Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-07 / 82. szám
IMS. április 7, 5 Szerda Kulturális forradalmunk és az óvónőképzés A eltelt két évtized tarsadal- " mi-gazdasági fejlődésünket méltóképpen reprezentálja1 az újjáépítéstől a szocializmus szilárd alapjainak lerakásáig. A gazdasági élet szocialista vonásainak kifejlesztése mellett jelentős eredményeket értünk el a tudatformálás területén; s kulturális forradalmunk egyik igen tekintélyes vívmánya a magyar óvónőképzés felsőfokúvá tétele is. A felszabadulásunkat követő másfél évtizedben az óvónőképzést többször átszervezték. A gyakori szervezeti, tartalmi változás olykor bonyolult helyzetet teremtett. A középfokú képzési keret mindenképpen szűknek bizonyult az egyidejű magas színvonalú általános és elmélyült szakképzés biztosítására. Szükségszerűen kellett tehát következnie az óvónőképzés generális reformjának és huzamosabb időre történő megnyugtató rendezésének. A kibontakozás, a reform útját a Magyar Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikájának irányelvei már 1958-ban megjelölték a tanító- és óvónőképzés felsőfokúvá tételének hangsúlyozásával; mindezek alapján már 1958-ban megkezdődtek az új típusú óvónőképző szervezési és tantervi előkészítő munkálatai, 1950 szeptember elején pedig megnyílt hazánk három felsőfokú óvónőképző intézete Kecskeméten, Sopronban és Szarvason, hogy a magyar óvónőképzés történetében valóban minőségi változást jelentő, magas színvonalú, korszerűbb óvónőképzés megvalósuljon. A szakképzés, illetve a hivatástudat és hivatásszeretet kialakítása tekintetében meggyőző eredményeket nyújtott az első öt tanév. Maga az a jelenség, hogy az érettségi vizsga után szinte spontán irányulással kerülnek a hallgatók az intézetbe, már bizonyos hivatástudatot, hivatásérzetet: feltételez. A hallgatók az általános gimnázium elvégzésével annak a szükséges természet- és társadalomtudományi ismeretanyagnak kerültek birtokába, amire az erkölcsi-világnézeti nevelés szempontjából oly fontos rendszerező, szintetizáló tevékenység, a tudományos világnézet kialakítása épülhet. Az első évek jó eredményeit az — egyébként központi helyet elfoglaló — óvodai gyakorlati foglalkozások s az azokat követő színes, eleven, sokrétű elemzések igazolják. Az érettebb alkatú és magatartásé hallgatók az óvápe- dagógiai elméleti ismeretanyag gyorsabb és teljesebb elsajátítása mellett a higgadtabb, tervszerűbb, kiegyensúlyozottabb gyakorlati foglalkozásokat is hamarabb produkálhatták. tudatosan alkalmazva a gyakorlatban a szocialista óvópedagógiai és gyermeMélekta- ni elveiket. A második évfolyamon az ” utóbbi két évben lefolyt szakmai gyakorlatok igazolták a felsőfokú óvónőképzéshez fűződő reményeket. A tiszántúli tanácsi felügyeleti szervek elismerően nyilatkoztak munkájukról. Csaknem általánosítható az egyik megyei óvodai főelőadó véleménye, mely szerint: „A képző mind elméletileg, mind gyakorlatilag igen körültekintően alapozta meg munkáját. Megvan bennük a képesség munkájuk elemzésére és bírálatára, apró részletekig indokolni tudják, hogy ezt vagy amazt miért tették.” A szakmai gyakorlat azonban sok olyan tapasztalattal is szolgált, melyeket a képzés további fejlesztése és tökéletesítése irányában célszerű felhasználni. (Pl. Az önállóság fokozása, az egész napi óvodai élet összefüggő megszervezése és egységben látása, következésképpen a szabad idő célszerű kitöltése, a délutáni óvónői tevékenység pedagógiai sajátosságainak felismerése stb.) Az új típusú óvónőképzés során különösen nagy gondot fordítunk a nevelésre. Ez természetes, hiszen a nevelés szerepe és jelentősége napjainkban hatványozott. A nevelés olyan társadalmi tevékenység, amelynek célja a felnövekvő nemzedék bekapcsolása a társadalom életébe, munkájába. A szocializmus teljes felépítése pedig a szocialista módon élni, dolgozni és gondolkodni tudó emberek nevelését kívánja. A szocialista fejlődés ütemét sok és megbízható munkaképességű szakember képzésével gyorsíthatjuk. Ebből a társadalmi és ideológiai aspektusból táplálkozik az az eszmei oí- fereziva, amely pártunk VIII. kongresszusa munkájának következtében megindult, s amely a tudatformáló tevékenységet — a materialista világnézet és a szocialista erkölcs elterjedéséért és általánossá válásáért folytatott harcot — társadalmi üggyé teszi. A felsőfokú szakiskolákkal, főiskolákkal, egyetemekkel szemben a kongresszus ezen túlmenően konkrétan is megfogalmazta a kommunista szakember nevelésének követelményét. E kétténye- zős feladat megoldása felelősség- teljes pedagógiai munkát kíván. Nyilvánvaló, hogy a képzés nem redukálható csak a szakképzésre, Ezelőtt ötvem évvel „kitántorogtak az emberek” nyugat felé. Most nem. Március 5-én nyolcszázzal több ember topogott türelmetlenül a békéscsabai vasútállomáson, mint máskor. Pedig a nyolcszázból csak hatszázan készültek nyugat felé. Azok sem munkakeresés céljából... A kétszáz plusz kikísérte a hatszáz Békés megyei dolgozót. — Hozol vásárfiát, Jancsikám? — Biztos... — — A vásár mindig ünnep volt az egyszerű ember életében. Bégen is, ma is. Emlék az a kép, amikor az öreg vagy kisbéres mezítlábával csapta a port vásárra menvén a nagygazda marhái után. Akkor is ünnep volt a vásár — mert talán csak egyszer egy esztendőben mozdulhatott ki a béres a látástól vakuláág tartó napokból — mezítláb... Most, március 5-én messzi vásárba indult hatszáz viharsarki magyar. Tükrösre vikszolt csizmák, zippzáras kofferek, fehér ingek, szederpirosra borotvált arcok, hetyke kalapok... S a hatszáz most nem munkáért indult nyugat felé, hanem a „munkája ; után”... sh Az utolsó percek villámvásár- lásai még egy hirtelen „szíverősítő”, magyar cigaretta az útra — „mert soha se lehet tudni” — ...na, meg persze, az ajándék! Egy kis magyar ajándék az ismeretlen német háziasszonynak, aki szállással várja a külföldön még sohasem járt Seres Katit Körösladány- böl, Tóháti Józsi bácsit Kétsop- ronyból, meg a többi viharsarki vendégét. „...Beszállás: különvonat indul Békéscsaba, Komárom, Prága, Drezda, Lipcse felé a harmadik vágányról...!’’ hanem érméi jóval többet kell nyújtania. Teljesen egyenrangú szerepet kell kapnia a felsőoktatási intézmények munkájában a másik komponensnek, a kommunista embernevelésnek is. A korszerű szocialista képzés egyik oldala sem hanyagolható el, ha a társadalmi igénynek megfelelő szakembereket — óvónőket — akarunk nevelni. felelősséggel állíthatjuk, hogy * kezdettől fogva nagy gondot fordítottunk a korszerű képzés keretein belül hallgatóink világnézeti-erkölcsi tudatának fejlesztésére. Nemcsak alapos szakismeretekkel rendelkező, hanem a szocialista pedagógust jellemző erkölcsi tulajdonságokkal is felvértezett óvónők nevelésére törekedtünk |Jevelő-képaő munkánk haté- 1' konyságát a tanári irányító, tanácsadó munka rendszerességének és következetességének elmélyítésével — főként etikai vonatkozásban — szükséges fokoznunk. Így válik a nevelőtestület — és ennek következtében a hallgatóság — példamutató közösséggé; így lesz a képző még inkább egységes szemléletű, eszmei-pedagógiai jellegű, szocialista nevelőintézmény- nyé. Mindezt megvalósítva teljesíthetjük azokat a fontos társadalmi, pedagógiai feladatokat, melyeket dolgozó népünk elvár tőlünk és az általunk képzett nevelőktől — a szocialista építés harmadik évtizedének mezsgyéjén. Dr. Tóth Lajos a Szarvasi Óvónőképző Intézet igazgatója Messzi Még néhány futó csók, még néhány: „Vigyázz magadra, kisfiam, apjukom, kislányom...” — S a nagy útra felkészült, alig észrevehető gyorsulással kigördül a különvonat: Hatszázat visz — kétszáz integet.., * Az újságíró, aki a hatszázegye- dik, ismerkedni óhajt az utasokkal. Szerencséje, hogy az utolsó kocsiban kapott helyet, így csak előre kell mennie a lágyan ringatózó szerelvényen, hogy kiszemelje azokat az embereket, akikkel odautazik, akikkel együtt lesz a nyolcszázadik lipcsei vásáron, s akikkel visszautazik — Magyarországra... Magyarországon sok helyütt megáll a tíz kocsiból álló szerelvény. — No, majd Komárom után — mondják a hozzáértő utazók. — Közben az IBUSZ tizennégy kísérője megnézi: vajon megvan-e mindenkinek az előre kijelölt helye, vajon akadt-e gondja valakinek az elindulás óta. Nem. A fülkés kocsik szűk kis folyosóján jól megnőtt, vastag, piros- fekete ember könyököl az obiaknál. Bocsánatot kell kérni, hogy továbbmehessen az újságíró — a következő kocsiba. — Kérem — mondja erőteljes vastag hangon — tessék csak nyugodtan... — De nehéz elférni mellette, s éppen ezért könnyű szóba elegyedni vele. — Én meg Tóháti József vagyok. A kétsopronyi Hunyadi Tsz- ből. — Növénytermesztő? — Nem, hanem kanász. — Tehát sertésgondozó. „Békéscsabai Bábjátékos Napok” kezdődnek április 10-én Az ország legjobb amatőr együttesei szerepelnek a programban Békéscsabán gazdag hagyományú a bábjátszás, 1960-ban tízéves népművelő tevékenysége elismeréseként a „Szocialista kultúráért” jelvénnyel tüntették ki a KPVDSZ „Napsugár Bábegyüttesét”. A nagyrészt fiatal, gyári, üzemi, hivatali dolgozókból, pedagógusokból, tanulókból tálló együttes azóta több országos versenyen és fesztiválon ért el kiemelkedő sikert. 1962-ben a Bábjátékosok Nemzetközi Szervezete (UNIMA) is felvette tagjai sorába, 196.3- ban a Kiváló Együttes címet nyerték el, a következő esztendőben pedig a Karlovy Vary ban megrendezett Amatőr Bábegyüttesek Első Nemzetközi Fesztiválján szerepeltek. Az együttes évente átlagosan harminc előadást tart Békéscsabán és a megye területén; legutóbbi sikerük a szicíliai Portó Ernpe- docle-i fesztiválhoz fűződik. Ilyen gazdag múlt után nem véletlen, hogy Békéscsaba város tanácsa úgy döntött: első ízben 1965 áprilisában, majd azt köyetően minden évben megrendezi a „Békéscsabai Bábjátékos Napok”-at, melyre az ország legjobb amatőr bábegyütteseit hívják meg. Az első országos találkozó programja április 10-én délelőtt 9 órakor kezdődik a Balassi Művelődési Otthonban, ekkor a szombathelyiek, a ' kecskemétiek és a kaposváriak szerepelnek, délután 2 órától pedig a budapesti XIII. kerületi József Attila Művelődési Otthon bábszakköre, a debreceni Postás Művelődési Otthon bábszakköre, majd a nagykőrösiek és a kecskeméti ipari tanulók bábegyüttese mutatja be műsorát. Este 7 árakor lép fel a pécsi Bóbita Együttes és a szombathelyi művelődési ház együttese, majd a műsort a békéscsabai Napsugár Bábegyüttes zárja Antonin Wolf: Ke- cafán vagy hacafán című bábjátékának előadásával. Másnap a szegedi, debreceni, később pedig újból a pécsi és a békéscsabai együttesek szerepelnek, az ünnepélyes eredményhirdetés délután 3 órakor lesz a Fegyveres Erők Klubjában. A Békéscsabai Bábjátékos Na- pok-kal egy időben a Napsugár Bábegyüttes bábukiáilítást rendez a Balassi Művelődési Otthonban. Növekszik a könyvtári olvasók száma a kovácsházi járásban A mezőkovácsházi járás községeiben az elmúlt esztendőben tovább növekedett a beiratkozott könyvtári olvasók száma. Az értékelések szerint 1963-ban a könyvtárak 54 353 kötet könyvét 8457 olvasó forgatta, a kikölcsönzött kötetek száma 160 ezer volt. Tavaly már a könyvállomány is gyarapodott, és elérte a 65 ezer kötetet, a beiratkozott olvasók száma 9375-re, a kölcsönzött kötetek száma pedig 242 ezerre emelkedett. Érdekes összehasonlításra nyújt módot, ha figyelembe vesszük: 1963-ban egy olvasóra 19 kötet jutott, 1964-ben már több mint 25, ugyanakkor a járás lakóinak 13,9 százaléka vált rendszeres olvasóvá a múlt évben. vásár — Nem, kérem, kanász vagyok! — Széles mellkasából, s a vastag ember egész lényéből dübörögve tör elő a nevetés. — Kérem szépen, engem már hívtak megyei funkcióba is, meg járási előadónak is, de nem adom én a kocáimat, a kanikat meg a malacokat semmiféle állásért, mert azoknál lehet igazán dolgozni: — Nem morognak, legfeljebb röfögnek... Nem azért mondom, de több” mint ezer munkaegységem volt a múlt évben, s egy munkaegységre több mint negyven forintot kaptam. Tessék beszorozni! — És most mi van a malacokkal? — Elborul az arca. — Az apám, akitől tanultam a .szakmát, felügyel most,.. Az indulásnál plusz kilenc fok volt a hőmérséklet, de ahogy haladtunk Komárom, s a csehszlovák határ felé, hűlt a levegő. S hűltek a kocsik is. S aztán, ki tudja miért, csehszlovák területen egyre hidegebb tájakra kerültünk, és nagy-nagy hóviharba. A határon túl ránk kapcsolt mozdony mindegyre fáradtabban lihegett, aztán a kocsik kihűltek, még aztán fel kellett venni a nagykabátot is. Kuporogtunk fázósan a sarokban... A különvonat hatszáz utasa közül ötszáznegyven tsz-paraszt volt. Megyénk legjobb tsz-doigo- zói. Őket jutalomból delegálta a lipcsei vásárra vezetőségük. Utazott azonban hatvan „maszek” résztvevő is. Az újágíró, aki szintén nagyon fázott, oda-vissza sé- ■'Hgatott, s az egyik fülke előtt „«jer efegedeu-' CM Hit ä& szikár, harcias bajuszú (ki tudja, hány éves), csupa acél, csupa el- nyűhetetlen ember, aki égnek meredő bajusszal, nagy markában parányi női zsebkendőt lobogtatva ezt énekelte: „Mind megiíták a pálinkát...” — Aztán tovább, a többiek! Énekeltek, mint valamikor őseink, akik ezelőtt, hovatovább kétezer esztendővel, kalandozni indultak... A hóförgeteg most nem kedves pelyhei lassan befedték az ablakokat. Az egyik előtt fiatal, vastag nyakú legény áll szótlanul. Énekel, de csak magának. Látszik az arcán, hogy nem az utazás, s nem a térben közelgő lipcsei vásár köti le, hanem valahol inkább azon a tájon tanyáznak gondolatai, ahonnan pár órával ezelőtt elindult... „A szerelem szélesebb a tenger vizénél...” És nem látja a hegyek aljában meghúzódó kis, szinte a népmeséket idéző fényes ablakú faházikókat, fölöttük a fenyegető fekete sziklákkal, a mellettük gyéren megvilágított fiatal vagy vénülő fenyőkkel... — „A szerelem szélesebb a tenger vizénél...” — könyököl a hideg, szűk folyosón, s túllát a házikón, a hegyen, a hidegen... — Miért nem énekel a többivel? — Mert az indulás előtt összevesztünk... — Örökre? — Csak úgy, dacból... — Hoz valamit neki a vásárból? — Ha tudnám, hogy most megvárna a vonat, leszállnék, és őt vinném el — a vásárba... A Körösladányi Gépállomás fiataljai, Hanczár János, Veres Kati mókából ki nem fogyva dacolnak hideggel... nevetésük kiszűrődik "olyosóra. Temyák Ferenc (Folytatjuk)
