Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-25 / 97. szám

IMS. április 25. 7 Vasárnap Késő esti körséta az í*n/cftcfalatok üzemekben- Ismeretlen a selejt — Fiatalkorúak éjjeli útja — Ahol mindig van áram KaSves régi diaiam szűrődött Ibi az elmúlt hét egyik estéjén a város ismert szórakozóhelyéről: „Halkan koppéin az eső” játszotta benn a zenekar, kint pedig vigasz­talanul zuhogott az áprilisi zá­por. Hétköznap lévén is zsúfolásig telve volt az étterem, tompa ma. rag töltötte be a termeit, amikor útra kéttünk, hogy meglátogassuk néhány üzem déhitános, illetve éjszaka is dolgozó munkásait Mert amíg mások önfeledten szó­rakoznak, ők a gép vagy a vezér- lőasatal mellett állnak. Elsőként a Baromfiipari Országos Vállalat orosházi gyáregységébe indultunk. A daraíbolóüzem hatal­mas ablakainak függönyrésein fény szűrődött ki az esőtől csillo­gó udvarra. Odabenn fehér köpe­nyes, serénykedő kollektíva foga­dott bennünket, az asztalokon, tál­cákon, ■ a ládákban ínyencfala­tok garmadáját láthattuk, amer­re csak tekintettünk. Már a dél­előtti óráktól fogva tevékenyked­tek a tojásfeldolgozóból ideigle­nesen átirányított leányok, asszo­nyok. Még túlórázásra is szükség volt, hogy teljesítsék a feladatu­kat. Este fél nyolcig — látogatá­sunk idejéig — mintegy 2100 cár- lóét daraboltak fél, s ugyancsak körülbelül ötezer darabos teljesít­ményt érték el az exportáruból visszamaradt aprólék rendezésé­vel. Andó Margit technikus elis­meréssel beszélt a szorgalmas kol­lektíváról. Bár meg kellett nyúj­taniuk a műszakot, az ütem az utolsó órákban sem csökkent. Nagy gondot fordítanak a minő­ségié, hiszen az üzem nagy meny- nyíségű árut szállít exportra is. Nem kerülhette el a figyelmün­ket az a jó kollektív széliem sem, amelynek természetes velejárója az összehangolt, eredményes mun­ka, az egymás szere tete és megbe­csülése. Mert csakis azok az em­berek dolgozhatnak oly vidáman és eredményesen — mint a darra- bolóüzem munkásai —, akik sze­retik, tisztélik és segítik egymást, akiknek öntudata a kollektív munkában fejlődik. A daraiboió- üzem dolgozói is hozzájárultak ahhoz, hogy eddigi jó hírüket bel. és külföldön tovább öregbítsék. R vas* és kályhaipari vállalat I-es mechanikai üzemében jelleg­zetes zaj fogaid bennünket. A for­gácsológépek sűrítve, harsogva marják a befagyott anyagot, s a földön körös-körül félig vagy tel­jesen kész idomokat láthattunk. Juhász József fiatal szakmunkás a csűcsesztergapadon éppen egy hatalmas tengely megmunkálásá­val foglalatoskodik. Már a tizen­egyediket fogta a gépbe a műszak eltelt órái után, s mint elmondot­ta, egy év óta munkája a felhor­dótengely esztergiálása, amelyet a Budapesti Mezőgazdasági Gép­gyárnak készítenek a járvaszecs- kázó géphez. Az említett idő alatt közei két és fel ezer tengely ke­rült ki az üzemiből. Megtudtuk azt is, hogy Juhász József szorgal­mas, lelkiismeretes munkájával havonta 1800—2000 forintot keres, s nem emlékszik arm, hogy mos­tanában selejtet csinált volna. Este tizenegy óráig tant a mű­szakja, s amikor leáll az eszterga­gép, siet a fürdőbe, hogy mielőbb hazaérjen felesége, hatéves kisfia társaságába. A jól végzett munka örömével fejezi be a műszakot, mert szereti szakmáját, s úgy ér­zi, teljesítette feladatát. Függönyt vont a szakadó eső a vasútállomás várótermének ablakai élé. Néhány perccél múlt 9 óra, amikor benyi­tottunk a párával és a cigaretta­füsttel telített váróhelyiségbe. Az egyik pádon kényelmesen einyúj- tózva egy férfi aludt, odébb egy piaci árus sopánkodott, a kályha előtt pedig három fiatal lány ül­dögélt, s szemmel láthatóan vi­dám hangulatban tereferéltek. Együttvéve sem voltak ötven­évesek. Vajon merre utazhatnak? — A Mezőtúr félé indulóra vá­rok — mondja Tőlük Erzsébet s kissé élpirul a „beflékötésmek” vélt kérdés után. — A Szarvasi ÖRKI-ben dolgozom és esti tago­zaton a gimnázium második osz­tályos tanulója vagyok. Heti egy alkalommal járok be Orosházára és bizony elég fárasztó ez. Fél órával éjfél előtt érek haza, s másnap reggel ötkor kelni kell. Szávák Magdolna elsőéves fes­tő tanuló a fél tizenegykor Pusz-, laíökivár feűé induló autóbuszt várja. — Nem nagyon örülnek otthon, hogy éjfél körül érek haza, de ha tanulni akarok, vállalnom kell ezt — mondja az alig 17 éves lány; Hát igen. Pusztaföldvár felé 17 óra utón legközelebb csak 22 óra 30 perckor indul autóbusz! A várótermi séta után a vasút­állomás éjszakás szolgálatvezető­jét, Német Istvánt kerestük meg. — Már több mint három órája kezdtem a szolgálatot — mondja az alacsony termetű, középkorú vasutas. — Ilyenkor még nincs is semmi baj, csak az a hajnali két óra ne lenne olyan álmosító! Ad­dig még van mit csinálni, hisz r,é_ hány perc múlva kijár a mezőtú­Tdrsasutazási kirendeltség nyílt megyénk nyolc községében A MÉSZÖV és az IBUSZ me­gyei kirendeltsége közös szervezé­sében társasutazási kirendeltsé­gek nyíltak meg április elsejével megyénk nyolc községében: Mező- kovácsházán, Mezőhegyesen, Sar­kadon, Zsadányban, Békésen, Gyomán, Kondoroson és Mezőbe- rényben. A nyolc község helyi földmű vesszovetkezeteibeo létre­hozott irodák a termelőszövetke­zeti, állami gazdasági és vállalati dolgozók bármilyen belföldi vagy külföldi társasutazási igényeit tel­jes mértékben kielégítik. Bél- és külföldi társasutazási programjuk, hatáskörűik teljes egészében meg­egyezik az IBUSZ Utazási Irodák hatáskörével. ri, majd Nyírbogdányba indul az irányvonat, s már itt is az éjfél. S azután jön a kritikus idő. Vakító fehéren ontják a fényt a főutcán elhelyezett neoncsövek, s ha otthon megnyomjuk a villany­kapcsoló gombját, természetesnek vesszük, hogy világos lesz a szo­bában. De vajon kik ügyéinek ar­ra, hogy mi nyugodtan olvashas­sunk a hangú latlámpa fényénél vagy éppen a televízió műsorát nézzük? Az ismeretlen látvány varázsa, no és a szorongás hatása alatt óvatosan, minden lépésre gondo­san ügyelve haladunk a villanytelep kapcsolóállásán. Érthető az óva­tosság, hiszen 35 ezer volt kering a transzformátorház vezetékrend­szerében. Lenn, a vezérlőasztal tucatnyi műszere és különböző színű jelzőlámpái előtt Molnár Lajos elektrikus „látja” a vá­ros világítását. — Nem csupán Orosházát lát­juk el, hanem észak és déli irányban is nagy terület tartozik hozzánk — mondja a világosság éjszakai őre. — Bizony itt nem szabad egy pillanatra sem élszun. dítani, hisz állandó kapcsolatot tartunk irányítószervúnkkel, s ha valahol izgalmas az éjszaka, ak­kor itt az! S ha reggel hétkor hazaér, ne­ki már nem kell villanyt; gyújta­nia. Éjszaka, amikor a vezérlő- asztal mellé üL, talán más szem­mel is nézi a villanyt, mint mi otthon a rádió vagy az ójjeülám- pa fénye mellett... Farkas—Sei eszi ELNÉZÉST KÉREK... Az elmúlt vasár­nap is — mint mindig — kint szurkoltam több ezred magam­mal a meccsen. Mi ta­gadás, örültünk vol­na a győzelemnek. Én magam is. Ehelyett simán veszítettünk. Őszintén mondom, hogy tűrhető módon viseltem él a veresé­get. Nem emelkedett sem a vérnyomásom, sem a szívem nem ra- koncátlankodott külö­nösen. Ez van a csa­patban és kész. No de hát ezt már tud­juk, hiszen a csapat hetek óta tartja ezt a formáját. Sajnos, egyes szur­kolók is tartják régi formájukat. Sőt van­nak, akiknek „formá­ja” egyre feljebb ível. Valamikor, még próbaidős szurkoló koromban, ha a já­tékvezető tévesen ítélkezett, azt kiabál­tuk neki, hogy: „pá­paszemet a bírónak” meg hogy: „hólyag a bíró”. Ez utóbbi már durva sértésnek szá­mított. Ma már mind­két sértés jámbor megjegyzéssé seké- lyesedett, sőt ájtatos ima azokhoz a szidal­makhoz képest, me­lyek a mai játékve­zetők téves, vagy té­vesnek vélt ítéleteit kísérik. A szurkolók többsé­ge füttyel vagy egy gyilkolni tudó pfujjal fejezi ki nemtetszé­sét. Vannak aztán, akik — kissé bátorta­lanul ugyan — kaná­rinak vagy galamb­nak nevezik a játék­vezetőt. Ennél tovább nem mennek. De ott vannak ők, a bírók, Figyelni fogom! játékosok és jó szán­dékú szurkolók ré­mei. Ők, a hangosko- dók, a jópofák, akik becsületet és jó ízlést sértő megjegyzéseik­kel megbotránkoztat­nak valamennyiün­ket. Visszaélnek azzal a kényszerhelyzettel, hogy el kell szenved­ni társaságukat, visz- szaélnek azzal, hogy őket nem lehet kiál­lítani, mint a játéko­sokat. Ügy gondolják, hogy a belépőjeggyel együtt jogot váltottak arra is, hogy kényük- kedvük szerint sérte­gethetik a játékoso­kat és a játékvezető­ket. Szerintem a jegy árában csak a mér­kőzés megtekintése van beleszámítva. En­nek ellenére hihetet­len gondossággal és választékkal szidják a játékvezetőket, sőt a saját játékosaikat is. Egyesek kihívóan, kérkedve, elismerést várva sütik el otrom­ba vicceiket, mintha hivalkodnának mű­veletlenségükkel. Igaz, a mérkőzések megtekintése nincs iskolai végzettséghez kötve, de az sem elő­írás, hogy az indoko­latlanul hangoskodók trágár szavakkal rek­lámozzák butaságu­kat. A labdarúgó-mér­kőzések sava-borsa a jó játék és a gól. A körítés, a lelátókon uralkodó hangulat, a dübörgő hangorkán. Tudom, ez is a mér­kőzésekhez tartozik, de durva, disszonáns hangok nélkül. A ter­mészettant meg anél­rle­iéül is ismerjük, ha a játékvezetőket nem hoznák is össze az összes hasított kör­mű és patás állatok­kal. Küldözgetni meg felesleges őket akár- hova, mert úgysem mennek addig, míg a mérkőzést le nem ve­zetik, még akkor sem, ha az adott esetben ők is gyengébb for­mában vannak. Egyet kell tisztázni; azért megyünk-e ki meccsre, hogy kikia­báljuk magunkat és megbotránkozta *.« >. k durva meg}’ inkkel a jobb szurkolókat, vagy ..li­gáért a labdarúgá­sért? Ez óriási kü­lönbség. A szurkolók többsége az utóbbiért megy és az sem ül csendesen, de ez nem is követelmény, sőt, zúgjon továbbra is a biztatás: „Hajrá Csa­ba”, de azokat a csú­nya, durva megjegy­zéseket, amit a mai szám kényes nyomda­festéke miatt nem ír­tam le, mellőzzük. Figyelni fogom! Dobra Sándor Területi Statisztikai ZseB»kttgiyv-rol A Központi Statisztikai Hivatal az év elején másodízben adta ki a ..'felületi Statisztikai Zsebköny­vet”, mint olyan nyilvános kiad­ványt, amelynek alapvető célja, hogy összehasonlítást biztosítson a megyék és a városok helyzeté­nek tanulmányozásához. Egy ilyen jellegű kiadvány ké­szítését elsősorban az tette szük­ségessé, hogy a megyék és váro­sok politikai és gazdasági vezetői, az elméleti és gyakorlati szakem­berek, a kutatók és tervezők egy­re nagyobb érdeklődést nyilvání­tanak a területi statisztikai ada­tok iránt. A megyei politikai és gazdasági vezetők igényeiből napi­jainkban az is kitűnik, hogy nem­csak a saját igazgatási területük­re vonatkozó adatok iránt érdek­lődnek, hanem összefüggéseket kívánnak tanulmányozni, össze­hasonlításokat kívánnak tenni más igazgatási területek adatai­val is. Az összehasonlító adatok iránti érdeklődés indokolt és szükséges a gazdasági és kulturális élet irá­nyításához. Szükséges az egyes te­rületek helyzetének ismerete a tervezéshez, a fejlesztési előirány­zatok reális méreteinek és ará­nyainak kialakításához is. Az el­múlt 20 év alatt az egyes igazga­tási területeken az illetékes párt­ós tanácsi szervek számos ered­ményes intézkedést tettek az el­maradások, az egyenlőtlenségek j megszüntetésére. Mégis az ország- lban az egyes megyék, a megyék­ben is az egyes városok eléggé egyenlőtlen mértékben fejlődtek. Békés megyei vonatkozásban főként a második 3 éves és öt­éves tervidőszakokat értékelhet­jük eredményesnek. Gondolha­tunk itt a megye iparosítására, a mezőgazdaság termelőeszközökkel való ellátására, a kereskedelem üzlethálózaténak fejlesztésére, korszerűsítésére, a villamosításra stb. Meg kell azonban állapítani, hogy a törekvések és eredmények ellenére megyénk és városaink helyzetét tekintve — az ország többi megyéjéhez, illetve városai­hoz viszonyítva — még fennállnak bizonyos aránytalanságok, ame­lyek nem is olyan szükségesek vagy indokoltak. (Például a kom­munális ellátottság, egészségügyi és szociális ellátás, a művelődés- ügy egyes területei.) A „Területi Statisztikai Zsebkönyv” a legal­kalmasabb dokumentum arra, hogy megállapíthassuk a még meglévő jelentősebb aránytalan­ságok előfordulásának helyét és mértékét. Milyen adatokat is tartalmaz a „Területi Statisztikai Zseb­könyv”? A zsebkönyvnek a terü­leti csoportosítás szempontjából két fő része van: az egyik a me­gyék és a megyei jogú városok adatait, a másik a városok adatait tartalmazza. Mindkét fő részben megtalálhatók a gazdasági, szo­ciális, kulturális és egészségügyi területek legfontosabb adatai, leg­jellemzőbb mutatói. Külön érde­kessége a városi fejezetnek, hogy több mint 30 oldalon közli egy- egy város centrumjellegének és környékére kifejtett vonzóhatásá­nak elbírálásához szükséges ada­tokat. (Pl. közigazgatási vonzódás, vándormozgalom, ingázók száma és aránya, ipari eljáró-bejáró munkavállalók stb.) A zsebkönyv első részének elején 86 különböző, az élet csaknem minden főbb te­rületére kiterjedő mutatószám alapján 43 oldalon keresztül közli a megyék sorrendjét. A 86 adat figyelem-bevétele szerint Bé­kés megye 29 mutatószám alapján az első 5 megye között foglal he­lyet, ezen belül 5 esetben az első, 7 esetben a második helyen áll. Mintegy 17 adat alapján viszont az utolsó 5 megye között foglal helyet. (Csak Komárom megye „dicsekedhet” azzal, hogy 20 eset­ben foglalja el az első helyet.) A csaknem 500 oldalas kiad­ványban megtalálhatók a területi, népességi, népmozgalmi adatok, a beruházás, ipar, építőipar, mező- gazdaság, felvásárlás, kereskede­lem, közlekedés, px>sta, város- és községfejlesztés, egészségügy, mű­velődésügy legjellemzőbb adatai minden megyére, minden városra vonatkozóan. A politikai és gazdasági veze­tők, a társadalmi és gazdasági élet jelenségeivel foglalkozó szak­emberek számára feltétlenül se­gítséget jelenthet, s szinte mun­kaeszközül szolgálhat e sajátos statisztikai adattár.

Next

/
Thumbnails
Contents