Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-03 / 79. szám
1965. április 3. 6 Szombat Idén ősszel megnyílhatott volna A békéscsabai úttörőház irodájának ablakából új építkezésre látni. Mikor benyitok a helyiségbe, két lányt találok ott, Farkas Klárát és Volsik Emíliát, a Rózsa Fererlc Gimnóziu-m felső osztályos tanulóit, akik kiszis- tákként szabad idejükben az úttörőházba járnak segíteni. Miközben Lakos Máriára, az igazgatóra várnak, az ablakon át bámulják a rügyező fák fölé magasodó friss falakat. — Nézd csak, Klári! Már majdnem kész! — kiélt fel Emmi. Magam is odapillantök: — az ám, a gimnázium. Fél esztendeje sincs, hogy az építkezés megkezdéséről írtam a lapban és íme, már a tornaterem és a tantermi szárny is kész. Beszélgetünk, és má sem természetesebb, hogy az új gimnázium ügye a téma. A lányok panaszolják, hogy mekkora a zsúfoltság. Jó néhány osztály kénytelen délután iskolába járni és délelőtt tanulni. Számukra nem létezik KISZ-élet, sem diákszórakozás. Aztán az a rettenetes szétszórtság! A központi épület zsúfoltsága miatt a Garai utcai részen, a Hunyadi és a Kossuth téren és a MEDOSZ-székházbam, az utóbbiban szűk, egészségtelen helyen működnek kihelyezett osztályok. — De őszre kész lesz az új és megszűnik a nyomor! — jelenti ki diák-stílusban a két lány, miközben az úttörőház kertje mögött emelkedő, vakolatlan, friss falakat nézik. • flZ Építkezés területén az egyik ácsolat alól napbarnított arcú férfi bukkan elő. — Üdvözlöm, kedves művezető elvtárs — nyújtom feléje kezem. Jól ismerjük egymást, hiszen első látogatásom alkalmával ő volt a kalauzolom. Lipták Mihály is örül a viszontlátásnak. Büszkén néz végig az épületsoron. Csak tekintetével mondja de nyomban értem: — Íme, az alatt a néhány hónap alatt megtettük a magunkét, ilyen magas falakat emeltünk. Fiatalember csatlakozik hozzánk, Bogár Szabó Ádám technikus. Kettőjük szavaiból, meg a látottakból nem nehéz megállapítani, hogy az építkezésben jól előrehaladtak. A tervrajzon Á—B— C-vel jelölt hármas tagozódású épülettömb C-része, vagyis a tornaterem itt áll már előttem, a valóságban. A B-épületrész mind a 12 tanterme kész, csupán a válaszfalak és a zárófödém hiányzik. Össze! akár taníthatnának is bennük — állítják az építkezés dolgozói. Itt az alkalmas pillanat a legfontosabb kérdésre: — Mikor kerül sor az új gimnázium átadására? — Majd csak 1966. június 31-én — hangzik a meglepő válasz. Nem hell szakértőnek lenni annak megállapításához, hogy a felvonulással együtt két esztendeig tartó építés csigalassúságé. Beszélgetés közben a mellettünk el-elhaladó épíitőmurikások közül néhányan megállnak és véleményt mondanak. A deresedő hajú Csabai József segédmunkás, aki a Szovjetunió számtalan városában dolgozott már építkezésen, akként vélekedik, hogy ha nálunk nincs is ez a szakma any- nyira gépesítve, mint odakint és az épületelemgyártásba is csak ezután lendülünk «bele igazári, a jelenlegi eszközeink és módszereink ellenére is megtakaríthattunk volna egy évet. Vincze Imre kőműves is hasonlóképpen látja a dolgokat. Most végzi a Szegedi Építőipari Technikum csabai részlegén a második osztályt. Saját bőrén érzi a zsúfoltságot —- Ha most azt mondaná a vezérkar — ezzel az összefoglaló szóval illeti az építkezés minden rendű és rangú felelősét, felsőbb irányítóit —, nyomjuk meg a munkát, hogy ősszel átadhassák tanításra a gimnáziumot, úgy nekiveselkednénk, hogy kész lenne! Ilyen biztatást azonban sem Vincze, sem a mellette álló gépész, Mészáros Tibor, sem a többiek nem remélnek föntről. Itt, „lent” azonban tettvágyban, vállalkozó kedvben és megértésben nincs hiány; a felhúzott falak tövében spontánul összeverődött kis gárda az egész itt dolgozó kollektíva tolmácsaként ezt visszhangozza. Mutatják, bizonygatják, hogy nincs különösebb akadálya a lendületes munkának. A létesítmény szinte maradéktalanul áll. Jóformán csak a szakipari feladatok vannak még hátra. Vakológép érkezett, mely a 9000 négyzetméternyi falfelületből a hozzáférhető részt, hétezret gyorsan bevakol. A villanyhálózat a földszinten teljes, a vízvezetékszerelés pedig 60—70 százalékban. Hogy itt tartanak, abban nem csekély szerepet játszott, az, a most már feleslegesnek látszó és ezért kedvszegő hajrá, amibe ősszel kezdtek, hogy behozzák a beruházási & építkezésterület- átadősi huzavonából származó négyhavi késést, vagyis „rajthátrányt”. Nem csekély költséggel létesítették a munkahelyet a gyors előrehaladás érdekében. És — kiderült, hogy hiába volt a Előadásra készül a dévaványai gimnázium irodalmi színpada Megyénkben mind több község dicsekedhet középiskolával. Dévaványán 1963 őszén nyílt meg a gimnázium első osztálya. A tanulás mellett a diákok kulturális életéről sem feledkezik meg a tantestület és az iskolai KISZ-bizottság. Szűcs Lajos tanár vezetésével irodalmi színpad is alakult, melynek 16 tagja van. Faragó Mária és Lengyel Ilona tanárnők közreműködésével az együttes megtanulta Tar-Somlai: Veréb utcai csata című darabját. A járási TIT-szervezet és a gimnázium KISZ-bizottsága a tanulók részvételével márciusban már író—olvasó-találkozói is rendezett. Gellai Béla igazgató bevezető szavai után Űj Rezső Modernség az irodalomban címmel tartott előadást, majd verseiből és prózai írásaiból olvasott fel. Ezután közvetlen hangulatú beszélgetés következett, amikor is a hatvan főnyi diákhallgatóság az irodalommal és saját írogató, ver- selgető törekvéseivel kapcsolatos kérdéseiket vitatott meg az előadóval és egymással. Az első idei dévaványai író—olvasó-találkozó ! Gajdos Emil igazgató-helyettes j és Nácsa László KISZ-titkar zá- í tőszavaival ért véget. nagy ügybuzgalom, most már csak arra törekednek, hogy ne kelljen még egyszer téliesíteniük. Nem az építőkőn múlt tehát, hogy még egy évet ölnek az építkezésbe, annak beruházási, ember- és gépkapacitási hátrányaival egyetemben és az sem, hogy még egy keservesen hosszú tanévvel nyúlik meg a Rózsa Ferenc Gimnázium pedagógusainak és tanulóinak kínos küzdelme a helyhiánnyal. Nyilván a gimnázium építését elhatározó, ahhoz tervdokumentációt és anyagiakat biztosító s a munkálatokat elindító szervektől sem kérhető számon — legalábbis a szó nyelvtani értelmében nem — a takarékosság jelen korszakában elpa- zarlásra ítélt egy álló esztendő, hiszen a maguk részéről megadták, ami hivatali kötelességük. Hol hát a hiba? Emlékszem — gyermekkoromban, Verne-könyv mellől szólított el a veteményeskertbe anyám, segítsek kiszedni a hagymasorokat. Durcásan engedelmeskedtem és kelletlenül csináltam" amit kellett. — Ejnye, fiacskám, ne muszájból. hanem szívvel cselekedd — hangzott szelíd feddése. Látod, miattad még egyszer végig kell mennünk a sorokon, a földben hagyott hagymákat keresni. Így is történt. Kétszer annyi időt töltöttem a veteményesben gépies, nemtörődöm munkám miatt. Esetemben azonban csupán egy Verne-regényt várakoztattam meg... Ha már a csabai gimnázium építésén munkálkodók szívbeli igyekezetében nem volt és most sincs hiány, akkor hol a hiba, merre, kikiben keresendő? Huszár Rezső W $ y »a Bt* WWW*» Egy nyáron ál táncolt Regi nagy filmsiker. Első bemutatója óta három és fél millió ember nézte meg Magyarországon. Női főszereplője: Ulla Jacobson, alakítása élő, mélységesen művészi. (Bemutatja a békéscsabai Brigád mozi április 4-től 7-ig.) A színház műsora Április 3-án, este 7 órakor: EGV SZERELEM HÁROM ÉJSZAKÁJA Somlay-ljérlet. A tv műsora ÁPRILIS 3-AN, SZOMBATON 9.50 Közvetítés az állami zászló avatásaitól. Utána: Magazin. A Tv-híradó ünnepi melléklete (ism.). Kb. 10.55 Közvetítés az országgyűlés ünnepi üléséről. 17.40 Rajzolj velünk! Épül az új lakótelep... 18.40 Este a faluban. A KISZ Központi Művészegyüttesének: műsora (ism.). 19.35 Emlékek. A televízió dokumentumiilmje. 20.00 Esti mese. 20.10 Tv-híradó. 20.40 Két találkozás. Tv-film. 22.05 Beethoven Magyarországon. A tv kisfilmje. 22.35 Tv- híradó — 2. kiadás. (MTI) ÁPRILIS 3. Békési Bástya: Nyugtalan nyár. Békéscsabai Brigád: Elvtársak. Békéscsabai Szabadság: Cleo 5-től 7-ig. Gyomai Szabadság: Némo kapitány. Gyulai Erkel: Álmodozások kora. Gyulai Petőfi: Mi olaszok és a nők. Mezőko- vács’házi Vörös Október: Morál -1963. Orosházi Béke: Egy nyáron át táncolt. Orosházi Partizán: Ballada a katonáról. Sarkadi Petőfi: Ha egyszer, 20 év múlva. Szarvasi Táncsics: Ne hagyd magad, Pitkin. Szeghalmi Ady: így jöttem. Nagy idők emléke... Március 21. A tavass első napja. Szórja a nap aranyló sugarait. Mint mindig, most is forgalmas Szolnokon a Sigvári Endre utca, ahová társasautóbuszunk bekanyarodik. A Nemzeti Szálló ‘robosztus épülete előtt vagyunk. A szolnokiak sietnek dolguk után. Azaz talán mégsem mindenki... Negyvenötén, akik Békéscsabáról ideérkeztünk, valamennyien megállunk a Ságvári Endre utcában magasba emelkedő Nemzeti Szálló emeletes épülete előtt. Egy feltété betűs márvány emléktábla hívja magára figyelmünket Emléktábla. amelyet Szolnok városának dolgozói 1959-ben állítottak, emlékezve a régi történelmi időkre. Valaki mellettem hangosan olvassa a fehér márványba vésett sorokat: „... Ebből as épületből irányította 1919 tavaszán a Magyar Vörös Hadsereg keleti arcvonalának főparancsimksága az ellen- forradalmi csapatok ellen küzdő fiatal Magyar Tanáesköztársasá(, Vörös Hadseregének a munkáska tóimat, hazánk függetlenségét vé dő dicső harcait.. Közben észreveszem, hogy hátam mögött három idős ember áll Kalapjukat kezükben tartva várják, amíg az emléktábla feliratú nak olvasója az utolsó sor végire ér. Majd az egyik megszólal1: „Nagy idők emlékét őrzi ez a tábla, barátaim. Olyan időkre emlékeztetnek e sorok, amikor sokan fegyvert fogtunk. Igaz. eredménytelenül... A túlerő, az árulás [söpört bennünket. De inasra is emlékeztet ez a márványtábla. Amikor mi, öregek ezen az utcán végigsétálunk és e feliratra tekintünk, nevek jutnak eszünkbe, neveket emlegetünk. Magunk előtt látjuk azokat, akik innen indultak velünk együtt a túlerővel szembeszállni és nem tértek vissza, mert életüket adták a Magyar Tanácsköztársaságért ...” S szavai nyomán szinte magunk előtt látjuk 1919 harcait, azokat a proletárembereket, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példája nyomán fegyvert fogtak a magyar burzsoázia ellen, a munkás—paraszt hatalom megteremtéséért. Nem rajtuk múlt, hogy harcukban elbuktak... % Igen, a 45 évvel ezelőtti nagy időkre emlékeztet Szolnokon, a Ságvári Endre utcában magasba emelkedő Nemzeti Szálló vaskos téglafalán elhelyezett márvány emléktábla, néhány sora.' De amennyire emlékeztet, legalább annyira kötelez is bennünket, az utókor embereit. Mégpedig arra, hogy ne csak emlékezzünk, hanem ápoljuk apáink, nagyapáink régi harcait. Azokét, akik 45 évvel -Síelőit fogtak fegyvert a munkás— paraszt hatalom kivívásáért, a Magyar Tanácsköztársaság megvédéséért, amely ugyan csupán éhány hónapig tudta magát fenn- artani. 1919-től 25 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a vörös csillagos szovjet katonák nagyszerű fegyverténye nyomán valóra váljon a kommunisták álma, apáink, nagyapáink vérrel pecsételt tanácsköztársasági eszméje és olyan táblák kerüljenek az utcák nagy épületeinek falira, mint Szolnokon is a Ságvári Endre utcában. Balkus Du**
