Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-01 / 77. szám
1965. április 1. 4 Csütörtök Munkában az árokásó Orosháza és Tótkomlós gép jEgy év közötti a GTE alatt csaknem négyezren vettek részt megyei szervezetének rendezvényein A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének megyei intéző bizottsága legutóbbi ülésén megtárgyalta a Gépipari Tudományos Egyesület megyei szervezetének múlt évi munkáját. A tanácskozáson megállapították, hogy a GTE eredményesen ellátta sokrétű feladatát. Taglétszáma tavaly harminckilenccel gyarapodott és öt vállalatot szerveztek be jogi tagnak. A szervezeten belül öt szakosztály és hat munkabizottság dolgozott. Általában jól sikerültek a GTE rendezvényei. A konferenciákon, ankétokon, tanfolyamokon, belföldi tanulmányutakon, filmbemutatókon és egyéb rendezvényeken mintegy négyezren vettek részt. Igen jól sikerültek a tavaly júniusban rendezett mezőgépészeti napok. A kétnapos konferencián elhangzott előadások, majd az azokat követő gyakorlati bemutatók országosan is Tavasz az A sudár jegenyék kérgét tavaszi fény melengeti. Az ágakon már pattannak a rügyek. Az öböl vizét olykor szélroham fodrozza fel. De a hullámzás nem erős, a szállítóuszályok, motoros vontatók, lakóhajók csak alig érezhetően mozdulnak meg. A Gyulai Vízügyi Igazgatóság békési kikötőjében vagyunk tavasz-lesőben. Kiss János telepvezetővel járjuk a partot, a műhelyeket, hajókat. Meglepően tiszta a telep. — A parti munka kellős közepén vagyunk. Csinosítjuk, parkosítjuk az épületek környékét. Azért is nagy a buzgalom, mert kihívtuk versenyre a vízügyi igazgatóság valamennyi szocialista brigádját, s a versenykihívásban a tisztaság áll az első helyen:^ — mondja a telepvezető. ágyak, új ágyak kerülnek a kabinba. Aztán kisebb, nagyobb javításokat végzünk ... — mondja, s miheztartás végett meséli azt is, hogy a Békésszentandrás itt készült, ő is készítette. Szükség van itt az asztalosra, ö is tagja a Matróz brigádnak. Az öböl legszebb hajója kétségtelenül az Eszperantó. Tavaly vásárolták másfél millió forintért. Nagyon ízlésesen, kényelmesen van felszerelve. Műanyag padló, beépített bútorok, rádió, paplanos, emeletes ágyak, korszerű világítás. A konyhában megtalálható a hűtőszekrény és kávéfőző is. Huszonhatan utazhatnak vele egyszerre, meg a személyzet. Kiválóan alkalmas üdülésre, pihenésre. Tavaly még alig volt kihasználva. Az idén már több utat tesz. A Körösökön és a Tiszán sétál” majd. A telepi irodán még bepillantunk a Matróz brigád naplójába is. Február 28-án alakult 24 taggal. Tulajdonképpen az egész kikötő személyzetét tömöríti Ba- hucz János hajóvezetővel az élen. Fogadalmat tettek az emberek a becsületes munkára, az üzemanyag és karbantartási anyag ésszerű felhasználására, a szakmai továbbtanulásra, egymás segítésére. A hajósnak, a segédmunkásnak, telepvezetőnek és műszaki dolgozónak egyaránt kötelessége szocialista módon élni, dolgozni, tanulni — vallják. Készülnek idei szállítási feladataik teljesítésére. Semmivel sem lesz könnyebb ez az év, mint a tavalyi. Ezt tudják már most is, a ta- vaszeleji napokban. Ezért van ez a nagy szorgalom. Pallag Róbert figyelemreméltó események voj- tak, mert a megyében kezdeményezett és bevezetett nagyüzemi mezőgazdasági gépjavítás szervezését és technológiáit mutatták be és népszerűsítették. Az előbbihez hasonlóan, az 1964. április 9-én megtartott III. Magyar Gépipari Hét 27. tudományos ülésszaka is sikerrel zárult. A tudományos ülésszakon a forgácsoló szerszám- gyártás és készülékezés témakörből tartott öt előadás nagy elismerést aratott a szakemberek körében. A GTE megyei szervezetének érdeme nagyrészt az is, hogy a felsőfokú gépipari technikum levelező tagozatának Békéscsabán konzultációs csoportja létesült, ahol a közelmúltban a felvételi vizsgák után negyvenötén kezdték meg tanulmányaikat. E néhány tényből is megállapítható, hogy megyénk e legrégibb tudományos szervezete, a GTE a múlt esztendőben jól betöltötte rendeltetését és hivatását. Ami egy riportból kimaradt Kisgyermek a határmenti vasutasok szocialista brigádjában A közelmúltban riport jelent meg lapunkban, amelyben a szocialista brigádok vezetőinek II. országos tanácskozásának két küldötte számolt be kongresszusi tapasztalatairól. A riportban bemutattuk Pacz Józsefet is, aki a magyar-román határmenti kis vasútállomáson, Curticiban teljesít szolgálatot szocialista brigádjával. Kitűnően dolgozó, jól szervezett szocialista brigádokról gyakran esik szó lapunkban, egyikről- másikról részletesen is. Mindent elmondani róluk, magukról az emberekről, akik vatóban úttörők egy új életformában, ugyan nehéz. Ilyen akaratlan szűkszavúsággal szóltunk a határmenti vasutasokról is az említett riportban, pedig... Megérdemlik, hogy hírt adjunk összefogásuk újabb eredményeiről is. A több mint harminc tagú szocialista brigád, amelyben vasutasokon kívül három magyar határőr, két magyar vámőr és három román vasutas is dolgozik, március második felében egésznapos gyárlátogatáson vett részt Orosházán az üveggyárban. Az országos hírű vasutasbrigád, amely Kossuth nevét viseli, kirándulását az ugyancsak jól dolgozó Vörös Október elnevezésű szocialista brigád tagjaival közösen rendezte meg. A két brigád között ugyanis együttműkö-. dési szerződés jött létre és szoros barátság alakult ki. A Kossuth- brigád tagjai közt olyan baráti kapcsolat kovácsolódott az együtt töltött évek során, amely az utóbbi időben már gyakran munkájuktól távol eső célokat és közös megmozdulásokat is eredményez. A különböző körű, beosztású és különböző feladatokat végző emberek, hogy még erősebbé tegyék a baráti kapcsolatokat, nemrégen közös cihát ározással örökbe fogadtak egy állami gondozott gyermeket Békéscsabáról. A Kossuth-brigád kisfiának neveltetéséről ezután a brigádtagok gondoskodnak. akik maguk is többnyire családapák. A munkában, barátságban összeforrott kis vasutas-közösség, amikor új „tagját”, a brigád fiát befogadja, szinte ugyanakkor búcsúzik egyik régi tagjától. Karsai Ferencet, aki nyugdíjba vonul, ünnepélyes találkozón látják vendégül elvtársai. —Wc— Gerő János: líicsi Bid UUátysáfya Szatirikus kisregény Az egyetlen nő, akivel találkozunk, Tóth Rebeka takarító a világosikért szegélyét formázgatja. Kavicsokat rak le sorban, gyöngéd mozdulatokkal, gereblyézi a magágyat, csomóba gyűjti össze a faleveleket. Látni a gondosságon, hogy szereti a rendet, igyekszik a szépért, kellemes környezetért. Kőlépcsőn megyünk le a vízhez. Telelő, pihenőhely ez a kis öböl. Jobb oldalán partra húzva várja a tavaszi nagytakarítást, festést a Gyula lakóhajó. Balra a '•ízen az Eszperantó lakóhajó, az Erkel és Csaba szállítóuszály, a Bökény motoros vontató, a Béke vontató, a Békés tanyahajó simul egymáshoz csendesen. Pallón jutunk fel a Békésszent- undrás-ra. Szállítóuszály, követ, rozsét, fát cipel a Körösön. Pel- neházi József géplakatos és Vári Pál munkálkodik rajta. Készítik a bordázatmerevitőket, vágják a vízátfolyónyílásokat. Az uszály elejére a huilámfogót már felszerelték. Hoffman József matróz ott sürgölődik körülöttük, segít, amit csak tud. Érthető, hogy várja a kikötőből való kifutást. A matróz utazásra vágyik, vízre.:; Az asztalosműhelyből gyantaillat árad kifelé. Szabados Gábor asztalos dolgozik itt. Mit csinál a mesterember? •— Tizenhárom éve dolgozom itt, kérem. Ilyenjör tavasszal akad munka bőven. A Békés tanyahajón most alakítjuk át a személyzet hálóját; Emeletes 13. Pedig csupán arról van szó, hogy nem tudott hirtelenjében kiigazodni, nem tudja, merre van a tömeg, hová forduljon. Ez a bevonulás aztán zavarba is hozta. Nem így akart megjelenni. Tekintélyesebben, ünnepélyesebben, mint ahogy egy köztársasági elnökhöz illik. De most máir nem mehet vissza, mert az a nyolcvan-kilencven ember, aki összeverődött, egyszerre elhallgat, amint megpillantja a szónokot. A csend olyan nagy, hogy Kicsi Biiri nem mer megszólalni. Pedig milyen szépen eltervezte! Elmondta magában a beszédet vagy ötször, az irodában bezárkózva, s most mégis néma, mintha nem is akarna szónokolni. Az emberek morognak. Nem értik, miért állt ki Biti, ha meg se mukkan. Szerencsére Molnár Anti „százados” odalent van a hallgatóság között, és gyenge felfogása ellenére is megsejti, mi üthetett az elnökbe. Elordítja magát: — Halljuk az elnököt!... — Éljen a szánok! — Halljuk! Halijuk!... — csatlakoznak azonnal a tömegből többen is. Ez meghozza az elnök bátorságát. Köhécsel, s kezdi: — Tisztelt polgártársak! Szeretett honfitársaim.;. — Csak a lényeget! Ezt Veres Jóska, a kubikos kiáltja, aki Biri utcájabeii. Jóska ott szokta csináltatni a csizmáját Birinél, ezért jogosnak érzi előre figyelmeztetni az elnököt, hogy rövidre szabja a beszédet. — Pszt, csend legyen! Az újabb közbeszólás a köz. biztonság részéröl hangzik el. Ölk vannak megbízva a rend fenntartásával. Szigorú utasítást kaptak, akadályozzák meg, ha az el. nököt meg akarná zavarni valaki. Mindenesetre Veres Jóska mellé két közbiztonsági húzódik észrevétlenül, hogy kéznél legyenek, ha újabb merényletet követne el az államfői tekintély ellen. Lassan elül a morgás és Kicsi Biri folytatja: — A föld miatt dobogtattam össze a tisztelt polgártársakat. A Liesthein-uradalomről van szó, azt akarjuk kisajátítani. Meg kell előznünk a békésháziakat, külön, ben nekünk nem marad semmi. A majorbeliek itt vannak köztünk, ők csatlakoznak a köztársasághoz. így hát a magunk földjéről döntünk. — Hol vannak? Kik azok? — szakítják félbe a szónokot, és keresők a pusztaiakat, akik ott lapulnak a sorokban. Egyikük, egy hosszú, meszelőforma ember, felemelkedik a lócáról. Oly vékony az árva, hogy az már szinte csudálatos. A feje egy nagy bunkóhoz hasonlít, vagy inkább a meszelő fejéhez nagy haja, meg szakálla miatt. Az emberek várakozva tekintenek rá, ő pedig lassan, megfon. toitan kezdd: — Mi csakugyan úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk. Nekünk az a föld sok, jut belőle a falusi, aknak is. Biri elnök úrral már megbeszéltük, melyik darab lesz a mienk. Odafordul a többiekhez, suttognak egy kicsikét, utána újra hangosan kezdi: — Engedelmükkel, mi indulunk is hazafelé, mert későre jár. így is soká érünk haza. — Jól van, éljen! — kiabálnak az emberek. — Halljuk Birit! Az elnök megvárja, amíg a pusztaiak elvonulnak. Aztán mondja tovább: — Három nagygazdaságot akarunk alakítani a Liesthein birtokán. Egyet a légi cselédeknek, kettőt a falusiaknak. Min. denki beléphet ezekbe a gazdaságokba. Az is, akinek már régebbről van földje. Persze csak akkor, ha hozzáadja a földjét, meg a jószágát a közös gazdasághoz. — Ha bolond lenne! — kiáltja Veres Jóska a szónok felé. — Pedig neki csak másfél hold földje van, az se a legjobb, mégsem tetszik neki a földreformnak ez a fajtája. De erre nem is számi, tott senki. Micsoda földosztást akar ez? Semmdlyet! Ebbe nem lehet belemenni! Eddig csak egy-egy szót kiáltottak közbe. Most már azonban zajonganak megállás nélkül. — Ilyen földreformból nem kérünk! Ezt innen a dobogóval szemközt kiáltotta valaki, de hátul még cifrábban kezdik. — Vágjatok mán hozzá valamit! Még ez akar itt elnök lenni. Le vele! — A csizmákat csináld meg tisztességesen, hogy a sár ne menjen bele — okveteü. nkeJe.lt valaki. (Folytatjuk)
