felettetek kell repülnöm és figyelve nézni vonulását a darvaimnak — nézni, hogy a vezér az útján a jó irányt helyesen érzi? És a húzó csapatom végén nem maradt-e el fáradt társam? Ezért kell hát tőletek messze felettetek élni, hogy lássam; utunk milyen, sima-e, más-e és a szárnyak dolgos csapása vergődés-e vagy haladás-e? Nekem mindent jobban kell látnom, csapatnál és vezérnél többet. Én sivítok, ha kell sivítás, hogy elkerüljük a jégfelhőket. Én látom meg előbb az éjjelt, én kiáltom, ha jön a hajnal. Derék ^darvak, derék jé darvak repüljetek szent néma zajjal, s áldozzatok egy pillantást csak felfelé, rám, a figyelőre, s ha látjátok nyugodt csapásom, mellyel fent a végtelent szántom, • repüljetek bátran előre! Vajnai László: Béke -f orrad alom Béke-forradalom te mindenütt-diadal-óra feltámadás i a holt évszázadokra — űr-tulipán / a Mának fövenyén v te égbolt-homlökú Kolosszus-legény ki széttépted a háború halálrongyát hogy váltsd semmi-voltát s oköl-pörölyöddel mint szik göröngyét szétzúzod a gyűlölség sziklatömbjét " és földszagú tenyeredből felszáll a Holnap s a gőzölgő kontinensek összehajolnak, hogy mint özönvíz- zúduljon a világra, , a felszabadult népek óceánja! Kovács György: BIZTATÓ Verának Ne restellj mindennap jobban szeretni, hogy ne kószáljon vágyam tőled messze, és szád jóízét másban ne keresse; — mert rajtad kívül nem lehet jó senki. Ne bánd, ha néha nyűgölődö kedvvel csupán hűs kezed kérem homlokomra, s ne légy irigy a mindig-boldogokra: — mert boldog az, ki engem nem ereszt el. Más nem szerethet nálam szebben-jobban, és egyszer még a nyűgeink leesnek, s megmutatlak egy boldog nyári estnek: — mindig szeress, amíg csak szíved dobban. 1961 — karácsony Változatok TŰNŐDŐ Aranysugár reggel az élét, piros örömmé oldja véred . Alig várod a félidőt: horizontmagas délidőd, hogy férfi légy a szerelemre, mohó vágyra, és szertelenre, s hogy valamit tégy is, ha lehet, , a nagy egészhez csupán egy követ, s tetteidet követed, ám vén-ülőn felejtheted szemed már az eltűnőn . ., S dolgoztál kedvvel vagy morogva: ezüstruhát szőttél, s homlokodra Mizó Mihály barázdákban ráfagy az élet. És aztán semmi több, aztán véged. Falu «*41e
