Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-30 / 101. szám
1905. április 30. 5 Péntek fürdőről csak felsőfokokban lehet beszélni, mint ahogy így beszélnek róla azok is, akik felkeresik. A gyógymedencében az idősebbek, a 33 és fél méteres úszómedence partján az úszásoktatást vezető pedagógus és tanítványai, az építészetileg frappánsan kiképzett napfényes pihenő-folyosón az olvasgató, csevegő vendégek valamennyien dicsérik és az sem ritka hogy egy-egy pillanatra elcsodálkoznak azon, mire képes egy város, ha lakói összefognak, és mernek nagyvonalúak, a kor emberei lenni. Nekik van igazuk :.. S. E. Fotó: Szev erényi Gond együtt élni? A FEDETT Az egyik bórházban a házfelügyelő egy körözvén nyel járta a lépcsőház lakóit. Volt, aki aláírta olvasás nélkül, más hümmögött hozzá egy kicsit, de azért aláírta. A körözvényben az állt, hogy a békéscsabai vásártéri bórház egyik lépcsőházában valaiki csendháborító magatartást tanúsít. Ezután részletesen felsorolva, hogy: dobogós hangzik, bútorokat huzigálnak s néha puffanás „rázkód- tatja” meg az emeletet. Az első pillanatban a feljegyzés inkább nevetséges, mint komoly. Azonban ... Akiiéi készítették, az sírógörcsöt kapott és rettegve várta, hogy a szabálysértési előadó vajon milyen ítéletet hoz. Azok, akik a feljegyzést készítették, magukban talán mulattak is, mert bizonyítva láttáik: „na, megmutatjuk!” Mármint azt akarták megmutatni, hogy ók is valakik, hogy az ö szavuk is számit. Mert miről van szó? Arról, hogy mi, békéscsabaiak bizony most tesszük az. első lépéseket ahhoz, hogy városi emberekké váljunk. Az eddigi életformánk bár városban éltünk, évszázadoktól őrizte a légi falusi maradványokat. Azt, hogy a szomszédasszony benézett a háziasszony szobájába, a konyhában megemelte a fedőt a lábason, átnézve a kerítésen látta, hogy melyik szomszédjához ki jött, hallotta a veszekedést, láthatóan együtt élt a szomszédság. Fordult a világ s bérházak épültek. A bérházban lakók bezárják maguk mögött az ajtót (nem marad nyitva a kert- kapu) s élik a maguk életét. Csak csengetésre nyitnak ajtót, s val- juk be; akkor se mindig szívesen. Ez az otthoni élet bizonyos mértékben elszigetelődést jelent ugyan s más előjellel kivívhatja, ugyan ellenzésünket, de ebben az ügyben érthető. Azok az asszonyok, akik a városi bérház zárt lakásában élnek, csak annyit tehetnek, hogy kinéznek az erkélyen vagy lemehetnék a ház elé és ott beszélgetnek. És e békéscsabai betegség sem annyira békéscsabai, inkább kisvárosi, kispolgári tulajdonság, mindenkiről mindent tudni. Mindent megnézni, mindent látni, s mindent hallani. Ez a ..gyermekbetegség” most éli virágkorát. Az elmúlt évben Békéscsabán ilyen ügyből kifolyólag több mint 217 ügyirat érkezett a városi tanács előadójához. S ezekben az „ügyiratokban” szerepelt a hangos rádiózástól, a puffanástól, a hangos beszédtől elkezdve minden jogos és jogtalan panasz. Szidták s átkozták egymást, nem átallották egymásra becsületsértő megjegyzéseket tenni a „falszomszédok”, és előkelő idegenként, egymást nem ismerve közlekedni a tegnapi barátnők. A bíróságok és a városi tanács birtokháborítási előadója a megmondhatója annak, hogy hány „tyúkperi” kell tárgyalniuk komoly munkájukat jól végző embereknek, akik ebben az esetben elvesztik minden mértéküket. S nincs megállás. Üjabbnál újabb perek születnek s vannák, akik szinte abban élik ki magukat, hogy feljelentgetnek. veszekedéseket provokálnak, mert életformájukhoz hozzátartozik, ha másként nem, így elégítsék ki kíváncsiságukat. Persze, vannak rázósabb ügyek is. Különösen azokban a házakban, ahol négy-öt család lakik. Közös udvar, közös padlás, ideszámítva még azt is, hogy a gyerekek száma magas, miattuk legtöbbször kitör a háborúskodás. Betörik egy ablak, erre valaki bezárja a közös padlás ajtaját. Éjszakára nyitva marad a kapu, eltűnik egy kerékpár. S a veszekedés forrása szánté napra kész állapotban mindig megtalálható. Valóban vannak objektív okok, amelyek szülhetik a veszekedést, de ezek számát egy kevés emberséggel, egymás iránti több tisztelettel a minimumra lehetne csökkenteni. Meg kell tamil mink tisztelni más jogait, mert csak úgy várhatjuk saját jogaink tiszteletben tartását. Ez az íratlan törvény mindenütt érvényes. S ehhez tartozik az i®, amiről nem szívesen szoktunk beszélni. A házfelügyelőknek tudomásul kell venniük, hogy ők vannak a lakókért és nem megfordítva. A lépcső felmosása közben, nem feltétlenül szükséges a harmadik emeleten lakóról szóló új ismeretünket közölni a földszinti lakóval, s megfordítva. Éhhez tartozik, hogy az ingatlankezelő vállalat és a hivatalos szervek is ezekben a „tyúkperekben” ne a vészes komolyságú ügyeket keressék, hanem igenis merjék megmondani egyszerre több feljelentőnek is, hogy buta ügyben primitív módon áskálódnak. Emberséggel, a hangos rádiózót is lehet figyelmeztetni s ebből nem származik sértődés. Ha a magas óén. kezdjük a figyelmeztetést, „kitörik az ablak”. Az együttélés egy városi bérházban vékony falak, vékony mennyezetek zárt rendszerében tényleg nem könnyű. De gondoljanak csak vissza azok a lakók, akik az egy szobából jöttek az összkomfortos lakásokba, milyen áhítozva várták az új lakás elkészültét, Most vajon miért mérgezik meg önmaguk és mások életét is? És nem feltétlenül szükséges az sem, hogy ismerjük a szomszéd mai ebédjét nem feltétlenül kell tudnunk, hogy kihez ki miért csenget be. Éljünk együtt az adott körülmények között emberséggel. Dóczi Imre Képriportunk a gyulai fedett uszodából Március 19-én volt az ünnepélyes megnyitó, azóta több ezren jártak már a, gyulai Várfürdő korszerű, új létesítményében, a fedett uszodában. A megnyitón elhangzott ünnepi beszédből — most, hetek után is — érdemes megemlíteni két számot: a Vérfürdő építése eddig 24 millió forintba került, és ebből 18 milliót közvetlenül a gyulaiak adtak, teremtettek elő helyi erőforrásaikból. Hatalmas összeg ez; benne a város szeretető, a lehetőségek ügyes kihasználása és fejlesztése, sőt új lehetőségek megteremtésének akarata is; a fedett uszodát rövidesen kádfürdővel és vízgyógyászati részleggel bővítik. A hatalmas, több száz négyzet- méteres üvegtető alatt hófehér csempefalak tükrében csillog a medencék vize. Körben rejtett csövekkel melegített kőpadok, a sarkokban üdezöld dísznövények, a kellemes, langyos vízben fiatalok, itteniek és vendégek is: az idegenforgalom máris megkezdődött ... Érdemes körülnézni a főépületben, mely valamikor a Weinck- heim és Almássy grófok lovardája volt. 1833-ban épült klasszicista stílusban, ezt huszadik századi útépítői híven megőrizték. Érdekesség és talán sokan nem is tudják, miközben vidáman fürdőznek a kellemes termálvízben: itt, a lovardában 1852-ben színielőadásokat rendeztek és Erkel Ferenc vezényelte Meyerbeer Prófétá-ját a hírneves Schódelné felléptével, Prielle Kornélia és Szerdahelyi Kálmán közreműködésével. Nem túlzás,- de a gyulai fedett Ankét „A mi időnk” című antológiáról a békéscsabai művészeti klubban Nemcsak a csabai, hanem a megye más részében élő írók, előadó- és képzőművészek körében is mind népszerűbbé válik a TIT békéscsabai művészeti klubjának havonkénti összejövetele. Május 3-án, hétfőn, 19 órakor idén már a negyedik találkozóra kerül sor. Újabban a kötetlen baráti, sőt családias hangulatú egy ultiét még változatosabbá tételéről is gondoskodott a rendezőség. Így például az előző összejövetelen egy orosházi író novelláját hallgatták meg és mondtak véleményt a ta- láDraaonak azok a részvevői, akik időtöl tésül ezt a formát választották. A május 3-i összejövetel a vitakedvelöknek újabb lehetőséggel szolgál. Akiket érdekel, alkalmi ankétem vehetnek részt, melynek tárgya, illetve témája „A mi időnk” című békéscsabai antológia. Bevezetőt mond Csoór István író. Ezalatt a több helyiségből álló klub más részében zavartalanul tölthetik idejüket beszélgetéssel, társasjátékok vagy a televízió mellett mindazok, akik az ankét- ba nem kapcsolódnak be.
